uabooks.top

Magyarország - az Osztrák-Magyar Monarchia részeként - az első világháború vesztes oldalára került. A győztes hatalmak döntése nyomán az akkori Magyarország területének kétharmadát más országokhoz csatolták. Az 1920-as trianoni döntés következtében olyan területek is idegen országok részei lettek, melyek lakosságának többsége magyar volt. A második világháború után a párizsi békeszerződés megerősítette a trianoni határokat.

A határon túli magyar anyanyelvű közösségek mindig ápolták és továbbra is ápolják nemzeti kultúránkat. A két világháború közt és a második világháború után mindmáig számos író és költő alkot Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország és Ausztria magyar lakta területein. Műveik az egész magyar nemzeti műveltséget gazdagítják.

Kezdetben ezeknek az irodalmaknak missziós szerepük volt, mert megalázó igazságtalanságok ellenében, ellenséges érzület szorításában, az életben maradás feltételeként az emberi jogok védelmét kellett ellátniuk. Ezért volt fontos mindegyik számára a hagyományokhoz való ragaszkodás, a tradíciók ápolása. Az 50-60-as évektől kezdődően sokan eljutottak az újszerűén izgalmas ábrázolásmódig is.

Illyés Gyula „ötágú sípnak” nevezte a magyar irodalmat a határon túlra került magyarság irodalmára utalva. Az ötödik „síp” a világon szétszóródott magyarok, az úgynevezett szórványmagyarság irodalmát jelenti szóképében. A XX. század végére hat-, sőt hétágú sípra módosult, mert Kárpátalján és Ausztria magyarok lakta területén, Burgenlandban is alkotnak magyar írók, költők.

A romániai magyar irodalom • A legnépesebb magyar kisebbség Romániában, Erdélyben él. Erdély irodalma hosszú múltra tekint vissza, az első világháborút követően kialakuló magyar irodalom ezeket a hagyományokat fejlesztette tovább. Kós Károly röpirata, a Kiáltó szó (1921) az önálló erdélyi kultúra építésére szólított az erdélyiség jegyében. Az erdélyi magyar könyvkiadás megteremtésére megszervezik az Erdélyi Szépmíves Céh nevű kiadóvállalatot (1924-44), írói munkaközösséget (1926), majd folyóiratukat, az Erdélyi Helikont (1928-44). Kolozsvárott 1926-ban indult a Korunk című értelmiségi folyóirat. 1945 után az írók nagy része vállalta a közösségi ügyek közvetlen szolgálatát. Az 50-es évek végén a sematizmus kanyarai nélkül indult az az új nemzedék, melyet 1961-ben kezdett könyvsorozatról Forrás-nemzedéknek nevezett el a kritika.

Néhány kiemelkedő név az erdélyi irodalomból: Kós Károly (széppróza), Benedek Elek (mese), Dsida Jenő (vers), Tamási Áron (széppróza), Székely János (vers és dráma), Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor (vers), Markó Béla (vers), Sütő András (széppróza és dráma), Szilágyi István (széppróza), Páskándi Géza (vers és dráma), Bodor Ádám (széppróza), Lászlóffy Aladár (vers), Kovács András (vers, esszé),

Király László (vers) és Szőcs Géza (vers). Néhányan Magyarországon folytatták, illetve folytatják munkásságukat.

Szlovákiai magyar irodalom • A felvidéki magyar irodalom nehéz körülmények között kezdett megszerveződni az egykori Csehszlovákiában. 1919 után egyetlen előnyük volt: az új államban következetesebben érvényesültek a polgári demokrácia követelményei, így szabadabbak voltak a baloldali mozgalmak. A szlovákiai magyar életben először a publicisztika virágzott fel. A 20-as években megjelenő napilapok, folyóiratok hasábjain olyan jelentős életművek bontakoztak ki, mint Fábry Zoltáné. Fontos szerepet játszott a kisebbségi életben az értelmiségi fiatalok mozgalma, a Sarló (1928-34). 1945 után a kollektív jogfosztottság évei következtek a magyarságra, s bár ezt a kommunista fordulat megszüntette, a megfélemlített, értelmiségétől megfosztott népcsoport csak lassan szervezhette meg a maga szellemi életét, amelyben fontos szerepet vállalt a már említett Fábry Zoltán esszéíró. Főleg^ néhány prózaíró: Dobos László, Duba Gyula, Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Gál Sándor keltett általános magyarországi érdeklődést.

A délvidéki magyar irodalom • Délvidéken a 20-as években Szente-leky Kornél és Csuka Zoltán kezdeményezésére megindult a Vajdasági írás (1928-29), majd később a Kalangya című folyóirat (1932-44), mely minden délvidéki magyar irodalmi értéknek otthona kívánt lenni. 1945 után a magyar írók a Híd köré csoportosultak. Az 1960-as évek elején nagy változás történt a vajdasági magyar irodalomban. Egységesen lépett fel egy viszonylag nagy létszámú fiatal nemzedék, amelyik semmiféle közösséget nem vállalt a korábbi, e nemzedék által provinciálisnak tartott vajdasági magyar irodalommal. Ekkor kapcsolódott be cselekvőén a vajdasági szellemi életbe Sinkó Ervin. Az új avantgárd tájékozódású nemzedék (Symposion-ncmzcdék) a Képes Ifjúság című lap irodalmi mellékletében jelentkezett, majd 1964-ben a Kontrapunkt című antológiában és ugyanekkor létrehozott folyóiratában, az Új Symposionbm mutatkozott be.

A fiatalok később valamelyest „klasszicizálódtak”, de az új eszmék és irányzatok iránti nyitottságukat később is megőrizték. Ennek a nemzedéknek - Tolnai Ottóval együtt - kiemelkedő képviselője volt Gion Nándor, Domonkos István és még sokan mások.

A nyugati (emigráns) magyar irodalom • A nyugati országok magyar írói szétszórtan éltek, távol az anyanyelvi közösségtől. Ilyen körülmények között kivételes jelentőségre tesznek szert a társaságok, az írói csoportosulások és a folyóiratok. Egyik legtekintélyesebb társaság a Mikes Kelemen Kör (Hollandia, 1951). A Szepsi Csombor Kör Londonban alakult meg, az 1956 után Nyugatra távozott fiatalok szervezték. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Svájc) 1960-tól működik. A magyar emigráció egyik legszínvonalasabb folyóirata a Látóhatár (1950-58), majd az Új Látóhatár (1958). A Magyar Műhely című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 1962-ben indult Párizsban. A Bornemisza Péter Társaság 1960-ban alakult Bécsben, alapítója és ve-

zetője Szépfalusy István volt. 1971-ben alapították meg a Németországi Magyar írók Munkaközösségét.

A nyugati magyar irodalom négy évtizedes történetének áttekintését tagolhatjuk az emigrálás, a kivándorlás évjáratai szerint:

1. 1944-1945-ben távozott az országból Eszterhás István, Flórián Tibor, Horváth Béla, Kerecsendi Kiss Márton, Nyíró József, Wass Albert.

2. 1947-1949 között emigráltak Borbándi Gyula, Kovács Imre, Márai Sándor, Cs. Szabó László, Zilahy Lajos.

3. Az „ötvenhatosok” csoportjába a nyugati magyar irodalom harmadik „nemzedékének” nevesebb prózaírói tartoznak, mint Karátson Endre, Nagy Pál, Ferdinándy György, Márton László, Kabdebó Tamás és Sárközi Mátyás. De idetartoznak a volt párttagok is, mint Háy Gyula, Méray Tibor, Molnár Miklós és a 60-as években induló fiatalok - Bakucz József, Horváth Elemér, Papp Tibor, Sulyok Vince stb.

Kárpátaljai magyar irodalom • A világháborút követő években nemzetiségi magyar irodalmaink közül kétségtelenül a kárpátaljai volt a legnehezebb helyzetben. E terület irodalma bontakozott ki legkésőbb és talált lehetőségeihez képest igazán magára. Több okból is. Itt volt a legkevesebb a magyarság létszáma - alig kétszázezernyi -, amely a nagyobb városoktól és a Tisza vonalától eltekintve többnyire szétszórtan vagy szigetekben élt. 1944-1945-ben még ez a kevés lélekszám is jelentősen csökkent (málenkij robot). A megkülönböztető politika a kisebbségi magyarsággal szemben gyakorlatilag hosszú évtizedeken keresztül érvényben volt.

Kárpátaljai magyar irodalomról csak az 1945 utáni időszakban beszélhetünk, mert a két világháború között, amikor a terület Csehszlovákiához tartozott, a helyi magyar alkotók a felvidéki (szlovákiai) írókkal-költők-kel éltek szoros szellemi közösségben, munkásságuk nem vált el ettől a közös műhelytől.

Kárpátalja magyar irodalmi élete a szovjet uralom kezdetével (1944) járó rettenetes megpróbáltatások után igen nehezen indult meg. A magyar nyelvű tájékoztatás és művelődés egyetlen szócsöve a Munkás Újság (1945), majd a belőle szervezett Kárpáti Igaz Szó volt, de ez a lap is egészen 1967-ig az ukrán Zakarpatszka Pravda tükörfordítása volt. 1951-ben jelent meg az első magyar nyelvű könyv, Bállá László Zengj hangosabban! című verseskötete, amely többnyire sematikus, a kor követelményeinek megfelelő verseket tartalmazott.

Az irodalmi termést a ritka időközökben megjelenő almanachok {Új Hang, 1954; Szovjet Kárpá-tontúl, 1955; Tavaszi napsütés,

1955; Kárpátontúli elbeszélők,

1956; Kárpátok, 1958), majd különböző időszaki kiadványok (Kárpáti Kalendárium, Naptár) gyűjtötték egybe. A Kárpáti Igaz Szó önálló szerkesztőséggé való átszervezése (1966) után a lap Neon címmel megjelenő irodalmi-művészeti rovata töltött be irodalomszervező szerepet. Az itteni irodalom is ki volt szolgáltatva a kommunista diktatúrának. A szovjet magyar irodalom tevékeny szervező egyénisége a már említett Bállá László (1927-2010), a Kárpáti Igaz Szó szerkesztője volt. Pártos irodalmat képviselő verseiben közéleti elkötelezettségét fejezte ki (Kitárom karom, Rohanó évek sodrában, Nyári lángok). írói képességei leginkább prózai műveiben érvényesültek (Meddőfelhök, Parázs a hóban, A világóra ketyegése).

A 60-as évek közepére Kárpátalján egy területileg önálló újabb nemzetiségi magyar irodalom született. Az új generáció képviselői többségükben egyetemi hallgatókból álló fiatal költőgárda: Bállá Gyula, Bállá Teréz, Benedek András, Vári Fábián László, Fodor Géza, Zselicki József. Kezdetben az Együtt (1965) című kéziratos diáklapban jelentkeztek, majd 1967-1971 között pedig a helyi írószövetség mellett és a Kovács Vilmos szellemi irányításával működő Forrás Stúdió ban tevékenykedtek. Ezek a fiatalok gyorsan felismerték, hogy a kultúra - elsősorban az irodalom - tradíció és lelki elmélyülés. Korszerű nemzetiségi magatartás és értelmiségi életforma kialakítása volt a céljuk. Alakítani és formálni kívánták a lét és az élet törvényeit. Mozgalmukat, újító törekvéseiket azonban meg nem értéssel, sőt ellenszenvvel fogadta a hivatalos kultúrpolitika. A 70-es évek elején elkezdődött visszarendeződés következtében mozgásterük egyre szűkebb lett, fokozatosan elhallgattatták őket. A Forrás megszűnt, helyébe a József Attila Stúdió lépett, a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének kezdeményezésére jött létre 1971-ben. Egyik legfőbb műhelye lett a megye magyar irodalmának.

A József Attila Alkotóközösséggé átalakult műhelyben teljesedett ki Füzesi Magda, Finta Éva, Dupka György, Horváth Sándor, Tárczy Andor, Nagy Zoltán Mihály, Kőszeghy Elemér, Bartha Gusztáv, Bállá D. Károly munkássága, és ez a szervezet szolgált keretül az idősebb pályatársak és a volt forrásosok működéséhez is: Kecskés Béla, Balogh Balázs, Ferenczi Tihamér, Györke László, Bállá Teréz, Keresztyén Balázs, Vári Fábián László, Horváth Gyula, Demjén Miklós.

A józsefattilásoknak kezdettől volt irodalmi fórumuk: a Kárpáti Igaz Szó hasábjain havonta közreadott Lendület, amelyet megjelenésének utolsó öt esztendejében (1983-1987) már folyóiratszerűen szerkesztettek és tördeltek (lapjait ki lehetett vágni az újságból, s összefűzve az éves termést külön sajtóorgánumként lehetett kezelni). Ezt egészítették ki az ötévenként megjelenő ifjúsági almanachok.

1987 végén megszűnt a Lendület rovat és a Neon is. Helyükbe a havonta egyszer a lap teljes terjedelmében, két nyomdai íven megjelenő Új Hajtás c. irodalmi-kulturális melléklet lépett.

A mindmáig leghosszabb életű irodalmi csoport a 80-as évek dere-kára-végére nemcsak jelentős kulturális centrummá vált (ekkorra már képző- és fotóművészek, zenészek is tartoztak soraiba), hanem, úgy tűnt, kisebbségi csúcsszervezetté válhat. 1989-ben Balia D. Károly életre hívta az 1944 utáni Kárpátalja első irodalmi folyóiratát, a Hatodik Sípot, amelynek 1993-ig volt főszerkesztője.

A 90-es években mintha új lendületet kapott volna irodalmi életünk. Újra írni és publikálni kezdtek a korábban más-más okok miatt elhallgatott költők (Kecskés Béla korai haláláig újra aktív lett, két könyve is megjelent, újra publikálni kezdett Bállá Teréz, Zselicki József). Majd Czébely Lajos, Penckófer János, Berniczky Éva.

1993-tól ugyancsak Balia D. Károly irányításával egy új kulturális magazin is megjelent, a Pánsíp. A Hatodik Síp, majd a Galéria Kiadó és a Pánsíp körül kialakult szellemi műhely indította útjára a talán lassan nemzedékké érő azon fiatalokat, akik nem ismerték a cenzúrát, és így nem kerülhettek abba a méltatlan helyzetbe, hogy választaniuk kelljen: vagy nem publikálnak, vagy publikációik érdekében kompromisszumokba kényszerülnek.

1957 óta a nyugat-ukrajnai regionális Kárpáti Könyvkiadó adta ki a Kalendárium c. magyar nyelvű évkönyvet helyi költők, novellisták, újságírók, egyetemi dolgozók közreműködésével. 1985-ben jelent meg a kárpátaljai magyar szerzők válogatott verseit és prózai műveit tartalmazó Sugaras utakon című antológia. 1987 végén került a kárpátaljai olvasókhoz az Évgyűrűk c. vers-próza antológia. A kárpátaljai magyar szépirodalom első gyűjteménye, a 37 szerzőt felsorakoztató antológia, a Vergődő szél 1990-ben látott napvilágot.

Az Ukrajnai Nemzeti írószövetség kárpátaljai szervezete mintegy harmincas taglétszámú, köztük jelenleg csupán néhány magyar alkotót tartanak számon. Van külön szervezete is a magyar íróknak, ez utóbbi önálló alakulatként az anyaországi Magyar írószövetség határon túli csoportját képezi, közel húszas taglétszámmal. Elnöke Vári Fábián László. Saját irodalmi folyóiratuk a negyedévenként megjelenő Együtt, főszerkesztője ugyancsak Vári Fábián László.

Említésre méltó továbbá a Balia D. Károly által létrehozott UngParty című internetes rendszer, amely alá több irodalmi honlap és blog tartozik.

A szépirodalom mellett a szakirodalmat művelők közül ismertté vált Beregszászi Anikó és Csernicskó István nyelvész. A szociográfia, tájkutatás, honismeret és demográfia területén Dupka György, Horváth Sándor, Czébely Lajos, Csatáry György, Molnár D. István, Molnár D. Erzsébet, Váradi Natália, Zubánics László jeleskedik. Az irodalomtörténet és -kritika műfajában Gortvay Erzsébet, Penckófer János, Balia D. Károly, újabban Csordás László alkotott eddig magas színvonalú tanulmányokat. Jelentős a vidék magyar újságíróinak száma, akik közül többen szépírással is foglalkoznak.

A 2000-es években indult nemzedék tagjai a Kovács Vilmos Irodalmi Társaságba tömörültek (alapítva 2014), elnök: Csordás László.

A kárpátaljai magyar irodalom fejlődését a következőképpen korszakolhatjuk:

1. Milyen döntés következményeként beszélhetünk határon túli magyar irodalomról? Miért?

2. Része-e a határon túli magyar irodalom a nemzeti irodalomnak?

3. Milyen szerepet tölt be a határon túli irodalom az adott közösség életében?

4. Tetszés szerint készíts prezentációt egy általad választott témakörben (általános ismertetés, vagy egy alkotó munkássága) a romániai, szlovákiai, délvidéki, kárpátaljai, nyugati emigráns magyar irodalomról!

Ili Szűkebb pátriánk irodalmi életéről a 2017-ben megjelent Dupka György által jegyzett Magyar irodalmi élet és írásbeliség Kárpátalján c. kiadványban olvashattok.

Ez a anyag a magyar irodalom Debreceni tankönyvéből  a 11. osztály számára