uabooks.top

Emlékezzetek, mely ökológiai tényezőket tekintünk forrásoknak, és melyeket létfeltételeknek!? Mely élőlények tartoznak a heterotrópokhoz? Mi a pánmixis? Mit állít a hasadás törvénye?

Minden populáció jellemezhető bizonyos struktúrával: térbeli eloszlással, korstruktúrával, ivararánnyal, genetikai és etológiái struktúrával. A populáció struktúrája adaptív jellegű, mivel az az egyedek és a ökológiai tényezők kölcsönhatásának az eredménye. Valamilyen szintig ez dinamikus: a környezet feltételeinek változása kiváltja a populáció struktúrájának megfelelő változását. A populáció struktúrájának dinamizmusa lehetőséget nyújt a lehető legnagyobb mértékben felhasználni az élőhely forrásait.

A populáció térbeli eloszlása. Bármelyik populáció többé-kevésbé szorosan kapcsolódik egy bizonyos területhez. Mivel minden terület csak bizonyos számú egyedet képes eltartani, ezért a jelenlévő források felhasználásának teljessége nemcsak a populáció egyedszámától függ, de az egyedek térbeli eloszlásától is.

Az egyedek térbeli eloszlása lehet: véletlenszerű, szabályos és csoportos (ЗО. 1. ábra). A véletlenszerű térbeli eloszlással általában akkor találkozunk, ha az élőhely nem homogén, az egyedek nem verődnek csoportokban. Szabályos eloszlás általában ott található, ahol az egyedek között erős versengés vagy antagonista kapcsolat van. A csoportos (foltos) eloszlása esetében a populáció egyedei a teret nem egyenletesen lakják be, szabad helyeket hagynak, amelyek nem alkalmasak az életre.

ЗО. 1. ábra. Az egyedek eloszlás típusai a populáción belül: 1 — szabályos, például sokserté-jűekhez tartozó csaliféreg a tenger litorális régióit népesíti be; 2 — véletlenszerű, például vegyes erdő; 3 - csoportos (foltos), például halrajok létrejötte

A populáció egyedeinek eloszlása határozza meg a fajon belüli versengés szintjét és fajon belüli kapcsolatok valószínűségét (ettől függ a szaporodás hatékonysága).

Az állati populációk területhasználati jellegének függvényében megkülönböztetünk rezidens, nomád és vándorló (vonuló) fajokat (30.2. ábra). A rezidens fajok populációi (hozzatok fel példákat!) hosszabb ideig élnek egy területen. A nomád fajok viszonylag csekély mértékben vándorolnak táplálékkeresés szaporodás, áttelelés közben. CHozzatok fel példákat!) A vándorló (vonuló) fajok populációi törvényszerűen változtatják élőhelyüket, amelyek térbelileg jelentősen elkülönültek. A vonulást, akárcsak a nomád vándorlást, gyakran a feltételek szezonális változásai váltják ki, és általában meghatározott útvonalon történik.

30. 2. ábra. Az állatok vonulása és nomád vándorlása: 1-а közönséges daru őszi vonulásának útvonala: a madarak tavaszi és őszi vonulása többé-kevésbé állandó útvonalon zajlik; 2 - nomád vándorlás előtt a farkasok falkába verődnek; madarak vándorlásával ellentétben a farkasok nem állandó útvonalakon közlekednek, hanem a környezeti feltételektől függően (például táplálék hiány esetén)

A populációk korstruktúráját a

különböző korcsoportok egyedszámlának aránya határozza meg. Az amerikai öko-

lógus A. Bodenheimer három fő élettani periódust különít el a populáció egyedei között: prereproduktív, reproduktív és posztreproduktív. Ezek hossza változó lehet: például az egynyári növények, sok rovar és atka faj képes szaporodni már élete első évében. Velük ellentétben a fásszárú növények és a nagytestű gerincesek később válnak ivaréretté: például az erdei fenyő 12-14 éves korában kezd szaporodni, a viza 12-18 évesen.

Általában a populációkban kedvező körülmények között megtalálhatóak az összes korcsoport képviselői. Ez biztosítja a normális egyedszámot és populációsűrűséget. Ha az arány felborul, és a prereproduktív, illetve reproduktiv egye-dek száma lecsökken, akkor bekövetkezhet a populáció degradációja.

Ha az egyedek ivarérettsége későn áll be és a reprodukció képessége alacsony (cetek, tokhal, pisztráng, libanoni cédrus, szibériai jegenyefenyő, ginzeng, kosbor), akkor az ember általi intenzív felhasználásuk szintén degradációt okozhat. Az ilyen populációk a legérzékenyebbek a fiatal és ivarérett egyedek veszteségére.

A populáció ivararányát a különböző nemekhez tartozó egyedek aránya határozza meg (1:1; 1:2, stb.). Elméletileg a váltivarú fajok populációiban az ivararány 1:1 kéne legyen (30. 3. ábra). Ugyanakkor, a különböző nemek képviselőinek eltérő életképessége miatt, az arány bármelyik irányba eltolódhat.

30. 3. ábra. Az olyan populációban, amelyikben az ivar a megtermékenyítés pillanatában eldől, a nőstények és a hímek aránya a hasadás törvényének értelmében 1:1 kellene legyen

Emlékezzünk: A hímek és a nőstények differenciált halálozásának fő oka -a genomjuk sajátosságai. Általában kevésbé életképesek heterogaméta nem képviselői, mivel fenotípusukban gyakrabban jelenik meg az ivari kromoszómákban letális és félletális recesszív alléi.

A magas populációsűrűség biztosítja a gyors szaporodást, míg az alacsony populáció-sűrűség esetén az ellenkező neműek nehezen találnak egymásra. Például, a kék bálnák nagyfokú vadászata olyan mértéket öltött, hogy a faj populációit csak nagyon apró csapatok képviselik. Olyan helyzet állt elő, hogy a hímek és a nőstények nehezen találnak egymásra. Ennek következtében megfigyelhető a vemhes nőstények számának stabil csökkenése. A nagyon alacsony populáció-sűrűség sok gerinces állatfajban kiváltja a párosodásra való kényszer hiányát.

Kulcsszavak és fogalmak

rezidens, nomád és vándorló populációk.

1. Mi határozza meg a populáció térbeli eloszlását? Milyen lehet? 2. Milyen típusú lehet az állatok populációja területhasználati jelleg szerint? 3. Mi a populáció korstruktúrája? 4. Mi határozza meg a populációk ivararányát?

Mi a biológiai lényege az ivari dimorfizmus jelenségének?

Ez a tankönyv anyaga Biológia 11. osztály Osztapcsenko, Bálán