Інформація про новину
  • Переглядів: 171
  • Дата: 29-06-2020, 03:15
29-06-2020, 03:15

Anna Ahmatova

Категорія: Tankönyvek magyar » Világirodalom





Попередня сторінка:  Alekszandr Blok
Наступна сторінка:   Vlagyimir Majakovszkij

Anna Ahmatova

1889-1966

Nem idegen ég alatt bolyongtam, Idegen szárny védve nem borult rám, De népemmel együtt vánszorogtam, Vele jártam Kálvária-útján.

A. Ahmatova (Rab Zsuzsa fordítása,)

Anna Andrejevna Ahmatova, polgári neve Gorenko, 1889. június 23-án született Velikij Fontanban, Odessza mellett. Apja nem támogatta versírói törekvéseit, ezért tatár nagyanyja családnevét használta később.

Élete szorosan kapcsodott Ukrajnához. Tengerésztiszti családban született. 1908-ban a gimnázium befejezése után tanulmányait a kijevi egyetem jogi fakultásán végezte. Itt találkozott Nyikolaj Gumiljov költővel. Egymásba szerettek. 1910-ben házasodtak össze. Kijevben. Az ő hatására csatlakozott az akmeistákhoz. Ennek az irányzatnak és Ahmatova lírájának is - a század elején divatos szimbolizmussal ellentétben - a reális, a mindennapi élethez kötődő motívumukból való építkezés az alapja. Ahmatova költészetének már ekkor megkülönböztető sajátsága a mély kontraszt: a melankolikus, tragikus és a világos, ujjongó hangulatok váltakozása.

A. Ahmatova első versesköteteiben, az Estében (1912) és a Rózsafüzérben (1914) a szerelem a fő téma és romantikus hangnem jellemzi. De az 1917-ben megjelenő Fehér csapat c. kötetben már megjelennek az új motívumok: a kultúra pusztulásának és a helyrehozhatatlan veszteségeknek az előérzete.

A forradalom és az első világháború történései mélyen érintették. Ennek nyomait az Utilapú (1921) és az Anno domini (1922) c. kötetekben is megtalálhatjuk. A versek a magányosságról, az elszigetelődésről és a világ szellemi értékeinek az elvesztéséről szólnak. Szimbolikus jelentést hordoz az üres ház, utolsó rózsák, a sírhant stb. motívum.

1921-ben a bolsevikok letartóztatták volt férjét, Ny. Gumiljovot (1918-ban váltak el) és agyonlőtték. A. Ahmatova személyes felelősséget érzett férje és mindazok haláláért, akik a véres forradalom és a háború áldozatai voltak. Verseiben a XX. század elejének legnagyobb tragédiáit elevenítette meg. Kijelentette, hogy népével hajlandó a végsőkig kitartani. Ezt bizonyítják Amikor szomorú voltam..., a Hát itt maradtam c. és más versei is.

Az 1930-as években dekadenciával és szovjetellenességgelt vádolták meg A. Ahmatovát. Családtagjait üldözték, első házasságából született fiát 10 év kényszermunkára ítélték. Rettenetes fájdalom kerítette hatalmába, munkássága válságba került.

A második világháború idején írta a Háború szele c. gyűjteményét, melyben háborúellenes versek (Eskü, Bátorság) sora található. Költészetével egyre inkább szembekerült a szovjet rendszerrel. A háború után ismét összecsaptak a felhők felette. 1946-ban indult meg az összefogott politikai támadás azon írók, költők ellen, akiknek munkáiban fellelhetők a „burzsoá tendenciák”. A. Zsdanov, Sztálin leghűségesebb embere állt a célirányos támadás élén. A Kommunista Párt Központi Bizottsága külön rendeletet fogadott el a Zvezda és a Leningrád c. folyóiratokról, amelyekben megjelentek M. Zoscsenko és A. Ahmatova „szovjetellenes munkái”. Az írók számára ez azt jelentette, hogy hosszú időre megfosztották őket a publikálás lehe

tőségétől, az összes szerkesztőség ajtaja sok-sok esztendőre zárva maradt előttük. így 1946-tól 1956-ig teljes megjelenési tilalom alá esett.

Az 1940-1960-as években A. Ahmatova filozófiai művén, a Hős nélküli poémán dolgozott, melyben kora aktuális kérdéseire, a művészet és kultúra a világban betöltött szerepére kereste a választ. Élete utolsó éveiben nagyon sok időt töltött az ifjú tehetségekkel. Egyik tanítványa Joszip Brodszkij volt, a Nobel-díj egyik későbbi kitüntetettje. A. Ahmatova véleményét kérte ki minden írásával kapcsolatban. De nemcsak művészetét egyengette, hanem akkor is mellette állt, amikor Brodszkijt munkakerüléssel vádolták és letartóztatták. A költőnőnek sikerült Brodszkijt „beoltani” az ezüstkor szellemiségének tüzével, a költőnemzedékek közötti kapcsolat egyik legszebb példája volt az övék.

A. Ahmatova 1966. március 5-én halt meg Domogyedovón, egy Moszkva melletti településen. Művei hosszú ideig tiltólistán voltak, csak az 1990-es évek elején jelenhettek meg alkotásai nyomtatásban. Ahmatova költészetét klasszikus egyszerűség, tiszta stílus és pontosság jellemzi. Verseinek melódiája és mély lírája fogja meg elsősorban olvasóit.

Sztálini represszió Anna Ahmatova családjában

1935-ben A. Ahmatova fiát, LevGumiljovot és másodikférjét Ny. Punyint„szovjetellenes terrorista szervezetben való részvétel" vádjával tartóztatták le. A vád természetesen teljesen alaptalan volt. A. Ahmatova személyesen Sztálinhoz fordult azzal a kéréssel, hogy enyhítsenek az ítéleten. A fiát akkor sikerült kimenteni, de csak rövid időre. Lev Gumiljovot 1938-ban ismét letartóztatták terrorizmus vádjával, s tíz év kényszermunkára ítélték. Ezeket a borzasztó eseményeket, lelki megpróbáltatásokat, az egész társadalmat érintő szenvedéseket örökítette meg a Rekviem (1935-1940) c. önéletrajzi ciklusban. A mű a sztálini időkben természetesen nem jelenhetett meg, de még a kéziratot sem tarthatta meg az írónő. Ezért rokonai és ismerősei megtanulták emlékezetből, és így terjesztették a verseket. Nyomtatásban a Rekviem Münchenben jelent meg először 1963-ban, Oroszországban csak 1987-ben.

MEGJÖTTÉL (1915)

Sárga fény ömlik, este lett.

Áprilisi szelíd fuvalmak.

Megjöttél. Késtél éveket, most mégis örömmel fogadlak.

Ülj mellém, húzódj közelebb, mosolyogj - nézd csak, itt van, lapozd a kis kék füzetet: versek, gyerekkoromban írtam.

Bocsásd meg árnyék-életem, mely nap verőn is volt örök tél.

És bocsásd végre meg nekem: sokakról hittem, hogy te jöttél.

(Rab Zsuzsa fordítása,)

A. Puskin A. Ahmatova szellemi támogatója

Anna Ahmatova már kislánykorában elkerült Carszkoje Szeloba, beíratták az itteni gimnáziumba. 16 éves koráig élt itt. A gimnázium megőrizte Puskin szellemiségét, az ottani légkör hatására kezdett el verseket írni Ahmatova. Egész élete során a nagy példakép, Puskin volt lelki és szellemi támasza. A Carszkoje Szelő (1911), Carszko Szelői sorok (1921) stb. c. ciklusait puskini motívumok megléte jellemzi. Az akmeistákat, s így A. Ahmetova munkásságát is a klasszikus irodalom és kultúra, valamint A. Puskin költészete iránti érdeklődés jellemezte.

ÉLEK, MINT ÓRÁBAN A KAKUKK

/

Elek, mint órában a kakukk,

Nem irigylem én az erdő lombjában lakót. Felhúznak, s szólok.

De, lásd, ezt a sorsot Az egész világon Az ellenségnek kívánom.

(Rab Zsuzsa fordítása,)

A Rekviem c. poéma. A mű témáját a szovjet érában élő emberek egyéni és általános társadalmi, szociális tragédiája adja, a feleség, az anya drámájára kiélezve, mely szerves része a társadalmat ért borzalmaknak. Az elbeszélő szerkezete töredezett, különálló versekből áll össze, melyek tematikailag, hangzásban, szerkezeti felépítésben térnek el egymástól. A lírai hős rémült, szorongó monológjai különleges érzelmi feszültséget teremtenek. Szélmalomharcot vív a tisztességtelen, igaztalan vádakkal szemben, melyek következtében szeretteit letartóztatják. Egyes és többes szám első és harmadik személyben (én, mi, ő, az anya) beszél. Ily módon egyesíti a tragikus események szubjektív és objektív felfogását. Oroszországot pokolként jeleníti meg, mert az emberek itt a holt lelkek szelleméhez kezdenek hasonlítani, itt a halál és a bánat uralkodik. Az időkezelés is sajátos, hol repül az idő, hol megáll. A sárga és a fekete szín — a tragédia szimbólumai — a domináns az elbeszélő költeményben. A lírai hősnő és a nép szenvedése nemcsak a szovjet idők valós eseményeinek és történéseinek (letartóztatások, a hozzátartozók börtön előtti sora, ítéletek, kiutasítások, száműzetések stb.) ábrázolásában jelenik meg, hanem a bibliai Mária Magdolna és Jézus Krisztus ábrázolásában is. Ily módon a tragikus társadalmi esemény széles filozófiai tartalmat kap. Az elbeszélő költemény zárlatával A. Ahmatova Puskin Emlékművem c. költeményére utal: Bennem a kezdet és a vég is. / Kevés, mit véghezvittem, mégis / a láncban tartós szem vagyok: / e boldogság megadatott. A. Puskinhoz hasonlóan a költőnő küldetéstudata az élet, az emberek és a szabadság védelmezésének körében fogalmazódik meg. A Rekviem c. alkotás egyfajta tisztelgés a sztálini terror áldozatainak emléke előtt.

Tájékozottság. 1. Melyik stílusirányzathoz tartozott A. Ahmatova a XX. század elején? Hogyan jelentkezett ez műveiben? 2. Bizonyítsátok, hogy költészetében az akmeizmus stílusjegyei mellett más is fellelhető! 3. Nevezzétek meg A. Ahmatova versesköteteit! Hogyan jelenik meg bennük a XX. század szovjet társadalmának történelmi és szellemi állapota? Olvasói tevékenység. 4. Olvassátok fel kifejezően a kedvenc A. Ahmatova verseteket, és elemezzétek azt! Milyennek látjátok a lírai hősalakját? Hogyan nyilvánul meg az igazság és az őszinteség a versben? 5. Nevezzétek meg A. Ahmatova stílusának jellemzőit az elolvasott versek alapján! 6. Keressetek a Rekviem c. elbeszélő költeményben olyan kifejezőeszközöket, melyek a szovjet nép tragédiáját mutatják be! 7. Milyen akkori szavakat használ a költőnő a Rekviemben, mi a jelentőségük? 8. Mi a jelentősége a bibliai alakok megjelenésének a műben? 9. Értelmezzétek a rekviem szó jelentését, milyen szimbolikus értelme van címként? Emberi értékek. 10. Puskinnak, minta költészet és művészi elhivatottság képviselőjének szobra, hogyan jelenik meg A. Ahmatova versében? 11. Mi a kapcsolat Puskin és A. Ahmatova között? Véleményeteket indokoljátok meg! Állampolgárok vagyunk. 12. Milyen polgári értékeket tart szem előtt A. Ahmatova költészetében? Modern technológiák. 13. Keressetek a neten, és olvassatok el 1-2 eredeti (orosz) nyelvű verset! Hasonlítsátok össze a fordítással! 14. Gyűjtsétek össze a net segítségével azokat a helyeket Ukrajnában, ahol A. Ahmatova megfordult! Állítsátok össze a virtuális kirándulás irodalmi térképét!

 

 

A világirodalom tankönyve a 11. évfolyamra Debreceni

 



Попередня сторінка:  Alekszandr Blok
Наступна сторінка:   Vlagyimir Majakovszkij



^