Інформація про новину
  • Переглядів: 157
  • Дата: 19-06-2020, 04:44
19-06-2020, 04:44

A XX. SZÁZAD DEREKÁNAK MAGYAR IRODALMÁBÓL MŰVELŐDÉSI ÉS SZELLEMI ÉLET 1919-1944 KÖZÖTT

Категорія: Tankönyvek magyar » Magyar irodalom





Попередня сторінка:  TÓTH ÁRPÁD
Наступна сторінка:   JÓZSEF ATTILA

Társadalmi-politikai háttér • Az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháború végén összeomlott. A háborút lezáró békeszerződések egységes államalakulatokat szabdaltak szét. Magyarország is darabokra hullt. Megvalósult ugyan az ország függetlensége, de milyen áron! A magyarság jelentős többsége kisebbségi sorsra jutott. A magyar kultúra regionális központjai: Kolozsvár, Nagyvárad, Kassa, Pozsony és más városok, a trianoni békediktátum értelmében idegen országok fennhatósága alá került. Az összezsugorodott országban a társadalmi, erkölcsi levertség és tehetetlenség érzése vált általánossá. Olyan súlyos trauma érte a magyarságot, amit mindmáig magunkban hordunk.

Lássunk néhány fontos dátumot ebből az időszakból:

1919. március 21.

Kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Az új kormány Kun Béla vezetésével megszervezte a diktatúra fegyveres különítményeit (Lenin-fiúk).

Augusztus 1.

Lemondott a Forradalmi Kormányzótanács, és a Tanácsköztársaság megbukott.

1920. március 1.

Vitéz Nagybányai Horthy Miklóst kormányzóvá választják.

1920. június 4.

Versailles-ban a Kis Trianon palotában a magyar küldöttség aláírta a békediktátumot, melynek értelmében Magyarország területe 325 ezer km2-ről 93 ezer km2-re, lakossága 18 millióról 7,6 millióra csökkent. A békekötés után a korszak legfontosabb törekvése a békeszerződés felülvizsgálata (revízió) volt.

1921

Gróf Bethlen István lett a miniszterelnök.

1922

Magyarország belépett a Népszövetségbe.

1929

Gazdasági világválság. Magyarországon főleg a mezőgazdaságban éreztette hatását.

1931

Gróf Károlyi Gyula a kormányfő.

1932

Gömbös Gyula lett a miniszterelnök. A Németországgal való szimpatizálás egyre nyilvánvalóbb.

1938

Az első zsidótörvény. November 2-án az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz csatolták Szlovákia déli részét.

1939. március 14-15.

Magyar csapatok vonultak be Kárpátaljára.

1939. szeptember 1.

Megkezdődött a II. világháború.

1940. augusztus 30.

Második bécsi döntés - Észak-Erdély visszacsatolása.

1941. április 11.

Magyarország belépett a II. világháborúba.

1944. március 19.

Német csapatok vonultak be az országba. Megkezdődött a zsidóság deportálása. Horthy Miklóst a németek megzsarolták, fiát elrabolták, ennek következtében lemondott, visszavonta fegyverszüneti bejelentését, és Szálasi Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt első embere lett a miniszterelnök.

1945

A szovjet csapatok felszabadították az országot. Ugyanakkor meg is szállták, és az elkövetkezendő évtizedekre a Szovjetunió határozta meg Magyarország történelmének további alakulását.

Irodalmi élet • A magyar irodalmi élet a történelmi változásokból következően három nagyobb régióban létezett: a trianoni Magyarországon, a Monarchia utódállamaiban, valamint az Európában, majd szerte a világon szétszóródó emigrációban. A hazai irodalmi élet kifejezetten főváros-központúvá vált. A nemzetiségi irodalmi központok: Kolozsvár, Kassa, Pozsony, Újvidék, Nagyvárad, Temesvár, Szabadka és kisebb részben Ungvár. Az emigráció legnagyobb központja Bécs, majd Berlin, Párizs, London s a fasizmus elől menekülve mindinkább Moszkva és Amerika.

Irodalmunk a két világháború között rendszerezhető a nemzedékek, ideológiai tendenciák szerint és stiláris, poétikai irányok alapján is.

I. Nemzedékek szerint: három nemzedék volt jelen az irodalomban ekkor: a századelőn induló nyugatos és avantgárd írók. Az első nemzedék írói (Ady, Babits, Kosztolányi stb.) mellett a két világháború közötti időszakban az íróknak két új nemzedéke lépett fel, aki kölcsönösen hatottak egymásra. A 20-as években jelentkezett a második nemzedék: Erdélyi József, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, József Attila, Németh László, Márai Sándor, Déry Tibor. Ezek az írók és költők a századforduló táján születtek, átélték a háborút és a forradalmakat, terhes korszakban kezdték pályájukat. El kívántak szakadni az előző irodalmi áramlatoktól, saját folyóiratok megjelentetésére törekedtek: Szabó Lőrinc a Pandorát (1927), Németh László a Tanúi (1932-36) adta ki.

A 30-as években fellépő harmadik nemzedéket az ezüstkor nemzedékének is nevezzük - Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Radnóti Miklós, Zelk Zoltán, Rónay György, Vas István, Dsida Jenő, Ottlik Géza, Örkény István, Szentkuthy Miklós tartozik ebbe a körbe, akik a gazdasági válság következményeit, az erősödő fasizmus jelenségeit, a közeledő háború fe

nyegetését látták maguk körül. Nem hittek abban, hogy a költő beleszólhat a világ sorsának alakulásába. Érdeklődésük az emberi lét filozófiai kérdései felé fordult. Irodalmat akartak, tisztán irodalmi eszközökkel. A klasszicizáló tendencia szinte mindenkinél megjelent függetlenül a nemzedéki hovatartozástól, ami azt jelzi, a barbárság kora elleni tiltakozás formájáról is szó volt. A nemzedék fórumai az Apollo (1934) és az Ezüstkor (1943) voltak.

II. Az ideológiai tendenciák szerint vizsgálódva két szemléletmód van jelen. A keresztény-nemzeti és a szabadelvű, polgári liberális irodalom. Az előbbi általában konzervatív, de ezt a konzervativizmust nem rosszalló értelemben kell vennünk. A középosztályból került ki az olvasótábora, elsősorban Herczeg Ferencet, Harsányi Zsoltot olvasták. Az Új Időkben jelentkeztek. A szabadelvű, haladó polgári szemléletmódnak a Nyugat volt a legfőbb fóruma, majd 1936-tól a Szabad Szó vált ilyen műhellyé. A második nemzedék a 30-as években két részre szakadt, köreiben két irány alakult ki: egy népi és egy urbánus. A népiek a népi hagyományokhoz kapcsolódó formanyelvvel és a vidéki-paraszti élet motívumaira épülő tematikával fejezték ki mondanivalójukat. Szociográfiák, riportok és más művek jelentek meg, amelyek a parasztság, a vidéki Magyarország életét, szegénységét, elmaradottságát mutatták be (Illyés Gyula, Féja Géza, Kodolányi János, Veres Péter stb.). Az urbánusok (a latin urbs ’város’ szóból), témáikat a nagyvárosi élet, a városi ember életérzései, a „modern világ” köréből merítették (Fejtő Ferenc, Hatvány Bertalan). A két csoport éles vitát folytatott egymással, mely elsősorban ideológiai és politikai jellegű volt. Az irodalomtörténetbe népi-urbánus vitaként vonult be. A legélesebb különbség az volt köztük, hogy a népiek sokkal égetőbbnek tartották a szociális gondokat, míg az urbánusok a fasizmus veszélyét sorolták az első helyre. Ennek következtében szociális érzéketlenséggel, illetve a fasizmussal való kacérkodással vádolták kölcsönösen egymást. Az elmérgesedő népi-urbánus vita ellehetetlenítette az igazi együttműködést a liberális erőkkel, megosztotta Magyarország szellemi életét, ami tulajdonképpen a mai napig is érezhető. A két csoport külön folyóiratot is indított: a népiesek a Választ (1934-1938), az urbánusok a Szép Szót (1936-1938). Világnézeti szempontból a két folyóirat nem állt távol egymástól.

III. Stiláris-poétikai tendenciák alapján a korszak irodalmában tovább élt a realizmus és a századfordulón, századelőn jelentkező modernista irányzatok többsége. A 20-as évek első felében jelentős az avantgárd, de már megjelenik a klasszikus modernség második hulláma, mely több ágból tevődik össze. Nézzünk közülük néhányat.

Újtárgyiasság: eredetileg a kiábrándult német expresszionizmusból sarjadt, a naturalizmus modern hajtásának tekinthető: a tények minden

felett való tisztelete, a dokumentalizmus hatja át. Példaként Nagy Lajos prózáját, Szabó Lőrinc költészetét, Illyés Gyula egyes műveit említhetjük.

Újnépiesség: ideológiai szempontból ez az irány nem a polgári rendet akarta felváltani mással, hanem a polgári rendből kirekesztett tömegeket, elsősorban a falusiakat, a földműveseket szerette volna beemelni a polgárságba. Poétikailag az újnépiességet az indokolta, hogy a Nyugat formai gazdagsága, átesztetizáltsága, illetve az avantgárd formabontása után a Petőíi-féle népdalszerű leíró hangvétel ismét az újdonság erejével hatott. Legszebb példáit Erdélyi József, Illyés Gyula, Sinka István korai költészetében találhatjuk meg.

Újrealizmus: az irodalmi alkotó munkában a modern irodalom eredményeit integráló realizmust, a dokumentatív tárgyilagosságot értjük alatta. Ha a legjelentősebb alkotókat vizsgáljuk Déry Tibortól Németh Lászlón át József Attiláig, ők munkásságuk egésze alapján leginkább ide sorolhatók be.

Újklasszicizmus: először az avantgárd egyik korai ellenhatásaként jelentkezett, példaként Szabó Lőrinc pályanyitó kötetét, a Föld, erdő, istent említhetjük. Az újklasszicizmus a 30-as évek jelentős iránya, amely leginkább a harmadik nemzedéknél figyelhető meg. A társadalmi mozgásokat erős fenntartással figyelték. Ebbe az irányba haladt Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor lírája, de ide illik Németh László nagy regényírói korszaka is. József Attila kései költészetét is itt említhetjük.

A magyar avantgárd • Jórészt Kassák Lajos szervező munkája következtében - az első világháború ellen tiltakozó mozgalmak sodrában jött létre. 1915-ben indult meg A Tett című folyóirat, ennek tevékenységét azonban egy esztendő múltán betiltotta a háborús cenzúra. Ezután jelent meg a Ma, mely Kassákon kívül számos avantgárd szellemben dolgozó írónak - Barta Sándornak, György Mátyásnak, Lengyel Józsefnek, Újvári Erzsinek, Forbáth Imrének, Kahána Mózesnek - adott fórumot. A magyar avantgárd hívei a társadalom teljes átalakulását követelték, cselekvő irodalmat hirdettek, ezért aktivizmusnak nevezték az általuk képviselt irányzatot. Kassák és csoportja komoly szerepet játszott a forradalmakban, a művészetnek is forradalmasító szerepet szántak, mindamellett elutasították közvetlen elkötelezettségének és pártirányításának gondolatát. Emiatt az avantgárd mozgalom és a kommunista párt hosszú időn keresztül éles vitákat folytatott.

A Tanácsköztársaság bukása után az avantgárd hívei emigrációba mentek, s csupán egy részük tért haza a 20-as évek közepén. Kassák ekkor alapította a Dokumentum, majd később a Munka című folyóiratot. Az avantgárd, mint mozgalom felbomlott a 30-as évek elején, s csak az izmusok művészeti, poétikai vívmányai éltek tovább. Ebben az időben Palasovszky Ödön és Tamkó Sirató Károly képviselte az avantgárd célkitűzéseit.

 

 

Ez a anyag a magyar irodalom Debreceni tankönyvéből  a 11. osztály számára

 



Попередня сторінка:  TÓTH ÁRPÁD
Наступна сторінка:   JÓZSEF ATTILA



^