uabooks.top

JÓZSEF ATTILA

(1905-1937)

József Attila a XX. századi magyar irodalom -sokak szerint - legnagyobb költője. Bár nevét a különböző rendszerek éppúgy igyekeztek kihasználni, mint például Petőfiét, mára a József Attila-filológia alighanem minden lényeges kérdést tisztázott. A két világháború közötti költészet kimagasló alakja, a Nyugat második nemzedékének oszlopos tagja. Költészete személyes hangú, egyedi és egyéni: a mélyen gondolkodó, érzékeny, sokat szenvedő, humorra és játékra mégis kész ember művészi megnyilvánulásai.

ÉLETÚTJA

Gyermekkora, ifjúsága * 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban. Apja József Áron, román származású szappanfőző munkás volt, aki 1908-ban - fejében világjáró tervekkel - elhagyta a családot. Amerikába készült, de visszatért Temesvárra, új családot alapított (1957-ben derült ki, hogy két héttel fia halála előtt halt meg Temesváron). Anyja Pőcze Borbála, szabadszállási parasztlányból lett mosónő. Attila hatodik gyermekként született, de ekkor már csak két nénje, Jolán és Etelka élt.

1909-ben az Országos Gyermekvédő Liga révén az anya fiát és kisebbik lányát Öcsödre adta paraszti nevelőszülőkhöz, így került Gombai Ferenc parasztgazda házához. József Attila hétéves koráig élt itt eléggé viszontagságos körülmények között, disznópásztorkodott és minden egyéb más munkát is elvégeztettek vele. Az itt szerzett tapasztalatok mély nyomokat hagytak benne. Elemi iskolai tanulmányait is itt kezdte. De máshol is nevelődött: Monoron, anyja szabadszállási rokonainál.

Iskolái • 1912-ben édesanyja hazahozta Pestre és az elemi iskola

2. osztályába íratta be. Felügyelet híján a külvárosi proletárgyerekek

csavargó életét élte. Sokat mulasztott az iskolában. Kilencéves korában kitört a világháború. Sorsuk még nehezebbre fordult. Édesanyja már betegeskedett ekkor, méhdaganata volt. 1919 végén meghalt. Az anyai szeretet hiánya egész életében gyötörte. Sógora, Makai Ödön dr. vette pártfogásába. 1920-ban Makóra járt gimnáziumba. Itt ismerte meg első szerelmét, Gebe Máriát, makói számtantanárának lányát. A VI. osztály elvégzése után otthagyta a gimnáziumot és az internátust. Színjelesen végezte ezt az osztályt. Saját bevallása szerint: ...nem tanultam, mert a

tanárok magyarázata után is tudtam a leckét. A gimnázium két utolsó osztályát összevontan, egy év alatt Budapesten, magánúton fejezte be.

1924-ben beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakára. A Tiszta szívvel című verse megjelenése után eltanácsolták az egyetemről. Külföldre utazott. Járt Bécsben, Párizsban. Bécsben ismerkedett meg a magyar emigrációval: Kassákkal, Lukács Györggyel. Az itt eltöltött két év nagy hatással volt szellemi, művészi és politikai fejlődésére. 1927-ben hazatért és a pesti egyetemen letette utolsó vizsgáit.

Magánélete és betegsége • Magánélete kiegyensúlyozatlan volt. 1928 tavaszán szerelmes lett a jómódú polgári családból származó Vágó Mártába. A szülők, bár némi aggodalommal, mégis rokonszenvvel nézték a fiatalok szerelmét. Márta az érettségi után Londonba utazott, hogy tanulmányait folytassa. Levelezésük egy idő után elapadt, végül kapcsolatuk is megszakadt. Ebben az évben súlyos idegösszeomlással kórházba került. 1930-ban ismerkedett meg későbbi élettársával, Szántó Judittal. Nagy szegénységben éltek az asszony kétkezi munkával keresett jövedelméből. Ez a szerelem tartósabb kapcsolat a költő életében. Ebben az időszakban tört rá a gyermekkora óta lappangó, 1932 óta tüneteiben is látható betegsége, a skizofrénia, a tudathasadás. De 1934-től élete még inkább válságba kerül. Barátai eltávolodnak tőle, publikációs lehetőségei beszűkültek, élettársi kapcsolata megromlott amiatt, hogy 1935-ben Gyömrői Edit, első pszichoanalitikus kezelőjébe lett szerelmes.

Az újságszerkesztő • 1932-ben szerkesztője lett a Valóság című folyóiratnak, de csak egyetlen száma jelent meg. 1936 márciusában Ignotus Pállal megindították a Szép Szó című lapot. A folyóirat 2. számának vezércikkében József Attila kifejtette a lap programját és megmagyarázta a lap címének jelentését is: ... mi szép szóval akarjuk kifejezni az emberi öntudatot... a szép szó nemcsak eszközünk, hanem célunk is... A folyóirat körüli tevékenysége valamennyire oldotta magányát rövid ideig. De a megviselt szervezetű költő idegei egyre kevésbé bírták a megpróbáltatásokat, idegbetegsége mindinkább elhatalmasodott rajta. 1937 tavaszától élete utolsó hónapjait megszépítette a gyógypedagógus, pszichológus Kozmutza Flóra (később Illyés Gyula felesége lett) iránti szerelme. Flóra nem utasította el, de nem is viszonozta ezt a szerelmet.

Halála • Állandó szanatóriumi kezelésre szorult. Állapota jobbra fordulásakor nővérei magukkal vitték balatonszárszói panziójukba. 1937. december 3-án egy meginduló tehervonat kerekei halálra gázolták. Halálának körülményei még ma is vita tárgyát képezik. Van, aki úgy tartja, hogy baleset áldozata lett, figyelmetlensége okozta halálát. Át akart bújni a tehervonat alatt, de az hirtelen elindult. Mások írásaira hivatkozva mondják, hogy régóta foglalkozott a halál gondolatával és öngyilkos lett. Temetése 1937. december 5-én volt Balatonszárszón. Csak közeli hozzátartozói és szűk baráti köre volt jelen a temetésen. Végső nyughelye a Kerepesi úti temetőben van.

1938-ban posztumusz kapta meg a Baumgarten-díjat.

MUNKÁSSÁGA

Költészetének jellemzői • A XX. század egyik legnagyszerűbb költészetét teremtette meg. Tökéletesen fejezte ki a legegyszerűbb és a legbonyolultabb érzelmeket, gondolatokat egyaránt. Gyermekdalai, életképei éppoly népszerűek, mint az édesanyjához írt versei, szerelmes és istenes költeményei. Politikai költőként is nagy hatású. Gondolati költeményeiben tapasztalatait, észrevételeit magvas gondolatok formájában szólaltatta meg. Sok verssora szállóigévé vált. Számos versében nemzeti önismeretünket boncolgatja. Bár nem tartozott a népi írókhoz, nála nagyobb erővel senki sem képviselte a szegények, munkások, parasztok érdekeit. Hazafisága, nemzetféltése a 30-as években csúcsosodott ki. Figyelmeztetett a fasizmus és a kommunizmus veszélyeire, az egyéniség és a nemzet elnyomásának lehetőségére. Költészete személyes hangú, ugyanakkor tárgyszerű.

Indulása • Első verseskötete, a Szépség koldusa 1922-ben, a költő tizenhét éves korában jelent meg. Ez a kötete még az érzelmi forrongásainak korszakát élő fiatalembert mutatja. A formákat korához képest már biztosan kezeli, de versein erősen érződik a Nyugat költőinek, Adynak, Kosztolányinak és különösen Juhász Gyulának a hatása.

Második kötete, a Nem én kiáltok Szegeden jelent meg 1925 januárjában. Ebben a kötetben már nagyobb számban szerepelnek expresszionista jellegű és szabad képzettársítású versek. Megszólalnak bennük a lázongásnak és a testvériség hirdetésének hangjai.

Egyéni formájának kialakulása • Harmadik kötete 1929 februárjában jelent meg Nincsen apám, se anyám címmel, mely négy év termését, Bécsben, Párizsban és a hazatérés után írt verseket tartalmazza. Ezt a kötetét sokszínű változatosság jellemzi. Tele van kamaszos szertelenséggel, meleg szépségek utáni vággyal. Kialakulóban van saját egyéni formája. A kötet egyes dalszerű versei a népköltészet ősibb, archaikusabb rétegeit, zeneiségét szólaltatják meg, és ezt a modern líra asszociációs technikájával ötvözi.

Költészete a 30-as évek első felében • A 20-as évek végén, a 30-as évek elején írt verseivel újjáteremtette a magyar politikai költészetet. Kifejtette, hogy a szocialista líra nem a téma, hanem a szocialista szemlélet függvénye. Elkerülte az olcsó mozgalmi költészet veszélyeit, legjelentősebb politikai verseinek filozófiai mélységük van. Ebben az időszakban adta ki a Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931) című, egyébként egyenetlen színvonalú kötetet.

Költészetének kiteljesedését a Külvárosi éj (1932) és a Medvetánc (1934) című kötetekben érte el. A 30-as években születnek nagy gondolati költeményei, amelyekben szerves egységet alkot a leírás és a gondolati elem. A táj, a tárgyi környezet egyszerre külső és metaforikus belső táj. Versei fokozatosan elkomorodnak, egyre gyakoribbá kezd válni bennük az alkony, az este, az ősz és a tél képe, a fagy, a hideg motívuma.

Az utolsó évek • Ezekben az években viszonylag sok verset írt. Alkotói módszere észrevehetően megváltozott. Lírájában bizonyos letisztulás, klasszicizálódás figyelhető meg. A költő e korszakának három nagy tárgyköre: a szerelem, a közélet és tragikus önsors volt. Ez a három témakör egyben három magatartásfajtát, három mentési kísérletet és három alkotásmódot is jelent. Életében megjelent utolsó verseskötete, a Nagyon fáj 1936-ból, már az egyetemes költő megrázó búcsúja, néhány nagy költeménye {Hazám, A Dunánál) pedig szinte a testamentuma.

József Attila utolsó verseiben még egyszer mérlegre tette életét, magatartását, egész emberi-költői sorsát, adottságait és lehetőségeit, még egyszer rákérdezett léte értelmére. Ezek már a végső számadás költeményei. A kor próbáitól agyongyötört költő, a beteg idegrendszerrel viaskodó ember az utolsó pillanatig megőrizte, amiben igazán hitt: az értelem világosságát.

1. Hogyan kapcsolódnak József Attilához a következő helységek: Budapest, Öcsöd, Makó, Szeged, Bécs, Párizs, Balatonszárszó? 2. Mely folyóiratoknak volt társszerkesztője József Attila? 3. Ki volt Vágó Márta? Milyen kapcsolat fűzte a költőhöz? 4. Ki volt a támasza 1930 és 1936 között?

5. Mit tudsz halála körülményeiről? Hol van végső nyughelye? 6. Sorold fel főbb köteteit!

JÓZSEF ATTILA TÁJLÍRÁJA

József Attila első tájversein még a Nyugat költőinek hatása érződik: impresszionisztikusan vagy szimbolista módon az egyéni lélekállapot-ról vallanak. 1929-től azonban már más típusú tájverseket ír, olyanokat, amelyekben a táj történelmi-társadalmi helyzet metaforájává lesz, az apró tájrészletek pedig egyre plasztikusabbá válnak. Az új természetszemlélet tehát új társadalomszemlélettel párosul, egymást kölcsönösen meghatározzák.

Tájleírásai valójában lelkiállapotok kivetülései. Lelki, szellemi önarcképként festi meg a paraszttanya és a külváros sivár, elidegenedett zugait. Saját érzelemvilágába is e tükrön keresztül nyújt bepillantást. A tájleírás, a város peremének, a külvárosi éjnek, a falunak, a viharnak a megjelenítése nem cél a költő számára, hanem eszköz, az önkifejezés eszköze. Nagyon hitelesen és egyértelműen fejezi ki táj leírással a vers belső tartalmát, érzelmeit, társadalmi keserűségét. Tájai lelki tájak, amelyek belső és külső, a pszichikai és fizikai közt teremtenek, ismernek fel és mutatnak be kölcsönösséget. Felismeri, hogy a külvárosok kietlen világában ugyanazok a törvények érvényesülnek, mint a mindenségben s a költői tudatban is.

Tájversei már teljes világképet képesek közvetíteni. Az 1932-ben és ezután született versei fokozatosan elkomorodnak, egyre gyakoribbá válnak bennük az alkony, az este, az ősz és a tél képe, a fagy, a hideg motívuma {Holt vidék, 1932).

József Attila életének egy része a nagyvárosban (Budapesten), de a város peremén, a külvárosban telt. A Gát utcában töltötte gyermekkorát, a Korong utcában lakott Szántó Judittal. Jól ismerte tehát a külvárosi tájat, az ott élő emberek nyomorát. Erről tanúskodnak a Külvárosi éj, A város peremén, Munkások, Elégia című versei.

A külvárosi leírások nemcsak a tájat írják le, és nemcsak a munkás-osztály életérzését szólaltatják meg, hanem a sajátjáét is. A saját lelkében is ott él a sivárság érzése, melyhez a külvárosi táj leírásában találja meg a megfelelő kifejezési formát. A hatás kölcsönös: nemcsak a táj, a tárgyi világ hat a költői lélekállapotra, hanem a költői lélek is visszahat a környezetre.

Külvárosi éj

A mellékudvarból a fény hálóját lassan emeli, mint gödör a víz fenekén, konyhánk már homállyal teli.

Csönd, - lomhán szinte lábrakap s mászik a súroló kefe; fölötte egy kis faldarab azon tűnődik, hulljon-e.

S olajos rongyokban az égen megáll, sóhajt az éj; leül a város szélinél.

Megindul ingón át a téren; egy kevés holdat gyújt, hogy égjen.

Mint az omladék, úgy állnak a gyárak, de még

készül bennük a tömörebb sötét, a csönd talapzata. ^S

S a szövőgyárak ablakán kötegbe száll a holdsugár,

a hold lágy fénye a fonál a bordás szövőszékeken s reggelig, míg a munka áll, a gépek mogorván szövik szövőnők omló álmait.

S odébb, mint boltos temető, vasgyár, cementgyár, csavargyár. Visszhangzó családi kripták.

A komor föltámadás titkát őrzik ezek az üzemek.

Egy macska kotor a palánkon s a babonás éjjeli őr lidércet lát, gyors fényjelet, -a bogárhátú dinamók hűvösen fénylenek.

Vonatfütty.

Nedvesség motoz a homályban, a földre ledőlt fa lombjában s megnehezíti az út porát.

Az úton rendőr, motyogó munkás. Röpcédulákkal egy-egy elvtárs iramlik át.

Kutyaként szimatol előre és mint a macska, fülel hátra; kerülő útja minden lámpa.

Romlott fényt hány a korcsma

szája,

tócsát okádik ablaka; benn fuldokolva leng a lámpa, napszámos virraszt egymaga. Szundít a korcsmáros, szuszog, ő nekivicsorít a falnak,

búja lépcsőkön fölbuzog, sír. Élteti a forradalmat.

Akár a hült érc, merevek a csattogó vizek.

Kóbor kutyaként jár a szél, nagy, lógó nyelve vizet ér és nyeli a vizet.

Szalmazsákok, mint tutajok, úsznak némán az éjjel árján--

A raktár megfeneklett bárka, az öntőműhely vasladik s piros kisdedet álmodik a vasöntő az ércformákba.

Minden nedves, minden nehéz. A nyomor országairól térképet rajzol a penész.

S amott a kopár réteken rongyok a rongyos füveken

s papír. Hogy’ mászna! Mocorog s indulni erőtlen...

Nedves, tapadós szeled mása szennyes lepedők lobogása, óh éj!

Csüngsz az egen, mint kötélén fosztó perkál s az életen a bú, óh éj!

Szegények éje! Légy szenem, füstölögj itt a szívemen, olvaszd ki bennem a vasat, álló üllőt, mely nem hasad, kalapácsot, mely cikkan pengve, - sikló pengét a győzelemre, óh éj!

Az éj komoly, az éj nehéz. Alszom hát én is, testvérek.

Ne üljön lelkünkre szenvedés.

Ne csipje testünket féreg.

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • A Külvárosi éj című verset 1932-ben írta, a kötet címadó verse. A költőt erősen befolyásolja a gazdasági világválság után kialakult helyzet, a szegénység, a kivándorlási hullám. Műfaja gondolati költemény, típusa újszerű értelemben tájleíró vers, társadalmi problémákat jelenít meg. Érdekessége, hogy az éjszaka-versek egyik darabja. Címe: minőségjelzős szószerkezet, utal a keletkezés körülményeire. Témája: a társadalom és az egyén léte éjszaka. Míg a nappali külváros képe sivár és józan, az éjszakaié megtelik rejtélyekkel.

Szerkezete • Szabálytalan versszakokból álló mű. Két részre tagolódik:

Leíró rész. 1-2. vsz.: még konkrét képekből indul, egy külvárosi lakás leírása, a nyomorúság, szegénység, de a fő motívumok feltüntetésével {fény, víz, homály, csönd), amelyek részben a tárgyi világhoz tartoznak, már megteremtődnek a látomás feltételei.

3-6. vsz.: a látomás itt jelenik meg először, a konkrét képek kitágításával. A külváros ugyanolyan sivár, mint a szoba. Itt is a nyomor a téma, a gyárak látványa, a nyomasztó sötétség, a csönd - a sivárság élményét mélyítik.

7. vsz.: a temetői csendet Vonatfütty töri meg - ez az egyetlen sor osztja két részre a költeményt.

8-10. vsz.: a külváros jellegzetes alakjainak: rendőr, munkás, elvtárs, napszámos, kocsmáros számbavétele.

11-13. vsz.: újra látomás következik: tágul a kép, már nemcsak a külvárosról van szó, hanem a nyomorról általában.

14. vsz.: az előző látomásos kép ebben a strófában jut nyugvópontra.

Ódái rész: 15-16. vsz.: a költő ódái szárnyalású vallomása azonosulást fejez ki ezzel a világgal, a csöndben és mozdulatlanságban egy jobb jövő készülődik. Négyszer szólítja meg az éjt, komplex képekkel teszi szemléletessé érzelmi-tudati világát.

Az ódái rész pátosza négy elégikus sorban oldódik fel, melyben többes szám első személyű birtokos személyjellel ellátott főnevek a költő azonosulását fejezik ki a külvárosok világával, az ott élő emberekkel.

Alapgondolata, üzenete • A külváros József Attila szülőhelye. Jól ismeri ezt a világot: tárgyait, hangulatát, az ott élő embereket. Egy valóság van csak: a szegénység, a nyomorúság, a kilátástalanság. Mindenből ez árad: a vizesedő falak, a sötétség, a málló vakolat mind ezt árasztják. Nem változik semmi. Az éj mindent elfed? Valóban nem változik semmi? A költő bemutatja a valóságot, amit maga is megél mindennap. Megszólal mások helyett, akik nem tudnak beszélni. Mi a megoldás? A változás igénye!

Hangulata • Nyomasztó, de feszültséget is keltő, hisz olyan társadalmi jelenségekről ír, melyek nem csupán mások problémái, hanem az övéi is, ő is benne él. Jellegzetessége a versnek, hogy aprólékosan pontos és hiteles megfigyelése egyesül az átfogó gondolati megfor-máltsággal. A kifejezőeszközök közül ellentét, metafora, hasonlat, megszemélyesítés található a versben. Párverse: A város peremén.

1. Hogyan, és mihez képest beszélhetünk József Attila újszerű tájköltészetéről? 2. József Attila jól ismerte a külvárosi tájat, az ott élő emberek nyomorát. Mely versei tanúskodnak erről? 3. A külvárosi leírások nemcsak a külső tájat és a proletariátus életérzését szólaltatják meg, hanem a sajátjáét is. Mit jelent ez?

Ф 4. Mit tudsz a Külvárosi éj című vers keletkezéséről? 5. Hogyan tagolódik a vers? Hol válnak a konkrét képek látomássá a költeményben? 6. Milyen a vers zárlata?

Óda

1

Itt ülök csillámló sziklafalon.

Az iíju nyár

könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll.

Szoktatom szívemet a csendhez.

Nem oly nehéz -idesereglik, ami tovatűnt,

a fej lehajlik és lecsüng a kéz.

Nézem a hegyek sörényét -homlokod fényét villantja minden levél.

Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél.

És a törékeny lombok alatt

látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és - amint elfut a Szinva-patak -ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés.

2

Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget.

Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a

távol

közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha!

3

Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugal

mat!

Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod,

szavad,

őrzöm, mint hulló tárgyakat a

föld.

Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben, ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng.

4

Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség

ködén

termékeny tested lankás tájait?

S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!... Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen.

Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem s méhednek áldott gyümölcse

legyen.

Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontva bőgj át -hogy nedűid sejtje gyűjtse sok

raját

s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain! Hullámzó dombok emelkednek, csillagképek rezegnek benned, tavak mozdulnak, munkálnak

gyárak,

sürög millió élő állat,

bogár,

hinár,

a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong -

tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság.

5

Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak.

A lét dadog,

csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik

újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak.

De addig mind kiált -Kit két ezer millió embernek sokaságából kiszemelnek, te egyetlen, te lágy bölcső, erős sír, eleven ágy, fogadj magadba!...

(Milyen magas e hajnali ég! Seregek csillognak érceiben.

Bántja szemem a nagy fényesség. El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem.)

6

(Mellékdal)

(Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz: Csobog a langyos víz, fürödj meg! íme a kendő, törülközz meg!

Sül a hús, enyhítse étvágyad!

Ahol én fekszem, az az ágyad.)

Amit a műről tudnod kell

József Attila magánéletét szinte mindvégig a szeretethiány kísérte: ami másoknak, mindenkinek megadatott (gyerekkori védettség, állás, házasság, saját család), azt neki nélkülöznie kellett: élettervét a szerelemben sem tudta megvalósítani. Bár több nő is felbukkan az életében: Gebe Márta, Vágó Márta, Szántó Judit, Gyömrői Edit, Kozmutza Flóra és dr. Szöllős Henrikné Marton Márta. Az utóbbi volt a múzsája a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versének, az Ódának, annak ellenére, hogy csupán egy múló fellángolás hatására született.

Keletkezése • József Attila 1933 júniusában egy lillafüredi írókongresszuson találkozott Marton Márta művészettörténésszel, a válófélben lévő csinos asszonnyal. A futó ismeretség nyomán lobbant fel a hirtelen szenvedély. De ez csupán a közvetlen kiváltó élmény lehetett, a szerelmi élmény gazdagsága, teljessége rég megéneklésre várhatott benne. Vallomás ez a vers arról, miként értelmezi a költő a szerelmet, és milyen viszontszerelmet vár. A művet a beteljesülő szerelem, a harmonikus emberi kapcsolat verseként szokás olvasni. Műfaja: óda és dal, címe műfajmegnevezés. Témája: különös szerelmi vallomás, egy pillanatnyi fellángolás emléke. Az Óda először a Nyugatban jelent meg, az 1933. augusztusi számban.

Szerkezete • Spirális, hat nagy egységre tagolódik, azok további versszakokra. A vers lírai gondolatmenete így követhető nyomon:

1. egység: lírai helyzetkép, mely tipikusan József Attila-i verskezdet a lírai én helyzetének, a versírás idejének pontos megjelölésével, idillikus. Derű, nyugalom árad a tájból, melynek minden eleme a kedvest idézi. Finom áttűnések, éles áthajlások jellemzik az egymásba játszó természeti és emlékképeket: a fej lehajlik és lecsüng/a kéz így érzékelteti a magáramaradottság fájdalmát. A csillogó patak viszont kedvese fogaira,

a kerek fehér köveken fakadó tündér nevetésre emlékezteti: felejthetetlen kép!

2. egység: szenvedélyes vallomás, egyben a szerelem megfogalmazása. Mit jelent a költő számára a szerelem? Ez a szerelem oldotta fel a költő magányát. S most, hogy a kedves elment, zengve, sikoltva buggyan ki belőle a vallomás: szeretlek, te édes mostoha! József Attila szerelmi érzéseiben mindig volt valami az elveszett anyai gyöngédség utáni vágyakozásból. Mint a kisgyerek hajtja le fejét szerelmeinek puha ölére. A magánytól való félelem is megjelenik.

3. egység: a rajongás kifejezése, egyszerű, teljes hasonlatok sorával az összetartozást, az eggyé válást fejezi ki, az állandóság hordozója a szeretett nő: Szeretlek, mint élni szeretnek / halandók, amíg meg nem halnak. Az érzések részeg ájulata ez az egység.

4. egység: a költői anatómia képei a legmeghökkentőbbek ebben a versben, mert nemcsak a női test külső, hanem a belső képe is megjelenik. Mint egy röntgenképen, a biológiai funkciók csodáit írja le naturalista részletességgel: a szüntelenül áramló vérköröket, a gyomor és tüdő bonyolult csodáit, a belek és a vesék szorgos munkáját, mindezt himnikus emelkedettséggel.

5. egység: a vers csúcspontja: a lét és nemlét dialektikáját filozófiai tudatossággal fogalmazza meg: Mint alvadt vérdarabok, / úgy hullanak eléd/ezek a szavak. Ez egyben a hangulati mélypontja a versnek: a nagy hevület eltűnik, marad a rideg, józan valóság: szavakkal ki nem mondhatók az érzések. Eredeti képek, kifejezések bontakoztatják ki a költőnek azt a mondanivalóját, hogy haláláig (szorgos szerveinek elnémulásáig) kedvesének szerelméért eseng. Mindegyik képen, amelyet kedvesére alkalmaz, el lehet gondolkodni: te egyetlen, te lágy/bölcső, erős sír, eleven ágy,/ fogadj magadba!... A lírai én visszatér elragadtatott gondolataiból a valóságba: visszatérés az első egységhez, a vershelyzethez, a hajnali ég összeolvad a szerelem végtelenségével.

6. egység: Mellékdalként kapcsolódik: a rajongó szerelmi izzás után szinte természetszerűen ereszkedik le a költő a csöndes szerelmi boldogság vágyának és reményének révébe. A külön cím és a zárójel azt jelzi, hogy ez a részlet nem tartozik szorosan a nagy szerelmi vallomáshoz, - s mégis természetes lezárása annak. Tudatosul a lírai énben, hogy az a fajta boldogság, amit a viszonzott szerelem, az otthon, a család jelenthet, számára csak vágyként létezik.

Alapgondolata, üzenete • Különös szerelmi vallomás az Óda. Címzettje egy alig ismert hölgy, mégis nagy erőket, indulatokat mozgatott meg a költőben. A szeretethiány, szeretetvágy jelenik meg a vers minden egyes sorában: tartozni valakihez, szeretni valakit, az a legfontosabb, az a legnagyszerűbb érzés. Ám ez a vágy csak vágy marad, soha nem teljesül be az álom. Feltűnik a versben a József Attila-i anya-gyermek motívum.

Hangulata • Az ódának megfelelően magasztos, hangvétele elragadtatott. Stílusa: ódái hang után köznyelvi, helyenként naturalisztikus.

A kifejezőeszközök: ellentétek, oximoronok fejezik ki a magánytól, el-szakítottságtól való rettegést (a távol közelében, édes mostoha) anafo-ra (Szeretlek, mint..Szeretlek, mint...), felkiáltások-kérdések, metafora, metonímia, hasonlat, alliteráció. Verselése: a verszárlat szabályos, kétütemű, páros rímű, a többi részre a szabálytalanság a jellemző.

oximoron - az elnevezés a görög okszüsz 'éles, kiélezett' és a mo-rosz 'ostoba, szembetűnő ostobaság' szavakból származik. Retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, mely szókapcsolatokban, kifejezésekben, ill. mondatokban olyan szavakat, jelentéseket, fogalmakat hoz kapcsolatba, melyek a normális beszédben, illetve gondolati kommunikációban egymásnak ellentmondók, egymással összeférhetetlenek, egymást kizárnak, s ezáltal paradox, meghökkentő hatást kiváltók: élő halott, beszédes csend stb.

1. Mit tudsz az Óda című vers születésének körülményeiről? 2. Hány egységre tagolódik a vers? 3. Elemezd a verset egységenként! 4. Olvasd el a teljes verset! Hogyan magyaráznád az Oda Mellékdalának zárójeleit? 5. Mihez hasonlítható a vers szerkezete? 6. Milyen a vers hangulata? 7. Keress költői kifejezőeszközöket, alakzatokat a versben!

1. Tanuld meg az Óda 3. egységét emlékezetből!

A Dunánál

1

A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.

Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás.

S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt.

És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt - néztem a határt: egykedvű, örök eső módra hullt, színtelenül, mi tarka volt, a múlt.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén

a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém.

Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen.

Egy pillanat s kész az idő egésze, mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell.

S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a múlt és övék a jelen.

Verset írunk - ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az.

Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz.

Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Elszomorodom néha emiatt -ez az elmúlás. Ebből vagyok. „Meglásd, ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már; gyenge létemre így vagyok erős, ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, mert az őssejtig vagyok minden ős -az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válók boldogon, s apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör.

A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör.

Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -

török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e múltnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani.

A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai.

A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.

Amit a műről tudnod kell

A 30-as évek mindegyike nagy verseket eredményezett József Attila pályáján. Életének utolsó két évében a verstermés mennyiségét (37 vers 1936-ban, 39 költemény 1937-ben) és minőségét tekintve legtermékenyebb korszakának tarthatjuk. Egyik témaköre ekkor a közélet, az ide tartozó versek reprezentatív darabja A Dunánál.

Keletkezése • József Attila folyóirata, a Szép Szó, 1936 könyvnapjára történelmi tanulmánysorozatot adott ki Mai magyarok - régi magyarokról címmel. A sorozat élén - előszó helyett - a költő egyik legnagyobb, legegyetemesebb igényű költeménye állt, A Dunánál. Alkalmi versnek készült, mint hajdan a Nemzeti dal, s mint abból, ebből is egy nép történelmi sorsának foglalata lett. Az eredeti ihlető alkalomra csak az utolsó előtti versszak utolsó sora utal, a tanulmánysorozat címének időszerűbb felét idéző felszólítás: ...mai magyarok! A megrendelés nyűg volt a költőnek, ugyanakkor örült, hogy verset kértek tőle.

Műfaja • Óda, gondolati költemény. Címe helyszínt jelölő, utal a keletkezés helyére. Témája szerint: programvers, a költő saját és kortársai feladatát jelöli ki benne, a váteszköltői szerep elfogadása.

Szerkezete • A költő maga tagolta három részre a művet. Ezek egy-egy témát, tételt fejtenek ki, ami összetartja őket, az a költő személye. A szerkezetet az idő szabja meg: megjelenik az úgynevezett bergsoni időszemlélet: a valóságos, objektív idő és az emlékekben létező, szubjektív idő. A Duna, a Duna hullámai kapcsolják össze a múltat, jelent, jövőt. Funkciójuk szerint az egységek a pindaroszi óda mintájára: strófa - antistrófa - epodosz, azaz hozzáéneklés.

I. rész: 1-4 vsz.: a Duna szemlélése, központi motívuma a víz.

Az első versszak vershelyzetének valóság-síkjából átlendülünk a tűnődés-emlékezés síkjába. Ahogyan az anya gyermekét, úgy ringatja el a Duna látványa a lírai ént. Az előtte hullámzó folyó és a felülről hulló eső mintegy kitölti a teret - a víz ősképe mégis elsősorban az idő múlását érzékelteti. A 4. versszak összegző szerepű: első mondata az első

versszakot, második a második versszakot (anya - gyermek), harmadik mondata a harmadik versszakot (jelen - múlt) idézi. Egyszerű látványból a Duna filozofikus tartalommal telítődik: tér és idő, állandóság és változás hordozójává.

Négy, egyenként hatsoros versszakból áll. A sorok jambikus tízes vagy tizenkettesek. Rímképlete: a b a b c c. Hangneme: meditatív.

II. rész: 5-7. vsz.: a múlt megidézése.

Az első rész meditatív hangnemét felváltja egy filozofikus és dialektikus (ellentétek egységére épülő) racionális okfej'tő hangnem. Az egyes ember és az emberiség, a jelen és a múlt mély és bonyolult ösz-szefüggésben állnak egymással.

Három, egyenként négysoros versszaka, jambikus tízes vagy tizenegyes lejtésű. Rímképlete: a b a b. Hangneme: józan, filozofikus.

III. rész: 8-11. vsz.: tanulságok levonása a múltból, jelen és jövő feladatai.

A mély és bonyolult összefüggések sora folytatható: az egyes ember és a család, az egyes ember és a nemzet, az egyes ember és a világ; továbbá az Ős és a lelkes Egy, valamint nép és nép viszonya a harmadik rész lírai gondolatmenetének főbb csomópontjai. Végső következtetésként a lírai én azt vonhatja le - s vele együtt mi is: az egyes ember tudatában kell, hogy legyen annak, hogy egyedisége mellett kisebb és nagyobb közösségek (család, nemzet - sőt nemzetek! - emberiség) része is. Mint ilyen, felelős ezek sorsáért, végső soron a jövőért is: ...rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés. A felelősségérzet megfogalmazása mintegy „megemeli", csúcsponttá teszi ezt a versszakot.

Négy, egyenként nyolcsoros versszakból áll. Ezek is jambikus tízesek meg tizenegyesek. Rímképlete: ababcdcd. Hangneme: patetikus.

Alapgondolata, üzenete • A költő feladatát jelöli meg ez a hosszú vers. A szemlélődő ember eljut a múlt felidézésén, értékelésén át a jelenhez s azon túl is, a jövőhöz. A múlt értékelése segíti a felismerésben: az ősei tapasztalatai élnek benne, s neki ezt fel kell használnia. Megjelennek szülei, akikről idilli képet fest, amilyennek látni szerette volna őket kisgyermekként. A Duna-allegória az összetartozás, az összefogás szükségességét fejezi ki. Fontos, hogy a költő nemcsak önmagáról beszél, hanem kortársairól is szól, hiszen a feladat közös, csak összetartással sikerülhet rendezni a közös dolgokat. Ez a „mi-tudat" megjelenése, a vers záró sorai a mai napig aktuálisak. ¹

1. Milyen alkalomból íródott A Dunánál című vers? 2. Mely fő részekre tagolható? 3. Mi a költemény alapgondolata?

Ф 4. Miben hasonlít a vers kezdő képe az eddig tanult versekéhez? Konkrét élményt fogalmaz meg a költő? Bizonyítsd! 5. A nehéz gyermekkor emlékei hol tűnnek fel a versben? 6. A Duna-völgyi népek sorsközösségét, egymásrautaltságát melyik sorokkal hirdeti?

Ш 7. Értelmezd: ...rendezni végre közös dolgainkat,/ez a mi munkánk; és nem is kevés!

Irodalomelméleti ismeretek

Óda • Lírai műfaj, elnevezése a görög ódé'dal' szóból származik. Eredetileg az óda az istenek ünnepélyes dicsérete, imádságos költemény volt. Magasztos tárgy és ennek megfelelően emelkedett hangvétel jellemzi, lehet strófikus felépítésű is. Magasrendű, fennkölt témáról szól (istenek, az emberiség és a haza sorsa, egy érzés, eszmény, magatartás). Tárgy szerint lehet egyéni és közösségi. Módszere szerint dicsőítő (Pindarosz) és bölcselkedő (Horatius). Címzettje és megszólítottja gyakran egy jelentős személyiség vagy egy allegorikus fogalom. Része az alkalmi költészetnek. Többször valamilyen konkrét esemény ihleti. A Kr. e. VII—VI. századi görög költészetben alakult ki, ekkor pengetős hangszerrel kísért dalt jelentett (Alkaiosz, Pindarosz, Szapphó). Római költészetbeli megfelelője a carmen (Horatius). A humanista költészet, a barokk, a klasszicizmus, a romantika kedvelte (F. Schiller: Az örömhöz, Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz

I. II., Csokonai V. Mihály: A Magánossághoz, P. B. Shelley: Óda a nyugati szélhez,

J. Keats: Óda egy görög vázához). A modern költészetben ritka, de József Attila Óda című költeményét feltétlenül meg kell említenünk.

Szonett • Tizennégy soros, rendkívül kötött versforma. Alaptípusai a Pet-rarca-szonett és a Shakespeare-szonett, az olasz és az angol.

1. Az olasz (petrarcai) szonett 14, ötös-hatodfeles jambikus sorból áll, a 4 versszak két négysorosra és két háromsorosra: 4-4-3-3 sor (a négysoros strófa neve - quartina (e.: kvartina), a háromsoros strófa neve - tercina). Az első 8 sor (a szonett oktávája) eredeti formájában ölelkező rímes (abba abba), a második hat sor (a szonett szextettje) rímelése változatosabb (cdc ded vagy ccd eed). Gyakori a két egység közti tartalmi ellentét. Petrarca kedvelte az áthajlást, mely nála hatásosan köt vagy elválaszt kifejezéseket. A világirodalomban sorritmusának, rímszerkezetének számos változata jött létre.

2. Az angol (shakespeare-i) szonettet az angol költők fejlesztették ki az olasz formából. Eredeti angol formájában hangsúlyos ritmusú, strófatagolás nélküli szerkezet. Sormértéke és sorszáma megegyezik az olasz szonettéval, rímképlete és ennek nyomán belső tagolódása azonban más. Az angol szonett keresztrímet használ, de az első quartina rímeit nem ismétli meg a másodikban. A szextett első négy sorát ugyancsak keresztrím fűzi egybe, így a szextett egy négysoros és egy párrímű kétsoros részre bomlik. Képlete tehát: a b a b, c d c d, e f e f, g g.

Az olasz szonett kétpólusú ellentéténél bonyolultabb, sokak szerint drámaibb az angol szonett hármas tagolása. A három quartina ugyanis nem alkot folyamatos egységet, az első nyolc sor, az oktáva után itt is fordulópont van, és egy másik fordulat a záró sorpár előtt. Magyarra hatodfeles és ötös jambikus sorokkal fordítják.

Hazám

(Részletek)

1

Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog,

a szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán. Rám csapott, amiből eszméletem, nyelvem származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg ölbecsaló anyatermészet férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva, vagy itt töpreng az éj nagy odva mélyén: a nemzeti nyomor.

2

Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség, mely, hitetlen, csodára vár, nem elegendő, hogy kitessék: föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő, dolgozó nép gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk!

7

S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad -édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hűséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve láncon - nekem ezt nem szabad! Költő vagyok - szólj ügyészedre, ki ne tépje a toliamat!

Adtál földmívest a tengernek, adj emberséget az embernek.

Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat. Hadd írjak szépet, jót - nekem add meg boldogabb énekem!

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • A Hazám hét szonettből álló ciklus. Bevezető versnek készült a Szép Szó 1937 júniusi Mi a magyar most? című különszámához. A vers a költő életének utolsó periódusában született, amikor a mostoha életsors, a társadalmi kitaszítottság, idegőrlő betegsége már felborította lelki egyensúlyát, és az összeroppant idegzet megrendítő panaszait váltotta ki belőle. Annál megragadóbb, hogy értelmi erejének hősies megfeszítésével éppen a legátfogóbb nemzeti sorskérdéseket, a leglogikusabb gondolatokat szegezi szembe a fasizmus embertelen, széteső világával. Tulajdonképpen szociológiai körkép a 30-as évek Magyarországáról.

Műfaja • Szonettciklus, típusa szerint leíró vers, majd ars poeticaszerű befejezés. A Hazám gyönyörű összhangja az egyéni és a közösségi érdekű költészetnek. Témája: az akkori Magyarország korrajza, a nemzeti nyomor objektív képeit előidézve ír a falu helyzetéről, a munkásságról. A beteg társadalmat életben tartó törvényről: Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény. Megfogalmazza a költő feladatát. Címe egyetlen névszó, utal Magyarországra, az ahhoz való kötődésre. Fő motívuma: anya- és apahiány egyszerre.

Szerkezete • Hét szonettből álló versfüzér, egységet alkotnak, de egyenként is lezártak, értelmezhetőek. Mindegyik egy-egy korproblémával, jelenséggel foglalkozik.

1. szonett: vershelyzet - kezdetben idilli környezetrajz, a tavaszi éjszaka hangulatát és a költő lelkiállapotát festő, szinte finomkodó képekkel átszőtt első öt sor után váratlan fordulat a hatodik sor prózai, tömör, sivár megállapítása: s háltak az uccán. Az ellentét értelme: a kellemes hangulatban, a mámoros tavaszi éjjelen hazafelő ballagó költő hirtelen szembetalálja magát a meztelen társadalmi valósággal, a nemzet nyomorával, amely a közösség, a dolgozó nép fájdalmaira emlékezteti. S a lírai én nem lehet addig boldog, amíg népe nyomorban él.

A 2. szonettel megkezdődik a korszak bűneinek, nyomorának költői ábrázolása: Ezernyi fajta népbetegség, / szapora csecsemőhalál,/árvaság, korai öregség,/elmebaj, egyke ... megrendítő felsorolás panaszolja el az országot pusztító bajokat. A felsorolás látszólag egyhangú, prózai, de leltára mögött a költő fájdalma és türelmetlen indulatata izzik. A lelki restség miatt kesereg, amely csodára vár, ahelyett, hogy saját kezébe venné az irányítást. Az erőszak megjelenése is aggasztja a költőt.

A 3. szonettben a földesúr-paraszt ellentétet, a megtorlatlan földesúri hatalmaskodást (a célzás konkrét: Pallavicini gróf csakugyan szétverette dunántúli birtokán a zsellérek viskóit, őket pedig világgá kergette), a csendőrszuronnyal biztosított nyílt választásokat ábrázolja.

A 4. szonettben a kivándorlási hullám veszélyére figyelmeztet, újabb oka ez a népesség fogyásának: s kitántorgott Amerikába / másfél millió emberünk. A parasztság legtehetségesebb, legvállalkozóbb szellemű rétege a kivándorlásba menekül az elviselhetetlen nyomor elől. A szonett utolsó sora, a Múltúnk mind össze van torlódva, vagyis annyira felgyülemlett a sok baj, a szenvedés, hogy új világot keres. De ezt nem idegenben, hanem itthon kell keresni. A kivándorlás személyesen is érintette, ő úgy tudta, hogy apja is kivándorolt. Ez magyarázza, hogy József Attila egész szonettet szentelt erre.

Az 5. szonett is az új világ képzetéhez kapcsolódik, amely a munkás-osztály helyzetét, nyomorát festi. Ezért a sorsért a felelősség az uralkodó osztályt terheli, mert ... nem a munkás védelmére / gyámolítják a gyáripart. De felelős a munkásság is, mert beéri apró örömökkel, beletörődik a munkájáért kapott éhbérbe. Ezért kuncog a krajcár a munkáslányok zsebében. A 30-as évek haladó erőinek gyöngeségét tükrözik József Attilának ezek a bíráló szavai.

A 6. szonettben a parasztságra is átterjed ez a dorgáló hang, mert jogainak kivívása helyett (követelni nem serény) vagy kivándorol, vagy búcsút mond osztályának. Félelem, rettegés uralja az országot. Van-e kiút?

A 7. szonettben a keserűség, harag, fájdalom, bírálat érzéseinek hullámzása és a súlyos bajok felsorakoztatása után - s mégis - szakad ki a költőből a hazaszeretet forró vallomása. Magyarnak számkivetve,

az országos pusztulás és a hibák láttán is hűséges fia akar lenni édes Hazájának.

Alapgondolata, üzenete • A két világháború közti Magyarország jelenik meg a szonettciklusban. A gazdasági világválság után, a 30-as években kilátástalannak, sanyarúnak, nyomorúságosnak látta a költő a helyzetet. De ő mégis ide tarozik, ebben a pusztuló, fogyó országban kell helytállnia, hisz itt született. El nem hagyja, hűséget esküszik. Hogyan segíthet a költő? Úgy, ahogy Ady is tette: feltárja a problémákat, felhívja a figyelmet az igazságtalanságokra, veszélyekre, mert a költő nem lapulhat, az üldözés ellenére sem. József Attilának nemegyszer gyűlt meg a baja versei miatt az ügyészséggel: hol istengyalázással, hol társadalmi izgatással vádolták. 1937-ben, amikor a verset írta, a fasizmus barbársága már jelentkezett. Páratlan szókimondással óvja nemzetét mi ne legyünk német gyarmat.

Hangulata • Eleinte nyomasztó, majd végül lelkesítő, reményt adó. Ellentétet, alliterációt, megszemélyesítést, metaforát találhatunk az alakzatok és képek közül a versben. Sokféle nyelvi réteg keveredik benne, mégis szerves egészet alkot a mondanivaló és az eszmei-érzelmi hatás szolgálatában. Ha hangulatot akar varázsolni bársony neszről, tapsikoló jázminokról beszél. Ha a kivándorlás fájdalmáról szól, akkor okádva tántorog ki a parasztság. A munkásság nyomorának hangulatát a fröccs, ricsaj, kartel adja, a parasztságot a summás és az osztag idézi.

1. Milyen alkalomból íródott József Attla Hazám című verse? 2. Határozd meg a költemény műfaját és témáját! 3. Olvasd el a teljes szonettfüzért! Miről ad átfogó képet? Hány részből áll? 4. Értelmezd a szonetteket külön-külön!

Ф 5. Hogyan fogalmazza meg a költő feladatát József Attila? 6. A Hazám című vers mely soraiban fogad hűséget hazájának az országból számkivetett, otthontalan költő?

Ili 7. Keress költői kifejezőeszközöket a versben!

A FLÓRA-SZERELEM

József Attila utolsó szerelmét, Kozmutza Flórát, 1937 februárjában ismerte meg. Első találkozásukkor Flóra, aki pszichológusnak készült akkor, egy baráti társasági összejövetelen elkészítette (félig) József Attilával az egyik legismertebb személyiségvizsgáló tesztet, az úgynevezett Roschach-tesztet (képesség- és hajlamvizsgálat). József Attila beleszeretett Flórába. Az ekkor már súlyos beteg költő a teljes összeomlás előtt ebbe a szerelembe kapaszkodott, azzal biztatta magát, hogy Flóra szereti. Feleségül akarta venni a lányt, belehalok, ha ez nem sikerül - mondta egy héttel megismerkedésük után. Előbb azonban Flóra betegszik meg, majd ennek következtében Attilát súlyos állapotban szanatóriumba kellett szállítani, ami végleg távlattalanná tette a kapcsolatot. Flóra később

Illyés Gyula felesége lett. Férje halála után adta ki József Attila utolsó hónapjairól írt könyvét.

A Flóra-versek ennek a szerelemnek a versei. A költemények alaphangja mindvégig a vágy, az áhítat, sohasem a beteljesülés. Esztétikai értéke a Flóra-verseknek általában kisebb, mint a korszak többi verséé.

Flórának

Most azon muszáj elmerengnem: hogyha te nem szeretnél engem, kiolthatnám drága szenem, lehunyhatnám fáradt szemem.

Mert jó meghalni. Tán örülnék, ha nem szeretnél így. Kiülnék a fehérhabú zöld egek, fecsegő csillagfellegek

mellé a nyugalom partjára, a nem üres űr egy martjára, szemlélni a világokat, mint bokron a virágokat.

Hajósinas koromban, nyáron, a zörgő, vontató Tatáron, egy szép napon munkátlanul, mint aki örömöt tanul,

bámultam a Dunát, megáradt, libegtetett leveles ágat, úgy kanyarított sok fodort, deszkát harapdált és sodort

olyan sok szép villogó dinnyét a sárga ár, hogy el se hinnéd és én se hinném el talán, ha nem tenéked mondanám.

Piros almák is ringatóztak, zöld paprikák bicegve úsztak, most ez, majd az lett volna jó.

S állt és bólintott a hajó.

Ilyen lenne az űri szemle.

Milyen szép! — bólintva mindenre, meglátnám, milyen kéken ég az ég, mely hozzád illenék.

Mert a mindenség ráadás csak, az élet mint az áradás csap a halál partszegélyein túl, űrök, szívek mélyein

túl, túl a hallgatag határon, akár a Duna akkor nyáron...

Mert szeretsz s nyugton alhatom, neked én be is vallhatom

az elmúlástól tetten érten, hogy önmagamba én se fértem, a lelkem azért közvagyon s azért szeretlek ily nagyon.

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • 1937-ben írta József Attila. A beteljesületlen szerelem nem volt több a költő számára, mint menedék, hiszen ekkor már elfogadta a halál gondolatát.

Műfaja • Gondolati költemény - keveredik benne a szerelmes óda, a filozófiai dal és az önmegszólító líra. Címe a költemény megszólított

ját nevezi meg. A versben található egy utalás az életútra: 1920 nyarán József Attila hajósinas volt a Tatár nevű vontatógőzösön, amely a Dunán dolgozott. A vers témája: szerelmi vallomás (1. és utolsó versszak). Jelképek a versben: Duna, világegyetem.

Szerkezete • Három részre tagolódik a tizenegystrófás költemény:

I. rész: 1. vsz.: nosztalgikus halálvágy-érzésével indítja a verset.

II. rész: 2-8 vsz.: jellemző az állandó síkváltás ebben a részben. A földi létből való kiszakadás gondolata: jó meghalni - már csak a szerelem köti az élethez, de ha kiszakadhatna e földi létből, kiülne az űr partjára szemlélni a világokat Hajósinas korában is így bámulta a vízen úszó faágakat, dinnyéket, almákat, paprikákat. Mindezt az űri szemle részeként láttatja velünk a költő.

III. rész: 9-11. vsz.: összekapcsolódnak a síkok: a kék ég képével visszatér a költő szerelméhez, hiszen az egész világűri szemle, annak minden elképzelt és megélt szépsége csak arra volt jó, hogy benne eláradó boldog érzést kifejezésre juttassa. Az élet azonban mint az áradás csap / a halál partszegélyein, s a költő az elmúlástól tetten érten mondja el kissé naiv szerelmi vallomását.

Hangulata • Az egész költeményt merengő, félálomszerű hangulat járja át. A költői kifejezőeszközök közül hasonlattal, megszemélyesítéssel, különleges költői jelzőkkel, soráthajlással, metaforával stb. találkozhatunk a versben. 8-as és 9-es páros rímű sorokból állnak a négysoros strófák. Sok a költeményben a ragrím.

Üzenete • A költő úgy érzi, szerelmes és viszont szeretik. Az élet és halál egyenrangú e versben, mert ez az érzés a halálon is túllép, nyugalmat ad. A kék ég visszahozza a képzeletből a valóságba, a megtalált biztonságot sugallja a befejezés (valamint a kezdet is), hiszen csak a szerelme köti az élethez.

1. Ki volt Kozmutza Flóra? Mikor, és hol ismerkedett meg vele József Attila? 2. Mi a címe annak a könyvnek, amit József Attiláról írt Flóra?

3. Mit érzett a költő Flóra iránt? Milyen versek születtek ekkor? 4. Mi jellemzi a Flóra-verseket? Mikor keletkezett a Flórának című vers? 5. Mi a vers témája, és milyen életrajzi utalás található a versben? Idézd ezt a részt! 6. Elemezd a verset szerkezete szerint! 7. Keress hasonlatokat és megszemélyesítést a költeményben!

ÖSSZEGZÉS • József Attila hatása az utána jövő nemzedékre felmérhetetlen. Teljes emberi és költői létre való törekvése tragikus volt, mégis példaadó. Költészetét a mély gondolatiság és a játékos könnyedség egyaránt jellemzi. Komplex képeit, kompozíciós készségét eleinte a népiesség és az avantgárd, később a klasszikus formaeszmények határozták meg. Emlékét, példáját legszebben, leghatásosabban a költőutód, Nagy László fogalmazta meg József Attila című versében.

 

 

Ez a anyag a magyar irodalom Debreceni tankönyvéből  a 11. osztály számára