uabooks.top

1. A Föld - a Naprendszer Naptól számított harmadik bolygója. A világűrből nézve bolygónkat egy gyönyörű, kék gömbnek látjuk. A felhőtakarón át előtűnnek a kontinensek és óceánok.

A Föld 29 785 m/s átlagsebességgel elliptikus pályán kering a Nap körül (amely nagyon közeli a kör alakhoz) 149,6 millió km átlagos távolságban, közel 365,24 napos keringési periódussal (csillagév).

1. Színképtípusok. Amikor 1666-ban Isaac Newton fénynyalábot bocsátott át háromoldalú hasábon, észrevette, hogy a fény nemcsak megtörik, hanem színekre bomlik. A képernyőn kapott, egymásba simán átmenő hét alapszínből álló sávot színképnek (spektrumnak) nevezték el.

1. A csillagászati megfigyelések és a földi teleszkópok. Amint azt már tudjátok, az égitestek és jelenségek tanulmányozásának fó' módszere a csillagászati megfigyelés. Csillagászati megfigyelésnek nevezzük a Világegyetemben végbemenő' folyamatokkal és jelenségekkel kapcsolatos információ célirányos és aktív rögzítését. Empirikus szinten az ilyen megfigyelések a tudás fó' forrásai.

1. Az égitestek sugárzása. Az égitestek természetének vizsgálata során különös figyelmet fordítanak elektromágneses sugárzásuk tanulmányozására. Az égitestek fizikai állapotuktól függően különböző hosszúságú elektromágneses hullámokat bocsátanak ki.

1. A Föld méreteinek meghatározása. A Föld gömb alakja lehetővé teszi méreteinek egy olyan módszerrel történő meghatározását, amit először Eratoszthenész görög tudós alkalmazott. A módszer a következőben áll. A földgömb egy földrajzi meridiánján kiválasztunk két pontot: 0₁ és 0₂ (1.27. ábra). Jelöljük a meridián 0_г0₂ ívének hosszát Z-lel, a szögmértékét pedig n-nel (fokokban).

A XVI. sz. végéig a tudósok nem tudták a kor elméletei segítségével néhány évre előre meghatározni a bolygók kölcsönös helyzetét. Akkoriban azt feltételezték, hogy a bolygók szigorúan kör alakú pályákon, egyenletesen mozognak a Nap körül. Á bolygók mozgásának kinematikai törvényeit csak a XVII. sz. elején fedezte fel az osztrák csillagász és matematikus, Johannes Kepler (1571-1630).

1. A Nap éves látható mozgása. A Nap állandóan változó 5 és a koordinátái alapján az éggömbön meghatározható az a nagy kör, amely a napkorong középpontjának éves látható pályáját jelöli. Az ókori görögök ezt a kört ekliptikának nevezték el. Mivel a Nap éves mozgása tükrözi a Földnek a pályáján történő valós mozgását, az ekliptika az éggömbnek és a Föld pályájával párhuzamos sík metszetének a pályája.

1. Ptolemaiosz világrendszere. A régmúltban öt, a csillagokhoz hasonló, de azoknál sokkal fényesebb égitest volt ismert, amelyek azzal együtt, hogy, akár a csillagok, részt vesznek az égbolt napi forgásában, saját látható mozgással is rendelkeznek. Az ókori görögök ezeket az égitesteket planétáknak nevezték (a görög TtA-avrixcg - bolygók szóból). Szabad szemmel a következő bolygók láthatók: Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz.

1. Az idő meghatározása. Egész életünk összefügg a nappal és az éjszaka, valamint az évszakok periodikus váltakozásával. Ezeken az ismétlődő csillagászati jelenségeken alapulnak az idő főbb mértékegységei - a nap, a hónap, az év. Az idő mérésének alapegysége összefüggésben van a földgolyó tengely körüli teljes fordulatának periódusával.

1. Koordináta-rendszerek. Az égitestek helyzetét az éggömb pontjaihoz és köreihez viszonyítva határozzák meg (1.4. ábra). Evégett bevezették az égi koordinátákat, hasonlóan a Föld felszínének földrajzi koordinátáihoz.