uabooks.top

NEGATÍV UTÓPIA A VILÁGIRODALOMBAN

A NEGATÍV UTÓPISZTIKUS IRÁNYZAT FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZADBAN: JELLEGZETESSÉGEI ÉS KÉPVISELŐI

Kezdjünk hozzá először egy tükörgyár felépítéséhez; az elkövetkezendő években ne gyártsunk mást, csak csupa tükröt, és jó alaposan nézzük meg magunkat.

Ray Bradbury

A negatív utópia fogalma és kapcsolata az utópiával. A negatív utópia olyan irodalmi irányzat, amelyik kritikusan ábrázolja a szépirodalomban a veszélyes társadalmi folyamatokat, a szociális kísérletezések következményeit, az államrendszernek azon embertelen arculatát, amely a tökéletesedés fogalma mögé bújva, valamint vonzó eszmék köntösébe öltözködve az erőszak ideológiáját követi, erkölcstelen és megfosztja az embereket alapvető jogaiktól.

Jóval a negatív utópia megjelenése előtt jött létre az utópia (a görög u - nem, topos - hely szavak alapján, vagyis sehol-hely; illetve eu — jó, topos — hely, vagyis jó hely). A szépirodalomban az utópia nem más, mint egy ideális társadalmi rendszer modellje, mely megfelel az ember és társadalom közötti egyensúlyról alkotott írói elképzeléseknek. Az utópia ellenpólusa a negatív utópia, más szóval a szociális rendszer negatív (kritikus) modellje, ami szemben áll a boldog társadalom képével.

Az utópia gyökereit a népköltészetben (az ígéret földjéről és a boldog szigetekről szóló népmesékben), a különböző népek mítoszaiban (a boldog országokba vezető utak kutatóiról és varázstárgyak keresőiről szólókban, melyek segítségével egy pillanat alatt álmaink országába juthatnak), vagy a Bibiiában (Krisztus királysága) kell keresnünk. Az ideális államról szóló leírással először Platón ógörög filozófus Ti-maiosz (Kr. e. 360) és Állam (Kr. e. 370-360) című filozófiai értekezéseiben találkozhatunk. Az utópia irodalmi műfajkénti megnevezése Morus Tamás Utópia c. művéből ered (1516), mely elősegítette több olyan könyv megjelenését a társadalmi rendszer jobbá tételéről, mint Tommaso Campanella Napváros című műve (1602), Francis Bacon Új Atlantisz (1624) című értekezése, illetve James Harrington Oceana (1656) című alkotása és mások.

A negatív utópia az utópisztikus műfaj hagyományai alapján alakult ki a nemzetállamok létrejöttének korában a földkerekség különböző régióiban. A negatív utópia ele-

meit megtalálhatjuk János apostol Jelenések könyvében, a népköltészetben, a világ népeinek mítoszaiban (a földalatti királyságról, a különböző' szörnyekről, veszélyes országokról szólókban). Az elsó' negatív utópisztikus irodalmi műveknek a következő' alkotásokat tartják: Thomas Hobbes Leviatán (1651), Bemard Mandeville A méhek meséje, avagy Magánvétkek (1714), Jonathan Swift Gulliver utazásai (1726-1727), Samuel Johnson Rasselas, Abyssinia herczegének története (1759).

Az utópia és a negatív utópia különösen a felvilágosodás korában fejló'dött aktívan, amit elősegített annak a világnézeti elképzelésnek a terjedése, hogy a társadalmat csakis az értelem segítségével lehet átalakítani. A boldogabb társadalom utáni vágy szervesen összeforrott a fennálló szociális rendszer kritikájával. Ebben az idó'szakban az utópisztikus és negatív utópisztikus műfaj elemei szoros összefüggésben voltak egymással (sokszor egy művön belül, például Swift Gulliverjében egyszerre találkozhatunk pozitív és negatív társadalmi modellel), gyakran megtalálhatjuk őket a realisztikus (D. Diderot, Voltaire, J-J. Rousseau) vagy misztikusfantasztikus elbeszélésekben (J. W. Goethe).

A negatív utópia fejlődése a XX-XXI. században. A negatív utópia műfajkénti megeró'-södése és végleges elhatárolódása az utópia műfajától a XX. század elsó' felében történt meg. Ennek kiváltója egy sor történelmi esemény volt: az oroszországi és kelet-európai forradalmi események, a társadalmi kísérletezések, az elsó' és második világháború, a fasizmus terjedése Nyugat-Európában, a kommunista ideológia térhódítása a Szovjetunióban - mindezek az események a szépirodalomban művészi eszközök kifejezésével jelentek meg, és az erőszak elleni mozgalmak kibontakozásához vezettek.

A szocialista kísérletezések és a szovjet ideológia káros következményeinek kritikája jelent meg a következő negatív utópiákban: J. Zamjatyin Mi (1920); Karel Capek R. U.R. (1920); M. Bulgakov Ordögösdi, Végzetes tojások, Kutyaszív (1924-1925), Mester és Margarita (1928-1940); A. Platonov Gödör (1929-1930); Aldous Huxley Szép új világ (1932); George Orwell Állatfarm (1945) és az 1984 (1949); Ray Bradbury Fahrenheit 451 (1953); Julij Daniel Itt Moszkva beszél (1962) című regénye és mások. A felsorolt művek többsége az 1980-as évek végéig tiltólistán volt a Szovjetunióban, így Ukrajnában is.

A negatív utópia műfajának fejló'désére nagy hatással voltak a XX. század utolsó harmadában és az ezredfordulón zajló globális változások a világban: a Szovjetunió felbomlása, az európai országokban végbemenő átalakulási folyamatok. Ide sorolhatjuk a következő műveket: V. Akszjonov A Krím sziget (1981), V. Vojnovics Moszkva 2042, (1986), F. Iszkander Nyulak és boák (1982), L. Petrusevszkij Új Robinzonok (2000).

Az ezredfordulón és a XX. században végig az ukrán írók is alkottak az utópia és a negatív utópia műfajában. A szocialista átalakítások következtében több olyan író műveiben is ötvöződtek az utópia és a negatív utópia elemei, mint V. Vinnicsenko {Napfény gép (1928)), M. Hviljovij {Egy üdülőövezet története (1924)), V. Pidmohilnij (1/áros (1927)), V. Szamijlenko {Gaia (1924)). Figyelemreméltó alkotásai napjaink ukrán disztópia regényeinek J. Andruhovics Moszkvaiász {1992), V. Sevcsuk Egy láthatatlan sziget madarai (2012), T. Antipovics Halálos csodák országa, J. Melnik Mása, avagy a posztfasizmus című alkotásai. V. Morozov fordította ukrán nyelvre Aldous Huxley Szép új világát, J. Sevcsuk ültette át ukránra George Orwell Állatfarmját, V. Sovkun az 1984-et Orwelltől, J. Krizsevicsnek köszönhetjük Ray Bradbury Fahrenheit 451 ukrán változatát, U. Hrihorásnak pedig S. Collins Az éhezők viadalának ukrán fordítását.

Napjainkban a negatív utópisztikus művek tartalmát a globalizáció, az ökológiai problémák, a társadalmi és lelki elidegenedés és az ifjúság körében tapasztalható negatív folyama-

tok is alakítják. Hasonló szellemben íródtak az alábbi alkotások: S. Collins Az éhezők viadala (2008), J. Dashner Az útvesztő (2009), V. Roth Divergent (2011), L. Oliver Delirium (2011). Az ezredfordulóra a negatív utópisztikus műfaj általános jelleget öltött. Már nemcsak regények, elbeszélések, kisregények íródnak ebben a műfajban, hanem drámák és elbeszélő költemények is. Tehát a különböző írók és költők tollából negatív utópisztikus regények, elbeszélések, mesék, elbeszélő költemények és drámák is születnek.

A negatív utópia jellegzetességei. A negatív utópia követő műfaja (antitézise) az utópiának. De külön műfajként kell kezelni a hasonlóságok - eredet, néhány sajátosság - ellenére is.

AZ UTÓPIA ÉS NEGATÍV UTÓPIA KÖZÖS VONÁSAI

1. A társadalmi problémák művészi modellezése (az író művében kiválasztja egy adott társadalmi rendszer modelljét, amit vizsgálatnak vet alá).

2. A társadalmi jelenségek és folyamatok vizsgálata, fejlődési irányuk meghatározása, leképezése a jövőben.

3. A tudományos vagy társadalmi sci-fi módszerének alkalmazása a valósággal végzett művészi kísérletezés céljából.

4. Az államrendszerről (humánus vagy anti humánus) alkotott elképzelések ábrázolása.

5. Pragmatikus pátosz - olyan valóság ábrázolására való törekvés, melyet át kell értékelni, meg kell változtatni, mivel tökéletesítésre szorul.

6. Az adott történelmi korral, társadalmi fejlődéssel kapcsolatos konkrét szociális-filozófiai problémák.

A NEGATÍV UTÓPIA SAJÁTOSSÁGAI ÖNÁLLÓ MŰFAJKÉNT

1. A valósággal való szoros kapcsolat, ami a szerző negatív reakcióját váltja ki (az utópiát elsősorban egy elvont, álomvilág jellemez).

2. Az elnyomó állam kritikája minden szinten. 3. Az egyén és a szabadságát korlátozó állam közötti konfliktus.

4. A legfőbb probléma - az ember lelki leépülése az erőszak körülményei között, a lelki ellenállás lehetőségének vizsgálata.

5. A társadalmi abszurditásoknak, az államrendszer emberellenes voltának, az ideológiai, közigazgatási és más szociális elnyomási formák kipellengérezése a komikum (az irónia, szatíra, szarkazmus, groteszk stb.) eszközeivel.

6. Egy negatív államrendszer-modell kialakítása, ami ellentmond a humanitás elveinek.

7. Azon téves mítoszoknak és elképzeléseknek a leleplezése, melyekből a diktatórikus ideológiák és államrendszerek táplálkoznak.

8. A társadalom ábrázolása belülről olyan ember szemével, aki bonyolult viszonyban, ellentétben áll az állammal és gyakran saját magával is, pszichológiai síkra terelve így a konfliktust.

A negatív utópia és a sci-fi. A negatív utópia gyakran használja a tudományos fantasztikus írás elemeit. A szerző akaratától függően meghatározhatja az irodalmi alkotás művészi idejét és terét, vagy beépülhet a realista elbeszélésbe. A negatív utópia a szociális sci-fi egyik fajtája (néha kombinálva a tudományos fantasztikus irodalom elemeivel). Azonban nem minden sci-fi negatív utópia. A negatív utópia abban különbözik más fantasztikus művektől, hogy olyan társadalmi modellt ábrázol, amely ellentmond a humanizmus elveinek, szól az egyén és ennek a modellnek a konfliktusáról, rámutat, előrejelzi a hibás társadalmi folyamatokat. Tudományos fantasztikus elemek a negatív utópiákban nemcsak a szerző akaratából vannak jelen, hanem a valósággal való kapcsolatuk miatt is. A negatív utópisztikus művek szerzői arra figyelmeztetik az emberiséget, hogy korunk negatív társadalmi jelenségeinek szörnyű következményei lehetnek a jövőben.

Tartalma és poétikája alapján a negatív utópisztikus műveknek több fajtája ismert. Vannak szatirikus, allegorikus, lélektani, politikai, detektív, ifjúsági negatív utópiák. A negatív utópiát disztópiának, néha anti utópiának, kakotópiának, praktópiának stb. is nevezik.

Milyennek képzelték el az új világot a XX. század elején Európában?

Aldous Huxley Szép új világ (1932) című regényében egy abszurd államrendszer képét alkotta meg. Az író bemutatta azt, hogyan terjed el az erőszak az emberi lét minden területén. A szép új világban (természetesen ez irónia) mindenki egyenlő, senkinek nincs joga a szabadsághoz és a magánélethez. Az emberek büszkék egyformaságukra, saját gondolataikat és érdekeiket az államnak rendelik alá. Huxley jövőbéli társadalma anyagi és műszaki értelemben nagyon fejlett, de lélekben halott. Lakói rég elfeledték, milyenekaz igazi emberi kapcsolatok, mit jelent szerelmesnek lenni, együttérezni, szenvedni. Az író a regényben az új világot a vad világgal állítja szembe, azon emberek világával, akik elszakadtak a civilizációtól. Szörnyű körülmények között élnek, nem ismerik az emberi lét legegyszerűbb szabályait sem, de a természet részeiként viselkedésüket érzéseik és vágyaik irányítják. A mű főhőse, Vadember úr a vad világból kerül be ebbe a műszakilag fejlett társadalomba, ahol megmutatják neki a civilizáció minden sikerét. A regénynek ez a része klasszikus irodalmi utópiára emlékeztet, amely egyszer csak negatív utópiává alakul át. A haladás vívmányai ugyan lenyűgözik Vadember urat, de hirtelen a csalódottság és elkeseredettség keserű érzései lesznek úrrá rajta. Megérti azt, hogy a szexuális szabadság még nem jelent személyes szabadságot. Az ember az új világban elveszti egyéniségét, érzéketlen robottá változik, erkölcstelen lénnyé, a nagy gépezet egyik csavarjává, mely mozgásban tartja a hatalmas állami gépezetet. Aldous Huxley negatív utópiájában bemutatja a műszaki fejlődés hiányosságait, az erőszak káros hatását az egyénre, az ember elszakadásának szörnyű következményeit a természettől, a társadalmi elidegenedésből fakadó fogyatékosságokat. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a műszaki fejlődés korában nem szabad megfeledkezni az emberről.

Tájékozottság. 1. Tárjátok fel a negatív utópisztikus műfaj kialakulásának és fejlődésének sajátosságait!

2. Határozzátok meg az utópia és negatív utópia közös, valamint eltérő vonásait! Olvasói tevékenység.

3. Ray Bradbury általatok ismert könyvei közül melyiket tartjátok negatív utópiának? Bizonyítsátok! 4. Jellemezzétek Bradbury az egyik általatok kiválasztott művében ábrázolt világot! 5. Emlékezzetek vissza Swift Gulliver utazásai című művére! Milyen negatív társadalmi modelleket ismertetek meg bennük? írjátok le őket! Emberi értékek. 6. Miért, és mi ellen harcolnak a negatív utópiák szerzői? Szerkesszetek táblázatot! Kommunikáció. 7. Mondjátok el véleményeteket a következő témában: Milyen államban szeretnék a jövőben élni? Állampolgárok vagyunk. 8. Hogyan értelmezitek a szabadság, demokrácia, despotlzmus, zsarnokság, szovjet rendszer, fasizmus fogalmakat? Segítségként használjátok az értelmező szótárt! Tartalmuk szerint mely fogalmak állnak egymáshoz a legközelebb? Illusztráljátok ezt az ukrán és a világtörténelemből vett példákkal! Modern technológiák. 9. Tekintsétek meg az S. Collins regénye alapján készült Az éhezők viadala című filmet (USA, 2012, rendező Gary Ross)\ Milyen a jövő állama a filmben? Milyen mai problémákkal találkozhatunk a filmben? A fiatal hősök és hősnők közül ki száll szembe a zsarnoksággal? Alkotói tevékenység. 10. Készítsétek el a saját előrejelzéseteket Európa 50 év múlva címmel! Vezetők és társak. 11. Párban dolgozzatok. Negatív utópiák kaleidoszkópja (általatok elolvasott negatív utópiákés azok szerzőinek a bemutatása)! Környezet és biztonság. 12. Vita: Miért veszélyes az emberek és az emberiség számára a parancsuralmi rendszer? Az életre készülünk. 13. Milyen mai jelenségek és folyamatok lehetnek témái napjaink negatív utópiáinak? 14. Magyarázzátok meg Bradbury alábbi mottóját: Vajon az igazi negatív utópia egy sajátságos tükör?¹.

NAGY-BRITANNIA

George Orwell

1903-1950

Kettő meg kettő az négy. Ha ezt korlátok nélkül elmondhatjuk, akkor szabadság van, s ebből fakad minden.

George Orwell

George Orwell (polgári neve: Eric Arthur Blair) 1903. június 25-én született Motihari

/

városában (India). India ebben az időben a Brit Birodalom gyamata volt. Édesapja, Richard Walmesley Blair az Indiai Polgári Szolgálat (közigazgatási hivatal) Opium Osztályán dolgo-zott megbízott-helyettesként. Édesanyja, Ida Mabel Blair a háztartást vezette és a gyermekek nevelésével foglalkozott. 0 szerettette meg gyerekeivel a művészeteket és az idegen nyelveket.

Édesapja elfoglaltsága miatt családjával viszonylag keveset lehetett együtt, ezért a kis Eric mamája és nővérei, Marjorie és Avril környezetében nőtt. Gyakran érezte magát egyedül, mivel nem voltak vele egykorú barátai, akikkel játszhatott volna. Ezért inkább olvasott. Imádta Jonathan Swift és Jack London műveit. Saját álomvilágot képzelt el, s a kitalált hőseivel beszélgetett. Később, 1946-ban Miért is kezdtem írni című esszéjében a következőket írta: Úgy 5-6 éves koromtól tudtam, hogy író leszek, ha felnövök. ... Tisztában voltam vele, hogy van tehetségem a nyelvhez és szembe tudok nézni a kellemetlen tényekkel is. Úgy tűnt nekem, hogy ez által létrehozhatom a magam világát, ahová elbújhatok a való élet gondjaitól és sikertelenségeitől.

Középiskolai tanulmányait Angliában végezte. 1917 és 1921 között királyi ösztöndíjjal az Eton College hallgatója volt. Itt tanultak a királyi ház tagjai is, több angol politikus, államférfi, tudós, író. Középiskolai tanára volt ezekben az években Aldous Huxley, aki a francia nyelvet oktatta.

Sikeres vizsgái után, 5 éven keresztül, rendőrségi segédfelügyelőként dolgozott az Indiai Birodalmi Rendőrségnél Burmában. Egy idő után megcsömörlött a gyarmati valóságtól. Elhatározta, hogy az anyaországba utazik és író lesz, ezért 1927 őszén kilépett a szolgálatból. A nagy gazdasági válság éveiben, betegen és nélkülözve, Londonban, majd Párizsban alkalmi munkákból élt. Néha koldult és sokat csavargott. Tanított iskolában, de könyvárus is volt. Párizs munkáskerületeiben lakott, írással foglalkozott. Később mosogatóként a Crillon-ban dolgozott. Az európai fővárosok szegénynegyedeiben megismerte a valódi életet, a kisemmizettek, a társadalom peremére került emberek mindennapjait, akik nagy szegénységben tengették napjaikat, még a családjukat sem tudták eltartani. Később műveiben megjelentek a munkásosztály képviselői, az emberi munka nagyságának, a kitartásnak és a lélek erejének a megtestesítői.

Ennek a korszaknak a tapasztalatai alapján írta meg 1933-ban a Csavargóként Párizsban és Londonban című regényét. Ettől kezdve használta a George Orwell álnevet. Az Orwell egy Kelet-Angliában található folyó neve. Az elkövetkező években ezen a néven vonult be az angol irodalomba. 1934-ben jelent meg Burmái napok (napjainkban Mianmari Államszövetség Köztársaságnak nevezik) című könyve, melyben a gyarmatokon eltöltött éveknek állít emléket. Ezt követően írta meg A lelkész lánya c. regényét (1935), majd több politikai, művészeti és irodalmi cikke is napvilágot látott.

1936-ban nőül vette Eileen O’Shaughnessy-t, ekkor kezdődött el a spanyolországi polgárháború is. 1937 januárjától júniusáig Spanyolországban tartózkodott, mint a BBC és az Observer tudósítója. Később katonai kiképzésben részesült, és káplárként szolgált az aragóniai fronton, részt vett a barcelonai utcai harcokban is. A fronton megsebesült, egy mesterlövész a torkán lőtte. Egy évig nem tudott beszélni, és csak a mikrofon mellett szólalt meg újra. A második világháború idején antifasiszta rádióadások műsorvezetője volt. Feleségével együtt bujkálni kényszerült Franco pribékjei elől, ugyanis a fizikai megsemmisítés veszélye fenyegette őket a többi másképp gondolkodóval együtt. A spanyolországi eseményekkel párhuzamosan a Szovjetunióban a nagy terror időszaka zajlott, amiről Orwellnek is tudomása volt. Miután visszatért hazájába, megírta a Hódolat Katalóniának c. könyvét (1938).

George Orwell figyelemmel kísérte korának társadalmi-politikai eseményeit és arra a következtetésre jutott, hogy a legbátrabb demokratikus kezdeményezések bármikor kudarcba fulladhatnak, a legszebb forradalmi eszmék is eltorzulhatnak a valóság szennyes tükrében. Orwell úgy gondolta, hogy az új időknek új művészetre, új igazságérzetre van szüksége, mivel korának bonyolult körülményei között már senki sem vonhatja ki magát a társadalmi élet hatása alól és nem kergethet régi, romantikus ábrándokat. Az új könyveknek pedig arra kell ösztönözni az olvasókat, hogy kételkedjenek az általánosan elfogadott eszmékben és hangzatos lózungokban, hogy tudjanak kényelmetlen kérdéseket intézni a hatalomhoz, hogy végiggondolják azokat a gondolatokat, melyeket nem szeretne senki végiggondolni.

A második világháború után Orwell második feleségével, Szonjával Skóciában telepedett le, ahol befejezte az 1984 c. regényét.

George Orwell 1950. január 21-én halt meg Londonban, Nagy-Britannia fővárosában, tüdőbajban.

George Orwell véleménye Jonathan Swiftről

• Swift leginkább vitriolos szarkazmusával járult hozzá a politikatudományfejlődéséhez, ami a parancsuralmi társadalmi rend ellen irányult. Ezzel leginkább a Gulliver utazásainak harmadik részében találkozhatunk. Swift olyan rendőrállamról beszél, amely tele van kémekkel, besúgókkal, ahol üldözik az eretnekeket és elítélik a hazaárulókat. Ennek a politikának egy célja van: a népi elégedetlenség semlegesítése és fegyveres hisztériává való degradálása.

Az Állatfarm c. politikai regény, negatív utópia (1945). Keletkezésének története. George Orwell a XX. század első felében élt és alkotott, amikor jelentős társadalmi-politikai események mentek végbe az egész világban. 1917-ben Oroszországban forradalom tört ki, majd létrejött a szovjet rendszer. Az író sohasem járt a Szovjetunióban, ezért csak az újságokból, meg könyvekből szerezhetett információkat az ott történő eseményekről, a sztálini parancsuralmi rendszer szörnyűségei-

Nevezzük nevükön a dolgokat

George Orwell erkölcsi álláspontja szerint meg kell szabadulni illúzióinktól, a dolgokat pedig a nevükön kell nevezni. A vezér diktatúrája - diktatúra, és az értelmiség üldözése sem más, mint üldözés. Az író sohasem volt megalkuvó, mindig a lelkiismeretére hallgatott, ezért gyakran került konfliktusba az őt körülvevő emberekkel. Elítélte Nagy-Britannia gyarmatosító politikáját, szembeszállt a fasizmussal, élesen bírálta a szovjet kormány emberellenes politikáját. Ezt írta: Ha támogatjátok a parancsuralmi módszereket, eljöhet az idő, amikor veletek szemben fogják alkalmazni.

ről, a szovjet kísérletezésekről, ahogyan ezt a korszakot Nyugaton nevezték. Nem sokkal az után, hogy visszaérkezett Spanyolországból elhatározta, hogy megírja az Allatfarm (angolul: Animal Farm) című negatív utópiát, amelyben leleplezi az úgynevezett szovjet mítoszt. Művének a szerző mesés formát kölcsönzött, hogy minden olvasó érthesse és könnyebb legyen idegen nyelvre lefordítani.

A regény műfaja. Állatokat szerepeltető' mesék már az ókorban születtek a világirodalomban. A népmesékben, mítoszokban, legendákban, elbeszélésekben, fabulákban szerepló' állati MsoTt emberi tulajdonságokkal voltak felruházva, embermódra viselkedtek, beszéltek. Az Allatfarm c. negatív utópiában az allegória széles társadalmi léptéket ölt, és egyfajta elferdített ünnepélyesség lengi át. Az allegorikus alakok és szituációk konkrét történelmi problémákat takarnak és széles körű erkölcsi-filozófiai tartalommal rendelkeznek. A meseszerű metaforák társadalmi-politikai szatírával és olyan tanmesével társulnak, amely nemcsak a szovjet rendszer kritikájára irányul, hanem felhívja a jövó' nemzedékeinek figyelmét a kommunista ideológia veszélyes voltára.

Revolution Gone Wrong. A regény cselekménye egy gazdag angol, Mister Jones farmján játszódik, a Majorban. Mister Jones nagy földbirtokkal rendelkezik, komfortos házban él, bérmunkásokat alkalmaz, háziállatokat tart. De ezek az állatok különlegesek, emberi nyelven beszélnek, saját szabályaik szerint élnek, amiről az embereknek persze fogalmuk sincs.

Legnagyobb tiszteletnek az Őrnagy, egy öreg és bölcs disznó örvend, aki álmában jövendöli meg a forradalom

eljöttét, és halála eló'tt három nappal adja át összegyűjtött

//

bölcsességét a farm többi lakójának. Az Őrnagy meg van gyó'zó'dve arról, hogy az állatok minden bajának eredete az emberi zsarnokság, ezért arra szólítja az állatokat, lázadjanak fel az emberek ellen és építsenek fel egy új társadalmat, ahol az éhínség, kegyetlenség és megaláztatás helyett egyenló'ség, testvériség, kölcsönös segítségnyújtás, gazdagság honol.

Az Állatfarm első ukrán fordítása

Az Állatfarm című állatmese-negatív utópiát először 1947-ben ültették át idegen nyelvre, és bármennyire is furcsa, ez a nyelv az ukrán volt. A regényt Ivan Csernyatinszkij álnéven Ihor Sevcsenko fordította ukránra, a Harvard Egyetem professzora, az Amerikai Ukrán Tudományos és Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke, a Bizantinológusok Nemzetközi Közösségének vezetője. Az ő javaslatára írt Orwell az Állatfarm ukrán kiadásához előszót, melyben elsősorban a németországi táborokban rekedt és menekültté vált ukránokhoz szólt. Ezek egyszerű emberek voltak, munkások és parasztok, néhányan közülük iskolázatlanok is, de mindannyian éhezték az írott szót. Számukra fájdalmasan ismerős volt ennek a realisztikus negatív utópiának a tartalma, hisz ők otthon abban éltek, a szovjet szabadság és egyenlőség elszenvedői voltak. Ismeretes, hogy George Orwell lemondott a regény ukrán változatáért járó honoráriumról. A háború utáni nehéz években Orwellnek az ukrán néphez intézett szavai reménysugarat jelentettek az emberek számára, annak ellenére, hogy csak 2000 példány (az 5 ezerből) juthatott el az olvasókhoz, 3 ezret a szovjethatalom elkobzott és megsemmisített. A megmentett példányokat tulajdonosaik családi ereklyeként őrizték, és csak közeli ismerősöknek adták oda elolvasni.

Miután az állatok elűzték Mister Jonest a farmról, először érezték magukat saját sorsuk gazdájának, lelkesen dolgoztak és önfeledten élvezték munkájuk gyümölcsét. A Major nevét Állatfarmra változtatták, majd komoly felvilágosító munkába kezdtek. írás és olvasás tanfolyamokat szerveztek az Állatfarm minden lakója számára, ami nagyon emlékeztetett a szovjethatalom politikájára az írástudatlanság felszámolásával kapcsolatban, az 1920-1930-as években. Orwell a szovjethatalmat jellemző' szókincs alkalmazásával (elvtárs, nagygyűlés, határozat, háromnapos munkahét, felforgató tevékenység, titkos ügynök,

spontán demonstráció) az Allatfarm meseszerű eseményeivel

/

a Szovjetunióban történő' eseményekre utalt. Az Allatfarmon hetente értekezletet, úgynevezett Nagygyűlést tartottak, ahol megtervezték a következő' hét munkáját, határozati javaslatokat terjesztettek eló' és vitattak meg. A vitákban mindig Hógolyó és Napóleon voltak a legaktívabbak, de észre lehetett venni, hogy sohasem értenek egyet: bármilyen javaslattal állt eló' az egyik, számítani lehetett arra, hogy a másik ellenezni fogja. Végül az állatok Hógolyót ellenségnek nyilvánították, elüldözték a farmról, és kiépült Napóleon diktatúrája.

A szereplők rendszere. Az Állatfarmon éló' állatok különféleképpen viszonyultak a felkeléshez. A disznók például a hatalom megszerzésének eszközét látták benne. Intelligensebbek voltak a többieknél, ezért a kezükbe ragadták a hatalmat, nem dolgoztak, csak utasításokat osztogattak, mások munkájából éltek, hogy helyreállítsák erőiket. Hogy miben fáradtak el? Süvi elmondása szerint a disznóknak nap mint nap hallatlan munkával olyan rejtelmes dolgokat kell összeállítaniuk, mint a különböző' dossziék, jelentések, jegyzőkönyvek és emlékeztetők. Ezek nagy papírlapok, melyeket tele kell írni, aztán mihelyt teli vannak írva, el kell égetni a kazánban. Mindennek mérhetetlen nagy a jelentősége a gazdaság jóléte szempontjából — mondta Süvi. (Szíjgyártó László fordítása)

Süvi - a hazudozás mesterének számított, aki képes volt kiforgatni a tényeket, meg tudta gyó'zni az embereket arról, hogy a fekete tulajdonképpen fehér. Ekesszólásának köszönhetően az állatok tudatában megjelent az ellenségkép: eló'ször egy ember formájában, akitói meg kell védeni a farmot. Később azonban az ember hatalmának helyreállítása kezdett valószínűtlennek tűnni, ezért új ellenségre volt szükség, olyan árulóra, akire rá lehet kenni mindent. Őmiatta történtek a természeti katasztrófák (például, amikor a vihar elpusztította a szélmalmot), vagy véletlenszerű baklövések: a hombár kulcsának elvesztése, egy betört ablaküveg, vagy felborult tejeskanna. Süvi folyton azt bizonygatta, Hógolyó már a kezdetektől bűnös tevékenységet folytatott, mindezt bebizonyítják azok a dokumentumok, amelyeket nemrégiben találtunk meg. Természetesen ezek a vádak mélyen megdöbbentették az állatokat.

A kolhozrendszer híveinek legnépesebb csoportját a birkák képezték, akiknek nem volt saját véleményük, ezért könnyű volt irányítani, becsapni őket. Örömmel ismételgetik a disznók által kitalált jelszavakat, bár egy szót sem értenek belőlük. A tyúkok hirtelen fellázadtak a rendszer ellen, de rögtön megtorlásokat foganatosítottak velük szemben. Napóleont mindenüvé hatalmas kutyák követték, a vezérdisznó támogatói, akik széttépték gazdájuk összes valós vagy vélt ellenségét.

Az Allatfarm elsősorban társadalmi szatíra, de vannak benne bőven ironikus, groteszk, de mélyen lírai elemek is. A kevés pozitív hős közül az egyik a ló, Bandi karaktere, aki az egyszerű munkásembereket képviseli. Tiszteletre méltó személyiség és együttérzést vált ki az olvasókból. Miközben a farmon ravaszabbnál ravaszabb politikai cselszövések tudódnak ki, Bandi a munkába menekül, majd keményebben dolgozom, mondja, a farm javára. Amikor pedig

beleszakad a munkába, a disznók vágóhídra küldik. A szerzó' így mutatja be azoknak az embereknek a tragédiáját, akik hittek az új rendszerben, és gyakran az életükkel fizettek ezért. Számtalan bizonyíték van erre a Szovjetunió történetében.

A vezér allegorikus alakja. Napóleon a farmon erőszakkal veszi át a hatalmat és diktatúrát vezet be. Az Allatfarm vezérévé kiáltja ki magát, különböző' érdemrendeket adományoz szerény személyének és beköltözik Mister Jones házába, mert jobban illik a Vezér méltóságához, hogy házban lakjon, nem pedig holmi disznóólban. Napóleonról most már sohasem beszéltek egyszerűen Napóleonként. Szertartásosan mindig csak úgy emlegették, hogy Vezérünk, Napóleon elvtárs, és a disznók szívesen találtak ki számára mindenféle titulusokat: ó' lett Minden Állatok Atyja, az Emberiség Réme, a Juhnyáj Védelmezője, a Kiskacsák Barátja, meg még sok efféle. A szovjet vezéreket, Lenint, Sztálint, Hruscsovot, Brezsnyevet, hasonlóan istenítették a maguk idejében.

Az Allatfarm c. negatív utópiában minden sikert, a sors minden mosolyát Napóleon érdemének tekintették. Valójában azonban a farmon az élet egyáltalán nem volt boldog: az állatok nehezen dolgoztak, gyakran éheztek, bár a külvilág eló'tt a hatalom ezt titkolta. Az emberek ezért azt gondolták, hogy a farm virágzik. A hatalom pedig arról próbálta meggyőzni statisztikai adatok sokaságával az állatokat, hogy sokkal jobban élnek, mint korábban. A szovjethatalom hasonlóképpen próbálta elhallgatni a világ eló'tt az ukrajnai éhínséget és más szégyenletes társadalmi eseményeket. Az állatok kötelessége volt hűségesnek és alázatosank lenni. Akik pedig kételkedni mertek Napóleon tökéletességében, azokat felfalták a Vezér hűséges vérebei.

Eközben a tények elferdítése a farmon abszurd méreteket öltött. Feje tetejére állt a világ. A disznók két lábon kezdtek járni, a régi jelszavakat újak váltották: Négy láb jó, két láb jobb!, Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél. A disznók elárultak mindent, amiben addig hittek és a félreértések korszaka után kiegyeztek az emberekkel és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó. A regény fó' mondanivalója: hogyan válik egy eredetileg szép és nemes elképzelés totális diktatúrává.

Veszélyes könyvecske

Az Állatfarm c. negatív utópia megírásának gondolata George Orwell fejében már 1937-ben megszületett, de terve megvalósításához csak 1943 végén kezdett hozzá, amikor a BBC munkatársa volt. Már akkor világos volt, hogy a művet nehéz lesz megjelentetni. Nagy-Britannia ugyanis a Szovjetuniónak szövetségeseként harcolt a náci Németország elleni háborúban, ezért a hivatalos körök nem nézték jó szemmel a sztálini rendszer nyílt bírálatát. Miután George Orwell befejezte a könyv kéziratának megírását, a kiadók többsége elutasította annak megjelentetését. T. S. Eliot, a Faber&Faber könyvkiadó képviseletében levélben fordult Orwellhez, melyben a következőket írta: Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a mai politikai helyzetet ebből a nézőpontból kellene kritizálni.

Egy másik kiadó pedig, amikor elolvasta a Tündérmese alcímet, azzal az indokkal utasította el az Állatfarm kiadását, hogy a piacon nincs kereslet a gyermekirodalomra.

Végül a regény 1945. augusztus 17-én jelent meg 4500 példányban. Novemberben pedig még 10 000 példány látott napvilágot. Ezután az Állatfarmot még számtalanszor kiadták.

A regénynek nincs igazi befejezése: a záró képben az állatok felfedezik, hogy már nem tudják megkülönböztetni a disznót az embertói. Bizonytalan például, hogy milyen sors vár az állatokra. Ugyanakkor Orwell fontos kérdéseket feszeget: Mi a szabadság? Mit értünk egyenlőség alatt? Hogyan lehet egy sikeres demokratikus társadalmat felépíteni? Milyen vonásokkal kell rendelkeznie egy vezetőnek? Hogyan válhatunk öntudatos polgárokká? Ezekre a kérdésekre nektek is válaszolni kell!

Tájékozottság. 1. Mondjátok el az Állatfarm c. negatív utópia megírásának körülményeit! Magyarázzátok meg a mű címét! 2. A szovjet valóság milyen negatív vonásai tükröződnek a regényben? Olvasói tevékenység. 3. Milyen művészi eszközök használatával tárja fel a szerző művében a szovjet rendszer abszurditását? Hozzatok fel példákat iróniára, szarkazmusra, szatírára, groteszkre és paródiára! 4. Keressetek a műben verseket, dalokat és jelszavakat! Mutassátok be rejtett értelmüket! 5. Jellemezzétek a mű allegorikus szereplőit: a Vezért, annak követőit, az őröket, rabokat! 6. Értelmezzétek az allegorikus alakok neveit! Emberi értékek. 7. Bizonyítsátok, hogy az Állatfarm c. negatív utópia egészében több a szovjet valóság kritikájánál! Tárjátok fel aktualitását a jelen számára! Kommunikáció. 8. Vitatéma: Hogyan értelmezitek az egyenlőséget, mint a demokrácia elvét? Állampolgárok vagyunk. 9. Műve ukrán kiadásához írt előszavában Orwell azt írta, hogy célja a szovjet mítosz lerombolása volt. Hogy gondoljátok, mi volta lényege a szovjet mítosznak, és hogy hozták létre? 10. Vannak-e napjainkban ideológiai mítoszok? Válaszotokat indokoljátok meg! Modern technológiák. 11. Nézzétek meg az interneten az Állatfarm c. rajzfilmet (rendezte Halász János és Joy Batcherol, Nagy-Britannia, 1955) vagy az Állatfarm c. filmet (rendezte John Stephenson, USA, 1999)! Hasonlítsátok össze a látottakat a könyvvel! Alkotói tevékenység. 12. Készítsétek el Napóleon Vezér beszédét a Farm napja alkalmából! Környezet és biztonság. 13. Mitől óvott Orwell az Állatfarm c. regényében? Az életre készülünk. 14. Keressetek 3-4 analógiát a történelemből az Állatfarm c. negatív utópia hőseihez!

Az 1984 című regény (1949). Megírásának körülményei. A XX. század a nagy remények és tragédiák korszaka volt. Az első, majd a második világháború, a sztálini diktatúra virágkora, a fasizmus és nácizmus terjedése Európában, az értelmiség üldözése, a féktelen terror a megszállt országok békés lakossága ellen, a tudományos találmányok és műszaki vívmányok (atombomba, mérgező gázok) felhasználása háborús célokra, mindez mély erkölcsi, gazdasági és politikai válsághoz vezetett a világban.

George Orwell tisztában volt azzal, hogy a kegyetlenkedés fokozódása és a diktatórikus rendszerek térhódítása az emberiség pusztulásához vezethet. 1984 című regényében sikerült bemutatni a korabeli társadalomban eluralkodó tehetetlenség hangulatát, az emberek közötti elidegenedést és az erkölcsi eszmék teljes elvesztését. A regény ötlete 1943-ban született meg Orwell fejében. Műve megírásához Orwell merített más korabeli negatív utópiákból is: Aldous Huxley Szép új világából,

J. Zamjatyin Mi című regényéből.

Az 1984 című regény művészi világa. George Orwell egy fantasztikus világot mutat be a regényében, ahol félelmetes és veszélyes élni. A Föld bolygón három szuperállam osztozik ekkor: Óceánia, Eurázsia és Keletázsia, és amíg Óceánia háborúban áll az egyikkel, rendszerint békében él a másikkal. Óceánia lakói számára a háború megszokott jelenség. A teleképnek nevezett televízió az öntöttvas-termelés sikereiről, a Kilencedik Hároméves Terv túlteljesítéséről, a csokoládé-fejadag növeléséről, illetve a hatalom bölcs vezetéséről számol be, amely a társadalmat egy új boldogabb élethez vezeti. A valóságban azonban az

emberek állandó nélkülözésben élnek: a lakóházakat nem tatarozzák, a tetők beáznak, a fűtő-berendezés nem működik, a villanyáram-szolgáltatást időről-időre kikapcsolják takarékossági célokból, állandó a hiány borotvapengéből és cipőfűzőből is.

Óceániát a Párt vezeti, amely Külső és Belső Pártra tagolódik. A Belső Párt létszáma korlátozott. Tagsága ezért több hatáskörrel bír, különleges előjogaik vannak és fontos, bonyolult feladatokat teljesítenek. A regény főhőse, Winston Smith és szerelme Julia a Külső Párt tagjai, vagyis a rendszer csavarjai és fogaskerekei, melyek biztosítják az állami gépezet zavartalan működését. A párttagságon kívül a társadalom többségét a prolik alkotják (a proletariátus szó rövidítése), vagyis az egyszerű kétkezi munkások, akik a legalantasabb munkákat végzik, és nem vesznek részt a politikai életben. A Párt élén a Nagy Testvér áll, egy titokzatos valaki, akit még senki sem látott, ő a hatalmi központ és a totalitarizmus jelképe.

A kormányzás apparátusát négy minisztérium képezi. Az egyik az Igazság-minisztérium, amelyhez a hírszolgálat, a szórakoztatás, az oktatás és a szépművészetek tartoznak, a másik a Béke-minisztérium, amely a háborút intézi, a harmadik a Szeretet-minisztérium, amely a törvényeket hozza, és a rendet tartja fenn, a negyedik a Bőség-minisztérium, amely a gazdasági ügyekért felelős. A minisztériumok elnevezése szöges ellentétben áll a valósággal, Óceániában ugyanis a világ feje tetejére van állítva, semmi sem az, aminek látszik. A határok mentén háború zajlik, az emberek többsége mélyszegénységben él, a törvényalkotás és igazságszolgáltatás pedig kizárólag megfélemlítésen és kínvallatáson alapszik.

Óceánia lakói leginkább a Gondolatrendőrségtől félnek, mivel az tud titkos gondolataikról és érzéseikről. A Gondolatrendőrség a törvények felett áll és mindenkit, aki fellázad a Párt ellen, büntetőtáborba zár vagy halálra ítél. Az 1984 című regényből megismert államban nem a valódi bűnösöket ítélik el, hanem azokat, akikről feltételezik, hogy elkövethetnek valamit, a jövőben veszélyessé válhatnak a rendszer számára, bár még semmit sem tettek. Óceániában legsúlyosabb bűncselekménynek a gondolatbűn számít. Az emberek sehol sem lehetnek egyedül, ugyanis a Nagy Testvér képmása megfigyeli őket. A lakások központi helyén a telekép található, egy olyan televízió, amely nemcsak megdolgozza a lakásban élők tudatát, hanem meg is figyeli őket.

A múlt megváltoztatható. George Orwell szerint a zsarnokság legnagyobb ellensége a valóság. Ha a Párt megtanulja tökéletesen ellenőrizni az emberek tudatát, akkor bármilyen tartalommal, akár a legabszurdabbal is, meg tudja tölteni. Az Igazság-minisztériumban mindennap és minden percben átírják az újságokat, könyveket és más okmányokat, a Párt éppen aktuális vonalához igazítják az azokban leírtakat. Aki, uralja a múltat — hirdeti a Párt jelmondata -, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is. {Szíjgyártó László fordítása) Az 1984 című regényben ábrázolt világban valójában nincsen se múlt, sem pedig jövő. Csak a jelen van, a Nagy Testvér jelene, ahol a Pártnak mindig igaza van.

Ember a rendszerrel szemben. A regény főhőse,

Winston Smith magányosnak és tanácstalannak érzi magát a lelketlen világban, és naplót kezd vezetni, hogy rendezze gondolatait, és elhatárolja magát az általános őrülettől. A főhős meg szeretné érteni a Párt tevékenységének indítékait, bonyolult kérdéseket tesz fel környezetének és saját magának.

Winston Smith és Julia között szerelem szövődik, olyan érzéseket táplálnak egymás iránt, ami tilos Óceánia minden polgára számára.

A gondolatbűnt azonban nem lehet eltitkolni. Ezt mind a ketten pontosan értik. A Gondolatrendőrség előbb vagy utóbb elfogja és elpusztítja azokat, akik önállóan akarnak gondolkodni és élni (még ha gondolatban vagy az érzelmeikben is). Igazság-minisztériumi kollégájával, Symével folytatott beszélgetései után arra a következtetésre jut, hogy Syme előbb vagy utóbb el lesz gázosítva, mivel túlságosan intelligens, nyíltan beszél, sokat olvas, és olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket inkább el kellene hallgatni. A Parsons házaspárt pedig saját gyerekei figyelik meg. Mister Parsonst végül a lánya jelenti fel azért, amit álmában beszélt.

A mű szerkezete. A regény első részében megismerkedhetünk a főhős, Winston Smith világával. Ezzel veszi kezdetét egy ember története, ami a következő részekben bontakozik ki. A második rész Winston és Julia szerelméről szól, illetve az O’Briennel való kapcsolatfelvételről a Párt elleni földalatti harc megszervezése céljából. A harmadik rész vázolja Winston gyógyításának történetét a Szeretet-minisztériumban.

A regény elején Winstonban kételyek merülnek fel azzal a világgal kapcsolatban, amelyikben él. Kérdéseket fogalmaz meg, beírja őket a naplójába, majd megválaszolja azokat. Később a Szeretet-minisztériumban O’Brien ugyanezeket a kérdéseket fogalmazza meg, majd következetesen válaszol is rájuk. Ezek a válaszok azonban ellentmondanak Winston korábbi elképzeléseinek és megsemmisítik egész személyiségét. Winston tehát választ kap azokra a kérdésekre, amelyek érdekelték, de ez lehetetlenné teszi további életét.

Regényében George Orwellnek sikerül bemutatni a teljes jogfosztottságban élő emberek magányosságát és tanácstalanságát egy olyan társadalomban, ahol lábbal tiporják a gondolat szabadságát, nincsenek őszinte emberi kapcsolatok, sőt emberek sincsenek. Ha ember vagy, Winston, akkor te vagy az utolsó ember. A te fajtád kihalt; mi vagyunk az örökösök. Egyedül vagy, érted, kívül vagy a történelmen, nem létezel - mondja O’Brien Smithnek. (Szíjgyártó László fordítása)

Az Orwell által kitalált parancsuralmi világban a Párt sohasem semmisíti meg az ellenfeleit, ugyanis nincs szüksége mártírokra, akik inkább meghalnak, de nem adják fel elveiket. Ez pedig a rendszer végét jelenti. A Szeretet-minisztériumban a bűnözőket kijavítják, gyógyítják, hogy normálissá váljanak a társadalom életképes tagjaivá. Ebben van a Szeretet-minisztérium elnevezésének mélységes értelme, hisz ott bárkitől képesek megszerezni a szükséges információt, akárkit rávesznek arra, hogy elárulja szeretteit, hozzátartozóit, elpusztítják az emberek Énjét, megtanítják mindenkinek szeretni a fennálló rendszert. George Orwell regényének utolsó lapjain tanúi lehetünk a főhős erkölcsi halálának, Winston megszereti a Nagy Testvért. A Szeretet-minisztérium tehát elérte a célját. Ellent tudott volna-e állni Winston Smith a rendszernek a totális ellenőrzés és erőszak körülményei között? Ezt a kérdést az író kortársaihoz és a jövendő nemzedékeihez intézte.

A regény, amely félelmet keltett a hatalomban

George Orwell 1984 című regényében feltárta a totalitarizmus lényegét, a hatalom gyakorlásának főbb elveit, létének igazi célját és a társadalomirányítás módszereit. Orwell ír a sztálini korra jellemző össznépi gyűlöletkeltésről; a bénító félelem légköréről; a gyáva megalkuvásról és elvtelenségről, ami a fehérről is azt állítja, hogy fekete; a törvénytelenségekről; a besúgásról; a független gondolatokhoz és érzésekhez való jog tagadásáról; a hivalkodó népünnepélyekről, melyek mögött valódi teljesítmény híján gazdasági kalandorság és politikai melléfogás van csupán; arról hogy az embereket át akarják alakítani a rendszer csavarjaivá és fogaskerekeivé, megfosztva őket a szabadságnak még a látszatától is. Megjelenése után a mű még az USA-ban is be volt tiltva egy darabig, ugyanis a kormányzat veszélyesnek tartotta kiadását. A Szovjetunióban pedig csak 1989-ben jelenhetett meg egy időben A. Szolzsenyicin GULAG szigetcsoportjával, melyben az író a kommunista rendszer népellenes arculatát mutatja be.

Erich Fromm utószavából George Orwell 1984 c. regényéhez

Meg lehet-e annyira változtatni az ember belső mivoltát, hogy elfeledje mi a szabadság, méltóság, becsület, szerelem, vagyis elfelejtse azt, hogy ő ember? Van-e az emberben elég akarat ahhoz, hogy ellenálljon az alapvető emberi értékek lábbal tiprásának, és hogy az elembertelene-dett társadalmat emberivé változtassa. Ha az 1984 című regény világa a földkerekség fő életformájává válik, ez a világ őrült és életképtelen lesz. (George Orwell finoman utal erre, amikor a pártvezér szemében játszadozó őrült fényekről beszél)... Az író ezt szeretné megelőzni és megpróbál felrázni minket. Ő még reménykedik ennek lehetőségében, de a korábbi utópiákkal ellentétben reményét elkeseredettség hatja át. Ez a remény pedig csak úgy válhat valóra, ha felismerjük azokat az emberiséget fenyegető veszélyeket, melyektől az 1984 című regény óv minket - a robotok társadalmának veszélyét, akik személytelenekké váltak, nem tudnak szeretni, kritikusan gondolkodni és fel sem fogják ezt a duplagondol (azt a képességet jelenti, hogy valaki egyidejűleg két, egymásnak ellentmondó nézet birtokában van, s mindkettőt elfogadja - a ford, megj.) miatt.

Tájékozottság. 1. Nevezzétek meg azokat a társadalmi-politikai jelenségeket és eseményeket, amelyeket az 1984 című regény ábrázol! 2. A negatív utópia milyen vonásai fedezhetők fel a műben? Olvasói tevékenység. 3. Mutassátok be Winston Smith lelki fejlődésének állomásait! Állítsátok össze a regényből vett idézetekből a főhős jellemfejlődésének vázlatát! 4. Határozzátok meg a szerelem szerepét a műben! 5. írjátok ki a füzetbe a főhős naplójából a számára legfontosabb kérdéseket! Kapott-e rájuk választ? 6. Milyen módszerekkel harcolt a Párt a gondolatbűn ellen? Emberi értékek. 7. Nevezzétek meg azokat az értékeket, amelyek elvesztek Óceániában! Miért nem volt helyük ebben az államban? Kommunikáció. 8. Vitatéma: Hogyan tud az ember ellenállni a totalitarizmusnak?Állampolgárok vagyunk. 9. Rajzoljátok be a füzetetekbe Óceánia állami rendszerét! Milyen létező diktatórikus rendszerekhez hasonló? Válaszotokat indokoljátok meg! Modern technológiák. 10. Nézzétek meg az interneten a Michael Radford által 1984-ben rendezett 1984 című filmet, mely George Orwell azonos című regénye alapján készült. Sikerült-e a rendezőnek és a színészeknek felidézni a főhősök alakjait és a félelem légkörét Óceániában? Alkotói tevékenység. 11. írjatok fogalmazást Mire tanítja az emberiséget az 1984 című regény? címmel! Vezetők és társak. 12. Szerintetek hogyan folytatódhatna az 1984 című mű? Próbáljátok továbbírni vagy rajzolni! Környezet és biztonság. 13. A sztálini diktatúra milyen kockázatai fedezhetők fel az 1984 című műven? 14. Milyen mai veszélyeket látott előre az író? Az életre készülünk. 15. Készítsetek szóbeli regényt Ukrajna2084-ben címmel!

 

 

A világirodalom tankönyve a 11. évfolyamra Debreceni