uabooks.top

Emlékezzetek, mely betegségeket nevezzük fertőzőnek és invazívnak!? Mi a tolerancia? Milyen tényezők biztosítják a különböző organizmus-csoportok evolúcióját? Mivel jel-lemezhetőek az asszimilációs és disszimilációs folyamatok? Mi a stressz és a hipotalamusz-hipofizeális rendszer, a funkcionális rendszerek? Mi az adaptív potenciál és az adaptív norma? Mi az autonóm idegrendszer? Mi a funkciója?

A külső környezet hatása az ember egészségére, és az adaptációs-kompenzáló reakciók fejlődése. Az ember egészségére hatást gyakorol az életmód, az örökletes tényezők és a külső környezet. Az abiotikus tényezőkhöz tartoznak a klimatikus (a napsütés, a hőmérséklet, a levegő páratartama, a légnyomás), illetve a kémiai és a fizikai jelenségek. A különböző biotikus tényezők közül jelentős szerepet töltenek be a fertőző és invazív betegségek kórokozói. Az antropogén tényezők közé tartoznak mesterséges sugárforrások, a különböző kémiai anyagok, az aeroszolok, a szennyvíz, a rádióhullámok, az elektromos és elektromágneses mezők, a vibráció, a zajszennyezés stb.

23. 1. ábra. Az agy struktúrái, amelyek vezető szerepet töltenek be az ember adaptációs-kompenzáló reakcióinak kialakításában: 1 - az agyféltekék kéregállománya; 2-а talamusz; 3 — a hipotalamusz; a hipofízis

Az emberi szervezet alkalmazkodik a külső környezet tényezőihez a szabályozó rendszerek -ideg- és endokrin rendszer - kölcsönhatása következtében. Ezeket nevezzük adaptációs-kompenzáló reakcióknak. A szabályozó mechanizmusoknak 3 fő stádiuma van. Az első a kezdeti, azzal jellemezhető, hogy a környezet tényezőjének nem megszokott vagy tartós hatására élettani változások jönnek létre, amelyek többszörösen felülmúlják a szervezet szükségleteit. Ezek a reakciók koordinálatlanul zajlanak bizonyos szervek munkáját megerőltetve, jelentős energiaráfordítással. Ezért a szervek funkcionális tartalékai hamar kimerülnek, míg az adaptív hatás alacsony szintű marad. Például, az olyan embernek, aki oxigénszegény környezetbe kerül, felgyorsul a légzése; sejtszinten felerősödnek a disszimilációs folyamatai, vagyis többlet energiára van szüksége a sejtjeinek és szerveinek. A kezdeti stádium kapcsolatban áll az ún. stresszreakcióval. Másként ezt még általános adaptációs szindrómának is nevezzük, aminek a lényege a szervezet tartalékainak mobilizációja.

A második stádium valamelyik vagy néhány tényező komplexének tartós hatása során alakul ki. Ennek következtében tartós adaptációk alakulnak ki. Az adaptív hatás elérhető a funkcionális rendszerek kialakulásával (például a légzőszervek, a vérkeringés, az idegrendszer ideiglenes együttműködése, a szövetek és a szervek hatásos oxigénellátásának biztosítása céljából).

Az ember szervezetének új adaptációs programjai az agyféltekék kéregállománya és a kéreg alatti struktúrák (főként a talamusz és a hipotalamusz; 23. 1. ábra) részvételével jönnek létre. Az ilyen programok nem tartósak: a feltételek változása esetén a jelentőségüket elvesztett, korábban kialakult programok eltűnnek, és újak jönnek létre. A második stádiumban kialakult reakciók érintik a különböző szerveződési szinteket a molekuláristól a szervezet szintig. Ebben a stádiumban -ami akár több évig is eltarthat - megerősödnek a szabályozó mechanizmusok, és stabilizálódnak az élettani folyamatok.

A harmadik a tartós, hosszútávú adaptációk stádiuma. Bizonyos tényezők hosz-szútávú vagy többszöri hatására mobilizálódnak a korábban létrejött funkcionális rendszerek. Az adaptációval kapcsolatban álló élettani folyamatok optimizálód-nak, kevesebb energiaforrást igényelnek, az asszimilációs folyamatok elkezdenek dominálni a megszokott folyamatok felett.

Átvesszük az adaptációs-kompenzáló reakciók kialakulását a szervezet átépülése példáján, mely során fontos szerepe van a neuro-humorális szabályozó mechanizmusok részvételének, és ami biztosítja a test állandó hőmérsékletét hideg időben. (Feladat: sémák formájában illusztráljátok a mechanizmust!) A bőr hőérzékelő receptorai érzékelik a hideget, és az érző idegpályákon idegi impulzust küldenek a hipotalamuszba (ott található a hőszabályzó központ), illetve a központi idegrendszer magasabban lévő részeibe. Onnan visszafelé a hőmérséklet fenntartásáért felelős szervekhez és rendszerekhez jutnak a jelzések. A mozgató

idegpályákon keresztül az idegi impulzusok eljutnak az izmokhoz, kialakul bennük a hőszabályzó tónus és a didergés.

A szimpatikus idegeken keresztül az idegi impulzus eléri a mellékvesék velőállományát, ahol nő az adrenalin-kiválasztás. Ez a hormon kiváltja a perifériás erek összehúzódását, és a glikogén felbomlását a májban és az izmokban. A hőszabályozásban fontos szerepe van az agyalapi mirigynek, ennek tróphormon-jain keresztül a pajzsmirigynek és a mellékpajzsmirigy kéregállományának. A pajzsmirigy hormonja növeli az anyagcsere intenzitását, és aktiválja a mitokond-riumok képződését. (Emlékezzetek, hogyan jönnek létre az új mitokondriumok!) A glükokortikoidok (a mellékvesék kéregállományának hormonjai) stimulálják a szénhidrátok fehérjékből való képződését. Ezek a reakciók elégségesek lehetnek a testhőmérséklet fenntartására.

A hosszantartó vagy intenzív hideg hatására a hőszabályozó mechanizmusok túlterhelődnek és kimerülnek, a testhőmérséklet lecsökken, és beáll a kihűlés második stádiuma - a dekompenzáció, vagy maga a hipotermia. A hőegyensúly felborul, a hőleadás meghaladja a hőtermelést. Csökken a testhőmérséklet, az anyagcsere és az oxigén-felhasználás lelassul, gátlódnak a szervezet életfolyamatai. A légzés és a vérkeringés folyamatainak károsodása oxigénhiányhoz, a központi idegrendszer működési problémáihoz, az immunreakciók csökkenéséhez vezet. Eközben hipoxia lép fel a légzés és a vérkeringés elégtelen működésének eredményeképpen. Ez az állapot felerősödik a vér mikrocirkulációjának romlása miatt, mivel a véredények tónusa csökken, lassul a vérkeringés.

A hipotermia 2-es stádiumában a patológiás és az alkalmazkodási jelenségek szorosan összekapcsolódnak. Például, a központi idegrendszer funkcióinak gátlása védelmi reakció, mivel csökken az idegsejtek érzékenysége az oxigénhiányhoz és a testhőmérséklet további csökkenéséhez. Az anyagcsere intenzitásának csökkenése csökkenti a szervezet oxigén szükségletét. Különösen érdekes az a tény, hogy a hipotermia állapotában a szervezet kevésbé érzékeny a külső környezet kedvezőtlen feltételeire - az oxigén- és a táplálékhiányra, az intoxikáció-ra, a fertőzésekre, elektromos áram hatására, a túlterheltségre stb.

Feladat Az edzés is kapcsolatban áll több külső fizikai tényező hatásával (például az alacsony hőmérséklettel), ugyanakkor az egészséges életmód egyik alkotója. Gondolkodjatok e\ rajta, vajon nincs-e itt ellentmondás!

A stressz hatása az emberi szervezetre. A váratlan és feszült helyzetek kialakulása felborítja a szervezet és a külső környezet közötti egyensúlyt. Fellép a szervezet nem specifikus szituációra adott reakciója - a stressz. A stresszreakció a különböző emberekben másképp jelenik meg: aktiv stresszreakció - növekszik a tevékenység hatékonysága; passzív stresszreakció - a tevékenység hatékonysága hirtelen csökkent.

Az ember szokatlan körülményekhez való alkalmazkodásának fontos komponense a hipotalamusz-hipofizis rendszer aktivációja által biztosított reakció komplex (23. 2. ábra). A stresszhelyzetek gyakran kapcsolatban állnak az érzelmi túlterheltség erősödésével: a modern élet gyors tempója miatt, a nagy mennyiségű befogadandó információ miatt, amelyeket a televízióból, az internetről, sok más forrásból kapunk, illetve a környezet állapotának romlása miatt.

A stressz biológiai jelentősége - a szervezet adaptív mechanizmusainak mobilizációja a károsító tényezők elleni védelem érdekében. Vagyis, a stressz egy védelmi mechanizmus. Ugyanakkor ti már tudjátok, hogy az emberi szervezet adaptív

képességei végesek, ezért a túlzottan erős negatív hatások képesek felborítani az egészséges állapotot, csökkenteni a védelmi reakciók hatásosságát, és kiváltani komoly megbetegedéseket, beleértve a pszichés betegségeket is.

23. 2. ábra. Az emberi szervezet stressztényezókre adott reakció mechanizmusai: 1 — stresszállapotot kiváltó tényezők; 2 - az agyalapi mirigy adrenokortitróp hormont választ ki, amely aktiválja a mellékvesék kéregállományát; 3 - mellékvese hormonok -kortikoszteroidok - kiválasztása a vérbe és más szövetekbe

A stressztényezők (fizikai, kémiai, biológiai, pszichés) a szervezetre hatva főként az agyalapi mirigyet aktiválják. Ez a mirigy hormont válaszd ki (adrenokortikotróp hormont), amely stimulálja a mellékvesék kéregállományának működését. Eközben megnő a mellékvesék kéregállománya által termelt - kortikoszteroidok - vérbe és más szövetekbe való bejutása. Ennek hatására stimulálódnak azok a mechanizmusok, amelyek elősegítik a szervezet jobb alkalmazkodását az új feltételekhez (23. 2. ábra).

Az ismert kanadai (magyar származású) tudós, Selye János (1907-1982) a stresszelmélet atyja, a stresszreakciók kialakulásának 3 stádiumát különítette el. Az első szakasz az „alarm” nevet viseli, ebben a szakaszban mobilizálódnak a szervezet adaptív reakciói. A mellékvesék hormonjai növelik a vérnyomást, a vér glükózszintjét {ahogy már tudjátok ez egy energiatartalmú vegyület), stimulálják a vörös csontvelő által termelt eritrociták képződését, stb. Ezután következik a rezisztencia (ellenállás) szakasza, mely során általában megnövekszik a kedvezőtlen körülményekkel szembeni ellenállóképesség. Az emberben ilyenkor felgyorsul a szellemi képességek aktivitása, az izomműküdés, kialakul a kedvezőtlen körülmények elkerülésének kényszere. Ha a stressz faktorok hatása gyengül vagy megszűnik a szervezet állapota fokozatosan normalizálódik. Ha nem szűnik meg vagy megerősödik, a szervezet kimerül, a változások visszafordíthatatlanná válnak. Ezért ezt kimerülés szakasznak nevezzük.

Az emocionális stresszel való ellenállásnak egyik előfeltétele az érzelmi stabilitás. Erre van szüksége főként azoknak az embereknek, akik periodikusan stressz helyzetekkel (pilóták, tengerészek, életmentők, katonák) kerülnek szembe. Ok később érzik meg a stresszhelyzetet, mint mások, és hamarabb teszik magukat túl rajtuk.

Jó tudni

A legkevésbé alkalmasak adaptív reakció kialakítására a csekély intenzitású és hosszú ideig (évekig) tartó stressztényezők, amelyek képesek különböző patológiás állapotok előidézésére. Ezek fokozatosan kimerítik a szervezet adaptív tartalékait, felborítják az alkalmazkodás neurohumorális mechanizmusait.

Hogyan csökkenthetjük a stressztényezők negatív hatását? Ha tapasztaljátok magatokon a stressz állapotot (a figyelem csökkenését, az emlékezőképesség romlását, az új anyag vagy a munkatevékenység elsajátításának problémáit, a megszűnni nem akaró fáradtságot, az álmosságot, az oktalan fejfájást, az állandó elégedetlenséget), akkor több figyelmet fordítsatok magatokra! Tartsátok be a napirendet: az alvásnak teljes értékűnek kell lennie (ne legyen kevesebb 8 óránál naponta), a pihenés legyen aktív (sport, úszás, hosszabb ideig tartó séta friss

levegőn), az étkezés legyen ésszerű és kiegyensúlyozott {emlékezzetek, mit jelent ez), lehetőség szerint kerüljétek a stresszes helyzeteket!

Ismerjétek meg a relaxációs módszereket (lat.: relaxatio - megkönnyebbülés, megpihenés), amelyek segítenek csökkenteni az izmok és a psziché feszültségét, megújítani és növelni a munkaképességet (23. 3. ábra). Alkalmazhattok speciális légzéstechnikákat, masszázst, vízterápiát stb. Ha szükség van rá forduljatok szakképzett pszichológushoz vagy pszichoterapeutához!

23. 3. ábra. Kirándulás a természetben, amikor nem hat rátok kedvezőtlen körülmény, az egyik legegyszerűbb relaxációs mód (1); lazítani képesek az állatok is (2)

Kulcsszavak és fogalmak

aklimatizáció, dezadaptáció, a szervezet funkcionális tartalékai, stressz, relaxáció.

1. Hogyan kell alkalmazkodjon a modern ember a biológiai és a szociális tényezőkhöz? 2. Mik az emberi alkalmazkodási folyamatok kialakulásának szakaszai? 3. Az ember agyának milyen struktúrái játszanak vezető szerepet az alkalmazkodás kialakulásában?

4. Mi a dezadaptáció? 5. Mi a szervezet funkcionális tartaléka? Mi ennek a szerepe az alkalmazkodás kialakításában? 6. Mi a stressz, és milyen szerepe van a kedvezőtlen körülményekhez való alkalmazkodásban?

Milyen relaxációs módszereket alkalmazhat az ember a saját adaptációs képességeinek növelésére?

Ez a tankönyv anyaga Biológia 11. osztály Osztapcsenko, Bálán