uabooks.top

A HÁBORÚ ÉS BÉKE PROBLÉMÁJA A XX. SZÁZAD IRODALMÁBAN

NÉMETORSZÁG

AZ EPIKUS SZÍNHÁZ ELMÉLETI ALAPELVEI ÉS MŰVÉSZETI GYAKORLATA

Az új színházban a nézőknek gondolkodni, tanulni és vitatkozni kell.

B. Brecht

A műnemek és műfajok kölcsönhatása a XX. század irodalmában. A XX. század első felének irodalmában nemcsak a műfajok között mosódtak el a határok, hanem a műnemek terén is. Az írók ebben az időben új kifejezési formákat kerestek koruk bonyolult és nem egyértelmű valóságának ábrázolásához, ami művészetük megújítására ösztönözte őket. A líra elemei jelentek meg ekkor az epikai és a drámai művekben, a dráma jellemzői pedig felfedezhetőkké váltak az epika műnemében (például a regényekben). A dramaturgia is epikai elemekkel gazdagodott, ami a színházművészet megújulásához vezetett. Létrejött az epikus színház.

Az epikus színház alapkövét Bertolt Brecht német drámaíró rakta le, aki nemcsak teoretikusa volt az új színháznak, hanem annak színpadán is maradandót alkotott. Színházelméleti elképzeléseiről a következő műveiben írt: Megjegyzések a Mahagonny városának tündöklése és bukása című operához (1931), A színész művészete (1940), Kis Organon a színház számára (1949).

Bertolt Brecht a színházak két formáját különböztette meg: a drámai (hagyományos) színházat és az epikus (megújult) színházat. Brecht a maga epikus színházát szembe állította az arisztotelészi és a polgári drámai színházzal. Nem értett egyet azok hagyományos elveivel, fatalistának nevezve az ilyenfajta dramaturgiát, ugyanis korábban a drámaírók elsősorban az emberek fölé tornyosuló és azokat megbénító körülményekről írtak. Bertolt Brecht hatékony, aktív és intellektuális színházat akart. Úgy gondolta, az embernek még a legbonyolultabb helyzetekben is van választási lehetősége. A drámaíró véleménye szerint az epikus színház megfosztja a nézőt annak illúziójától, hogy azonosuljon a szereplőkkel és azt gondolja magáról, ő is így cselekedne hasonló helyzetben. A nézőnek saját útjára kell rátalálnia. Brecht nem értett egyet azzal sem, hogy a színművek hősei a drámaíró eszméinek a szószólói. Az új színház színpadán csak élő embereknek van helyük, a maguk ellentmondásaival, szenvedélyével, tetteivel.

Az új színház és az élet

Brecht elutasította a folyamatosan kibontakozó események bemutatását a színpadon. Véleménye szerint a színház más, mint a való élet. Napjaink színházának nem elég csak a hősök természetes viselkedését ábrázolni a maguk világában. A drámaíró úgy tartotta, a hiteles valóságábrázolás nem korlátozódhat a mindennapi és társadalmi események egyszerű leírására. A művészt elsősorban az általános emberi kategóriák kell hogy érdekeljék. Brecht ezért nagy jelentőséget tulajdonított a mítoszoknak, szimbólumoknak, allegóriáknak, történelmi és kulturális párhuzamoknak.

Az epikus színház alapja nem a cselekmény, hanem a cselekményről szóló elbeszélés. B. Brecht szerint az epikus színház a globális problémák megvilágításához vonzódik, nem a mindennapi élet eseményeit ábrázolja, hanem magát a létet, nem konkrét történéseket, hanem az általános törvényszerűségeket. Egy új eseménytípus jön így létre, ahol az ember a történelmi-társadalmi és lelki folyamatok kifejezőjévé válik.

Míg a drámai színház jellemzője az, hogy leírja az eseményeket és bevonja a nézőt (olvasót) a színpadi történésekbe, addig az epikus színház a nézőt (olvasót) a drámajáték szemlélőjévé teszi.

Bertolt Brecht úgy gondolta, hogy a drámairodalomnak és a színháznak az emberek értelmére és nem érzelmeire kell hatniuk. A színdarabban nem az események bemutatása a legfontosabb, hanem a belőlük fakadó következtetések és általánosítások levonása. A belső konfliktus megoldatlansága a darabban arra ösztönzi a nézőt (olvasót), hogy a színműben felvetett problémára a megoldást maga keresse saját életében. A művész szerint a dráma feladata nem az, hogy a valóság hű tükre legyen, sokkal inkább állásfoglalásra, döntésre kell, hogy késztesse a nézőt (olvasót).

Az elidegenítés technikája. Bertolt Brecht a színházi illúziót sokféle módon igyekezett megtörni, Azt akarta, hogy se a néző, se a színész ne élje bele magát a szerepbe, a belelélés helyett az elidegenítés volt a célja. Erre dolgozta ki az úgynevezett elidegenítő effektusok at: dal- és táncbetétekkel, kórusokkal, vetített vagy feliratokként kifüggesztett fejezetcímekkel, feliratos táblákkal, különleges reflektor-megvilágításokkal, a cselekményt értelmező narrátorok felléptetésével stb. — szándékosan szétrombolja azt az illúziót, hogy a való élet eseményeit nézzük, kizökkent az érzelmi átélés állapotából és állásfoglalásra késztet. Az elidegenítés technikájának az a lényege — mondta a művész -, hogy a hétköznapiból különlegessé, váratlanná, szembeötlővé kell válnia annak, amire oda kell figyelni, aminek a tudathoz kell eljutnia.

A tézisdráma és annak felépítése. Bertolt Brecht megalkotta a tézisdráma műfaját, melynek tartalma általános emberi problémákat, jelenségeket, irányzatokat tükröz vissza. A tézisdráma lehetőséget nyújt ahhoz, hogy megláthassuk az események rejtett jelentését, megérthessük a dolgok mélyén lakozó lényeget. Feladata nem a személyes-egyedi vonások ismertetése, hanem az azonos időben élő emberek csoportját érintő egyetemes igazságok bemutatása. A tézisdrámában az epikai elemek túlsúlyban vannak a drámai elemekkel szemben. Ebben a műfajféleségben nemcsak egy esemény ismertetéséről van szó, hanem annak megvitatásáról is. A művész el akarja gondolkodtatni olvasóját, segítségére kíván lenni abban, hogy jobban megértse az emberiség történelmi, társadalmi és kulturális tapasztalatait, elsajátítsa az alapvető morális igazságokat.

Bertolt Brecht epikus színháza megváltoztatta a színművek művészi szerkezetét. Elutasította a darabok felvonásokra osztását, jelenetek sorozatára tagolva azokat. A jelenet címe meghatározta az adott rész tartalmát. A történetfolyamot szerzői kommentárok, valamint lírai betétek szakították meg. Olyan eszközök sokféleségét alkalmazta, mint a dalbetétek (songok), vagy a helyszín és a jelenetek tartalmának jelzésére szolgáló feliratok.

A Brecht által alkalmazott művészi eszközök különlegesek és eredetiek voltak. Művei egyszerűségükkel, tömörségükkel tűntek ki és nélkülöztek minden pátoszt. Drámáinak nyelvezete

A Berezil Színház

Az ukrán színházművészek szintén, ki-ki a maga útját járva, a színház megújítására törekedtek, többek között epikai és lírai eszközökkel. Az 1920-1930-as években Lesz Kurbász Harkivban, a Berezil Színházban kidolgozta az új művészet alapjait. Szorosan együttműködött vele Mikola Kulis, aki műveiben a forradalmi korszak tragikus légkörét ábrázolta. Merész kísérleteikben Kurbász és Kulis felhasználták a világ színházművészetének tapasztalatait is. A gondolkodásra és igazságkeresésre ösztönző új színházra azonban a szovjet rendszernek nem volt szüksége. L. Kurbászt és M. Kulist 1937-ben letartóztatták és kivégezték a Szandarmoh dűlőben {Karélia, Oroszország).

élő és világos, a párbeszédek pörgő tempóban zajlanak, a szereplők önjellemzései és a monológok többnyire hiányoznak.

Az epikus színház eszméje végigkísérte Bertolt Brecht művészi útkeresését egész életében. Ez az elmélet folyton fejlődött és legfényesebben drámáiban nyilvánult meg.

SÚLYPONTELTOLÓDÁSOK AZ EPIKUS ÉS A DRÁMAI (HAGYOMÁNYOS) SZÍNHÁZ KÖZÖTT

Drámai színház	B. Brecht epikus színháza
1. A színpad megtestesít egy folyamatot.	1. A színpad elmond egy folyamatot.
2. Életből vett eseményeket, jelenségeket, konfliktusokat ábrázol.	2. Magát a létet ábrázolja, általános érvényű törvényszerűségeket,
3. Belehelyezi a nézőt (olvasót) egy cselekménybe vagy konfliktusba.	3. A nézőt (olvasót) szemlélővé teszi. Elgondolkodtatja az eseményekről, konfliktusokról.
4. A nézőt (olvasót) érzelmekre indítja. Szuggesszióval dolgozik, együttérzésre késztet (érzelemkifejező folyamat).	4. A nézőt (olvasót) döntésekre kényszeríti. Érvekkel dolgozik. Következtetések levonására, általánosításokra ösztönöz (intellektuális-elemző folyamat).
5. Hagyományos kifejezési formák és műfajok (tragédia, komédia stb.)	5. Nem hagyományos kifejezési formák (példázatos jelleg, az elidegenítés technikája) és új műfajok (tézisdráma).
6. Felkelti az érdeklődést a végkifejlet iránt.	6. Felkelti az érdeklődést az események, megoldatlan konfliktusok, ellentétek, ellentmondásos gondolatok iránt.

Hogyan kerültek a songok Brecht műveibe?

Az újabb kifejezési formák keresése közben Brecht tanulmányozta a különböző művészeti ágak, így a színház és a zene közötti kölcsönhatásokat. Érdekelték az antik színház vívmányai, a hagyományos távol-keleti színházak (többek között a japán nó-színpad), a commedia dell'artek (rögtönzött színjátékok), a középkori misztériumok, W. Shakespeare öröksége. Brecht egyesíteni akarta a színjátszás szórakoztató elemeit az oktatóelemekkel, ezért kidolgozta a dalbetétek, a song ok műfaját (a német dér Song szóból, ami tánczenét jelent), amely sajátságos kommentárként szolgált a színmű fő cselekményéhez. Brecht epikus színházában a songok balladaszerűek voltak, hasonlóak a dzsessz ritmusához, maró szatírával mondtak ítélet a fennálló társadalmi rendről, de tartalmaztak filozófiai szentenciákat és kifejezték a szerző véleményét is. Bár a dalbetétek tartalma nem volt közvetlen kapcsolatban a színpadi jelenetekkel, segítségükkel a nézők mégis jobban megértették a színdarab tartalmát. A songok verses szövegének megfogalmazásakor Brecht ironikus és groteszk elemeket is használt, parodizálta a korabeli ismert dalokat. A dalbetétek nyelvezetében elegyítette az irodalmi német nyelvet az utca durva szlengjével. A songok zeneszerzői Kurt Weill, Paul Dessau, Hanns Eisler voltak. Brecht művei a dalbetéteknek köszönhetően világszerte népszerűvé váltak.

Tájékozottság. 1. A színházak milyen két fajtáját különböztette meg Bertolt Brecht? 2. Hogyan változott meg a cselekményhez fűződő viszony az epikus színházban? 3. Milyen szerepet játszik a néző az epikus színházban? Olvasói tevékenység. 4. Emlékezzetek vissza, milyen példázatokat olvastatok korábban? Nevezzétek meg, és tárjátok fel az egyik ilyen példázat tanulságát! 5. Miért éppen a példázatos jelleg vált az epikus színház egyik jellemző formájává? Emberi értékek. 6. Brecht véleménye szerint, milyen szerepet kell betöltenie a színházművészetnek a XX. században? Kommunikáció. 7. Képzeljétek azt, hogy színikritikusok vagytok, és meghívást kaptatok egy tv- vagy rádióműsorba, ahol a brechti drámáról kell beszélnetek. Állampolgárok vagyunk. 8. Gyűjtsetek anyagot Kulisról, Kurbászról és a Berezil Színházról! Hasonlítsátok össze az ukrán színházművészek kísérleteit Brecht újításaival! Nevezzetek meg 1-2 olyan világirodalmi drámát, melyek ismertek vidéketeken vagy Ukrajnában! Válaszotokat indokoljátok meg! Modern technológiák. 9. A világhálón több olyan film is van, mely Brecht valamelyik műve alapján készült. Válasszatok egyet, és nézzétek meg! Az epikus színházról és Brecht művészetéről mi újat tudtatok meg? Alkotói tevékenység. 10. Készítsétek el a füzetben az epikus színház működési elvének 2-3 grafikus ábrázolását! Vezetők és társak. 11. Irodalmi lottó. Értelmezzétek a következő fogalmakat: az elidegenítés technikája, song, tézisdráma, kompozíció, konfliktus, jelkép, allegória, cselekmény, epikus színház¹. Az életre készülünk. 12. Szóbeli fogalmazás A színház és én címmel.

Bertolt Brecht

1898-1956

A kultúra akkor menekül meg, ha megmenekülnek az emberek.

Bertolt Brecht

Bertolt Brecht (polgári neve: Eugen Berthold Friedrich Brecht) 1898. február 10-én született Augsburgban. 1917-ben felvételt nyert a müncheni egyetemre, ahol orvostudományt és természettudományokat hallgatott, de érdeklődése később a színházművészet felé fordult. Az első világháború idején tanulmányait kénytelen volt megszakítani. Behívták katonának és az augsburgi katonakórházban teljesített szolgálatot szanitécként, ahol saját szemével láthatta a háború borzalmait. Az itt szerzett benyomásai alapján írta meg 1918-ban Legenda a halott katonáról című versét. Ekkor formálódik Brecht azon meggyőződése, hogy a művészetekben a társadalom átalakításának hatalmas eszköze rejlik. Egész életén keresztül lázadt a diktatúrák és háborúk ellen.

1919-ben Bertolt Brecht folytatta tanulmányait, és komolyan kezdett el foglalkozni a színházművészettel. Németországban ekkor feszült volt a légkör: a császári rendszer mély válságot élt át, a gazdasági élet is instabil volt, nőtt az elégedetlenség a társadalmon belül is. Az író reménykedve fogadta a forradalmi eseményeket, de hamar csalódnia kellett. A novemberi forradalom után érzett kiábrándultságát fogalmazta meg a Dobszó az éjszakában című drámájában 1919-ben. Ezért a művéért Brecht megkapta a Heinrich Kleist-díjat, amely napjainkban Németországban az egyik legrangosabb irodalmi elismerésnek számít.

1927-ben jelent meg Családi imakönyv című verseskötete, melyen 10 éven keresztül dolgozott. Ezekben az években írta első komolyabb színpadi műveit: a Baal című drámát (1919), A város sűrűjében című alkotást (1923), és az Egy fő, az egy fő című groteszk játékot (1926). Közben a Münchner Kammerspiele dramaturgja és rendezője. Ekkor kezdi Bertolt Brechtként aláírni műveit. 1924-ben Berlinbe költözik és beleveti magát a főváros színházi életébe. Neve a Koldusopera (Háromgarasos opera) bemutatója után vált ismertté 1928-ban, melyet Kurt Weill zeneszerzővel írt közösen.

Az 1920-as években új korszak kezdődött Brecht munkásságában. Gyökeresen szakított a hagyományos színházi dramaturgiával, amely a valóság illúziójának felkeltésével érzelmi hatásokra törekedett. Ezzel a színházzal szembeállította a maga epikus színházát. Azt akarta elérni, hogy a néző ne feledkezzék bele a látványba, legyen tudatában annak, hogy színházban

van, ahol az ő okulására előadnak valamit. Ennek a helyzetnek az elérésére dolgozta ki Brecht az elidegenítés technikáját. Elidegenítő hatásokkal törte meg a színházi illúziót. Ilyen elidegenítő eszköz a narrátor felléptetése, a cselekményt megszakító song (dalbetét), feliratok, képek alkalmazása az előadásban. Brecht kísérletezett a díszletekkel és a színházi kosztümökkel is. Az elkövetkező esztendőkben színházelmélettel is foglalkozott, többek között megfogalmazta esztétikai elveit: Megjegyzések a Mahagonny városának tündöklése és bukása című operához (1931), Szórakoztató színház vagy oktató színház (1935), A színész művészete (1940), Kis Organon a színház számára (1949).

A fasizmus vérzivataros éveiben Brecht a szó erejével harcolt a háború ellen. Felismerte a fasiszta ideológia romboló hatását és megpróbálta a színházművészet eszközeivel felrázni a társadalmat, gondolkodásra késztetni az embereket, aktivizálni intellektuális tevékenységüket. Legjelentősebb drámái ezekből az évekből: Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1935-1938), Kurázsi mama és gyermekei (1939), A szecsuáni jólélek (1940), Galilei élete (1939-1945).

Bertolt Brecht 1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben. Feleségével, Helene Weigellel egy régi berlini temetőben nyugszanak több más híres gondolkodó, H. Hegel, J. Fichte, H. Mann és H. Eisler szomszédságában.

Lion Feuchtwanger író a következőket írta: Brecht, a nyugtalan költő a harmincadik évszázad első verseit és drámáit írta. Ebben teljesen igaza volt, ugyanis a drámaíró világnézete olyan értékeken alapult, melyek napjainkban is aktuálisak: racionalitás, tudományosság, analitikus gondolkodás, alkotói szabadság, történelmi öntudat. Az új színház - mondta Brecht - nem az új formákkal veszi kezdetét, hanem az új ember megszületésével.

Bertolt Brecht könyveit elégették a náci Németországban

1933-ban, Hitler hatalomra kerülése után, Bertolt Brecht kénytelen volt elhagyni hazáját és emigrációba vonulni. Műveit, más könyvek ezreivel együtt, máglyára vetették és elégették. Drámáit nem lehetett színpadra állítani. A brechti darabokban szereplő színészeket letartóztatták, a drámaírót magát pedig örökre megfosztották állampolgárságától. 1947-ig Bertolt Brecht Svájcban, Dániában, Svédországban, Finnországban és az USA-ban élt. Miután visszatértek Németországba, feleségével, Helene Weigellel a lerombolt Berlinben megalapították a Berliner Ensemble-t, melynek színpadán először kerültek bemutatásra a náci Németországban betiltott művei. A színház jelképe P. Picasso Békegalamb\a lett.

 

MODERN LEGENDA

Hogy az est leszállt a csatatérre, az ellenségen már győztek.

Sürgönydrótok remegése a hírrel bejárta már a földet.

Az egyik végén a világ csupa üvöltés, már az égre kiált, jajgatás, mit áraszt dühöngő száj, részeg őrületben az égre száll.

Átoktól elsápad ezer ajak, s ezer ökölbe szorul a harag.

S a másik végén a világ csupa ujjongás, már az égre kiált,

kurjongatva tombol s őrjöng az öröm, s a sóhaja szívből szabadulva jön. Ezernyi ajkon vonaglik vén ima, s ezer kezet kulcsol egybe áhítata.

Késő éjszaka

zengett a sürgönydrót dala a csatatérről, hol fekszik a sok halott...

S ím csend borult ellenségre és barátra.

Csak anyák zokogása hangzott itt s amott.

(Hajnal Gábor fordítása)

Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei c. dráma előadása. Tel-Avivi Kamaraszínház (Izrael),

(rendező U. ben Mose, 2013)

A Kurázsi¹ mama és gyermekei (1939) c. dráma. Megírásának körülményei. A

színmű a második világháború kitörésének előestéjén született. A szerző érezte a katasztrófa feltartóztathatatlan és könyörtelen közeledtét. Figyelmeztetni akarta a német népet, hogy ne váljon a hitleri rendszer kegyetlen bűncselekményeinek a cinkosává. Hitlerről azonban a drámában egy szó sem esik. A mű cselekménye a harmincéves háború alatt játszódik 1618—1648 között. Ez a háború úgy maradt meg a nép emlékezetében, mint a gyűlölködés, fölösleges vérontás, erőszak időszaka. Brecht úgy gondolta, nincsenek mindig aktuális, örök szövegek, ezért azokkal az eseményekkel kell foglalkozni, amelyek jelen időben történnek. Bármilyen történelmi eseménnyel lehet - írta Brecht - napjaink valóságát ábrázolni. Még ha egy Shakespeare drámát is állítunk színpadra, az is jelen időben és nálunk történik.

Műfaja. A Kurázsi mama és gyermekei színmű tragédia, típusát tekintve epikus- és tézisdráma vagy paraboladráma. Epikus, mert elbeszélő jellegű, tizenkét jelenetben elevenednek meg a harmincéves háború eseményei. Tézisdráma, mert Brecht egy tételt fejt ki, mégpedig azt, hogy a háború minden emberi érték pusztulását, rombolását fejezi ki. Brecht erről akarja a nézőt elgondolkodtatni. Már munkásságának kezdetén érdekelte a tézisdráma problémája, ugyanis didaktikus műfajnak tartotta. A parabolák, példázatok különlegessége abban van, hogy általános erkölcsi, vallásos, társadalmi vagy filozófiai igazságra világítanak rá, melyek időtállók és a történelem felett állnak. Brecht kiszélesítette a példázatok határait, lehetőségeit, az általános szentenciák helyett konkrét társadalmi-politikai jelleget kölcsönzött nekik. Ennek köszönhetően a műfaj új vonásokkal gazdagodott. A tézis- vagy paraboladrámákban megfigyelhető annak tagadása, hogy a valódi ismeretekhez logikus gondolkozás útján lehet eljutni (alogizmus). Jellemzőjük az is, hogy a már korábban ismert eseményeket új színben tüntetik fel, szimbólumokat használnak, nem idegenkednek a szatirikus elemektől sem, té-

mikat a történelemből választják, melyek gyakran vitát váltanak ki. Bertolt Brecht drámaírói munkásságának jelentősége abban rejlik, hogy felhasználva más drámaírók - Bemard Shaw, Erwin Piscator, Vszevolod Mejerhold, Vlagyimir Majakovszkij - tevékenységének eredményeit, megalkotta saját tézisdráma-elméletét. Drámái mindig aktuálisak, igyekeznek kialakítani a nézők világnézetét és feltárják a társadalom fejlődésének törvényszerűségeit.

Kurázsi mama (Anna Fierling) alakja. A XVII. században zajló harmincéves háború lángba borította majdnem egész Európát. Németország nagy része elpusztult, lakosságának fele életét vesztette, a korábban virágzó falvak és városok helyén füstölgő romok maradtak. Ennek a rettenetes háborúnak az útjait járja ekhós szekerével egy élelmes, mozgékony, beszédes, cinikus, de a maga módján emberséges markotányosnő, Kurázsi mama a gyermekeivel. A Kurázsi mama és gyermekei c. dráma, Brecht más alkotásaihoz hasonlóan, átdolgozás. Kurázsi mama alakja először egy XVII. századi német szerző, Hans Jakob Christoffel von Grimmel-hausen Simplicissimus c. pikareszk regényének egyik fejezetéből való, melynek címe Kurázsinak, az elvetemült, csaló, csavargó némbernek részletes és csodálatos élettörténete. A szerző célja elgondolkodtatás: a kisember felelőssége a fasizmus idején.

Brecht véleménye szerint az emberek nemcsak nemes eszmék miatt mennek a háborúba, sokan vannak olyanok, akik saját önző érdekeiket követve más szenvedésén akarnak meggazdagodni. A dráma főhősének nincsenek illúziói a háború valódi céljaival kapcsolatban. Világosan látja azt, hogy a császárokat, királyokat, hadvezéreket, főtörzsőrmestereket nem az igazság, hit vagy becsületesség vezérli, hanem idegen földek bekebelezése vagy más kincseinek elrablása. O is meg szeretné melegíteni a kezét ennél a tűznél, de aki túl közel kerül a lángokhoz, könnyen megégetheti magát.

Kurázsi mama alaposan átgondolja minden lépését, üzleti érdekei minden fölött állnak. Amikor a tábori pap vásznat kér tőle, hogy bekötözhesse a sérült falusiak sebeit, ő elutasítja ezt a kérést, mert tisztában van azzal, hogy jelentős kárt okozhat neki a könyörületesség. Egyetlen lánya halálakor gondosan összeszámolja a temetés költségeit, hogy ne fizessen többet a megmentett város lakóinak a kelleténél azért, hogy méltósággal eltemessék. Gyermekei halála Kurázsi mama rossz választásának eredménye. Az üzleti érdekek és a családi élet szembenállása tragikus konfliktusokat okoz életében. Például Stüsszi, a talpig becsületes kisebbik fiú, rejtegeti az ezred pénzes ládikáját. Nem hajlandó az ellenségnek átadni a pénzt. Fogolyként

viszik el, Kurázsi mamát is megkérdezik, ismeri-e, de letagadja. A fiú életét csak váltságdíj fizetése menthetné meg, de anyja addig alkudozik, míg fiát kivégzik. Ezért a néző nem érez részvétet Kurázsi mama iránt, hanem ítélkezik felette. Stüsszi holtteste, mivel nincs senkije, a dögtemetőbe kerül. Ez a darab egyik legtragikusabb jelenete.

Az első jelenet végén az őrmester így vélekedik a mar-kotányos nőrők A háborút megfeji, hát adózzék is neki. (Nemes Nagy Agnes fordítása) Mindhárom gyermeke elvesztésével Kurázsi mama szörnyű árat fizet kapzsiságáért. A drámaíró azonban tudatosan nem mutatja meg azt a pillanatot, amikor a főhős ráébred tévedésére. Azt ábrázolom, hogy Kurázsi mama semmit sem tanult az őt érintő katasztrófákból - írja Brecht. - Ha Kurázsi mama semmit sem tanult is, a közönség - véleményem szerint - mégis tanulhat az ő sorsából.

A háború lelketlen gépezete. A darab főhőse, a markotányos nő, a béke helyet mindig a háborúra szavaz, mindig a harci események sűrűjében van. A háborús győzelmeken fellelkesülve Kurázsi mama idősebbik fia, Eilif is bevonul a hadseregbe, és hamarosan kitüntetésben részesül bátorságáért. A fiatal katona elégedetten mesél parancsnokának hőstetteiről: büszke arra, hogy a gyűlölet és erőszak eszméinek hirdetője lehet a világban, amit kül-

detésének is tart egyben. Büszke arra is, hogy ártatlanokat gyilkolhat és békés embereket kínozhat meg.

Eilif fiatalos lelkesedése és kérkedése akár még vonzó is lehetne, ha ezt valamilyen nemes, igazságos cél érdekében tenné. Egy idő után azonban félelmetessé válik, különösen hátborzongató tánca idején, amit harci dallal kísér. A tudatos vadság ábrázolásával, ami az igazi emberi érzéseket volt hivatott ellensúlyozni a túlzott őrülettel és kegyetlenséggel, Brechtnek sikerült pontosan megjeleníteni a háború igazi lényegét. A drámaíró úgy rajzolja meg hőse alakját, hogy még a legjelentéktelenebb hiányosságok is hatalmasnak tűnjenek. A nézó' eló'tt megjelenik egy ember erkölcsi romlásának a képe, ami érthető' is, hisz Eilif abban látja élete értelmét és boldogságát, hogy szenvedést okozzon másoknak.

A dráma szereplőjének végül azért kell fizetnie, mert elkövetett egy fölösleges hőstettet, jegyzi meg ironikusan a drámaíró. A háborús időkben annyira hozzászokott a gyilkoláshoz és rabláshoz, hogy békeidőben sem tudta abbahagyni a rekvirálást. De amiért a háborús időszakban (megölt egy parasztasszonyt és elvette a barmát) korábban kitüntetik, a rövid ideig tartó békében ugyanezért agyonlövik. Nem tudja felmérni a kettő közötti különbséget, már képtelen eligazodni a világ törvényei közt. Hisztérikusan próbálkozik kiszabadulni az őrök szorításából, ami a gyengeség jele és teljes ellentéte a korábbi mesterkélt erődemonstrációnak. Eilif személyes sorsán keresztül akarja bemutatni Brecht az egész emberiség sorsát. Eilif alakja ezért komoly figyelmeztetés a fiatalság számára.

A háború ára. Az évek telnek-múlnak, de Kurázsi mama ekhós szekere tovább rója a háború országútjait, csak most a kisebbik fiú, Stüsszi és néma lánya, Kattrin vontatják azt maguk után. Sorsuk szorosan összefonódik a háborúval, ami továbbra is durván beleszól az emberek életébe. Mivel sehol sem tudják kamatoztatni tehetségüket, a tábori pap és a szakács is a markotányos nővel tart. Kurázsi mama mindennél fontosabbnak tartja a túlélést, a kalmárkodás lételemévé vált. Lassan emberi mivoltából is kivetkőzik, aláveti magát az élet farkastörvényeinek. A kis emberek számára, vélekedik a főhős, a háború még hasznos is lehet, mert csak a becsületét vesztheti el, egyebe nincs. Azonban ez a veszteség drágának bizonyul Kurázsi mama számára, ugyanis azzal, hogy elveszíti emberségét és becsületét magányra és lassú halálra ítéli magát. Gyermekei mind meghalnak. A legtisztább halála Kattrinnak van, aki olyan, mint a kereszt. Nincs helye ebben a kufár világban. Némasága szimbolikus értékű. Az egyetlen szereplő, aki a humánumot képviseli a műben. Hősiessége egyszerre megható és hiábavaló: hiszen megmenti Halle városát, és ezért életével kell fizetnie. Tettével azonban nem állította meg a háborút. Kurázsi mama pedig befogja magát az ekhós szekérbe, és folytatja útját, hiszen élni kell. Azt hiszi, még életben van Eilif, akiért érdemes továbbmennie.

Tájékozottság. 1. Milyen történelmi események hatottak a Kurázsi mama és gyermekei c. dráma megírására? 2. Véleményetek szerint, Brecht műve megírásához miért nem kora eseményeit, hanem a harmincéves háború történetét választotta alapul? 3. Keressétek meg az epikus színház ismertetőjeleit a drámában! Olvasói tevékenység. 4. Mit jelent Kurázsi mama számára az ekhós szekér? Értelmezd szimbolikus jelentését! 5. Keressetek songokat a műben, és magyarázzátok meg értelmüket! 6. Gyűjtsetek szerzői magyarázatot (1-2 példát) a színmű elejéről, és értelmezzétek! 7. Mi a véleményetek a Kurázsi mama és gyermekei c. dráma befejezéséről? Emberi értékek. 8. A szereplők közül ki személyesíti meg az igazságot és emberséget? Bizonyítsátok a műből vett részletekkel! Kommunikáció. 9. Vitatéma: Hogyan hat a háború az emberekre (a Kurázsi mama és gyermekei c. dráma alapján)? Állampolgárok vagyunk. 10. Brecht írja: A háború mindig fizikai és lelki veszteségekhez vezet, de új tulajdonságokat is kialakít az emberekben. Támasszátok alá ezt a gondolatot a műből vett idézetekkel! Modern technológiák. 11. Tekintsétek meg az interneten az Anna Fierling útjai című filmet Bertolt Brecht műve alapján (rendező: Sz. Koloszov, Szovjetunió, 1985)! Milyen érzéseket váltott ki a film bennetek? Milyennek láttatja a főhőst a rendező? Alkotói tevékenység. 12. Képzeljétek azt, hogy rendezők vagytok és a Kurázsi mama és gyermekei c. drámát állítjátok színpadra. Adjatok tanácsokat a színészeknek! Milyen díszleteket és kosztümöket használnátok? Környezet és biztonság. 13. Rajzoljatok plakátot Ne ölj! címmel! A Kurázsi mama és gyermekei c. darab jelképeit és alakjait is használjátok! Az életre készülünk. 14. Gondolkozzatok el azon, hogyan hatottak az elmúlt évek háborús eseményei az ukrán társadalomra és népünk tudatára? Keressetek analógiákat a Kurázsi mama és gyermekei című műben! 15. Találjatok ki egy háborúellenes songot! 16. Keressetek Brecht verseket magyar fordításban! Melyik tetszett meg nektek? Olvassátok fel kifejezően!

Heinrich Böll

1917-1985

Minden esetben kényelmet kell találnom, különben megbetegszem.

ff. Böll

Heinrich Theodor Böll 1917. december 21-én született Kölnben Viktor Böll asztalos és Maria Hermann nyolcadik gyermekeként az első világháború legínségesebb időszakában. Kölnben járt katolikus elemi iskolába 1924 és 1928 között, majd a Kaiser Wilhelm Gimnáziumba, ahol letette az érettségit. A bonni Lempertz könyvkereskedésben vett részt képzésen, majd beiratkozott német nyelv és irodalom szakra a kölni egyetemen. Nem rokonszenvezett a nemzetiszocialista politikával, sikerült a Hitlerjugend-tagságot kikerülnie, de 1939-ben behívták a Wehrmachtba: Franciaországban, Romániában, Magyarországon és a Szovjetunióban szolgált, többször meg is sebesült.

A háború után visszatért Kölnbe. 1947-ben kezdte írói pályafutását. A második világháborúban tapasztaltak és a háború borzalmainak hatása az egyszerű polgárokra lett központi témája műveinek. Kezdetben rövid elbeszéléseket írt, 1949-ben látott napvilágot A vonat pontos volt című novellája. Ezt számos ismert kisregény, regény és elbeszélés követte: Adám, hol voltál? (1951), Egy bohóc nézetei (1963), Csoportkép hölggyel (1971) és más művek. H. Böll művei gyorsan meghódították az olvasók szívét, elsősorban egyszerű nyelvezetük és olvasmányosságuk, másodsorban a valóság hű ábrázolása miatt. Az igazságtalanságok és kegyetlenkedések elleni fellépésével is azt bizonyította, hogy mélyen együttérez népével, feltett szándéka az volt, hogy emberi sorsokon keresztül mutassa be a háborút követő időszak Európájának bonyolult lelkiállapotát. Az ő erkölcsi eszménye olyan ember, aki mer kritikusan gondolkozni, és aki meggyőződéséből még akkor sem enged, ha ezzel veszélybe sodorja magát.

H. Böll tagja volt a Gruppé 47 elnevezésű irodalmi-művészeti társaságnak, mely 1947-ben alakult Hans Werner Richter kezdeményezésére. A XX. század kiemelkedő és még alig ismert német nyelvű írói, költői, kritikusai, kiadók, újságírók vettek részt a társaság évente kétszer megrendezett találkozóin, hogy elolvassák és megbeszéljék az új kéziratokat. A társaság tagjainak hathatós tevékenysége hosszú időn keresztül meghatározta az akkori Németország kulturális életét, elősegítve a human és társadalmi-kritikai irányelvek megerősödését a szépirodalomban. A társaság tagja volt ekkor I. Bachman, P. Handke, G. Grass, P. Celan és mások.

1967-ben H. Böll munkásságát Georg Brüchner-díjjal jutalmazták. Ezt az elismerést évente ítélik oda olyan íróknak, akik hatékonyan járulnak hozzá a német nyelv és kultúra fejlődéséhez. A díj jutalmazottjai közt van Erich Kástner (1957), Paul Celan (1960), Günter Grass (1965) és mások. 1972-ben H. Böll a világháború utáni első német íróként megkapta az irodalmi Nobel-díjat a Csoportkép hölggyel című művéért. Eme regényében a német történelmet követte végig az első világháborútól az 1960-as évekig egy nő életrajzán keresztül. Művével jelentősen hozzájárult a német irodalom újjászületéséhez.

H. Böll nemcsak kitűnő író volt, hanem aktív polgárjogi aktivista is. Ellenezte például a Vietnam elleni háborút, küzdött az emberi jogokért az egész világon. Hosszú ideig volt a német, majd a Nemzetközi PEN Club elnöke, melynek legfőbb feladata az írók, szerkesztők, műfordítók érdekeinek védelme. Elnöksége alatt nagyon sok üldözött művészt támogatott, akik a kommunista diktatúrák idején hátrányos megkülönböztetésben részesültek. Saját házában helyezte el például A. Szolzsenyicint, akit 1974-ben utasítottak ki a Szovjetunióból.

1974-ben jelent meg híres műve, aKatharina Blum elvesztett tisztessége, amely a zavargások sújtotta NSZK viszonyait festi le, ahol egy kisstílű bűnözőt is terroristának kijáró rendőri készültséggel fognak el, a vele egyetlen nap óta kapcsolatban lévő főszereplőt pedig szintén tönkreteszik. A regényt több mint 30 nyelvre fordították le.

1942-ben feleségül vette fiatalkori szerelmét, Annemarie Cechet. O is irodalommal foglalkozott, férjével együtt fordították németre O. Henry, J. D. Salinger, В. Shaw angol nyelvű műveit.

1985. július 16-án halt meg H. Böll Bonnban, ahol éppen az egyik fiát látogatta meg.

A Vándor, vidd hírül a spá... c. elbeszélés (németül: Wanderer, kommst du nach Spa...) (1950). Az elbeszélésben a háború abszurd és kegyetlen voltát tárja fel egy a fronton súlyosan megsérült fiatalember megnyomorított sorsán keresztül. Szülővárosában annak az iskolának a rögtönzött kórházába viszik, ahol nemrégen még diák volt. Nem tudja megérteni, hogy milyenek a sérülései, és tényleg a volt iskolájában van-e. A rajzterem műtőnek elkerített részében a táblán azonban a saját írását látja. Rosszul osztotta be, és meg is rótták érte, mert a Sparta szó másik fele már lemaradt. S a tábla árnyékában, a rögtönzött műtőasztalon és a rajzterem rögtönzött kórházában, ahová besüt az égő város fénye, némán vagy szomjukban és kínjukban ordítva ott vannak azok, akik „megtették, amit megkövetelt a haza”. Milyen irgalmatlanul gonosz mostoha haza, hogy ezt követelte fiaitól! Lépésről lépésre azonban az olvasóval együtt ő is felfogja, hogy mindkét kezét és lábát elvesztette.

Németország akkori oktatási rendszerében az antik világ humán eszméit álságosán a nemzetiszocializmus eszméivel azonosították. A diákokban azt a gondolatot erősítették, hogy a hazáért hősi halált halni polgári kötelesség. Nem véletlen tehát, hogy H. Böll művének címe az ógörög Szimonidész epigrammájának egyik híres sora lett, mely egyébként a bátor 300 spártai katona emlékének állított szobron is szerepel. A klasszikus német gimnáziumokban gyakran ilyen hazafias versikéket használtak mintául szépírásórán, hogy így is azt sújkolják a diákokba, hogy az önfeláldozás egy felsőbb eszme érdekében hazafihoz méltó dolog. A spártai kitartás és bátorság antik eszméje nagyon alkalmas propagadafogásnak bizonyult a XX. század első felében, amit a hitleri Németország borzasztó céljai elérésére használt ki. A fiatal, tettrevágyó, nemes eszméktől fűtött iíjúság be sem fejezve az iskolát abban a reményben, hogy egy szebb jövőt hoz majd létre, indult a frontra, gyakorlatilag a biztos halálba.

Erős szimbolikus tartalommal bír az elbeszélésben a helyszín bemutatásának az a pillanata, amikor helyszűke miatt a tábláról lemaradt megcsonkított szimonidészi feliratról beszél az író, ami gyakorlatilag ugynúgy megnyomorított, mint a frontról sebesülten hazatérő katona, kinek élete, egészsége a hamis parancsok, a nemzetiszocializmus eszméi miatt ment tönkre.

H. Böll és Ukrajna

H. Böll a Keleti Fronton harcolt a második világháborúban, s 1943-ban Ukrajna területére került. A fronton szerzett tapasztalatait, élményeit örökítette meg elbeszéléseiben, novelláiban, és első regényében, A vonat pontos volt címűben, melynek cselekménye a háború vége felé Ukrajna területén játszódik. Hősei beszélgetés közben gyakran emlegetik Mikolajevet, Cserkaszit, Nyikopolyt, Odesz-szát... A kisregény előzetes címe Lemberg és Csernyivel közt volt, mert a hitleri hadseregből dezertált főhős bujdosásainak helyszíneit mutatja be az író.

Böll mint aktív polgárjogi aktivista és jogvédő támogatta azokat a művészeket, akik valamilyen repressziónak voltak kitéve saját hazájukban. Ismerte például V. Sztusz helyzetét, aki több mint 10 esztendőt töltött a büntetőtáborokban, többnyire Kolimában (Oroszország). Könyvei is tiltólistások voltak, csak titokban, magánkiadásban láthatott napvilágot némelyik. H. Böll nagyon sokat tett azért, hogy V. Sztusz műveit lefordítsák, és megjelenhessenek külföldön. Nyilvános felszólalásaiban mindig szóba hozta V. Sztusz helyzetét, szabadon bocsátását követelte.

H. Böll ukrán tolmácsolói J. Horejeva, G. Lozinszka, O. Szinyicsenko, J. Popovics, J. Lisznyak és mások voltak.

Az egész művet áthatja a nácizmus- és a háborúellenesség. Alcíme, utalásai, visszaemlékezései, szimbólumai arra ösztönzik az olvasót, hogy felhasználva a kultúra és a történelem tapasztaltait együttérezzen és együtt gondolkodjon az alkotóval. Az elbeszélés leíró részében az író a Nagy Frigyes Gimnáziumot mutatja be, azokra az értékekre hívja fel a figyelmet, melyek a Harmadik Birodalomban ideológiai szempontból fontosak voltak. Például: az egyik a Tüskehúzó fiú, vagy másképpen Tövishúzó fiú (németül dér Dornauszieher) egy Kr. e. I. századi görög-római eklektikus stílusú bronzszobor, a talpából egy tüskét kihúzó pásztorfiút formál meg. A legenda szerint, csak azután távolította el a tüskét, miután értesítette a rómaiakat és a szenátust a közelgő veszélyről. Egy másik verzió szerint egy spártai ifjú a futóversenyen megsérült, de végigfutotta a távot, nem adta fel a versenyt, hanem győzött. Másik példa: a Hoplita pontosabban hoplitész ókori görög nehézfegyverzetű gyalogos katona. Fegyverzetének, pajzsának neve hoplon volt, erról kapta a nevét. Az ókori görög polisz legfontosabb haderő-neme volt, illetve a Togo — a hajdani német támaszpont-gyarmat neve Nyugat-Afrikában. De találkozhatunk H. Böll elbeszélésében II. Frigyes (1712-1786) porosz király és FrigyesVilmos (1620-1688) brandenburgi választófejedelem alakjával is, akik számos hadjáratban vettek részt és váltak híressé.

Erre a színes arcképcsarnokra ugyanakkor tekinthetünk széles filozófiai összképként is -az emberiség fejlődésének és az idő múlásának figyelemmel követése a magas művészet, a mély gondolatok és a határozott értékek korától (Julius Caesar, Cicero, Marcus Aurelius) a viszály, az elidegenedés, a kegyetlenkedés, az önzés (Adolf Hitler) koráig. H. Böll az emberiség és az ember útját mutatja be a bölcsőtől a halálig. És még borzasztóbbá válik ez a kép, amikor az elbeszélő rádöbben arra, hogy a kör bezárul: újra ott van, ahol boldog gyermekkorát töltötte, megint kiszolgáltatottá vált, mint egy csecsemő, s magát - egy keskeny gézsáv hoz hasonlítja, mely olyan mint valami mókás, hihetetlen kókusz. Amikor felismeri az iskolaszolgát, akihez nemrég tízpercekben lejártak tejet inni és suttyomban cigarettázni, újra tejet kér tőle, szeretné meg nem történtekké tenni a borzalmakat, de tudjuk, hogy ami elmúlt, az már nem térhet vissza. Aki átélte a háború szörnyűségeit, az nem élhet úgy tovább, mintha azok meg sem történtek volna - H. Böll figyelmeztetése ez a jövő nemzedék számára, hogy meg ne ismételjék elődeik hibáit.

A Keiosz-szigeti Szimonidész citátuma

H. Böll elbeszélésének címéül a Keiosz-szigetről származó ógörög költő, Szimonidész (Kr. e. 556-468) epigrammájának egy részletét választotta. Epigrammának, feliratnak a hellének azt a versikét nevezték, mely vagy az isteneknek szánt ajándékra, vagy a síremlékre volt vésve. Később minden rövid, tömör, csattanós elégikus (csak később lett szarkasztikus) hangulatú költeményt epigrammának (sírfeliratnak) kezdtek nevezni. Szimonidész ránk maradt töredékeit egyszerű és világos fogalmazás, nagy érzelmi telítettség és ragyogó alakok - lágy, átható, szomorú dalok és pátosz jellemzik. A perzsa háborúk idején a nemzet költőjének szerepét töltötte be. Verseiben megörökítette a vezető városállamok: Athén és Spárta hősi halottainak emlékét, himnuszt írt az artemiszioni csatában önfeláldozóan harcolók tiszteletére. Legismertebb epigrammája a görög-perzsa háború (Kr. e. 480) spártai hőseinek állít emléket: A thermopülai hősök sírfelirata: Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. (Ponori Tewrewk Ignác fordítása) Műveiben új eszményképet fogalmaz meg: a közösség, a polisz számára hasznos, szellemi értékekben gazdag ember ideálját.

Az iskola világa, amikor a hős még szépírással foglalkozott és vázákat rajzolt, szemben áll a való világgal, az égő város fényei világítják meg a volt rajztermet, az ágyúlövések robbanásai hallatszanak, ahol nincs elég víz és a sebesültek ordítanak fájdalmukban. Az ifjúnak értelmetlen halált kell halnia - maga sem tudja, miért és kiért harcolt. Egyetlen érintkezési pontja a külvilággal a fájdalom és a jajgatás; a fájdalom jelként, a kiabálás eszközként szolgál arra, hogy magára vonjon valamicske figyelmet: ...ha kínodban ordítsz, enyhülést érzel; csak hangosan kell ordítani; jónak tűnt, úgy kiabáltam, mintha közönségem lett volna... Az ordítás, a kiabálás az

egyetlen módja annak, akárcsak a csecsemének, hogy hasson a valóságra, környezetére, de valójában az ordítással nem tud előidézni globális változásokat, s sajnos az életét sem tudja meghosszabbítani.

H. Böll némi reményt is ad az olvasónak. Az ember töretlen lelki erejének szimbóluma a több festékréteg mögül előtűnő kereszt. Az író az örök erkölcsi értékekre utal, melyek ott pislákolnak még az emberek lelkében annak ellenére, hogy az őket körülvevő világban mindenütt barbárság és kegyetlenkedés tapasztalható. Mégis, van remény

egy fényesebb valóságra, amelyben kegyelem, könyörüle-

/

tesség és a hit fog uralkodni. Es a mi közös feladatunk, anélkül hogy elveszítenénk a reményt - egy új, jobb világ létrehozása.

Auschwitz után képtelenség többé verset írni. {Theodor Adorno)

A modern világ szívében, vagyis a győzedelmes európai civilizációjában, sötétség uralkodik. {Konrád György)

Tájékozottság. 1. Értelmezzétek H. Böll elbeszélésének, a Vándor, vidd hírül a spá... címét! 2. Az elbeszélés cselekménye hogyan függ össze a valós történelmi eseményekkel? Olvasói tevékenység. 3. Milyen szerkezeti sajátosságok jellemzik az elbeszélést? 4. Mi a szerepe a visszaemlékezésnek? 5. Szerintetek H. Böll miért éppen egy megnyomorított német katonát állított az elbeszélés középpontjába? Van-e jelentősége az eszmei mondanivaló kibontásában a hős fiatal korának? 6. Mi a szerepük a kifejezőeszközöknek az elbeszélésben? 7. Értelmezzétek a meglévő színek szimbolikáját! 8. Keressetek példákat a szövegben az írói iróniára! Emberi értékek. 9. Milyen művészi kifejezőeszközök segítségével fejti ki az író az emberiséget ért nagy veszteségeket? Szerintetek a főhős felfogta-e az őt ért fizikai veszteségen túl a lelkében végbemenő károsodást is? Kommunikáció. 10. Mondjátok el a véleményeteket az elbeszélés főhősének gondolatairól! Milyen hatást gyakoroltak rátok? Mi érthetetlen a főhős számára? Beszéljétek meg! Állampolgárok vagyunk. 11. Milyen még napjainkban is aktuális kérdést vet fel H. Böll a Vándor, vidd hírül a spá... c. elbeszélésben? Modern technológiák. 12. írjátok ki H. Böll elbeszéléséből a filozófusok, történelmi személyiségek és művészek nevét! Keressetek rá a neten tevékenységükre! Magyarázzátok meg, mi a szerepük a H. Böll által felvetett téma kifejtésében! Alkotói tevékenység. 13. írjatok fogalmazást a következő témák egyikéből: Ember a háborúban, A háborúból hazatérő ember! Vezetőkés társak. 14. Vitatéma: A második világháború milyen tanulságait, hibáit a) őrzi; b) felejtette el; c) ismétli meg napjainkban is az emberiség? Környezet és biztonság. 15. Mondjátok el véleményeteket arról, hogyan kerülhető el a káros ideológiák befolyása, hatása alá kerülés! Az életre készülünk. 14. Elemezzétek a náci Németország oktatási rendszerét! Szerintetek a német ifjúság nagy része miért vált a nácizmus eszméjének hívévé? Hogyan kell formálni az ifjúság világnézetét a modern ukrán iskola keretén belül?Tegyetekjavaslatokat!

A NÉMET LÍRA

Paul Celan

1920-1970

Celan azért írt németül, hogy így válaszoljon a nácizmusnak, ami csak torzította a nyelvet. Valójában a német nyelv új változatát, egy újjáteremtett nyelvet akart létrehozni, s valószínűleg ezt tartotta legfontosabb feladatának.

P. Rihlo

A romániai születésű zsidó német költő' és műfordító Paul Celan (eredetileg Paul Pessach Leó Antschel) 1920. november 23-kn született Csernovicbain (ma Csernyivei). A város 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia, majd Románia része volt. 1940-ben annektálta a Szovjetunió, 1941-ben a németek szállták meg. P. Celan a második világháború utáni európai líra sokak által legkiemelkedőbbnek tartott alakja.

Paul apja üzletember volt, bár nem túl sikeres, anyjának nem volt ugyan végzettsége, de imádta a német klasszikusokat. Szüleinek minden vágya az volt, hogy fiúkat a lehető legjobb iskolákba járassák. így magániskolában kezdte el tanulmányait, de pénz hiánya miatt egy esztendő múlva átíratták a zsidó népiskolába. 1930-1935 között a pravoszláv líceumban, majd a román állami gimnáziumban tanult tovább. Érettségit a Mihály vajda nevét viselő líceumban szerzett. Gyermekkorában nagyon szeretett hegedűn játszani, érdekelte a biológia és az irodalom. Az akkori Csernovic soknemzetűségének köszönhetően Paul nyolc nyelven beszélt.

1938-ban Paul Antschel felvételt nyert a touri orvosképzőbe. De az a terve, hogy Francia-országban szerezzen orvosi diplomát, köddé vált a második világháború kirobbanásával. Hazatért Csernovicba, ahol jelentkezett az ottani egyetemre.

1941-ben Románia megszállta Bukovinát, július 7-én az SS katonák elkezdték a zsidók elleni akciókat. Paul szüleit koncentrációs táborba húrcolták, az ifjút rövid idő elteltével pedig Romániába vitték munkatáborba. Itt írta kis noteszébe szerelmes verseit Ruth Krafnak, a cser-novici színház színésznőjének. A rettenetes körülmények ellenére alkotó kedve nem lankadt. Sikerült a borzalmakat is túlélnie. Szülei viszont odavesztek, édesapját a tífusz vitte el, anyját agyonlőtték.

Érdekes adaléka P. Celan életének: amikor a csernovici egyetemre felvételizett, a kérdőívbe beírta, hogy tud románul, németül, franciául és ukránul. Celan ukrán tolmácsolói közt van M. Bazsan, V. Sztusz, L. Cserevatenko, M. Fisbejn, M. Novikova, M. Biloruszec. De igazán ismertté és elismertté Celant és munkásságát Ukrajnában földije, a műfordító és irodalomtudós, P. Rihlo tette.

Csernovic felszabadulása után Paul ápolóként helyezkedett el a helyi kórházban, közben folytatta egyetemi tanulmányait. De Bukovina erőteljes szovjetesítése meggyőződésével ellenkezett, úgy döntött, hogy Bukarestbe költözik. Műfordítással - orosz prózát fordított román nyelvre - és versírással foglalkozott ott. Élete meghatározó élménye A. Margulom-Sperberrel, a bukovinai költővel történő megismerkedése volt, aki nagyra értékelte az ifjú zseni költői próbálkozásait. Saját házába fogadta be. A Sperber családnak köszönheti Paul a Celan írói álnevet is, eredeti nevének anagrammáját (rom. An-cel - Cel-an). Ezen a néven jelent meg 1947-ben az Agora c. folyóiratban három verse nyomtatásban. Románia háború előtti állapota megszűnt létezni, egyre nagyobb teret hódított a szocializmus ideológiája, egyre inkább hasonlított a szocialista országokhoz. 1947-ben a költő úgy döntött, hogy Ausztriába költözik. Becsben nagyon jól érezte magát, barátok és azonos gondolkodású emberek vették körül. Kü-

lönösen meghatározó, és mondhatni romantikus élménnyé vált Ingeborg Bachmannal történő' megismerkedése, akivel élete végéig tartotta a kapcsolatot.

Bécs után Párizsba költözött, ahol I. Goll német-francia költó' lakásán talált szállást. Germanisztikát és nyelvtudományt hallgatott a Sorbonne-n, késól)b tudományos fokozatot szerzet ezen az egyetemen. Franciaországban jelent meg elsó' verseskötete 1952-ben Mák és emlékezet címen. Ebben az esztendőben kötött házasságot Giséle Lestrange festó'művésznó'vel.

Az 1955 és 1970-es évek között számos kötete látott napvilágot: Küszöbtől küszöbig (1955), Nyelvrács (1959), Senki rózsája (1963), Lélegzetváltás (1967), Napfonalak (1968), Fényerőszak (1970).

Párizsban P. Celan nagyon sok idó't töltött műfordítással. A. Blok, J. Jeszenyin, J. Mandelstam verseit fordította németre, melyeket a legjobb műfordításoknak tartanak a szakértői*. A. Rimbaud és P. Valéry teljes alkotói hagyatékát fordította németre. Az ő műfordítói tevékenységének köszönhetően kerültek a német olvasók elé W. Shakespeare, Ch. Dickens, Lewis Caroll, Guillaume Apollinaire, P. Éluard és mások alkotásai. 1958-ban a Bréma város irodalmi díját ítélték oda neki. 1960-ban Büchner-díjjal tüntették ki.

P. Celant egész alkotói tevékenysége alatt siker kísérte, nem szűkölködött, a honoráriumok biztosították számára a méltó megélhetést. De a második világháborúban átéltek, családja tragédiája nyomasztotta egész életén keresztül. Párizsban, P. Rihle Celan-kutató szerint, bármennyire is volt közkedvelt, mégis elszigeteltnek érezte magát nyelvileg. Németül csak akkor volt lehetó'sége társalogni, ha németországi vagy ausztriai vendégei érkeztek. Egyre több támadás, intrika szövó'dött körülötte, ami lelkileg, pszichikailag teljesen kikészítette az írót. Mindezek fejébe a felesége is elhagyta, már nem bírta elviselni férje agresszív kirohanásait. Izraelbe tett látogatása némileg enyhített állapotán, ahol csernovici barátaival találkozott, de hazatérve depressziója súlyosbodott.

1970. április 20-án a Guillaume Apollinaire által is megénekelt Mirabou hídról a Szajnába ugrott.

Posztumosz jelent meg Hószólam c. kötete.

Német nyelven alkotott P. Celan, de hagyatékán néhány román és francia nyelvű alkotás is van. Az volt a meggyó'zó'dése, hogy igazi költészetet anyanyelvén teremthet a költó'. A német volt az anyanyelve, de a nácizmus megfosztotta nyelvét kulturális értékeitől, ezért feltett szándéka volt, hogy újrateremti nyelvét, visszaszerzi értékeit.

Margit és Szulamit alakja a Halálfúga c. versben

A fasiszta Németország képének megteremtése érdekében a költő kulturális kódokat használt, különösen Margit alakját, melynek köszönhetően a hangsúly a német népköltészeti és irodalmi (J. W. Goethe Faust) hagyományokra összpontosult. Margit Németország és a német kultúra szimbóluma. P. Celan utal arra, hogyan deformálódik a fasiszta ideológia súlya alatt lelkileg Margit, például tévhite a német nép, nemzet kiválasztottságáról (elitizmus), melynek következménye a humanista kultúra legfőbb eredményeinek megsemmisítése. A zsidó és a német kultúra egyenértékűségére utal Margit és Szulamit alakjának párhuzamba állítása, ugyanakkor ellenpontozás élet és halál, a nád ideológia szerint életre méltók és arra méltatlanok között. Szulamit a bibliai Énekek éneke egyik hőse. P. Celan versében ő a német nép tragikus sorsának megtestesítője. A vers utolsó két sora el van különítve a költemény szövegétől, hangsúlyozandó a szembenállást, ugyanakkora hősnőknek a hasonlóságát \s:aranyhaju Margit/ hamuhaju Szulamit (Lator László fordítása). A zsidó és a német nőknek azonos a tragédiája.

A Halálfúga c. vers. Celan szinte minden versének, ha sokszor csak áttételesen is, de meghatározó eleme, motívuma a holokauszt, az emberirtás, a kollektív halál, szinte alig van olyan költeménye, melyben az ezáltal kialakuló baljós, sejtelmes atmoszféra ne lenne jelen. Bizonyos lágerekben a világháború során bevett gyakorlat volt, hogy deportált zsidó zenészekkel a kényszermunka közben lelkesítő' zenét játszottak, és nem egyszer eló'fordult, hogy az emberekkel zenei kíséret mellett ásatták meg saját sírjukat, majd nem sokkal később kivégezték óTíet. Zeneszó fogadta a vagonokkal megérkező' szerencsétleneket, a

nehéz fizikai munkát, a tortúrákat és kivégzéseket is. így próbálták a rabok figyelmét elterelni a „halálgyár” valódi funkciójáról.

A Halálfúga c. vers a zsidóság legnagyobb XX. századi tragédiájának, a holokausztnak állít emléket. Versével P. Celan a líra új mintáját, a polifonikus és többjelentésű költeményt teremtette meg. A téma drámaiságának a kifejezéséhez a szabadvers-formát választotta, melyből hiányzik a versmérték és a rím. Guillaume Apollinaire nyomdokait követve elvetette a központozást és a szakaszokra bontást, de ehelyett stanzákat (olyan versszakok, melyek vége megállást jelent a vers folyamában), logikailag befejezett tartalmi-gondolati szerkezeteket hozott létre, amelyek több vezérmotívumon alapulnak. Minden stanza a fo téma új változata.

A vers fő motívumai - az emlékezés és a feledés. A Halálfúga c. versben a szörnyű valóságot ábrázolja, melyet ő maga is átélt. A zsidó nép tragédiája nemzeti tragédiából világdrámává no. Két kibékíthetetlen eró - a humanizmus és kegyetlenség, a magas kultúra és a náci ideológia embertelensége - szembenállására összpontosít P. Celan.

A Halálfúga a halottakkal dialógust folytató emlékbeszédként is értelmezhető - e halottak azonban nem mind szükségképpen zsidók, a zsidóság és a holokauszt válhat önmaga is metaforává, mely tulajdonképpen az egész emberiséget, és az embertelen létállapot minden meghurcoltját, halottját jelképezi. A fo téma állandó ismétlődésével a kilátástalanság és a szörnyűség érzetét erősíti. Minden egyes szakasz első sorában benne van a Napkelte korom teje, melyet reggel és éjszaka, délben és este isznak a rabok folytonos harsogó zene mellett...

P. Celan a fekete tej szókapcsolatot Rose Auslánder Az életre c. verséből kölcsönözte. A költónó nagyon büszke volt erre: Nagy megtiszteltetésként értékelem azt, hogy korai költészetemből egy olyan neves ember, mint P. Célon, ösztönzést mentett.

Ha közelebbről vetünk egy pillantást a Halálfúga szövegének kulcsmetaforáira, úgy ami mindenképpen elsőként a szemünkbe ötlik, az a korom tej oximoronja. A tej fehérsége eredetileg az élet szimbóluma - e tej azonban minden bizonnyal nem más, mint a halál teje. Talán ez a fekete tej a költemény egyik legerősebb metaforája, mely már rögtön a szöveg elején megadja a vers lendületét. A holokauszt jelképévé válik, megsemmisítő haláltej, mely a gázkamrákkal

és a krematóriumokkal asszociálható.

Ijesztő költői kép, hogy a halálukat váró zsidók folyamatosan ásnak, mégpedig önnön sírjukat, a szelekbe, a levegőbe - sírt ád minekünk a szelekben -, amivel a krematóriumra utal a költő. A vers nem csupán a zsidó népért, zsidó embereknek, egy szűk, beavatott embercsoportnak szól - szólhat éppúgy minden emberhez vallásra, nemzetiségre, identitásra való tekintet nélkül, aki kész szembenézni a történelem irracionális alakulásával, az ember elembertelendésének tényével.

Miért éppen fúga?

A fúga név a latin fugere (kergetni) szóból keletkezett, mert lényege abból áll, hogy több szólam egy rövid zenei frázist vagy hosszabb-rövidebb tételt több száz ütemen keresztül, minden - főleg - rokonhangnemben ismétel; úgymond egyik a másikat pihenés nélkül kergeti, hajszolja, mialatt a többi szólam hozzájuk a kíséreti szólamokat szolgáltatja. A zenei fúga szerkesztési elve alapján alkotta meg P. Celan Halálfúga c. versét. P. Rihlo Celan-kutató szerint a vers az ellenpontozás zenei elvei alapján íródott: ahogyan a zenei fúgában, úgy itt is több motívumot fejleszt tovább egyidejűleg a költő a több szólam illúzióját keltve így, hogy aztán a zárlatban összevonva tüntesse fel a fő témát. A világkultúrában J. S. Bach nevével forrt össze a fúga műfaja.

P. Celan a halál némethoni mester metaforát egy XVI. századi német versből merítette. Utalás ez arra, hogy a német nemzet mindenben mester,

magas minőségű munka jellemzi, ugyanakkor a gyilkolás mestere is, s Celan ezt hangsúlyozza ki.

A vers яті-ő ellentétére épül. Mi —я szenvedők, ő (egy ember) - a gyötrő. Ami- összesítet képe a haláltáborokba hurcolt jogfosztott embereknek. A mi munkánk egyhangú és gyötrelmes: mi - napkelte fekete tejét isszuk, sírunkat ássuk ...Ami folyamatos ismétlésével, a szerző minden alkalommal rettenetes félelemérzetet kelt: mi tesszük azt, ami elkerülhetetlenül közelebb visz minket a halálhoz.

0 (nála) - minden másképp van: házban lakik, egy zárt térben tartózkodik, biztonságban van. O mindenható úr. A náci Németország allegóriájaként, képviselőjeként azonosítható férfialak először fütyül a kutyáknak, majd zsidóinak azt parancsolja, hogy ássák saját sírjukat és muzsikáljanak. A második szakaszban egyre hatalmaskodóbb, parancsai egyre határozot-tabbak: Mélyebbre kiáltja az ásót itt ott meg hadd szóljon / a zene az ének / kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van / mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok / a táncot. A harmadik szakaszban alakja a halál apokaliptikus jegyeit viseb magán: Kiált lágyabban játszd a halált / a halál némethoni mester / kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok / s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely. Az utolsó szakaszban már konkrétan ő -te szembenállás van, a halál némethoni mestere és a halálraítélt: elér a golyója talál sose téved.

Nagyon cinikusnak tűnik, hogy ő, a halál mestere szentimentális is tud lenni: gyönyörködik a csillagokban, szereti a zenét, levelet ír német földre mikor besötétedik szerelmének, Margitnak. Ez valami összeegyezhetetlen elegye a gonosznak és a romantikusságnak, ami válogatott kegyetlenkedéseket eredményez. Nietzschei felsőbrendű emberként tekint magára, egy meglehetősen groteszk költői kép keretében a kígyókkal játszik - a kígyó akár a bűnbeesés bibliai kígyójára, a Sátán egyik megtestesülési formájára is utalhat, de mindenképpen olyan alvilági szimbólum, mely az emberi gonoszsággal hozható összefüggésbe. De lehet Margit haja is, mint az antik mítoszokban. A szépség szörnyé változik, ha azt gonosz kéz érinti. A némethoni halálmesternek kék szeme van, ezzel is az árja fajelméletre utalt Celan. A költő nem csupán adott helyen meggyilkolt vagy megalázott, adott identitással bíró emberekért kiált, hanem rajtuk keresztül mindenkihez szól - pusztán rajtunk, olvasókon múlik, mennyire halljuk meg, hogyan értelmezzük e kiáltást.

HALÁLFÚGA (1945)

Napkelte korom teje este iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged

iszunk csak iszunk csak

és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik

szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit ezt írja kilép csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe és rendeb tánczene szóljon

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik

szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit hamuhaju Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni van ott hely

Mélyebbre kiáltja az ásót itt ott meg hadd szóljon a zene az ének

kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok a táncot

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

hamuhaju Szulamit a kígyókkal játszik szakadtalan

Kiált lágyabban játszd a halált

a halál némethoni mester

kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk a halál némethoni mester

és este iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak

a halál némethoni mester kék szeme van

elér a golyója talál sose téved

egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben

a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál

némethoni mester

aranyhaju Margit hamuhaju Szulamit

(Lator László fordítása,)

Tájékozottság. 1. Hogyan köthető P. Celan munkássága Ukrajnához? Olvasói tevékenység. 2. Értelmezzétek a Haláfúga c. vers címét! 3. Milyen műfaji sajátosságok jellemzik? 4. Szerintetek miért a zenei fúga szerkesztési elve alapján alkotta meg P. Celan a Halálfúga c. verset? Illusztráljátok a versből vett idézetekkel válaszotokat! 5. Mi a vers alapgondolata, témája? 6. Milyen kifejezőeszközökkel érzékelteti az író a tragédia légkörét? 7. Keressetek példákat a versben az ellentétre! Mi a szerepe a versben? 8. Hasonlítsátok össze H. Böll a Vándor, vidd hírül a spá... c. elbeszélés és R Celan Halálfúga c. verséből a tej szerepét! Emberi értékek. 9. Értelmezd a mester szó jelentését! A világirodalom mely műveiben találkoztál már a szóval? Milyen P. Celan mestere? Állampolgárok vagyunk. 10. Bizonyítsátok, hogy a holokauszt világméretű tragédia! Modern technológiák. 11. Magyarra ezidáig Lator László, Marno János, Oravecz Imre, Simon Balázs, Schein Gábor és Kántás Balázs fordította több versét R Celannak. Keressetek a neten R Celan-verseket, és hasonlítsátok össze a műfordításokat! 12. Nézzétek meg a neten R Picasso Guernica c. festményét! Keressetek azonos motívumokat a kép és R Celan versében! Alkotói tevékenység. 13. írjatok fogalmazást Napkelte korom teje (a zsidó nép tragédiája a második világháború idején) címmel R Celan Halálfúga c. verse alapján! Vezetőkés társak. 14. Csoportmunka: Mi a jelentősége Margit (J. W. Goethe Faust tragédiája) és Szulamit (Énekek éneke) alakjának? Keressetek őket ábrázoló képzőművészeti alkotást! Ti hogyan jellemeznétek őket a Celan-vers alapján? Szóban mondjátok el! Miért kerülnek szerintetek egymás mellé a vers végén?

AKI EGY ÉLETET IS MEGMENT, AZ EGÉSZ VILÁGOT MENTI MEG

A művészek körében a második világháború témája mind a mai napig nem veszített aktuá-litásából. Mindez a világban zajló nyugtalanító és kiélezett helyzettel magyarázható.

Thomas Keneally osztrák író és dramaturg 1982-ben megírta a Schindler bárkája c. regényét, melyet még abban az esztendőben Booker-díjjal jutalmaztak. Világszerte ismerté a megfilmesített változat, a Schindler listája tette az írót.

A Schindler listája egy 1993-ban bemutatott fekete-fehér amerikai életrajzi film Steven Spielberg rendezésében a holokausztról. A regény és a film alapjául valóban megtörtént esemény szolgált. Oskar Schindler német üzletember és milliomos, a Német Nemzetiszocialista Munkapárt (NSDAP) tagja volt. Schindler történetét sokáig homály fedte, s hogy végül mégsem merült feledésbe, az az egyik megmentett zsidónak köszönhető. A Beverly Hillsben elegáns üzletet nyitó Leopold Page ugyanis minden vásárlónak elmesélte megmentője történetét, amelyre 1980-ban Thomas Keneally ausztrál író felkapta a fejét és megírta regényét. Kurázsi mamához hasonlóan, aki a harmincéves háborúból próbált hasznot húzni, Oskar Schindler is kihasználta a háború adta gazdasági lehetőségeket, és Lengyelország német megszállása után Krakkóban zománcozó üzemet nyitott, s a gyárban a gettó lakóit dolgoztatta - először csupán azért, mert a legolcsóbb munkaerő volt. Fokozatosan azonban alkalmazottai megmentőjévé vált. Kapcsolatai révén elérte, hogy alkalmazottai egy külön, a számukra kialakított altáborban lakhassanak. Ehhez azonban élelmiszerekre, gyógyszerekre volt szüksége, melyeket a feketepiac segítségével szerzett be. Vagyonát a zsidók megmentésére költötte, 1300 embert sikerült a biztos halál torkából megváltani, Noé, Mózes és Jézus Krisztus nyomdokait követve így. Schindler rájött, hogy vagyonosodási lehetősége, amit a háború biztosított volna számára, egész más gazdagodáshoz juttatta - lelki egységhez és felelősség-tudathoz azokkal az emberekkel, akik megbíztak benne. A gyár 1945. május 8-ig működött, ekkor Schindlernek menekülnie kellett. Hersch Licht ékszerész aranyfogakból gyűrűt készített Schindlernek, melybe a Talmudból vett következő mondat lett belevésve: Aki egy életet megment, az egész világot menti meg. Oskar Schindler 1974. október 9-én halt meg Hildesheimben, de kérésének megfelelően Izraelben temették el. A Sion-hegyi katolikus temetőben helyezték

örök nyugalomra. Emléktábláján a következő felirat olvasható: Köszönjük Istennek, hogy a miénk volt. Schindler egyike volt az első három németnek, akiket a Világ Igaza címmel tüntetett ki 1963-ban Izrael állam, és megkapta a Martin Bu-ber-Békedíj&t is.

Eric-Emmanuel Schmitt francia-belga író Noé gyermeke (2004) c. kisregénye szintén a világ összes vezetőjének ajánlott. Cselekménye a második világháborúban játszódik Belgiumban. Főszereplője a nyolcéves zsidó fiúcska, Joseph, akit szülei egy egyházi diákotthonban bújtatnak el. Katolikus és zsidó árvák együtt nevelkednek ott Pons atya védőszárnyai alatt, persze az utóbbiak hovatartozását igyekeznek titokban tartani.

John Boyne ír alkotó több mint húsz művet szentelt a gyerekeknek és a tizenéveseknek. Felkavaró kisregénye A csíkos pizsamás fiú 2006-ban keletkezett. Megközelítőleg 50 nyelvre fordították le, a világon szinte mindenütt kedvenc olvasmánynak számít. M. Herman rendező 2008-ban azonos címmel filmet rendezett (forgatókönyv J. Boyne és M. Herman).

A John Boyne világhírű regényén alapuló film egy kilencéves kisfiú megrázó története, akinek édesapja egy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik. Az unalom és a kíváncsiság elegye arra sarkallja Brúnót, hogy anyja határozott intelmeit semmibe véve megnézze közelebbről is azt a „farmot”, amelyet tisztán látni a házukból. Ott megismerkedik Shmuellel, a korabeli fiúval, aki furamód a drótkerítés másik oldalán lakik és állandóan csíkos pizsamát visel. Shmuellel való találkozások során Bruno megszabadul addigi ártatlanságától, és lassan, de biztosan a körülötte zajló felnőtt világ tudatára ébred. A két gyermek között barátság szövődik, amely természetéből fakadóan pusztító következményeket von maga után. Hogy segíthessen Shmuellnak megkeresni annak édesapját, magára ölti a csíkos pizsamát, átkúszik a drótkerítés alatt, és örökre eltűnik a pusztítás kemencéjében...

Az elmúlt esztendők egyik kasszasikere a Roman Polanski által 2002-ben rendezett A zongorista c. történelmi film. Igaz történet alapján készült, Wladyslaw Szpilman lengyel zeneszerző és zongoraművész életét mutatja be a második világháború idején. A rendező a figyelmet a Harmadik Birodalom természetesellenes és szégyenteljes faji politikájára irányítja, nem véletlen, hogy még a német Wilhelm Hosenveld is mindent megtesz, hogy megmentse Wladyslaw Szpilman életét és tehetségét.

Jelentős szerep jut a második világháborúról és a holo-kausztról szóló könyvekben és filmekben a kultúrának, a művészetnek, ami az emberi lelkek, az emberi szellemiség mentsvára volt és marad is.

1. Nézzétek meg az interneten a S. Spielberg rendezte Schindler listája c. filmet, vagy olvassátok el Th. Keneally Schindler bárkája c. regényt! Értelmezzétek a film és a regény címének szimbolikus jelentését! Milyen bárkáról, és milyen listáról van szó? Kik szerepelnek a listán, és hogyan állítódott össze?

2. Hogyan változott meg Oskar Schindler hozzáállása a munkásaihoz? Mikor, és minek a hatására történik ez meg?

3. Értelmezzétek a Talmudból vett idézetet: Aki egy életet megment, az egész világot menti meg\ Mikor, és hányszor hangzik el ez a mondat?

4. Nézzetek még meg más, a második világháborút és a holokausztot feldolgozó filmeket: A csíkos pizsamás fiú (rendező M. Herman, Nagy-Britannia-USA, 2008), mely az ír John Boyne azonos című regenye alapján készült; A zongorista (rendező /?. Polanski, Franciaország-Németország-Nagy-Britannia-Lengyelország, 2002) címűt és egyéb filmeket! Készítsetek egyikről véleményt vagy beszámolót!

 

 

A világirodalom tankönyve a 11. évfolyamra Debreceni