Інформація про новину
  • Переглядів: 136
  • Дата: 4-06-2020, 19:00
4-06-2020, 19:00

16. Az organizmusok talajlakó életmódhoz való alkalmazkodása. az organizmusok életformáinak kialakulása mint bizonyos környezeti feltételekhez való alkalmazkodás

Категорія: Tankönyvek magyar » Biológia





Попередня сторінка:  15. A szárazföldi élettér és az organizmusok hozzá való alkalma...
Наступна сторінка:   17. A különböző szerveződési szintű biológiai rendszerek adapt...

Emlékezzetek a talaj kémiai és mechanikai összetételére! Mitől függ a talaj termőképessége? Mi a konvergencia? Milyen növények tartoznak a szukkulensekhez?

A talaj, mint élettér, sajátosságai. A talaj - a litoszféra felső, organizmusok tevékenysége által létrehozott termékeny rétege (16. 1. ábra). A különböző típusú talajokban különbözik a szerves és szervetlen vegyületek aránya, így a lápos, mocsaras részeken többségben vannak a szerves vegyületek, a feketeföldben (csernozjom) - szerves és szervetlen anyagok aránya közel azonos, a gesztenyebarna (kastanozem) és a szürke erdőtalajban több az ásványi anyag. A talaj jelentős szervesanyag-tartalma (humusztartalma) jelenti a tápanyagot az organizmusok különbözőféle csoportjainak.

A talaj a szárazföldi élettérhez viszonyítva stabilabb körülményeket biztosít. Nedvességtartalma általában magasabb, mint a levegőé, ezért a különböző organizmusok könnyebben túlélik a száraz időszakot.

16.1. ábra. Néhány talajlakó élőlény CFeladat: Tanár segítségével idézzétek fel az ábrán

látható organizmusok biológiáját!)

A talaj levegő-tartalmának összetétele jelentősen eltér a légköritől: a széndioxid mennyisége 10-szer 100-szor magasabb, míg az oxigén mennyisége valamivel alacsonyabb. Az oxigén főként a légkörből jut a talajba diffúzió révén, ezért mennyisége a felsőbb rétegekben magasabb. A talaj levegő tartalma a nedvesség-tartalmától függ: minél magasabb a nedvességtartalom, annál kevesebb mennyiségű gáz található benne.

A talaj, mint élettér, egyik jellemvonása a hőmérséklet viszonylag csekély napi és éves ingadozása. A talajlakó állatok az optimális feltételek keresése közben függőlegesen vándorolnak (16. 2. ábra).

A talaj felszínén a növényi élettevékenység következtében avar keletkezik. Az avar segítségével történik a tápanyagok cseréje a növény-talaj rendszerben. A talajban a szerves maradványok aktívan feldolgozódnak a talajlakó organizmusok (baktériumok gombák, állatok) által, felaprított ásványi szemcsékkel összekevert szerves anyag képződik, amely a talaj felső rétegébe jut.

A talajlakó élőlények által történnek a talajképződés fő folyamatai: a szervesanyag szintézise és lebontása, a biológiailag aktív kémiai anyagok szelektív felhalmozódása, az ásványi anyagok lebontása és újraképződése, az anyagok talajban való migrációja.

16. 2. ábra. Függőleges vándorlásra képes talajlakó organizmusok: 1 - állatok, amelyek járatokat készítenek a talajban: a lótücsök (a) kiszélesedett elülső végtagokkal rendelkezik, amely segítségével aktívan ás a talajban, a földigiliszta (b) járatait a testizmai összehúzódása vagy a talaj bélcsatornájában való bejuttatása révén hozza létre; 2 — olyan állatok, amelyek a vándorláshoz a már meglévő járatokat használják - a talajlakó páncélosatkák apró 1 mm-t általában nem meghaladó méretűek

16. 3. ábra. A gombák mutualista kapcsolatba lépve növényekkel mi-korrhizákat hoznak létre, javítva a növények ásványianyag ellátását

A talaj létfeltételeinek sokfélesége határozza meg a faji összetétel gazdagságát. A talajban fejlődik a magasabbrendű növények gyökérzete.

A moszatok (zöldmoszatok, sárgászöld mosza-tok, kovamoszatok); elterjedtek benne a különféle gombák és zuzmók, a baktériumok és a cia-nobaktériumok, az állatok.

A talajbaktériumok között vannak autot-róf (főként kemoszintetizáló - nitrifikáló baktériumok) és heterotróf (szaprofita, szimbionta, emberi betegségek különböző okozói, állatok és növények, illetve azok spórái) fajok.

A talajlakó gombák különböző típusú talajokban nőhetnek ott, ahol legalább valamennyi szerves maradvány található. Emlékezzetek: a talajlakó gombák között vannak szaprofita, szimbionta, parazita (növények föld feletti és föld alatti részének parazitái) fajok és mutualista (a növények gyökérzetével lépnek szimbiózisba) formák! Minden nyitvatermő növény és a kétszikűek 85 %-a mikorrhizákat képez (16. 3. ábra).

A talajlakó állatok különböző rendszertani és ökológiai csoportokhoz tartoznak. Közülük egyesek a talajban való állandó élethez alkalmazkodik (vakond, földikutya, földigiliszta, páncélosatkák; lásd 4. 3. ábra, 15. 7. 2. ábra). Mások az életciklusuk egy nagyobb részét a talajban töltik (a cserebogarak, a pattanóbogarak lárvái; a lábatlan kétéltűek). Egyes állatok csak kedvezőtlen időszakokban válnak talajlakóvá (télen, szárazság idején): varangyok, egyes rovarok, a pikkelyes hüllők stb.

Az életformák mint az organizmusok ökológiai osztályozásának alapegységei. A különböző rendszertani csoportok bizonyos életforma-típusokat hoznak létre a hosszantartó életfeltételekhez és életmódhoz való alkalmazkodás közben.

Jegyezzétek meg!.

Az életforma - a különböző fajok hasonló morfológiai-ökológiai szerveződése az életciklus bizonyos fázisaiban, ami megjelenik az adaptáció-komplexeikben (16. 4. ábra). Minél plasztikusabb ökológiailag egy bizonyos rendszertani csoport, annál több életformával rendelkezik.

16. 4. ábra. Az emlősök életformái: 1 — szárazföldi; 2 — fánlakó; 3 - talajlakó; 4 — szárazföldi — légi; 5 - vízi (Feladat: Hozzatok fel több példát az állatok életformáira!)

Az organizmusok egy bizonyos életformáját az ökológiai osztályozás alapegységének tekintik, mivel ez tükrözi a különböző rendszertani csoportok hasonló körülményekhez való alkalmazkodását. Például, a különböző rendszertani csoportokhoz tartozó vízi állatok képesek aktívan úszni, megnyúlt áramvonalas testtel rendelkeznek (16. 5. ábra).

Bizonyos életformák kialakulása a konvergencia eredménye. Például, a törzsszukkulensekhez sorolják a kaktuszokat és a kutyatejet, bár ezek a növények pusztán a Kétszikűek különböző rendjeihez tartoznak. A konvergencia kialakulásának, ennek megfelelően az életformáknak is, alapja a kombina-tív változékonyság. A konvergencia esetében jól látható a környezet hatása a szerveződésre: a vízi életmódot folytató állatoknál főként az áramvonalas test és a hátul található mozgásszervek; a repülés, de még a hosszabb ugrás is nagyobb testfelületet igényel.

A növényeknél, akárcsak az állatoknál, az életforma főként a külső megjelenésben érhető utói, ami mutatja az adott feltételekhez való alkalmazkodást. Az egy fajhoz tartozó növények a faj areájának különböző részein eltérő életformákhoz tartozhatnak. Például, bizonyos fenyőfajok a magas hegyeken vagy északon gyakran cserjeszerűek. A kislevelű hárs különböző életformái megjelenhetnek akár egy fitocönózisban. Az erős árnyék következtében, a szakadékok alján, lejtőkön a hárs lehet bokorszerű. Az ilyen hársfa egyedek nem hoznak virágokat, magasságuk nem éri el a 4 métert, és a cserjeszintet alkotják. Ugyanez vonatkozik a zsel-nicemeggyre.

A növényi életformák osztályozásának több változata is van. Ezek közül az egyiket I. Szerebjakov dolgozta ki. Ennek az alapja a föld feletti tengelyek struktúrája (fásszárú, félfásszárú és lágyszárú növények), típusa - a föld feletti tengelyek viszonylagos élettartama (a fásszárúaknál), vagy magának a növénynek az élettartama (a lágyszárú növényeknél).

A kategória. Fásszárú növények. Típusok: I. Fák. II. Cserjék. III. Kiscserjék (a cserjéktől a kisebb testméret és rövidebb élettartam különbözteti meg).

В kategória. Félfásszárú növények. Típusok: IV. Félcserjék (A cserjéktől az különbözteti meg, hogy a törzsük csak az alsó többéves részen fás, amelyből évente új lágyszárú hajtások nőnek) és félkiscserjék (köztes helyet foglalnak el a fásszárú és lágyszárú növények között, alacsony szárral és félfás hajtásokkal rendelkeznek).

C kategória. Szárazföldi növények. Típusok: V. Polikarp füvek (egész életük során virítanak, és többször hoznak termést).VI. Monokarp füvek (egy vagy kétnyári növények, amelyek egész életük során virítanak, és egyszer hoznak termést, ami után elpusztulnak).

D kategória. Vízi növények. Típusok: VII. Amfibikus (kétéltű) füvek (olyan növények, amelyek képesek a vízben és a szárazföldön is megélni). Vili. Úszó és vízalatti növények (úsznak a vízfelszínen vagy a vízben).

Feladat: A tanár, a különböző olvasmányok és az internetes források segítségével hozzatok fel példákat olyan növényekre, amelyek a különböző életformákhoz tartoznak!

Tehát, a különböző organizmus-csoportok a törzsfejlődésük folyamán különböző ökológiai niche-eket sajátítottak ki az eltérő élőhelyeken, ennek következtében sokféle életformájuk alakult ki. Egy adott életforma különböző rendszertani csoportokhoz tartozó képviselőinek csak bizonyos szervei változnak meg - főként azok, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a környezettel (például a fókák és a cetek mellső végtagjai, amelyek biztosítják a vízben való mozgást, uszonyokká alakultak át) - míg a szervezet általános felépítése nem változik. Az organizmusok életformáinak elemzése lehetőséget nyújt az adaptív változások megállapítására, amelyek kapcsolatban állnak az élőhely sajátosságaival.

Kulcsszavak és fogalmak

az organizmusok életformái.

1. Mivel jellemezhető a talaj mint élőhely?

2. Minek köszönhetően találnak a szárazföldi állatok kedvezőtlen körülmények között menedéket a talajban? 3. Mi a talaj élő anyaga? 4. Miért alapja a konvergencia folyamata a bizonyos életformák létrejöttének?

Miért tartják az életformákat az ökológiai osztályozás alapegységeinek?

 

Ez a tankönyv anyaga Biológia 11. osztály Osztapcsenko, Bálán

 



Попередня сторінка:  15. A szárazföldi élettér és az organizmusok hozzá való alkalma...
Наступна сторінка:   17. A különböző szerveződési szintű biológiai rendszerek adapt...



^