Інформація про новину
  • Переглядів: 158
  • Дата: 29-06-2020, 03:14
29-06-2020, 03:14

Alekszandr Blok

Категорія: Tankönyvek magyar » Világirodalom





Попередня сторінка:  Az orosz költészet ezüstkora
Наступна сторінка:   Anna Ahmatova

Alekszandr Blok

1880-1921

Vannak költők, kiknek költészetét szívünkbe zárjuk, mindig velünk vannak. Ilyen költő Alekszandr Biok is.

M. Rilszkij

Alekszandr Biok 1880. november 28-án született Szentpéterváron értelmiségi családban. Édesapja jogászprofesszor, édesanyja (0. Kublicka-Piottuh), nagyanyja és nagynénje is írók voltak. Nem sokkal születése után szülei szétváltak, Biok a legtöbb időt anyai nagyapjánál, O. Beketov, botanikatudósnál, a szentpétervári egyetem rektoránál töltötte. Anyja és az egész család irodalmi műveltsége nagy hatással volt Alekszandr fejlődésére. 1889-ben édesanyja újra férjhez ment, Franc Felikszovics Kublickij-Piottuh katonatiszthez.

1891-1898 között gimnáziumban tanult, majd 1898-ban felvették a pétervári egyetem jogi karára. Ekkor ismerkedett meg Ljubov Mengyelejevával, a neves orosz kémikus, Mengyelejev lányával, 1903-ban feleségül vette,

1901-tól kezdett érdeklődni a filozófia iránt, különösen Platon, I. Kant, V. Szolovjov idealisztikus filozófiája ragadta meg. 1901-ben átjelentkezett a történelmi-filológiai karra, ahol 1906-ban végzett. Ebben az időszakban érett költővé A. Biok. Több mint 800 romantikus-misztikus hangulatú versét házassága ihlette, stílusára, egyéniségére a filozófusokon kívül Puskin

költészete volt hatással. Lírájával a szimbolisták köréhez csatlakozott, maga is újításokkal kísérletezett. Baráti köréhez tartozott Z. Gippiusz, D. Merezskovszkij, Andrej Belij, V. Brjuszov, K. Balmont.

Első önálló kötete 1904-ben jelent meg Versek a Szépséges Hölgyről címmel, mely lírai monológokat tartalmaz. Felesége, L. Mengyelejeva ihlette. A ciklus versei a szimbolizmus hagyományait követik. Az 1905—1907-es forradalmi események lírájára is hatással voltak. A misztikus szerelmes versek helyét a városi lét kérdései, a forradalmi események és azok hatásai vették át.

Ki is a Szépséges Hölgy?

A Szépséges Hölgy alakjának megteremtéséhez a L. Mengyelejevához fűződő gyöngéd kapcsolata szolgált. De a Szépséges Hölgy alakja nemcsak egy konkrét hölgy megjelenítése, hanem egy felsőbb eszmeiséget is képvisel. A Versek a Szépséges Hölgyről c. kötet versein V. Szolovjov orosz filozófus tanításának értelmében a bizánci-orosz Szofiját, az isteni bölcsességet jeleníti meg, egyben az örök női-ség és a szerelem, de a„világszellem"szimbóluma is. Szerinte minden földi dolgot a mennyeihez, az örökkévalósághoz való viszonyban kell szemlélni. Biok verseiben az a gondolat bontakozik ki, hogy a nő iránti szerelemben az egyetemes iránti szeretet bontakozik ki, s ez fordítva is érvényes - a világmindenség felé irányuló szeretet a nő iránti szerelemben tudatosodik. A szerelem tárgyának konkrét alakja, L. Mengyelejeva egyesül a világmindenség szimbolikus alakjával. A költő hódol a Szépséges Hölgynek - az örök szépség és harmónia megtestesítőjének. A Versek a Szépséges Hölgyhöz c. kötetben a szimbolizmus jegyei dominálnak: vonzalom a földöntúli eszmék iránt, az érzelmek felfokozottsága, a misztifikált ábrázolási mód, összetett szimbólumok, szépség kultusz, zeneiség.

A forradalom eseményeit A. Biok egyre inkább a történelem kegyetlen megnyilvánulásaként éli meg. Oroszország történelmével foglalkozik több versciklusa is: Szabad gondolat (1908), Kulikovo mezején (1909), Oroszhon (1907-1916), aggodalmát fogalmazza meg, megjelenik a jövő véres káoszának látomása. Század századra hull, hadak / viharzanak és zendülések / avíttas pompád megmarad, / hazám, könnyesnek és szegénynek. (Lator László fordítása)

1916-ban behívták katonai szolgálatra, Pinszk mellett szolgált, útépítéssel és erődítmények megerősítésével foglalkoztak. Az 1917-es februári forradalom után Pétervárra utazott. A társadalom demokratikus átalakulásában hit, de sajnos ez nem következett be. Mélységes csalódás lett úrrá rajta.

A Tizenketten c. elbeszélő költeményében az akkori idők viharos eseményeit örökítette meg, pesszimizmus és remények, romantikus és tragikus érzések váltakoznak benne. Biok látnoki képességei nyilvánulnak meg, aggodalmát fogalmazta meg az események rossz irányba fordulásának valószínűsége miatt. Világosan látta, hogy a történelem folyamát nem lehet ugyan megállítani, de a bolsevikok vaskézzel irányított átrendezése, a világban létező kulturális és örök erkölcsi értékeket, a könyörületességet nem szabad elpusztítani.

A Szkíták (1918) c. versében az 1917-es forradalmat a tatárjáráshoz hasonlítja. Megjelenik a spontán tömeg összesített képe, mely más népeket és országokat fenyeget. 1910-tól A. Biok a Büntetés c. elbeszélő költeményén dolgozott, melyben az értelmiség és az egyszerű emberek viszonyának problémáját feszegette. Nem fejezte be, mert nem tudta elfogadni a tömeg „vérszomjas állatkénti” viselkedését. Élete utolsó esztendeit Péterváron töltötte. A forradalmi átalakulások, a polgárháború, az éhínség, az értelmiség üldözése mind azt eredményezték, hogy verselése megváltozott, korábban a verselés, a hangzás volt fontos számára, majd egyre inkább átvette ezek helyét a szabadvers. Szimbólumai egyre sötétebbek lettek, a várost lélektelen, pokoli helyként élte meg, ahol nem váqa más, csak magány és bánat. Egészsége elkezdett romlani, a kór a tüdejét támadta meg. Az orvosok külföldi kezelést ajánlottak. M. Gorkij és A. Lunacsarszkij megpróbáltak neki vízumot szerezni, de a vízumot csupán egy nappal halála előtt engedélyezték. 1921. augusztus 7-én halt meg Szentpéterváron. Költészetére az új szovjet világ nem tartott igényt, de költeményei a szimbolista líra gyöngyszemei közé tartoznak.

Az ismeretlen c. vers a Vdros-ciklus (1904-1908) versei közé tartozik, melyben a költő a lelketlen és kispolgári korlátoltságot állítja szembe a természettel, az élettel és a szépséggel. A vers antitézisekre épül, két részre tagolódik. Az első részben a tikkasztó hőségtől szenvedő várost mutatja be, ahol az unalom és a lelkek mámora az úr. Részeg polgárok, vendéglők, a tivornyázás, a primitív beszélgetések képe jelenik meg a költő előtt. Lelki világában a tavasz nyitja szirmait, a sokszínű természet szinte tombol, de a durva világ hatására szertefoszlik a kép. Van azonban egy másik világ is - a szépség és a természet világa, mely az ismeretlen hölgy alakjában testesül meg. A vers második részében ez a független, művelt, méltóságát őrző hölgy ünnepélyesen vonul be a fojtogató légkörű városba. Az ismeretlen hölgy megjelenésével megváltozik a vers tartalma, új színek és árnyalatok jelennek meg. Alakja a lírai hős lelkében visszhangra talál, aki ezek után más tájakról, szellemi értékekről ábrándozik, melynek nyitját csak ő ismeri. Annak ellenére, hogy a lírai hős a valóságos világ része, az ismeretlen hölgy megjelenése számára új látásmódot jelent, mégpedig azt, hogy a szépség és a költészet nélkül az élet unalmas, színtelen, értelmetlen.

AZ ISMERETLEN (1905-1906)

A vendéglők fölött a levegő esténként forróvá vadul.

Már részegek zsivaját terelő lelkek mámora ott az úr.

A városszél sok szürke portanya, falakról unalom pereg.

Villan csak pékperecek aranya, és messze fölsír egy gyerek.

Sorompón túl, kanálisok között vidám had jár a vizekig, mulattatják derűs, jólöltözött urak sétáló hölgyeik.

Csikordulnak a tavi evezők, a víz fölött asszony visong, és végiggörgi az égi mezőt közönyösen a holdkorong.

Már egy barátom van csupán velem, kit visszatükröz poharam, fanyar és néma minden éjjelen, titokzatos, mint énmagam.

De lármásak a szomszéd asztalok, álmos lakájsereg vitáz, nyúlszemű részeg kiált és dadog, mondja: In vino veritas.

És egy órában minden éjszakán (bár lehet, hogy csak álmodom) selyemruhában föltűnik a lány a füstopálú ablakon.

Nem zavarják a lármás részegek, áthalad köztük egyedül, párát lehelve lassan lépeget, aztán az ablaknál leül.

Suhognak szép, babonás selymei, mint a mesékben valahol, keskeny kis keze gyűrűvel teli, és kalapján fekete toll.

у

Es dermedek sötét varázs alatt, fátyola mögött bús mesék: látok már, látok bűvös partokat, szememben tündér messzeség.

Titkokkal áldott az én életem, s egy másik nap ragyog, mikor átzuhog fáradt, néma lelkemen ez a fanyaritalu bor.

Sötét strucctollak egyre lengenek, vágynak agyamba hajlani, s a mérhetetlen mélyű kék szemek egy messzi part virágai.

Lelkembe zárva kincs van rengeteg. De föl csupán én nyithatom.

Igazad van, te részeg szörnyeteg! Borban az igazság - tudom!

(Veress Miklós fordítása,)

Tájékozottság. 1. Mutassátok be A. Biok és a szimbolizmus kapcsolatát! 2. Miben nyilvánul meg a Szépséges Hölgy szimbolikus tartalma A. Biok költészetében? Olvasói tevékenység. 3. Hasonlítsátok össze a Szépséges Hölgy és az ismeretlen hölgy alakját! 4. Keressetek Az ismeretlen c. versben olyan kifejezőeszközöket, melyekkel a városi életet mutatja be! 5. Milyen eszközöket alkalmaz A. Biok az ismeretlen hölgy alakjának megteremtésében? 6. Milyen messzi partról ábrándozik a lírai hős? Emberi értékek. 7. Milyen világba enged betekintés az ismeretlen hölgy a költőnek? Kommunikáció. 8. Vitatéma: Az ismeretlen c. vers utolsó négy versszakának értelmezése. Modern technológiák. 9. Keressetek a neten Az ismeretlen c. vers fordításának többféle változatát! Hasonlítsátok össze! 10. Készítsétek el Az ismeretlen c. vers bucktrailerjét képek és illusztrációk felhasználásával! 11. Válasszatok aláfestő zenét a vershez! Alkotó tevékenység. 12. Számoljatok be arról, hogy milyen kép jelent meg a képzeletetekben Az ismeretlen c. vers olvasása közben! Le is rajzolhatjátok! Válasszatok idézeteket is! Környezet és biztonság. 13. Értelmezzétek a következő szavak jelentését: elegancia, jólneveltség, méltóság, szépség, költői látásmódi Napjainkban szükség van-e ezekre? Fenyegeti-e valami ezen fogalmak meglétét mindennapi életünkben? Az életre készülünk. 14. Fogalmazzátok meg véleményeteket a következő témával kapcsolatban: Milyen A. Biok ismeretlen hölgye és a modern nő?

 

 

A világirodalom tankönyve a 11. évfolyamra Debreceni

 



Попередня сторінка:  Az orosz költészet ezüstkora
Наступна сторінка:   Anna Ahmatova



^