uabooks.top

2. FEJEZET

A FÖLD FÖLDRAJZI BURKÁNAK ÁLTALÁNOS TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI

EZT TUDNI KELL, HOGY KÉPESEK LEGYÜNK:

értékelni az ismeretek jelentőségét a Föld mozgásáról a világ természettudományi képének kialakulásához;

modellezni a Föld természeti jelenségeit a nap-éj egyenlőségek és a napfordulók idején;

feladatokat oldani meg a helyi és a zónaidő meghatározására;

megmagyarázni a napi és éves ütemek megnyilvánulásának törvényszerűségeit a

természetben.

 

EMLÉKEZZ VISSZA!

Mi a föld tengelye? Milyen irányban és mennyi idő alatt tesz egy fordulatot saját tengelye körül a Föld?

Mennyi idő alatt tesz meg egy teljes fordulatot a Föld a Nap körül?

Milyen mozgásfélékben vesz részt a Föld. Bolygónk egyszerre többféle mozgásban vesz részt: saját tengelye körül; közös tömegközéppont körül a Holddal; a Nap körül, együtt a Naprendszerrel; Galaxisunk magja körül és vele együtt - a Világűrben. Azonban a legfőbb mozgás a saját tengelye körüli keringés (napi mozgás) és a Nap körüli keringése (éves), mert ezeknek döntő jelentősége van mindegyik folyamatban, amelyek a felszínén és a méhében történnek.

A Föld saját tengelye körüli keringésének következményei. A Föld saját tengelye körüli keringésével kapcsolatos a bolygó alakja. A Föld, az elterjedt képzelet ellenére, nem szabályos gömb. Valójában az egyenlítő mentén megnyúlt, a sarkok vidékén lapult.

A gömb alaktól való eltérés oka a centrifugális erő, amely a Föld saját tengelye körüli keringése idején képződik. A sarkon a centrifugális erő nullával egyenlő, az egyenlítőn, ahol a forgási sugár a legnagyobb - a legintenzívebb. Emiatt az anyag elúszik a sarkoktól az egyenlítő felé: a sarkokon a földfelszín süllyed, az egyenlítőn emelkedik.

Ezért a Föld alakja forgási ellipszoiddá alakul át - geometriai testté, amelyet az ellipszoid forgása hoz létre saját kistengelye körül.

Az anyagösszetétel és a tömegeloszlás különbözőségei miatt a Föld az egyenlítőn is lapult. Ezenkívül a déli féltekén az 50-60° szélességi körök között a földfelszín magasabb, az északi féltekén ugyanezeken a szélességeken alacsonyabb az ellipszoid felszínétől. A Déli-sark 30 méterrel alacsonyabb, az Északi-sark ugyanennyivel magasabb ugyanazon ellipszoid felszínétől.

Tehát a Föld tényleges geometriai formája nem szabályos és geoidnak nevezték el (7.1. ábra), amely szó szerint földszerűt jelent. A geoid felszíne egybeesik a Világóceán háborítatlan felületével, amelyet feltételesen a földrészek alatt húznak meg és alapnak tekintik a domborzat magasságainak számolásánál. A geoid eltérése a gömb alaktól nem haladja meg a 0,0015 %-ot, emiatt a földrajzban gyakran használják a földgömb kifejezést.

A Föld saját tengelye körül az óramutató járásával ellentétes irányban forog, ha az Északi-sark felől szemléljük. Ennek a mozgásnak köszönhetően válik valóra a nappalok és az éjszakák váltakozása

(teljes nap) tesz meg. A teljes nap az idő fő egysége a Földön. Mindegyik következő délkörön a teljes nap ugyanabban a pillanatban nem egyforma, ami a földgömb napsugarak általi egyenlőtlen megvilágítottságával kapcsolatos. Ezért az adott délkörön ezt valódi napidőnek (szoláris idő) vagy helyi időnek nevezik.

Ha az ország területe nagyon kiterjedt nyugatról kelet felé, a helyi idő a különböző részein nem egyforma. Ez kényelmetlen a gyakorlati tevékenységben. Ezért a nemzetközi megállapodások alapján bevezették a zónaidőt. Ennek érdekében a Földet, amely 24 óra alatt tesz meg egy fordulatot saját tengelye körül, felosztották 24 időzónára (a 0.-tól a 23.-ig). Mindegyik időzóna kiterjedése (nyugatról kelet felé) 15°, mert 360° : 24 = 15. Mindegyik időzóna összes pontjában az időt egyformának fogadták el (7.2. ábra). Az időzónák határát esetenként az államhatárok figyelembevételével húzzák meg. Az időzóna a középső délkör által kétfelé osztódik. Mindegyik időzóna középső délkörének valódi napideje a zónaidő. A Greenwichi délkör helyi idejét világidőnek nevezik.

Ha nyugatról kelet felé haladunk a földgömb körül, mindegyik következő időzónában az óra mutatóit egy órával vissza kell állítani. Az ilyen utazás végén (24 időzónán áthaladva) megállapítható, hogy eltűnik egy teljes nap. Ez azzal kapcsolatos, hogy a világkörüli utazás ideje alatt nappal szemben, vagyis nyugatról kelet felé, az óra mutatóját mindegyik

feleslegessé válik.

Nemzetközi megállapodások alapján, amit azért kötöttek meg, hogy elkerüljék a félreértéseket a dátummal, a 180°-os délkörön meghúzták a dátumválasztó vonalat. Ez a vonal a Föld leggyérebben lakott területeit érinti. Ettől a vonaltól számlálják a teljes napot, amely keletről nyugat felé halad. Ezért a dátumválasztó vonal átszelésével ebben az irányban a dátumhoz hozzáadnak egy napot. Például, január elseje helyett január másodika lesz. Ha ellen-

kező irányban haladunk, ugyanazt a napot kétszer kell számolni: december 31. után újra december 31. lesz.

A nappalok és az éjszakák változása napi ütemeket (ritmusokat) idéz elő a természetben, vagyis a különböző természeti folyamatok rendszeres ismétlődését egy teljes nap folyamán. Hozzájuk tartoznak a törvényszerű változások a Föld megvilágítottságában, a levegő hőmérsékletében, a parti szelek irányában stb. Nem kevésbé látványosabb napi ütemek észlelhetők az élő természetben. Például, sok virág nyílik ki, majd összezárul bizonyos napszak alatt. Az állatok többsége egész éjjel alszik, egyesek pedig ellenkezőleg, épp ebben az időben válnak aktívvá. Az ember élete szintén alá van rendelve a napi ütemeknek.

Fontos következményei a tengelykörüli forgásnak az eltérések a térben vízszintesen mozgó objektumok (folyók, tengeráramlatok, légtömegek és mások) saját kezdeti haladásirányuktól. A Föld forgásának eltérítő tevékenységét Coriolis-erönek (a francia G.-G. Coriolis francia tudós nevéről) nevezik. Az északi féltekén jobbra térülnek el, a déli féltekén balra. Az eltérések az egyenlítőtől mindkét sark irányában fokozatosan növekednek. Ha nem vesszük figyelembe ennek az erőnek a tevékenységét, nem lehet megérteni a légtömegek és az óceáni vizek körforgásának okait összes következményeikkel. A Coriolis-erő megmutatkozik a folyók jobboldali partjainak alámosásánál az északi féltekén, és a baloldaliaknál a déli féltekén.

A Föld pályamozgásának következményei. A Föld a Nap körül keringési pályán kering, amelynek ellipszis formája van. A Föld tengelye 66°33’ szögben meg van dőlve a keringési pálya síkjához viszonyítva. Ezért a Földnek a Naphoz viszonyított keringési pályáján négy jellemző helyzet alakul ki: nyári napforduló (június 21-22-én) és téli napforduló (december 21-22-én), tavaszi nap-éj egyenlőség (március 21-22-én) és őszi nap-éj egyenlőség (szeptember 22-23-án). Viszont az egyenlítőn, amely felosztja a földgömböt két féltekére - északira és délire, a napsugarak beesési szöge (és a meleg mennyisége) keveset változik az év folyamán. Ezért ott nincsenek évszakok: tél, nyár, ősz, tavasz.

A szélességi köröket, amelyek között a Nap délben elfoglalja a legmagasabb pontot az égen, az úgynevezett zenitet, olyan helyzetet, amikor a napsugarak beesési szöge 90°-kal

egyenlő, térítőknek nevezik. Megkülönböztetik a Ráktérítőt és a Baktérítőt. Mindegyik térítőn a Nap az év folyamán egyszer van zeniten. Ugyanakkor távolodással a térítőktől a sarkok felé, a Nap déli magassága törvényszerűen csökken, és a napsugarak beesési szöge soha nem éri el a 90°-ot. Ez vezet az évszakok változásához.

A magas szélességeken jellemző a sarki nappal és éjszaka. Kiterjedésük természetes

sarkköröknek neveznek. Megkülönböztetnek Északi és Déli sarkköröket. A sarkokhoz közeledve a sarki nappal vagy éjszaka időhossza törvényszerűen növekedik. A sarkkörökön időhosszuk egy teljes nap, a sarkokon közel félév.

A Nap magasságától, valamint a nappal és az éjszaka időhosszától függően, a földgömbön megvilágítási öveket (égöveket) különböztetnek meg, amelyek határvonalai a térítők és

forró égöv, amelyben a Nap

mindegyik szélességi körön kétszer van zeniten az év folyamán.

A térítők és a sarkkörök között helyezkednek el az északi és a déli mérsékelt égövek, ahol a Nap soha nem tartózkodik zeniten, viszont 24 óra folyamán feltétlenül végbemegy a nappal és az éjszaka változása, amelyek időhossza az évszakoktól és a földrajzi szélességtől függ. A sarkkörökön túl terülnek el az északi és a déli sarkvidéki égövek. Ezekre az égövekre jellemzők a sarki nappal és éjszaka jelenségek, amelyek időhossza a földrajzi szélességtől függ.

A Föld pályamozgásának földrajzi következménye az évszakok váltakozása, a nappalok és az éjszakák különböző időtartama, a megvilágítási övék, a folyamatok és a jelenségek éves ciklusa a földrajzi burokban, amelyek a növények és az állatok életvitelén tükröződnek, valamint az ember gazdasági tevékenységén.

ELLENŐRIZD TUDÁSOD

EZT TUDNI KELL:

a Föld saját tengelye körüli forgásának fő földrajzi következményei: a bolygó alakja, a nappalok és az éjszakák váltakozása, az idő válfajai és az időzónák, a természet napi ütemei, a Coriolis-erő képződése;

-

zása, a megvilágítási övék, éves ütemek a természetben.

AZ ELMÉLETTŐL A GYAKORLATIG

1. Határozd meg a helyi idők közötti különbséget saját településed és Kijev, Lviv, Szúrni és Odessza között. Vedd figyelembe, hogy egy fok egyenlő négy perccel (1 ° = 4 perc).

2. Határozd meg a helyi és a zónaidő közötti különbséget saját településeden.

-

ben 18 óra van.

-

nokat, akik az USA és Ausztrália fővárosában élnek. Határozd meg, kijevi idő szerint hány órakor kell ezt megtenned.

KUTATÁSI FELADAT

-

ség és a napforduló napjaiban.

2. A Coriolis-erő megnyilvánulása saját vidéketek folyóin.

 

A FÖLD FÖLDRAJZI BURKA

EZT TUDNI KELL, HOGY KÉPESEK LEGYÜNK:

megmagyarázni a földrajzi ismeretek jelentőségét a környezet megóvásában; kideríteni a kölcsönös kapcsolatokat a természetben és figyelembe venni azokat tevékenységünkben;

vázolni a problémákat, amelyeket az embernek a természetbe való beavatkozása idézett elő;

különböző módszereket ajánlani az embernek a környezetre gyakorolt negatív hatásának elkerülésére.

 

Ez a tankönyv anyaga Tankönyv földrajz 11. osztálya Pesztusko, Uvarova, Dovgan