Інформація про новину
  • Переглядів: 299
  • Дата: 19-06-2020, 04:52
19-06-2020, 04:52

ÖRKÉNY ISTVÁN

Категорія: Tankönyvek magyar » Magyar irodalom





Попередня сторінка:  NÉMETH LÁSZLÓ
Наступна сторінка:   SZEMELVÉNYEK A KORTÁRS MAGYAR IRODALOMBÓL

ÖRKÉNY ISTVÁN

(1912-1979)

Azon kevesek közé tartozik Örkény István, akik természettudományos szemlélettel - és végzettséggel - érkeztek a magyar irodalomba. Talán ennek köszönhető ez az újszerű látásmód, ami pályája csúcsán írt műveit jellemezi, és amellyel - túlzás nélkül állíthatjuk - világsikerre tett szert. Az irodalomtörténet úgy tartja számon, mint az egyperces novellák szerzőjét. A maga abszurd-groteszk látásmódjával korunk legfontosabb problémáit szólaltatta meg. Stílusa pontos, sallangmentes, kulturált, kevés szóval tud atmoszférát teremteni.

ÉLETÚTJA

Gyermekkora, ifjúsága • 1912. április 5-én született Budapesten zsidó származású nagypolgári családban. Édesapja több gyógyszertár tulajdonosa volt. Édesanyja Felvidékről származott. Az elemi iskola elvégzése után a piarista gimnáziumban tanult, ami az akkori időkben a legjobb iskola volt. Érettségi vizsgát tett 1930-ban. A műegyetem vegyészmérnöki karán kezdte meg felsőfokú tanulmányait, később átiratkozott a tudományegyetem gyógyszerészeti szakára. 1934-ben gyógyszerészdiplomát kapott, 1941-ben a vegyészmérnöki diplomát is megszerezte.

London, Párizs • 1938-ban szüleit figyelmeztették, hogy fiuk rossz társaságba keveredett, ezért apja külföldre küldte. 1938-39 között Londonban és Párizsban élt. A háború kitörésének hírére hazajött.

Házasságai • Háromszor házasodott. Első felesége Gönczi Flóra volt, 1937-ben házasodtak össze, de már 1941-ben el is váltak. Második felesége Nagy Angéla, 1948-1956: két gyermekük született. Harmadik felesége Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház dramaturgja lett, akit 1965-ben vett nőül.

Katonaság • Örkényt gyógyszerészként többször behívták katonának. 1942-ben azonban a behívó munkaszolgálatra szólt zsidó származása miatt. Májusban kivitték a szovjet frontra, a 2. magyar hadsereggel gyalog ment a Donig. Fél évig volt a fronton, négy és fél évig hadifogságban. 1946 karácsonyára érkezett haza.

Az 50-es évek • Pályája előbb felfelé ívelt, majd lehanyatlott. 1946-ban felvételét kérte a MKP-ba, a Szabad Népnek dolgozott, riportokat

írt a nagy építkezésekről, néhány évig színházi dramaturgként kereste kenyerét. Kossuth-díjra is felterjesztették, de ezt már nem kapta meg. Lila tinta című elbeszélésével nagy vihart kavart - maga Révai nyilatkozta: Ez a novella rohadt és hazug. Öt évig nem jelenhettek meg írásai. Egy ideig gyógyszergyárban dolgozott, mint kezdő mérnök.

A 60-as évek • Csak ekkortól talált igazán magára, nagy művei ekkortól születnek. Megkapta - de már egy más rendszerben - a Kos-suth-díjat (1973), külföldi elismerése sem maradt el: 1970-ben a Tóték című darabja elnyerte a Fekete Humor nagydíját. Színpadi műveit világszerte bemutatták.

1979. június 24-én halt meg Budapesten.

MUNKÁSSÁGA

A legtöbb, amit egyik ember a másiknak adhat, az a szolidaritás ... ez a kulcsszava az én írói munkásságomnak — vallotta Örkény István. A háború alatt szerzett tapasztalatai, a fasizmus írói munkásságára kiható meghatározó volt.

Első alkotói korszaka • Első könyve a Tengertánc (1941) című novel-láskötet. Elbeszéléseiben a szürrealista és a naturalista elemek keverednek, gyakran ad elő bizarr ötletekre épülő, groteszk hatású történeteket.

A háború, a munkaszolgálat, a hadifogság élményanyagából három műve született: a Lágerek népe és az Emlékezők című riportszerű szociografikus írások, valamint a Voronyezs című színdarab. Mindegyik témája a háború és a hadifogság.

Második novelláskötetének, a Budai böjtnek (1948) tizenhat elbeszélése már kész írót mutat. írói indulásának ironikus, groteszk hangját újította fel karcolataiban, ennek legjobb bizonyítéka az Ezüstpisztráng című kötete 1956-ból.

Második alkotói korszaka • A 60-as években talált igazán önmagára, az ekkor kezdődő korszak pályájának leggazdagabb és legsikeresebb szakasza. Lényegében azt folytatta, amit három évtizeddel korábban elkezdett: egy élesen látó intellektus szemszögéből mutatja meg az élet groteszk helyzeteit, racionális világlátást ötvöz dadaista abszurdumokkal, humanista hitet iróniával, szatírával, olykor keserűséggel. Sokat tudott az ember tragikomikus torzulásairól, a méltatlan életszinteken tengődőkről, az emberség ellen vétők esendőségéről, a magány, az öregség, a halál-félelem kínjairól. Illúziótlanul szemlélte az életjelenségeket, mérte fel az emberlétet. Ennek a korszaknak a termései: a Macskajáték (1963) című kisregény, színpadi változata is ismeretes, melyben az öregedést tragikomikus értékszerkezetként mutatja be. 1964-ben keletkezett a Tóték című kisregénye, amivel valami új kezdődött Örkény írói pályáján. Színpadra is átdolgozta. Fábry Zoltán 1979-ben megfilmesítette Isten hozta, őrnagy úr! címmel. 1966-ban jelent meg a Jeruzsálem hercegnője című novel-láskötete, benne az első egyperces novellákkal.

Harmadik alkotói korszaka • Pályája utolsó szakaszában a drámáké a főszerep. 1969-ben keletkezett a Pisti a vérzivatarban című drámája, melynek bemutatójára csak egy évtized múlva került sor. Ismertebb drámái ebből az időszakból még a Vérrokonok (1975) és a Kulcskeresők (1977) című színművei. Halálos ágyán fejezte be a Forgatókönyvet. Utolsó kisregénye, a Rózsakiállítás (1977) az ember haláláról, a halál tudatáról és arról szól, hogy ezt igyekszünk kizárni mindennapjainkból, pedig mindenkit utolér.

Műveinek jellemzői • Általában az abszurd és a groteszk az a két esztétikai minőség, amely leginkább jellemző Örkény műveire, az írói látásmódra. Mindkét esztétikai minőség két össze nem illő dolog viszonyából keletkezik, de lényegesen különböznek is egymástól. Az abszurd mélyén mindig az embernek és tőle végképp elidegenedett létének viszonya húzódik meg, jellemző állapota a teljes tagadás. A groteszkben az ellentét a két dolog között nem teljes, csak részleges a diszharmónia. A groteszk mélyén nem a tagadás, hanem a kritika áll. Legtöbbször a valószerűvel keveredve vannak jelen ezek a minőségek.

Egyperces novellák

Számtalan interjúban nyilatkozott Örkény az egypercesekről. Ezek egyikéből idézünk: A megváltozott életritmus valahogy más ritmusú irodalmat kíván. Nálam ez a ritmikai változás úgy valósult meg, hogy tehernek éreztem a prózában egy csomó olyan dolgot, amit a hagyomány megszentelt és jóváhagyott... És írás közben a hagyományos anyag kezdett lepat-togzani rólam. így találtam rá egy rövid, 8-38 soros prózaiírás-formára, amit

elneveztem Egyperces novellának. Ezekben megpróbálom csak a legszükségesebbet adni. Úgy fogalmazok, ahogy sürgönyt fogalmaznék, s a többit az olvasóra bízom: egészítse ki saját emlékeivel és élményanyagával. Tréfás pillanatomban matematikai képlet formájában így fejeztem ki az Egypercesek lényegét: a közlés minimuma az író részéről, a képzelet maximuma az olvasó részéről.

Keletkezése • 1968-ban jelent meg a rövid novellákból álló kötet. Tulajdonképpen Örkény már 1934-től Írogatott rövid novellákat. A teljes világirodalomban egyedülálló jelenség. Műfaja: sajátos rövid, sűrített Örkényi novella. Címe jelzős szószerkezet, utal a sűrített, rövid elbeszélésre, a minimális terjedelemre.

Szerkezete • Több rövid novellából álló kötet. Egyes darabja eltérő terjedelmű és szerkezetű. Ha átnézzük a kötetet, látjuk, hogy nem mindegyik novella. Örkény a kísérőszövegben így vall erről: A népmesétől a városi folklórig (egészen a pesti viccekig), az elbeszélő epikától a kurtára fogott tragédiáig többféle műfaji változatot képviselnek az egypercesek. A szerző 1968-ban témájuk szerint hat ciklusba rendezte e műveit: Állapotok, Korképek, Arcképek, Visszájáról, Változatok, Példázatok.

A mű és a szerző viszonya • Mint ahogy fentebb is olvashattad, Örkény sajátos találmánya, egyéni alkotása ez a műfaj, bár az elbeszélés-technikához hasonlóak találhatók a világirodalomban, például Franz Kafkánál - a rövidítés, tömörítés, redukálás módszerével. Az Örkényre jellemző sajátosan groteszk látásmód ezekben a művekben csúcsosodik ki.

A művek alapgondolata, üzenete • Ahogy azt maga a szerző leírja a Használati utasítás és az Arról, hogy mi a groteszk című novelláiban, sajátos világszemléletet, világfelfogást jelenít meg írásaiban. Nézzük meg mindennek a fonákját, hiszen csak így érthetjük meg, mi is az, amit szemlélünk. A groteszk ábrázolásmód tipikusan Örkényi. Néha mosoly-gunk is az egyperceseken, de ott bujkál minden mondatban a keserűség: ilyen silány, szánalmas a világ, s benne mi, emberek? A groteszk és az abszurd majdnem rokonok: mindegyik össze nem illő elemeket párosít, ám míg az abszurd lemond a cselekvés lehetőségéről, passzív, addig a groteszk épp cselekvésre, változtatásra serkent. Az egypercesek némelyike példázatszerű, olykor az anekdotázás, a pesti vicc is megjelenik bennük, bár a szerző szándéka szerint szakított volna az anek-dotázó elbeszéléssel. A történetek egyszerűségükben, furcsaságukban meghökkentőek, megkapóak. Miért ilyen a világ? Ki tehet róla?

Furcsa műalkotások, erre mondhatjuk, hogy „ilyen nincs". Tömörségük, csattanójuk fricska a világnak.

Stílusa • Az egyes darabok stílusa eltérő: lehet hétköznapi, köznyelvi, de előfordul hivatalos, balladisztikus, lírai is. Az elbeszélési mód redukált, a végletekig leegyszerűsített, tömörített, csak a legszükségesebb közlés van meg. Az olvasótól nagyobb odafigyelést, aktivitást vár.

1. Idézd fel Örkény István életpályájának főbb eseményeit! Állítsd kronológiai sorrendbe az évszámokat! Fűzd hozzájuk az akkor történt eseményeket is! 2. Miért küldte az apja külföldre Örkényt?

„ 3. Örkény 1942-ben eljutott a Donig. Nézz utána, mi történt a Don-kanyar-ban a 2. magyar hadsereggel! Miért történt?

Ш 4. Miért nem közölték az írásait az 50-es években? Mivel kereste kenyerét ekkor? 5. Milyen műveket írt Örkény? Sorold fel! 6. Milyen új műfajt hozott létre Örkény? Miért tekinthető ez önálló műfajnak? 7. Mit jelent, mire utal az egyperces novella elnevezés? Sorolj egyperceseket!

Tóték

(Részlet)

Hatodik kép

Az üveges verandára egymás után belépnek Tóték. Körülnéznek, sóhajtanak.

MARISKA: Megjöttünk... Most hagyjunk mindent úgy, ahogy van, és feküdjünk le.

TÓT: Hogyisne! Előbb rendet csinálunk. Szedj le, Mariska! Kislányom, tüntesd el innen ezeket a dobozokat!... Mindjárt jövök. (Fölemeli és kicipeli a kertbe a margóvágót. Amikor visszatér, rend van a verandán. Elégedetten körülnéz. Megindítja a kakukkos órát, mely mindjárt elkezd kakukkolni.) Mostantól kezdve reggel fogunk reggelizni, este fogunk vacsorázni, éjjel aludni fogunk, és mindent úgy csinálunk, mint azelőtt...

MARISKA (gyengéden): Úgy lesz, ahogy te akarod, édes jó Lajosom... Hozhatok egy szivart?

TÓT: Hozhatsz. (Leül megszokott helyére. Mariska hozza a szivart. Agika tüzet ad. Aztán odagyűlnek Tót köré. Esteledik.)

MARISKA: Milyen szép este!

AGIKA: Már kigyulladtak a gyantaszedők tábortüzei.

MARISKA: Későn van... Nem vagy álmos?

TÓT: Érdekes. Most nem. Inkább nagyon jól érzem magam... (Sóhajt egy jólesőt.) Menj egy kicsit odébb, kislányom.

AGIKA: Nyújtózkodni akar az apu? (Helyet csinálnak.)

TÓT (élvezettel megropogtatja a csontjait): Jaj, anyám, anyám, szegény jó anyám... (Torkán akad a szó, keze leesik.)

ŐRNAGY (kofferral a kezében, sugárzó arccal megjelenik a veranda ajtajában. Szélesen elmosolyodik): Látom, nem hisznek a szemüknek! Pedig én vagyok az!

Tót megpróbál feltápászkodni, de csak valamilyen pukkanásszerű hány jon ki belőle, aztán visszahull. Mariska mozdulni se tud.

ŐRNAGY: Egerben le akartam pecsételtetni a szabadságos levelemet, de a pályaudvar-parancsnokságon azt a kellemes hírt közölték velem, hogy a partizánok felrobbantottak egy hidat, és emiatt három napig nem járnak a vonatok... Mit szólnak hozzá?

Tóték még most se tudnak beszélni, csak dülledt szemmel bámulják az őrnagyot.

ŐRNAGY (leteszi a poggyászt): Úgyis olyan nehéz volt egymástól elválni, gondoltam, még eltöltők itt maguknál három szép napot... Remélem, nem leszek terhűkre?

MARISKA (felsóhajt): Ó...

ŐRNAGY (tettre készen körülnéz): Nos hát, ha ilyen szépen együtt vagyunk... Mondok valamit. Ne dobozoljunk egy kicsit? (Elhallgat, körülnéz.) Ni csak! Hát az új margóvágó? Az hová lett, kedves Tót?

TÓT (nagy nehezen feltá-pászkodik. Természetellenes hangon): A margóvágó? Mariska, nem tudod? Ja, igaz... Levittem a kertbe, mélyen tisztelt őrnagy úr.

ŐRNAGY: A kertbe? A gépet? De minek? És hová?

TÓT (szolgálatkészen): Csak ide, a mályvákhoz... Tessék parancsolni, mindjárt megmutatom. (Föléledt. Ellentmondást nem tűrően utat mutat az őrnagynak, aki kilép a kertbe. Tót vissza se néz, de mihelyt kilépett, Agika és Mariska a rémülettől dermedten állnak. Egy kis csönd. Aztán a margóvágó tompa döndülése hallatszik. A két nő egész testében megremeg. Még kétszer megdöndül a margóvágó. Ok ugyanúgy megrázkódnak tőle. Mereven néznek maguk elé, várnak.)

TÓT (belép, leporolja a kezét. Nyugodt): Miért álltok itt?

MARISKA (remegő szájjal): Téged vártunk.

TÓT: Későn van. Menjünk feküdni.

Agika iszonyodó szemmel néz az apjára. Mariska elindul a szoba felé, de megáll.

MARISKA (félénken): Háromba vágtad, édes jó Lajosom?

TÓT (utánaszámol): Háromba? Nem. Négy egyforma darabba vágtam. Talán nem jól tettem?

MARISKA: De jól tetted, édes jó Lajosom! Te mindig tudod, mit hogy kell csinálni... (Rövid csönd. Rémülten.) Fiam! Fiam! Egyetlen, kicsi kis fiam!

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • A felborult arányok drámája - így jellemezte Örkénynek a Macskajáték mellett a legsikeresebb színpadi művét Tarján Tamás irodalomtörténész. Kisregényként 1964-ben jelent meg, színpadi változata 1967-ben. Az író a fronton tapasztaltakat és a fogolytábori élményeit dolgozta fel művének megírásakor. Maga így nyilatkozott erről a művéről: Én Tóttal érzek, de az őrnagy is én vagyok. Örkény István a háborút tekintette élete sorsdöntő élményének.

Műfaja • Groteszk dráma, tragikomédia, konfliktusos dráma. Címe: többes számú családnév. Alaphelyzete: Tót Lajos mátraszentannai tűzoltóparancsnok és családja vendégül lát egy őrnagyot, aki az orosz fronton szolgáló fiuk parancsnoka. A tisztet megviselte a frontszolgálat, a

partizánoktól való állandó rettegés, ennek következtében igen furcsa rigolyái vannak. A család önfeláldozóan tűri a legvadabb őrültségeket is, mert azt remélik, hogy ezzel megkönnyítik fiuk helyzetét, sőt a túlélés esélyeként tekintenek az őrnagyra.

Helyszínek • Két színtér áll egymással szemben: Mátraszentanna hegyvidéki falucskája és a front. Mondhatnánk úgy is, hogy a háború és a béke. A falu egy fiktív helység, de konkrét térbe, Eger közelébe telepíti az író. Két hét eseményeit dolgozza fel.

Szerkezete • A cselekmény két szála: Tóth Gyula története, mely a levelekből derül ki, valamint a család története, amely előttünk zajlik. Nem hagyományos a dráma szerkezete. Két részből áll:

I. rész: Tóték levelet kapnak, melyben a fronton harcoló fiuk arról tájékoztatja őket, hogy felettese, Varró őrnagy néhány napra hozzájuk érkezik. Az őrnagy pihenni szeretne, vigyázzanak rá, járjanak a kedvében - kéri a fiú.

A család még örül is a váratlan vendégnek, mert majd megkérhetik az őrnagyot, hogy visszatérése után helyezze biztonságosabb helyre fiukat.

Megérkezik az őrnagy. A ház asszonya, Mariska és lánya, Ágika az első perctől áhítattal csüngenek az őrnagy minden szaván. Lesik gondolatait, mindent megtesznek nyugalmáért. A ház ura, a falu egyik legtekintélyesebb embere, Tót Lajos tűzoltóparancsnok nem nagyon szíveli a vendéget.

Ám mindent úgy tesz, ahogy azt kell, hiszen fia biztonságáról van szó. Ők még nem tudják, amit a néző, az olvasó már igen: Gyula meghalt. A falu postása, akiket kedvel, azoknak nem kézbesíti a rossz hírt. Tótékat különösen szereti, ezért csak olyan hírt visz hozzájuk, aminek örülnek.

II. rész: egy hete vendégeskedik az őrnagy Tótéknál, nagyon jól érzi magát. Különösen a dobozolás tetszik neki, szinte a rögeszméjévé válik. Emiatt aludni sem tud. A kezdetben még valóban értelmes, hasznos tevékenység őrületté fajul. Az egész Tót család élete (és a falué is) felborul, minden szokásukról le kell mondaniuk. Tót Lajos lázadna: folyton elalszik, azaz csak aludna, de nem hagyják. Már nemcsak az őrnagy, hanem a felesége és a lánya is ellene fordulnak. Menekülne, elbújna - nem tud.

Lassan elérkezik az őrnagy szabadságának utolsó napja, készülődnek. Megkönnyebbül a család. Ám váratlan fordulat áll be: az őrnagy visszatér. Ez már Mariskának is sok. Nem is lepődik meg, mikor férje a margóvágóval négy egyenlő darabba vágja az őrnagyot.

Szereplők • A szereplők nagy része a háború áldozata. Áldozat Tót Gyula, az emberhez méltatlan körülmények elviselésével, majd értelmetlen hősi halálával. Áldozat Varró őrnagy is, aki a háborúban megrongált idegállapota miatt szorul szánalomra és gyámolításra. Az őrnagy életét felborította a partizánokkal folytatott egyenlőtlen küzdelem. Személyisége eltorzult, idegei megroppantak, élete csaknem abszurditás. Ebből az állapotból kell kilépnie, ez meg is történik. Elindul azonban egy másik folyamat is benne: a Tóték felett való zsarnokoskodás.

■ Tót Lajos: a falu tekintélyes embere (Tót úrnak szólították), akit az őrnagy megaláz, méltatlan helyzetekbe kényszerül. Ráadásul magasabb, daliásabb az őrnagynál, ez külön „hibája". Utolsó tette, hogy feldarabolja az őrnagyot, szinte ésszerűnek, logikusnak tűnik, a felesége sem lepődik meg rajta. Már minden elképzelhető. Nehezen adja fel egyéniségét. Azzal, hogy az őrnagy dobozolásra kényszeríti, akaratát is megtöri.

Tűzoltó-parancsnoki egyenruhájában Tót is bizonyos „hatalmat" képvisel. Ugyanúgy zsarnokoskodik családja és a falu felett, mint az őrnagy mindannyiuk felett. Nem véletlenül állapították meg az elemzők, hogy hasonlít az őrnagyra, mi több: felcserélhető vele. Ezt maga Örkény is gondolta: Tót és az őrnagy nem kizárják egymást, hanem feltételezik egymást.

■ Varró őrnagy: kezdetben szánalmas figura, majd fokozatosan felemelkedik és a darab végére tejhatalommal rendelkezik a család felett. Megjelenése megbolygatta a családi hierarchiát, lerombolt egy rendszert. Tóttól szokásai feladását várja el. Nagyszerűen manipulál. Láthatóan kisebbségi komplexussal is küzd. Magasabb társadalmi helyzetből érkezett, sokkal műveltebb, mint a család. Elméletei magukon viselik a háború megnyomorító hatását. Életének tartalmát, minőségét illusztrálják a fiókból kihúzott tárgyak: egy doboz féregirtó por, egy fényképezőgép, szolgálati pisztoly, és leginkább egy bekeretezett fénykép, melyen ő volt látható, egy porosnak látszó műpálmának dőlve. Hiányzik belőle a valódi érdeklődés az embertársak iránt. Nem tud mértéket tartani, a totális hatalom tébolya is megérinti. Tóték és az őrnagy viszonya: úr-szolga viszonya. A család életformája kényszeríti rá az őrnagyot, hogy zsarnokoskodni tudjon felettük. Alakja idézi a fasizmus, a személyi kultusz módszereit is. Az is érzékelhető, hogyan torzul el az ember függő helyzetben, hogyan omolhat össze a jellem a félelem prése alatt.

■ Mariska, Agika: mindketten könnyen befolyásolhatók, egyetlen mentségük, hogy Gyulán akarnak segíteni. Tót ellen fordulásuk azonban már túlzás, átállnak az őrnagy oldalára, kis zsarnokká válnak, miközben ők is csak bábok. A végsőkig alkalmazkodnak.

■ Postás: az őrnagy „párja", ő is manipulálja a falut és Tóték életét. Már a darab elején, tudja, hogy meghalt Gyula, de nem kézbesíti a sürgönyt. Tehát, amit a család a fiuk életéért felvállal, az teljességgel hiábavaló. A postás is a háború áldozata. Narrátor is a műben.

Alapgondolata, üzenete • A legszűkebb értelmezés szerint a háborús időknek a modellje a mű. Az őrnagy a háború tébolyát jeleníti meg. Ennél tágabban értelmezzük, ha belátjuk, hogy ez a fajta kiszolgáltatottság és képtelen helyzet Közép-Kelet-Európában érvényes igazán, melynek népei történelmük során gyakrabban éltek elnyomatásban, mint demokráciában.

Hogyan lehet egyik napról a másikra áldozattá válni? Egy köztiszteletnek örvendő személyből hogyan lesz megalázott szolga? Mit tesz a háború az emberrel? Ezek a kérdések merülnek fel bennünk azonnal. De sajnáljuk-e Tótékat? Nem. Mert tudjuk, hogy hiábavaló, amit tesznek.

Mi tudjuk, hogy Gyula meghalt. Ettől a pillanattól kezdve a néző, az olvasó már másként látja az eseményeket. Tóték olyan célért küzdenek, ami nem létezik. így nem értelmezhetjük önfeláldozásnak meghunyász-kodásukat, megalázkodásukat. Túlzásnak érezzük, értelmetlennek. Egy kifordult, értékeitől megfosztott világ tárul elénk. A háború oda is elér, ahová a front, a harcok nem. A háború miatt minden deformálttá válik.

Stílusa • Legfőbb eszköze a groteszk, de jelen van az abszurd és a keserű humor is, mint esztétikai kategóriák. Realista stíluselemeket is találunk: jellemzés, korrajz. Hatása a nézőkre: a néző néha nevet, néha elborzad. Ez a groteszk lényege: komikusán, görbén láttatni a világot, de soha meg nem oldani a problémát, soha le nem zárni a történetet. Nincs megkönnyebbülés, csak keserűség, hiszen egy halottért vállalnak áldozatot - hiába.

1. Mikor keletkezett a Tóték című mű, milyen élményt dolgoz fel benne Örkény? 2. Mi a dráma alaphelyzete? Határozd meg a műfaját!

3. Mit tudsz a helyszínekről? Hány nap vagy hét eseményeit dolgozza fel az író? 4. Vázold fel a Tóték cselekményét! 5. Milyen a dráma szerkezeti felépítése? 6. Jellemezd a szereplőket külön-külön! 7. Miért mondjuk azt, hogy abszurd és groteszk dráma?

^ 8. Szerinted a gyilkosság volt a legjobb megoldás? Te mit tettél volna Tót úr helyében?

ÖSSZEGZÉS • Örkény jelentősége a magyar irodalomban abban áll, hogy a magyar történelem általa megélt évtizedei abszurdak, az ő műveiből csendül ki először, akár elbeszélő, akár drámaíró művészetét nézzük. Az abszurd szituációkban az ember döntéseit a véletlen, választásait a viszonylagosság határozza meg. Egyszerre lehetünk hősök és gyilkosok, megbélyegzők és megbélyegzettek. A legalapvetőbb és megszenvedett igazságokat, a legbonyolultabb emberi kapcsolatokat is könnyed stílusban fejezi ki, hogy nem csak a legjobb, de a legnépszerűbb íróink között a helye.

Irodalomelméleti ismeretek

Az abszurd • A latin absurdus szóból származik, amelynek jelentése 'kellemetlen, ízetlen'. Az esztétikában és a mindennapi szóhasználatban 'képtelen, lehetetlen'. Olyan esztétikai minőség, melyben az ábrázolt jelenséget lehetetlennek, képtelenségnek vagy hihetetlennek érezzük. Mitikus, mesés, utópisztikusjelenséget értünk rajta. Hatása meglepő, kiszámíthatatlan, meghökkentő. Az abszurd jelentős szerepet játszik Franz Kafka, Örkény és Beckett művészetében. Közel áll a groteszkhez.

A groteszk • A groteszk összetett hatású esztétikai minőség, melyben torz, rút, félelmet keltő vonások ötvöződnek mulatságos nevettető elemekkel, vagyis távoli értékek keveredése figyelhető meg. A groteszk mű világa zárt és benne minden lehetséges: a reális és az irreális, a komikus és a tragikus. E fentiek mind világosan és egyértelműen megtalálhatók Örkény művében. Nem véletlenül nevezték a groteszk irodalom magyar mesterének.

 

 

Ez a anyag a magyar irodalom Debreceni tankönyvéből  a 11. osztály számára

 



Попередня сторінка:  NÉMETH LÁSZLÓ
Наступна сторінка:   SZEMELVÉNYEK A KORTÁRS MAGYAR IRODALOMBÓL



^