uabooks.top

Az ember látási szerve a szem - az egyik legtökéletesebb, de legegyszerűbb optikai rendszer. Milyen a szem felépítése? Miért látnak egyesek rosszul, és hogyan lehet a látásukon javítani? Hogyan figyelhetők meg a viszonylag távoli és kisméretű tárgyak? Mi a látószög, miért szükséges azt megnövelni, és hogyan érhető ez el?

Már tudjátok, hogy a fénytörést a lencsékben hasznosítják. A lencsék által alkotott képek szerkesztésének szabályait már a középkorban is ismerték. Lencsék felhasználásával Zacharías Jansen (1585-1635) holland optikus az elsők között szerkesztett 1590-ben mikroszkópot 1609-ben pedig Galileo Galilei feltalálta a teleszkópot. Megismételjük a lencsék fő jellemzőit.

Amikor a tó partján állva megpróbáljuk meghatározni annak mélységét, az mindig kevesebbnek tűnik, mint amennyi valójában. A pohárba helyezett kanál vagy szívószál olyannak tűnik, mintha a víz és a levegő határán el lenne törve.

Kozma Prutkovnak volt egy aforizmája: „Ha valaki megkérdezi tőled, mi a hasznosabb - a Nap, vagy a Hold - feleld azt, hogy a Hold. Azért, mert a Nap nappal világít, amikor úgyis világos van, a Hold pedig éjjel." Nevezhetjük-e a Holdat fényforrásnak? Érthető, hogy nem, hiszen csak visszaveri a fényt, melynek forrása a Nap.

FEJEZET OPTIKA

A fény természetéről szóló első elképzelések még az ókori Görögországban és Egyiptomban jöttek létre. Az akkori számtalan elmélet közül egyesek közel álltak a mai elméletekhez, mások viszont igen primitívek voltak. Például egyes ókori tudósok úgy gondolták, hogy a szem vékony csápokat bocsát ki, amelyek letapogatják a tárgyakat, és ennek hatására jön létre a látásérzet.

A Hertz által felfedezett elektromágneses hullámok elindították a vezeték nélküli kapcsolat eszközeinek létrehozását. William Crookes (1832-1919) neves angol fizikus Hertz kísérleteiről ezt írta: „Itt egy csodálatos lehetőség bontakozik ki a vezetékek, a támoszlopok, kábelek és egyéb más drága modern felszerelések nélküli táviratozásra." Vajon hogyan sikerült ezeket a lehetőségeket megvalósítani?

Manapság senki nem csodálkozik azon, hogy környezetünket elektromágneses hullámok szelik át. Ezek a hullámok nem csak a mobiltelefon-hálózattal, televízió- és rádiósugárzással kapcsolatosak. Elektromágneses hullámokat különböző kozmikus objektumok (csillagok, ködök, bolygók), valamint bármilyen furán is hangzik, az ember is kisugároz.

Az elektromos energia egyik legnagyobb előnye abban rejlik, hogy nagy távolságokra továbbítható, például vezetékek segítségével. Ugyanakkor eközben óhatatlanul veszteség lép fel, különösen a vezetékek melegedésekor. Joule-Lenz törvénye alapján a vezetéken felszabaduló hőmennyiség: Q - PRt. Tehát az energiaveszteség csökkentése érdekében csökkentik: 1) a vezetők ellenállását; 2) az áramerősséget. Megvizsgáljuk, mindez hogyan valósítható meg a gyakorlatban.

A váltakozó áram erősségének pillanatnyi értéke állandóan változik - periodikusan hol nullává alakul, hol maximális értéket ér el. De akkor miért úgy mondjuk, hogy „az áramerősség a lámpa izzószálán 0,27 A", vagy „a mosógép fűtőszálán átfolyó feszültség 220 V"? Tisztázzuk, hogy a váltakozó áram milyen erősségéről és feszültségéről is beszélünk.

Amikor felkapcsoljátok otthon a világítást, a helyiséget azonnal egyenletes fény tölti be, vagyis a lámpák fényessége nem változik. Miért nevezzük mégis az izzószálon áthaladó áramot váltakozónak?