uabooks.top

Emlékezzetek azokra a tényezőkre, amelyek biztosítják a különböző csoportok evolúcióját! Mi jellemző az asszimilációra és a disszimilációra? Mi a hipotalamo-hipofizeális rendszer és a funkcionális rendszer? Mi az adaptív potenciál és az adaptív norma? Mi az autonóm (vegetatív) idegrendszer funkciója?

Az ember alkalmazkodási folyamatainak sajátosságai. Az ember bioszociális lény. A fajunk evolúciójának mozgatórugói közé nemcsak a biológiai tényezők (örökletes változékonyság, a természetes szelekció, az izoláció, a populációs hullámok, a genetikai sodródás) tartoznak, de a szociálisak is (a szociumban való lét - az emberek szervezett kollektívája, a munkatevékenység, a beszéd). Éppen ezek befolyásolták az ember adaptációinak kialakulását. Az embernek alkalmazkodnia kell a természetes tényezőkhöz (hőmérséklet, fényviszonyok, páratartalom, az embert körülvevő állat- és növényfajok) és a szociálisokhoz is.

Az ember adaptációi szabályozó rendszerek - ideg- és endokrin rendszer - közreműködésével keletkeznek. A szabályozó rendszerek kölcsönhatásának következtében hatásosabbá válnak, az idegrendszerben megnő az ingerlés és a gátlás folyamatainak ereje és sebessége, ami lehetőséget nyújt a gyorsabb külső vagy belső környezet változásaihoz való reagálásra. Tehát, az adaptációk biztosítják a szervezet és környezet közötti dinamikus egyensúlyt. Ugyanakkor megvizsgálva az extrém körülményekhez (űrrepülés, magashegyi vagy harci körülmények, nagy mélységek - 8. 1. ábra) való alkalmazkodás kialakulásának sajátosságait, érdemes értékelni a negatív következmények rizikóját.

Az adaptációk hatásossága a kedvezőtlen feltételek tartós elviseléséhez a szervezet egyéni sajátosságaitól függ, amit az örökletes tulajdonságok határoznak meg. Érthető, hogy a kedvezőtlen körülmények között élő őshonos lakosság jobban alkalmazkodott az adott területhez, mint a nem tősgyökeres (8. 2. ábra). A tősgyökeres lakosságban - az aborigénekben (bennszülöttekben) - a hosszantartó adaptív evolúció következtében különféle visszafordíthatatlan adaptációk alakultak ki (biokémiai, morfológiai, élettani, etológiái). Például, az alpinisták csak speciális légzőkészülékek segítségével képesek tartózkodni a nagyon magas hegyeken. A tengerszint feletti 2000 m-es magasságig az ember élettani funkciói nem változnak meg jelentősen, míg 4000 m felett a változások jól észlelhetőek. Ugyanakkor Tibetben vannak területek, amelyek 4500 m magasan vannak, az Andokban (Dél-Amerika) a bennszülött lakosság 5000 m tengerszint feletti magasságban él (úgy tartják, hogy ez a maximális magasság, amelyen az ember megélhet - 8. 2. ábra). Az alkalmazkodási folyamatok sérülése következtében dezadaptáció (lat. des- - hiány és adaptatio — alkalmazkodás) állapota alakul ki. Ezért különböző patológiás állapotok és betegségek fejlődhetnek ki (például a magas hegyeken a hegyi betegség).

8. 2. ábra. Az extrém körülményekhez alkalmazkodott bennszülött lakosság: 1 -Andok-hegység; 2-а sivatagi lakói; 3 — tengerparti lakosok - gyöngyhalászok, képesek 20 percig visszatartani a lélegzetüket, és 30 m mélységig merülni.

Az emberre nagyfokú adaptív potenciál jellemző, mivel az életfolyamatainak jelentős többsége sajátságos funkcionális tartalékkal bír. Ez a szervek, a szerv-rendszerek vagy az egész szervezet képessége arra, hogy működjenek bizonyos körülmények között a szabályozó mechanizmusok minimális terhelésével és minimális energia-ráfordítással, ami az élettani nyugalom feltételeihez közeli. Ezért szükség esetén (például kedvezőtlen körülmények között) a keringési, a légzési, a kiválasztó szervek képesek lényegesen megnövelni az aktivitásukat. Ez növeli a szervezet adaptív lehetőségeit.

A környezetszennyezés negatívan hat a különböző szervrendszerekre, főként az ideg- és immunrendszerre, amelyektől a homeosztázis fenntartása függ. A homeosztázis sérülése az ember megbetegedéséhez vezet. Ezért a betegségek elkerülése érdekében az ember kénytelen alkalmazkodni az antropogén tényezőkhöz, a szennyezett területeken élő lakosságban az adaptív reakciónorma tágabbá válik (lásd 24. oldal).

Ugyanakkor alkalmazkodva a kedvezőtlen körülményekhez, az ember jelentősen megterheli a saját adaptációs mechanizmusait, ami kimeríti a funkcionális tartalékokat, és csökkenti a szervezet adaptációs lehetőségeit.

Az ember szociális tényezőkhöz való alkalmazkodási sajátosságai. A szociális tényezőkhöz való alkalmazkodása az éppen aktuális szociális szituációk elemzése révén alakul ki, miközben tudatosulnak a saját lehetőségek, a célokhoz igazodik a viselkedés. Kapcsolatban áll a városi és a falusi élettel, illetve a különböző szakmai tevékenységekhez való alkalmazkodással.

A pszichikai adaptációkra jellemző az, hogy a szabályozó mechanizmusok elkezdenek összhangban, gazdaságosan, minimális ráfordítással, jelentős idegi és pszichés megterhelés nélkül működni (pszichológiai komfort állapota). Ez lehetőséget nyújt elérni a kívánt célt, és kielégíteni a saját aktuális szükségleteket a pszichés és fizikai egészség károsodása nélkül.

A szociális adaptációk hatásossága elősegíti a szellemi és a fizikai munkaképességet, a szakmai tudást és készségeket, a tanulást és a munkatevékenységet racionálisan szervező folyamatokat növelő módszerek kidolgozását.

A tanuláshoz való alkalmazkodás sajátosságai. Az iskolában való tanulás kell megalapozza a továbbtanulás és a szakmai tevékenység alapjait.

Jegyezzétek meg!.

A tanuláshoz való alkalmazkodás a kimerültség elkerülése, a környezet kedvezőtlen feltételeihez való ellenálló képesség növelése, a pozitív emóciók, a napirend pontos betartása, a rendszeres torna és sport. A tanulók tanuláshoz való alkalmazkodásának kritériuma a megfelelő viselkedés, a tanár követeléseihez való megfelelő hozzáállás, a tananyag sikeres elsajátítása.

A tanulási folyamathoz való preadaptáció lehet a tanintézmények, a fejlesztő központok látogatása. Posztadaptációk az önfejlesztés készsége, a kritikus gondolkodás, a csapatmunka készsége.

Az általános iskolákban való tanulási periódus fontos aspektusa a diákok proforientációja. Ez az előfeltétele a jövőbeni sikeres szakmai tevékenységnek és a nagyfokú munkaképességnek, a sikerek elérésének a felnőtt életben.

Az ember alkalmazkodását a szakmai tevékenységhez különböző komponensek érintik: élettani, egyénipszichológiai, viselkedési és szociális. Már tudjátok, hogy a munkának két típusa van: fizikai és szellemi (8. 3. ábra), bár manapság ez a felosztás viszonylagos. A bizonyos típusú munkatevékenységhez való alkalmazkodás fő értelme - a munkaképesség megőrzése és javítása, potenciálisan kihasználni a maximális meny-nyiségű munka elvégzésének lehetőségeit bizonyos időintervallumban, egészség-romlás nélkül.

A munkaképesség szintje sok tényezőtől függ, az ember egyéni lehetőségeitől, az egészségi állapottól, a tanulás vagy a munkatevékenység során elsajátított készségektől.

A szellemi munkának, a fizikaival összehasonlítva, vannak sajátosságai. Fontos szerepe van benne a megfelelő képességeknek: memória, figyelem, emóciók stb. Szellemi tevékenység során az embernek nagy mennyiségű információt kell felfognia és megjegyeznie, feldolgozni azokat, és meghozni a megfelelő döntéseket. A megfelelő gyakorlatokkal az ember javíthatja a memóriáját, a koncentráló képességét.

A szellemi munka közben adaptív jellegűek az idegrendszer működésének változásai az ingerlés és a gátlás folyamataiban. Ezek hatást gyakorolnak más szerv-rendszerekre és funkcionális rendszerekre. A szellemi munka befejezése után az idegközpontok szakmai tevékenységgel kapcsolatban álló ingerlése nem áll le teljesen, tovább terheli az idegrendszert. Ezért az idegi és emocionális szellemi munka esetén szükség van rendszeres pihenésre - relaxációra: sétálásra a természetben, koncertek, színházak látogatására. A szellemi munkaképesség növelésének egyik módszere az autogén tréning, megfelelő zene és színek kíséretében.

Autogén tréning - pszichoterápiás módszer, amely a stresszhelyzetek által felborított idegrendszer és más, a homeosztázist fenntartó, szervrendszerek egyensúlyát igyekszik visszaállítani.

A szellemi munkát gyakran kíséri hipodinamia - a mozgásszegény életmód. Ezért a nap során periodikusan fizikai tevékenységet kell folytatni. A fizikai munka esetében szüneteket kell tartani. Emlékeznünk kell rá, hogy nagyon fontos a hatékony munkavégzés szempontjából a napi nem kevesebb, mint 8 óra teljesértékű alvás. Alvás közben regenerálódnak a szervezet funkcionális tartalékai.

A munkatevékenységhez való alkalmazkodás fontos eleme a csapatmunka végzésének készsége. Komoly problémák jöhetnek létre a munkavégző személyek között, amikor hosszabb ideig össze vannak zárva kis helyen, és kénytelenek egy-

mással állandóan kapcsolatba lépni (hosszú hajóút vagy űrhajózás, magashegyi vagy antarktiszi expedíció; 8. 4. ábra). Az ilyen esetek elkerüléséhez képesnek kell lennünk a kedvező egyéni kapcsolatok kialakítására.

Jegyezzétek meg!.

A szellemi munkához való alkalmazkodásnak legfőképpen a krónikus idegi emocionális túlterhelésére és a munkaképesség fenntartására kell irányulnia. Ezért a munkavégzést és a tanulást az ember korának és élettani állapotának megfelelően kell szervezni.

Adaptogének. Az emberi szervezet alkalmazkodó képességét meg lehet növelni adaptogének (lat. adaptatio - alkalmazkodás és gör. genos - nemzett-ség) segítségével (8. 5. ábra). Bejutva a sejtekbe ezek a készítmények aktiválják az anyagcsere folyamatokat. Ennek köszönhetően nő a munkaképesség (a fizikai és a szellemi), az immunitás, a stressztűrő képesség, az étvágy, csökken a fáradság.

Az adaptogének lehetnek növényi (kínai kúszómagnólia, ginzeng, illatos rózsa-varjúháj, bíbor kasvirág, Szibéria ginzeng alapúak) és állati (méhpempő - méhészeti termék) eredetűek. Óvatosan kell bánni az adaptogénekkel, csak orvosi javaslatra szabad szedni, nehogy fellépjen túladagolás és mellékhatás.

Jegyezzétek meg!

Soha nem szabad adaptogénként doppingszereket (fizikai és pszichikai teljesítményfokozó szerek) vagy narkotikumokat szedni. Az ilyen szerek tartós károsodást okozhatnak a szervezetben: fogyatékosságot vagy akár halált. A narkotikumok fogyasztása törvényellenes, a doppingfogyasztást a nemzetközi sportszervezetek tiltják (a doppingoló sportolókra hosszantartó, néha végleges eltiltás vár).

Kulcsszavak és fogalmak

dezadaptáció, a szervezet funkcionális tartaléka, adaptív norma, pszichés adaptáció, autogén tréning, adaptogének.

1. Milyen jelentősséggel bír a modern ember számára a biológiai és a szociális tényezők hatásaihoz való alkalmazkodás? 2. Mi a dezadaptáció? 3. Mi a szerepe a szervezet funkcionális tartalékának az adaptációk kialakulásában? 4. Milyen sajátosságai vannak a tanuláshoz való alkalmazkodásnak az iskolában? Mi lehet preadaptáció az iskolai kollektívában való együttműködésben? 6. Miért kell az adaptogénekkel óvatosan bánni, és csak orvosi előírás szerint alkalmazni azokat?

Miért van vezető szerepe a heterozigótáknak az adaptív norma kialakulásában?

A tanár segítségével próbáljátok meghatározni, hogy melyik szakmához van hajlamotok!

Ez a tankönyv anyaga Biológia 11. osztály Osztapcsenko, Bálán