uabooks.top

NÉMETH LÁSZLÓ

(1901-1975)

Németh László a népi írók mozgalmának egyik legnagyobb egyénisége, író, műfordító, tudós, tanár volt. Nagy terjedelmű, sok műfajt felölelő életművében következetesen érvényesített eszmei mag bontakozott ki. Az emberi lét értelmét és célját olyan típusú önmegvalósításban lelte fel, amelyben a minőségigény a meghatározó érték.

ÉLETÚTJA

Gyermekkora, iskolái • Nagybányán, a jelenleg Romániához tartozó városban született 1901. április 18-án. Édesapja, Németh József földrajz-történelem szakos tanár, akit 1914-ben behívtak katonának, a következő évben fogságba esett, és csak 1921-ben térhetett haza. Édesanyja, Gaál Vilma egyedül nevelte hosszú éveken át. Gyermekkora nagy részét Szilasbalháson (ma Mezőszilas) töltötte az apa jómódú parasztrokonainál. Ezt a falut tekintette választott szülőfalujának, az itt megtapasztalt életanyag számos művében szerepel.

Középiskoláit a fővárosban a Toldy Gimnáziumban végezte. 1919 őszén beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára magyar-francia szakra, de néhány hét múlva átjelentkezett az orvosi egyetemre. 1925-ben a János Kórházban kezdte meg orvosi gyakorlatát, s megszerezte a fogorvosi képesítést is.

Házassága • 1925 karácsonyán feleségül vette Démusz Ellát, egy vendéglős család lányát. Nászútjukra Bécsbe utaznak, és innen írta Os-vátnak, hogy a magyar szellemi erők organizátora akar lenni. Házasságukból hat lánygyermek született, közülük kettő kisgyermekkorában meghalt. 1926-ban fogorvosi rendelőt nyitott, két év múlva iskolaorvos lett, e minőségében dolgozott 1943-ig, majd csak az írásnak élt.

Az újságíró • 1941-ben lett a Nyugat kritikusa. Esszésorozata miatt, melyben a saját nemzedéke íróit mutatta be, megromlott a kapcsolata Babitsosai. 1932 őszén saját egyszemélyes folyóiratot indított Tanú címmel, melynek 1937-ig 17 száma jelent meg. 1934-ben néhány hónapig a Válasznak is egyik szerkesztője, 1934-1935-ben a rádió tudományos és irodalmi osztályának vezetője, nagyszabású ismeretterjesztő és irodalmi műsorok elindítója. A népi írók mozgalmának aktív, számos esetben kezdeményező tagja.

Hódmezővásárhely • A német megszállás után Illyéssel bujdosott egy darabig. 1945 őszén óraadó tanár lett Vásárhelyen a Bethlen Gábor Gimnáziumban. Pedagógia kísérleteket folytatott, emellett írói pályájának is egyik legtermékenyebb korszaka volt ez. Eközben egyre több támadás érte. Korlátozták publikálási lehetőségeit. Négy éven át csak fordításai jelentek meg. Az irodalmi életbe csak 1956 után tért vissza.

Sajkád • 1957-ben Kossuth-díjat kapott. Összegét a hódmezővásárhelyi iskolának adományozta, és a fiatalabb írókat is támogatta. Ettől az évtől kezdve ideje jelentős részét a Tihanyi-félsziget Sajkód nevű kis szegletében töltötte, ahol kis családi házuk állt. Igazi alkotóháznak bizonyult Németh László számára. A 60-as években betegsége ellenére sokat utazott és dolgozott. 1965-ben Herder-díjat kapott.

1956-ban diagnosztizálták súlyos hipertóniáját, amely ellen öngyógyítással próbált védekezni. 1971 elején súlyos agyvérzést kapott, munkaképességét már nem nyerte vissza. 1975. március 3-án halt meg. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

MUNKÁSSÁGA

1925-ben jelent meg nyomtatásban első írása: megnyerte a Nyugat-pályázatát Horváthné meghal című elbeszélésével. Ez jelentette írói pályájának kezdetét. Előbb esszéket írt. Esszéi a Napkeletben, a Protestáns Szemlében és a Nyugatban jelentek meg. Saját folyóiratában, a Tanúban korának irodalmát és tudományát mutatta be. Munkásságával nemzetének elveszett tudatát akarta újraszőni. Az irodalomnak fontos, közösséget ösz-szetartó szerepet szánt. Az volt a célja, hogy az erkölcsileg és szellemileg kiemelkedő egyéniségek teremtsék meg a maguk szigetét, és legalább egy foltnyi különb életet próbáljanak létrehozni. Ezek a szigetek pedig idővel kiindulópontjaivá válhatnak egy társadalmi újjászületésnek. A fiatal nemzedéket szerette volna maga köré gyűjteni.

A népi írók között • Pályájának első szakaszában mind a népi, mind a polgári íróktól független maradt, mindkét csoport beállítottságát egyoldalúnak tartotta. 1932 után azonban látta, hogy mások nem követik példáját, és így teljesen elszigetelődik, ezért a népi írókhoz közeledett, s velük vállalt közösséget.

Közben megjelentek első regényei is: a Gyász (1935), a Bűn (1936), bemutatták drámáit: Villámfénynél (1938), VII. Gergely, Papucshős (1939).

Gyűjteményes tanulmánykötetei: A minőség fogalma (1940), Készülődés (1941), Kisebbségben (1942). Ez utóbbival óriási vitát váltott ki. Benne a magyar irodalom értékrendjét és magyarságvédelmét faji alapokra helyezte. A magyar irodalom sok kiváló képviselőjét marasztalta el. Meghirdette az elitet kiemelő minőségi forradalmat. Megírta téziseit a magyar művelés érdekében (Ha én miniszter lennék). Minthogy sem a kapitalizmus, sem a szocializmus eszméivel nem tudott maradéktalanul azonosulni, a kettő között egy úgynevezett harmadikutas elképzelése volt a társadalmi fejlődést illetően. A parasztságból származó értelmiségiekben vélte megtalálni azt az erőt, amely képes lehet a társadalom átalakításában vezető szerepet játszani.

Hasonló felzúdulást váltott ki 1943-ban a Második szárszói beszéde, is, főként azok köréből, akik konfliktusmentesnek képzelték el a háború utáni időszakot.

A háború után • 1946-ban megjelent a Széchenyi című drámája, melyet csak 1957-ben mutattak be, de az érezhető politikai áthallások miatt akkor is betiltották. Regényírói munkássága az 1947-ben megjelenő Iszony című regényével folytatódott. Az irodalomkritika nagyon jól fogadta, ám Révai József, az ideológiai titkár a folytatás közlését a nyomdából tiltotta le. Ezután négy éven át csak fordított, többek között Tolsztojt, Ibsent.

1953-ban készült el a Galilei című drámája, amelynek bemutatójára csak 1956-ban került sor. 1954-ben jelent meg folytatásokban Bűn című regénye. 1956-ban látott napvilágot az Égető Eszter című regénye, melyben élesen bírálta a magyar középosztály meghasonlottságát és tehetetlenségét, és a Történelmi drámák gyűjteménye. Újabb drámája is született ekkor, A két Bolyai (1961). Esszékötetei: Sajkódi esték (1961), A kísérletező ember (1963). Utolsó regénye az Irgalom (1965) nagy sikert aratott, húsz nyelvre fordították le. Hőse a tökéletességet keresi, s boldogságát végül a közösségben találja meg.

Németh László a XX. századi magyar regény társadalomábrázoló és lélektani hagyományainak folytatója, ugyanakkor jelentős mértékű újítója is. Műveinek vonalát egy-egy ember világának bemutatása adja. Hősei általában nők, az utókor a női lélek nagy ismerőjeként tekint rá.

1. Az alábbi helynevek Németh László életének egy-egy állomását idézik fel: Nagybánya, Szilasbalhás, Budapest, Hódmezővásárhely, Sajkód. Melyeket? 2. Németh László életében néhány korabeli folyóirat jelentős szerepet játszott. Melyek a legfontosabbak? 3. Mi első átütő sikerű novellájának a címe, amelyet a Nyugat pályázatára küldött be? 4. Mi volt Németh László egyszemélyes folyóiratának a címe? Milyen céljai voltak az írónak megjelentetésével? 5. Németh László életében nemegyszer vitát keltett írásaival. Mi a röpirat címe, és melyek a legnevezetesebb vitára ingerlő nézetei!

6. Sorolj fel néhányat különböző műfajú alkotásaiból!

Galilei

(Részlet)

Negyedik felvonás

(...)

GALILEI: ...A tudósnak vallatnia kell a világot, s ha más világ nincs, hát azokat, akik őt vallatják - a csúzát, a hóhérait. Énnekem odabenn -ezzel tán nem árulok el titkot - gyakran az volt az érzésem, hogy ez az egész pör, kihallgatások, alkuk, fenyegetések: valami lázálom, s az egyetlen valóságos dolog, a beszélgetések svájci őr barátommal, aki mint egy hadimérnök hajdani szolgája, több igaz kíváncsiságot árult el a fizika kérdései iránt, mint őszentsége tudós szakértői vagy az egész Collegium Romanum. (Az üvegre mutat.) Nézze, ezt odabenn csináltam. Azaz, először Páduában szórakoztam vele, harminckét éve. Az üveg persze nagyon kezdetleges, ahogy ott kihúztuk.

TORRICELLI (nézegeti): A víz magasabban áll a csőben, mint a medencében.

GALILEI: Látom, jó megfigyelő. Mit gondol, hogy értem el?

TORRICELLI: Megritkította a levegőt!

GALILEI: Egyszerűen megdörgöltem az üveggömböt. A meleg levegő kiterjedt. S amikor összehúzódott... a víz a helyébe nyomult.

TORRICELLI: De hisz akkor ez a Galilei-féle termoszkóp.

GALILEI: Hallott róla? Melegben a víz lejjebb áll a csőben, hidegben meg följebb.

TORRICELLI: Ez egykor fontos műszer lehet.

GALILEI: Mint a rőf meg az óra.

TORRICELLI (habozva): S ami a vizet felnyomja? Csakugyan az ürességtől irtózna a természet? Ez is egyike azoknak a kérdéseknek s tán a legfontosabb, amelyben Galilei úr szavát szeretném hallani.

GALILEI: Babona... Ha a cső elég hosszú: az irtózás megszűnik, a víz nem megy feljebb.

TORRICÉLLI (örömmel): Galilei úrnak is ez a véleménye. Egyik barátommal sokat vitatkoztunk rajta. Lakótársam a régi felfogást vallja, hogy a természet nem tűr ürességet. Én azonban azt hiszem, egészen más oka is lehet, hogy a víz a szivattyú alatt felmegy.

GALILEI: Mit gondol, mi?

TORRICELLI: A levegő súlya. Az szorítja fel.

GALILEI (meglepetten): Ki mondta ezt Torricelli úrnak? Castelli apát?

TORRICELLI: Azt hiszem, elég egyszerű gondolat.

GALILEI: Igen... egyszerű... Az emberek azonban kétezer esztendeje foglalkoznak fizikával, és senki sem gondolt rá előttem.

TORRICELLI: Ahogy a tudomány erősödik, úgy hiszem, egyre kevesebben keresnek a természetben olyasmit, mint a természet borzadása,

vagy akár a vonzódása is - a szép geometriai alakzatokhoz, a gömbhöz például. S ha egyszer megtanulunk, ahogy Galilei úr tanít rá, erőkben gondolkozni, akárkinek is eszébe juthat az ilyesmi.

GALILEI: Igen, az is eszébe juthat, hogy az ágyúlövedék parabolapályán halad. S nagyon természetes, hogy olyan koponya, mint Fra Ca-valieri, akinél nincs nagyobb matematikus Olaszországban, még inkább rájöhet. A tükrökről szóló könyvébe valóban bele is vette. Csak az a hiba, hogy előzőleg tőlem is hallotta.

TORRICELLI: Én azt hiszem, nem kell ezeket a dolgokat közvetlenül Galilei úrtól hallanunk. A tudományos gondolkozás, amire Galilei úr nevelt, szerényebb elmékben is meghozhatja ugyanezeket a gyümölcsöket.

GALILEI: Ó, ez nagyon szép, s főként nagyon vigasztaló. Eszerint én meg is halhatnék már, hisz amiről azt hiszem, hogy nélkülem örökre elvész, más fejből nélkülem is előbújik.

TORRICELLI: Galilei úr tapasztalatát természetesen semmi sem pótolhatja. A tudomány sorsa azonban nincs többé egy fejhez kötve, akármilyen kitűnő is az. Amit Galilei úr és mások elindítottak - most már feltartóztathatatlanul megy előre.

GALILEI: Torricelli úr nagyon nagy szolgálatot tenne nekem, ha ezt be is tudná bizonyítani. Például az iménti eredeti tétele kimutatásával.

TORRICELLI (zavartan): Vízzel egy kicsit nehézkes. A levegő súlya, ha úgy van, ahogy feltettük, igen magas vízoszloppal tart egyensúlyt...

GALILEI: Tizenegy méteressel.

TORRICELLI: De ha például egy nehezebb folyadékot veszünk.

GALILEI: Mit? Méhszörpöt?

TORRICELLI: Például higanyt.

GALILEI: Higanyt?

TORRICELLI: A higany tizennégyszer nehezebb a víznél, s a levegő súlya még egy méterre sem nyomná fel.

Galilei ámulva nézi.

TORRICELLI: Én persze nem tudom, így van-e. Nem volt módom próbát tenni.

GALILEI: S ha így van?

TORRICELLI: A higanyoszlop viselkedése ebben az esetben el is döntené a dolgot.

GALILEI (hosszú hallgatás után): Torricelli úr, az előbb kiabáltam... De most elnémulok, mint akit szíven szúrtak.

TORRICELLI (most veszi észre, hogy szavai Galileire milyen hatást tettek, zavartan): Bocsánat, Galilei úr... Mindez csak föltételezés. Mint afféle fiatal tudósok vita közben... Csak azért merészeltem, hogy Galilei úr lássa...

GALILEI: Hogy nem az én gondolatomat orozta el... Látom, Torricelli úr.

NICCOLININÉ (visszaszól az utána jövő Castellinek): Nézzük már meg a tudósainkat... olyan csöndben vannak. Galilei úr kikelt a székéből? (Aggódva.) Valami baj van?

GALILEI: Nem, semmi. Nagyon tanulságos beszélgetésünk volt Torricelli úrral.

TORRICELLI: Attól félek, nem szerezhettem olyan örömet Galilei úrnak, mint szerettem volna.

GALILEI: De. Remélem, vagyok olyan ember, hogy szerezhetett. (Castellihez.) Az apát úrnak igaza volt, hogy Torricelli urat elhozta hozzám. Azok közt a fiatal tudósok közt, akiket megismernem szerencsém volt, azt hiszem, ő az első, aki meggyőzött, hogy a fizika nem vész el, ha mi el is veszünk. (...)

GALILEI: ... Ez a fiatalember tökéletesen meggyőzött róla, hogy az olasz természettudományt egy emberben már nem lehet eltaposni. (...) Senki sem mondhatja többé, hogy a világ világossága az én fejemben van. Nincs nagyobb érdek, mint hogy ez a fej megmaradjon... (Kis küzdelem után.) Akár hamis eskü árán is...

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • 1953 februárjában a visegrádi alkotóházban kezdte el írni a darabot, többször átdolgozta, de csak 1956-ban mutatták be. A drámával kapcsolatban a következőket írta Németh László: Én az ember leghatalmasabb, legmélyebben gyökeredző közösségi ösztönének az igazságszeretet, az igazság kimondásának kényszerét tartom. Az igazság: a közösség érdeke, hisz ez az a lámpás, melynek fényénél helyes irányba tud menni. Műfaja: történelmi dráma.

Témája • Galilei igazsága: a föld forog. Az igazságkereső hőssel áll szemben korának kicsinyessége, s a bukva győző hős sorsában egyszerre az eszme diadalát és hordozójának megtörését látjuk, a hőst és az áldozatot.

Alaphelyzete • Galilei elkövette már kulcsfontosságú drámai tettét, amikor megkezdődik a mű cselekménye, hiszen megírta felfedezéseit. E tettéért kell „bűnhődnie" az inkvizíció foglyaként. A drámai cselekmény azonban új konfliktust növeszt, mely egyenrangú lesz az előbbivel. Most már nemcsak az egyház által képviselt világképpel, hanem saját tudósi és emberi lelkiismeretével kerül szembe a hős, s mindinkább ez válik hangsúlyossá.

Szerkezetecselekménye • Négyfelvonásos darab.

Első felvonás: helyszíne a toszkánai nagyhercegség római palotája, a Villa Medichi.

Itt él az öreg Galilei, akit a Két nagy világrendszer című könyvében foglalt tanítások miatt Rómába idézték. Megharagudott rá a pápa, s a könyvet az új tanok ellenségeivel bíráltatta meg. Azok szerint a Föld

forgásának tana eretnekség, mert ellentétben áll a Bibliával Ennél is nagyobb baj, hogy a könyv egyik célzása hiúságában sértette meg a pápát. Maculano páter, a per ügyvivője közli a Vatikán álláspontját: Galilei a pápai tilalmat kijátszva ismertette a kopernikuszi tanokat, s ezzel vétett az engedelmesség ellen. Kockára tette az egyház érdekeit és tekintélyét. Galilei most fogja fel a veszély nagyságát: eretnekként akár meg is égethetik. Az ügyvivő távozása után tudja meg a látogatás igazi célját: a per idejére az inkvizíció börtönébe kell átköltöznie.

Második felvonás: helyszíne az inkvizíció római palotájának börtöne.

Az ősz tudóst különleges elbánásban részesítik börtönében, ő maga pedig közvetlen egyéniségével megbűvöli környezetét, s őreit (Landolfo, Rodolfo, Vilhelmo, Tonio) fizikára tanítja. Többen is próbálják rábeszélni, hogy nyilatkozzék a Vatikán óhaja szerint, Galilei azonban szeretné megőrizni a tudomány becsületét. Sinceri ügyész azt javasolja, hogy Galilei a Szent Törvényszék előtt vallja be titkolt szándékát, vagyis azt, hogy a cenzori éberség kijátszásával rokonszenves színben akarta bemutatni az eretnek tanokat. Galilei önérzetesen és furfangosan védekezik, de Sinceri magatartásában észrevehető, hogy ilyenfajta védekezéssel nem sokra mehet majd a tárgyaláson. Maculano közvetítő indítvánnyal áll elő: Galilei a könyv új kiadásában helyesbítse tanait. A szellemi tortúra s a két páter fenyegető magatartása gondolkodóba ejti a tudóst, de még mindig nem tudja rászánni magát az igazság megtagadására.

Harmadik felvonás: helyszíne a nagy tárgyalóterem az inkvizíció római palotájában.

A Szent Törvényszék tárgyalásra készül, s a hóhér (Lukács) megjelenéséből sejthető, hogy itt kínvallatásra is sor kerülhet. Bevonul a bíbor-noki testület, s Barberini, a pápa unokaöccse közli Őszentsége álláspontját: a könyv átírása nem elég, Galileinek beismerő vallomást kell tennie félrevezető szándékáról, s utána ünnepélyesen meg kell tagadnia tanait. Ha erre önként nem vállalkozik, megfenyegethető a szigorított vallatással, sőt az eljárás alkalmazható is. Beszólítják a vádlottat. A tárgyalás gyorsan zátonyra fut Galilei gerinces magatartása miatt, s az ügyész elrendeli a kínvallatást, amely a szomszédos kamrában játszódik. Galilei megtörik, és beismerő vallomást tesz: valóban ki akarta játszani a tilalmat, mert véleménye szerint az isteni kinyilatkoztatás csak az erkölcsi törvényekre vonatkozik, a világ természettudományos megismerése az emberek dolga. Az ő szándéka az volt, hogy könyvével előbbre vigye a tudományt. A beismerés nehéz helyzetbe hozza a bíróságot: eretnekként meg kellene égetni az európai tudomány büszkeségét. Végül a még elvégzendő tudományos feladatok emlegetésével sikerül rávenniük a tudóst tanainak megtagadására.

Negyedik felvonás: helyszíne Galilei szobája a Villa Medichiben.

Galilei visszakerül a barátaihoz (Niccolini, Niccolininé, Giulietta, Jacopo), s azok meggyőző érvekkel próbálják megnyugtatni: kár lett volna egy forradalmi kijelentésért odaadni azt a koponyát, amelyben annyi

tudományos érték van felhalmozva. Új vendég érkezik, Torricelli, a lángeszű fiatal tudós, s Galilei az ő szájából mintegy az utókor fölmentő ítéletét szeretné hallani. Torricelli szavaiból viszont kitűnik, hogy noha nagy kár lett volna, ha Galileit máglyára hurcolják, de halála sem állíthatta volna meg a tudomány előretörését. Galileinek be kell látnia, hogy erkölcsi értelemben hibázott, s ezt csak azzal teheti jóvá, ha hátralévő életében tovább dolgozik az igazság felismeréséért.

Értelmezése • A tudós Galilei felfedezését össze lehet foglalni egy kurta mondatban: a föld forog. Ezt a tételt azonban nem hirdetheti nyíltan a pápai tilalom miatt, s óvatosan úgy írja meg, mint a világ felépítésének egyik lehetséges magyarázatát. Igazi szándéka két nagy eszme, hit és természettudomány összeegyeztetése, s arra már nem ügyel, hogy tanítása miféle társadalmi következményekkel jár. Ellenfelei jól látják, hogy a természettudományos gondolkodás alapjában rendíti meg a hitre épült egyházat, s különösen annak világi hatalmát. Galilei absztrakt igazságával ilyenformán egy sereg másik ember konkrét „igazsága", egzisztenciális érdeke áll szemben, s ebből alakul ki a „pokol körtánca", börtön és kínvallatás, amely a tudóst állításainak cáfolatára szorítja. Galilei számára épp ez a legkeservesebb tortúra, s csak azért vállalkozik tanai megtagadására, mert úgy véli, hogy az emberiségnek szüksége van még az ő koponyájában felhalmozódott tudásra. Végső, tragikus felismerése az, hogy az emberiség nélküle is megtalálta volna a tudományos igazságot. Az erkölcsi helytállás törvénye alól senki, még ő sem kivétel, és lelkiismeretével is számot kell vetnie.

Üzenete • Galileit kortársainak értetlensége buktatja el. Passzivitásával válik hőssé, amikor a kimondott szavak súlya végzetszerűen nehezedik rá. Erkölcsi erejének próbája a helytállás és a védekezés az örökös visszavonulás során. Saját magával kell elszámolnia. Az ember láthatatlan, megfoghatatlan belső bírája, a lelkiismeret. Galilei az emberiség kollektív javát akarja szolgálni, mert a tudományos kutatásaival még sok újat hozhat az emberiségnek. De törvényszerűen buknia kell, nem fizikailag, erkölcsileg. Bűnös és áldozat egy személyben.

1. Németh László a Galilei című drámával kapcsolatban fogalmazta meg az igazságszeretet fogalmát. Hogyan hangzik ez? 2. Mi a dráma alaphelyzete? Milyen konfliktus válik hangsúlyossá a műben? 3. Szerkezetileg hogyan tagolódik a mű? 4. Foglald össze röviden a történetet! Értelmezd a művet!

1. Készítsd el Galilei jellemábrázolását!

ÖSSZEGZÉS • Németh László szépirodalmi műveinek többségében a magasrendű minőséget, erkölcsiséget képviselő embert és a hozzá méltatlan környezet összeütközését ábrázolja. Ha hősei nem tudják önmagukat, igényes és tartalmas életre vonatkozó vágyaikat megvalósítani, magukra maradnak,

eltorzulnak, életük tragédiába fordul. Az író regényeiben és drámáiban gyakran társadalmi programját hirdette. Egész életét átfogta a pedagógiai ethosz, nemcsak az önnevelés, önképzés, hanem a másokat tanítás értelmében is. Ez sugárzik minden munkájából, és valóban nagy hatású: szép-irodalmi művei is felelősségre ébresztenek, életcélt jelölnek ki.

 

 

Ez a anyag a magyar irodalom Debreceni tankönyvéből  a 11. osztály számára