uabooks.top » Biológia » 50. Az ember embrionális fejlődésének szakaszai
Інформація про новину
  • Переглядів: 104
  • Дата: 5-07-2020, 20:47
5-07-2020, 20:47

50. Az ember embrionális fejlődésének szakaszai

Категорія: Biológia




Emlékezzetek az állatok ontogenezisének szakaszaira. Milyen szakaszokból áll a sejtciklus? Milyen szervek és sejtek tartoznak az ember immunrendszerének összetevőihez?

Egyedfejlődés vagy ontogenezis — az egyed fejlődése a születéstől az élet végéig. Az egyedfejlődés ideje alatt történik a sejtek differenciációja, a szövetek és szervek formálódása.

Az ember ontogenezisének jellegzetességei. Az ember ontogenezisében megkülönböztetünk embrionális (ébrényi) és posztembrionális szakaszt. Embrionális szakasz- az az időszak, amikor az új élőlény kialakul és fejlődik az anya szervezetében vagy tojásban. Ez a szakasz a születéssel fejeződik be. Posztembrionális szakaszt a méret növekedése (növés) kíséri, a születés pillanatától a halálig tart.

Az ember embrionális fejlődésének szakaszai. Az emberi csíra fejlődésének folyamatában megkülönböztetünk egypár egymást követő periódust: megtermékenyítés, barázdálódás, két- és háromrétegű bélcsíra kifejlődése - gasztrula; hisztogenezis (szövetfejlődés) és organogenezis (szervek kialakúlása).

Megtermékenyítés. A megtermékenyítés folyamán a spermasejt egybeolvad a petesejttel (50.1. ábra). Tudni kel, hogy a spermasejt és a petesejt élettartama behatárolt (például, a spermasejt élettartamára a női szervezetben a következő tényezők hatnak, mint a test hőmérséklete, a közeg savassága: a savas közeg lassú mozgásúvá teszi őket, a lúgos épp ellenkezőleg aktivizálja őket). A férfi és a női gaméták találkozását elősegíti az, hogy a petesejtek a környezetükbe kiválasztanak olyan biológiailag aktív anyagokat, amelyek aktivizálják a spermasejteket. A spermasejt és petesejt kontaktusának kezdetén az egymás felismerése történik: a petesejt által kiválasztott biológiailag aktív anyagok biztosítják az akroszóma szétszakadását, amely a spermasejt feji részén található. A spermasejt behatolása az akroszomális reakció hatására megy végbe: a petesejt burkával történő érintkezés során az akroszóma rombolódik és kiválasztódig az az enzim, amely biztosítja a spermasejt sejtmagjának átjutását a petesejt burkán (50.1, 2. ábra). Ezután a két gaméta sejtmagja egybeolvad és létrejön a zigóta. A megtermékenyített petesejtben aktivizálódnak az anyagcsere folyamatok és megkezdődik az osztódás.

Barázdálódás - a zigóta egymás utáni mitotikus osztódása, amelynek következtében elkezdődik a soksejtű csíra formálódása. A képződő sejtek - blasztome-rek - az interfázis során nem nőnek, éppen ezért a méretük minden osztódás után felére csökken, de a sejtmag térfogata nem változik. Ebben az időben természetesen nem megy végbe a saját gének transzkripciója, csak az anyai mRNS-é. A barázdálódás során a sejtciklus rövidül: G1 - és G2 szakaszok redukálódnak, az S szakasz - rövidül.

A barázdálódás során változik a sejtmag és citoplazma egymáshoz viszonyított aránya. Ez igen fontos mutatója a sejt állapotának, amely lehetőséget ad a meta-bolizmus fokának értékelésére. Például, amikor a mag citoplazma aránya elér egy bizonyos fokot, ez jelzést adhat a következő osztódáshoz. Ez arány megváltozása gyulladásos folyamat vagy egyes onkológiai betegség kialakulásáról tanúskodhat.

Az embernél a barázdálódás teljes (mert a petesejt kevés tápanyagot tartalmaz) és nem egyenletes. A barázdálódás következtében nagy sötét és kicsi világos blasztomerek keletkeznek. A kicsi blasztomereket trofoblasztok-nak nevezzük, a nagyot - embrioblasztoknak. A blasztociszta felépítése (amely körülbelül a 4. napon képződik) a következő: a trofoblasztok kívül találhatóak, az embrioblasztok -belül.

A barázdálódás utolsó szaksza az állatoknál a blasztula képződésével fejeződik be. A blasztula egy üreges képződmény, mely falát egy sor blasztomer alkotja (50.2. ábra). A barázdálódás addig tart, ameddig a blasztomerek mag-citoplazma aránya el nem éri a szomatikus sejtekre jellemző szintet. A blasztula hasonló sejtjei, a differenciálódás következtében a csíra különböző sejtrétegeinek adja a kezdetét - csíralemezeké.

Az ember zigótájának első mitotikus osztódása körülbelül a megtermékenyítés után 30 órával fejeződik be. Három nap múlva képződik egy 12-16 szorosan egymáshoz tapadó blasztomerekből álló csomó a - morula. A megtermékenyítéstő számított negyedik naptól kezdődően kialakul egy egyrétegű belső üreggel rendelkező csíra a - blasztociszta. Melynek sejtjei kétféle típusúra differenciálódnak: trofoblaszt és embrioblaszt sejtekre (50.3. ábra). A trofoblaszt sejtek alkotják a külső réteget, az embrioblasztok pedig a belsőt. Az első biztosítja az embrió kapcsolódását az anyaméh hámszövetéhez, a másik magának az embrió szövetének kezdetét adja. A blasztociszta kialakulása az emlősök evolúciója során azzal lehet kapcsolatban, hogy biztosítsa az embrió kapcsolódását a méhfalhoz és a továbbiakban pedig kialakuljon a méhlepény.

A blasztociszta kialakúlási ideje alatt növekszik a mitotikus osztódás hossza, a

blasztomerek nem szinkronizáltan osztódnak. Az interfázis alat a sejtekben sejtmag-vacskák képződnek és megkezdődik a saját mRNS szintetizálása. Ez biztosítja az átmenetet az embrionális fejlődés követekző szakaszába - a gasztrula kialakulása. Előbb kialakul a két sejtréteg: a külső - ektoderma és a belső - endoderma. Ezeket csíralemezeknek nevezzük. Idővel az ember csírájának külső és belső csíralemezek között kialakul egy harmadik (középső) csíralemez - a mezo-derma (50.4. ábra).

A sejtek differenciálódása, melyek egy zigótából származnak, véletlenszerűen történik, mert a különböző típusú sejtekben nem minden gén aktív. Ezért minden sejtben nem az egész örökletes információ realizálódik, hanem csak egy része, amely szükséges az adott sejt differenciálódására.

Hisztogenezis - azon folyamatok összesége, amelyek biztosítják a különböző szövetek kialakulását, létezését és újjáteremtését az ontogenezis során. A különböző típusú szövetek a csíralemezekből fejlődnek ki. Ezekben a folyamatokban fontos szerepet játszanak a sejtek közötti együttműködés és a biológiailag aktív anyagok stb.. Az embriogenezis ideje alatt a különböző típusú sejtek szigorú szabályok szerint helyezkednek el egymáshoz viszonyítva. másmás szövetet kialakítva.

A sejtek migrációját hormonok vagy

egyéb biológiailag aktív anyagok stimulálják, amelyeket a szomszéd sejtek választanak ki.

A sejtek egy bizonyos irányba mozognak a felszínükön lévő „tapogatók” segítségével - ezek vékony citoplazmatikus kinövések. Amikor hozzáér egy másik sejthez, akkor a mozgás megszűnik és a kinövések eltűnnek. Ha a sejtek között nem jönnek létre a megfelelő kapcsolatok, a migráló sejt mozgása tovább folytatódik.

Organogenezis - a szervek és szervrendszerek fejlődése. Az emlősök organogenezisének folyamatában, több egymás utáni fázist különböztetünk meg, az idegcső és más szervek képződése, mely során a fiatal egyedek a felnőtekéhez hasonló jellegzetességet kap. Az embrió idegcső formálódási szakaszát neurulációnak nevezzük. Az idegcső képződése a mezoderma berakodása után kezdődik el. Az ektodermából ideglemez képződik; amelyek széle felkunkorodik majd az idegcsőbe összekapcsolódik, amely körbeveszi a folyadékkal teli idegrendszeri üreget, különleges biológiailag aktív anyagok határozzák meg, hogy az idegcső mely végén alakul ki az agy. Az idegcső felet az ektoderma összenő, ez adja a bőrhám kezdetét. Az idegcső elülső vége öt elsődleges agyhólyagra oszlik, amelyek egyes agyrészeknek felelnek meg. A köztiagykezdemény két szélén kiemelkedik a két szemhólyag, amelyekből kifejlődnek a szemek.

A különböző szövetek, szervek és szervrendszerek kialakításában különböző csíralemezek vesznek részt. Az ektodermából alakul ki az idegszövet, az érzékszervek egyes részei, a kültakaró külső rétege (epidermisz) és a bőr mirigyei, az elő és utóbél, a belső elválasztású mirigyek összetevői (mellékvese stb.). Az ento-dermából alakul ki az emésztőszervek és mirigyeik (máj, hasnyálmirigy), tüdő, a belsőelválasztású mirigyek egyes részei (hipofízis és mások). Az mezodermából alakul ki a porc és csontszövet, izomszövet, vér és nyirokerek, ivarmirigyek, kiválasztó szervek csövei, a bőr kötőszöveti rétege (derma), melhártya, a testüreg epi-téliuma, szívburok (perikardium).

1. Az ontogenezisnek mely szakaszait különböztetjük meg? 2. Mi a blasztula, morula és blasztociszta?

3. Mi a gasztrila, milyen a felépítése? 4. Hogyan képződik a belső csíralemez - a mezoderma? 5. Mi a hisztogenezis és az organogenezis? 6. Mi a neuruláció? Milyen műveletek történnek kialakulása során?

1. Mivel magyarázható, hogy a blasztomerek nem nőnek a barázdálódás során? 2. A blasztociszta képződésének szakaszai miért csak az emlősök embrionális fejlődés során történnek?

 

 

Tankönyv 10. osztálya számára Biológia és ökológia Osztapcsenko, Bálán,  Kompanec, Ruskovszkij

 





^