Інформація про новину
  • Переглядів: 261
  • Дата: 9-06-2020, 21:45
9-06-2020, 21:45

15. A vízburok. a világóceán

Категорія: Tankönyvek magyar » Földrajz





Попередня сторінка:  14. A légkör erőforrásai. az éghajlat változásai
Наступна сторінка:   16. A vízburok. A szárazulat vizei

EMLÉKEZZ VISSZA!

Miben különbözik a tengervíz az édesvíztől? Mi okozza az óceán vizének mozgását?

A víz tartalékai és megoszlása a Földön. A víz egyike a legelterjedtebb anyagoknak a természetben. A víznek különleges tulajdonságai vannak, melyeknek köszönhetően a természetben három halmazállapotban fordul elő: cseppfolyós gáznemű és szilárd. A bolygó összes vizei alkotják a Föld vízburkát - a hidroszférát.

A víz összmennyisége a Földön 1,5 milliárd m3. A hidroszféra fő tömege a tengerekben és az óceánokban összpontosul - 96,5 % (a Föld felszínének 71 %-a). A víz térfogata alapján a második helyet foglalják el a gleccserek és a sarkvidékek hói (többnyire az Antarktisz és Grönland jégtakarói), ahol a hidroszféra vizeinek 2 %-a tartalékolódik. A szárazulat vizei alkotják a hidroszféra legkisebb részét (0,02 %) - a folyók, a tavak, a mocsarak.

A Világóceán részegységei. A Világóceán folyamatos vízi térség a Föld felszínén. A

Csendes-, Atlanti-, Indiai-

és Északi-Jeges-óceán. Az óceánok mindegyikének saját természeti sajátosságai vannak, sok a közös is közöttük, mert vizeik szabadon keverednek.

Az óceánok részeit, amelyek mélyen bevágódnak a szárazföldbe vagy elkülönülnek az óceánoktól szigetekkel és félszigetekkel, tengereknek nevezik. A tengerek felszínét vízi térségnek nevezik. Megkülönböztetnek perem-, földközi- és szigetközi tengereket. A peremtengerek a földrészek szélein helyezkednek el és kevésbé vágódnak bele a szárazulatba, mint például: a Barents-tenger az Északi-Jeges-óceánban, az Arab-tenger az Indiaióceánban, a Bering-tenger a Csendes-óceánban. A földközi tengerek a földrész belsejében vagy földrészek között helyezkednek el és egy vagy több szorossal kapcsolódnak az óceánhoz. Példái ennek a tengertípusnak a Fekete-, a Földközi- és az Azovi-tenger az Atlanti-óceánban, a Fehér-tenger az Északi-Jeges-óceánban, a Vörös-tenger az Indiaióceánban. A szigetközi tengerek szigetek között helyezkednek el. Példája ennek a tengertípusnak a Jáva- és a Banda-tenger a Csendes-óceánban.

Az óceánnak vagy a tengernek azt a részét, amely mélyen beékelődik a szárazföldbe, de szabadon kapcsolódik az óceánhoz, öbölnek nevezik. Egyes esetekben az öböl elnevezés

történelmileg ragadt a Csendes-óceán olyan részeire, amelyek ténylegesen tengerek, mint például a Mexikói-, a Hudson- vagy a Perzsa-öböl.

A víz térségének viszonylag szűk részét, amely összeköt két szomszédos vízfelületet és szétválasztja a szárazulat részeit, szorosnak nevezik. Például, a Kercsi-szoros, a Boszporusz-és a Magellán-szoros.

A Világóceán és az atmoszféra kölcsönhatása a hőmérsékletükre. A tengervíz a napmeleg jó tárolója és hő-átadója. Például, az óceáni vizek felső, tízméteres rétege annyi hőt tud megtartani, amennyivel az egész légkör sem rendelkezik. Lehűlve, az óceán nagylelkűen adja át melegét a légkör szomszédos rétegeinek, felmelegítve azt. Ha az óceán nem lenne, a levegő átlagos hőmérséklete a Földön nem +15 °С, hanem -21°C lenne.

A Világóceán felszíni vizeinek átlagos hőmérséklete 17,5 °С. Ez közel három fokkal magasabb a Föld földközeli levegőjének átlagos hőmérsékleténél. A legmelegebb felszíni vizei a Csendes-óceánnak vannak, ahol az átlagos hőmérséklet meghaladja a 19 °C-t. Az Indiai-óceán felszíni vizeinek átlagos hőmérséklete eléri a 17 °C-t. A harmadik helyet az Atlanti-óceán foglalja el 16,5 °С vízhőmérséklettel. A legalacsonyabb az Északi-Jegesóceán vízhőmérséklete, átlagosan 1 °С.

A víz keveredése következtében a hő a felszíni vizektől a mélyebb óceáni rétegekbe jut. Viszont a mélységgel a Világóceán vizének hőmérséklete fokozatosan csökken és két kilométer mélységben nem emelkedik 2—3 °С fölé. A tengervíz —2 °С alá történő lehűlése esetén a víz felszínén jég képződik. Jég borítja a Világóceán felszínének 15 %-át. A jég kiterjedésének határa az évszaktól, a szelektől és az áramlatoktól függ. Egyes hatalmas kontinentális jégdarabok, jéghegyek még a 30°-os szélességen is előfordulnak.

A légkör hatása a Világóceán vizeinek sótartalmára. A tengervíz több tíz kémiai elem oldata. A legfontosabb szerepet a sók

bármilyen egység ezred része (%o). A Világóceán átlagos sótartalma 35 %o. Ez azt jelenti, hogy 1 kg tengervízben 35 g só van feloldott állapotban. Az óceáni vizek sótartalmát elsősorban a csapadék és a párolgás aránya határozza meg. Ezenkívül függ a tengeráramlatoktól, az édes folyóvizek beáramlásától, és részben ajég keletkezésétől és olvadásától.

A legalacsonyabb az óceáni vizek sótartalma a magas szélességeken, ami az alacsony párolgással, a csapadék túlsúlyával a párolgás fölött, és részben a jég olvadásával magyarázható. A trópusi szélességekhez közeledve a sótartalom emelkedik. Például, az Atlanti-óceánban a sótartalom eléri a közel 38 %o-et, az Indiai- és a Csendes-óceánban 37 %o. A vizek magas sótartalmát a magas párolgással és a kevés légköri csapadékkal magyarázzák. Az egyenlítő irányában a sótartalom 33-35 %o-re csökken.

Tehát, kipárologva a Világóceánból, a víz biztosítja a légkört hővel és nedvességgel. Ezért a különböző földrajzi szélességeken a tengervíznek saját hőmérséklete és sótartalma van. A Világóceán vizeinek tulajdonságait a Föld egyik vagy másik területének éghajlata határozza meg. Például, az egyenlítőn a tengervíz nagyon meleg (+25 °С... +29 °С). Meleg a víz a trópusi szélességeken is, ahol a víz hőmérséklete eléri átlagosan a +19 °C-t. Viszont, összehasonlítva az egyenlítői szélességek vizeivel, a trópusok vizei sósabbak. A hőmérsékleti viszonyok és a tengervíz sótartalma a mérsékelt szélességeken változatosabb. Például, a mérsékelt öv felszíni vizeinek átlagos hőmérséklete +10 °С és +15 °С között ingadozik. A déli féltekén lecsökkenhet 0 °C-ig is. A Világóceán sótartalma a mérsékelt szélességeken 34 %o-ről 10 %o-re csökken. A vizek, amelyek a Világóceán legészakibb és legdélibb részein képződnek, a leghidegebbek. Hőmérsékletük egyes helyeken csak -1,8 °С, a víz sótartalma pedig alacsonyabb, mint a Világóceán átlagos sótartalma.

A légkör hatása a víz mozgására az óceánban. Az egyik legfontosabb oka a víz mozgásának az óceánban a szél, amely szél-hullámokat hoz létre (szél által okozott vízingadozást) (15.1. ábra). A hullámzás magassága általában nem haladja meg a 4 métert, ritkábban elérheti a 8-10 métert, esetenként előfordulhatnak 20 és több méter magasságú hullámok is.

Minél hosszabb a szél útja a vízfelszín fölött, annál magasabbak a hullámok.

Ezért a legmagasabb hullámok a nyugati áramlás uralkodásának vidékein alakulnak ki, különösen a déli félteke mérsékelt szélességein, ahol csak óceáni vízfelszín található. A hullámok magassága az óceán mélységétől is függ. A nagy mélységek és a határtalan vízi térségek elősegítik a hullámok növekedését. Nem véletlenül fordulnak elő nagyon magas hullámok elsősorban a Csendes-óceánban.

A légkör hatása az óceánra szintén nyomon követhető a tengeráramlatok által. A tengeráramlatok a tengervíz egyik helyről a másikra történő állandó mozgása. Sok száz éve a víztömegek ugyanazon útvonalon mozognak a szél hatására, mert a legnagyobb tengeráramlatok irányvonala csaknem egybeesik a bolygó fő levegőfolyamainak irányával. A tengeráramlatok lehetnek melegek és hidegek, amit a térképen piros vagy kék színnel ábrázolnak.

Ha az áramlatok az egyenlítői (trópusi) övből a magas szélességekre haladnak, akkor melegek, mert hőmérsékletük magasabb, mint a környező vizeké. Vagy fordítva, az áramlatok, amelyek a magas szélességek felől az egyenlítő felé haladnak, hidegek, hiszen a hőmérsékletük alacsonyabb, mint a környező vizeké. Az áramlatok vizének hőmérséklete fokozatosan változik a környező vizek hatására, ezért a meleg és a hideg áramlatok közötti hőmérsékletkülönbség esetenként csak néhány fok.

Az óceáni vizek mozgásához hozzátartozik a dagály és az apály is - a víz időnkénti ingadozása, amelyet a Hold és a Nap vonzási ereje idéz elő. Az óceánok és a tengerek felszínének szintje időről időre (általában naponta kétszer) változik: fokozatosan emelkedik, majd csökken. Dagály idején a víz a partokhoz folyik, apály idején távolodik a partoktól. Ezeket a mozgásokat a partvidékeken élőkjól ismerik. Ha a nyílt óceánon a dagály magassága eléri a 0,5 métert, a sekély vizű tengerekben néha meghaladja a 6 métert, a folyók torkolatánál pedig a 15 métert és magasabbat.

Előidézheti-e a földkéreg mozgása a víz mozgását az óceánokban. A földkéreg mozgása gyakran szökőárat (cunami) idéz elő - hullámokat, amelyeket földrengések és vulkánkitörések okoznak (15.2. ábra). A szökőár jelentősen különbözik a szél-hullámoktól, hiszen ez a hullám az egész vízréteget magával ragadja, az aljzattól a felszínig. A szökőár nemcsak egy bizonyos irányban terjed, hanem kialakulásának helyétől minden irányban. A nyílt óceánban nehéz meglátni és érezni a szökőárat, mert magassága ott ritkán haladja meg a 60-90 centimétert. A partokhoz közeledve a szökőár, amely 50-1000 km/h sebességgel halad, gyorsan és hirtelen növekedik 50 m-re és magasabbra. Itt érezhető hatalmas energiájuk.

A Világóceán erőforrásai. A Világóceán legfőbb kincsei a biológiai, az ásványi és az

energetikai

A biológiai erőforrások - az óceán összes élő szervezete, amelyet fel tud használni az ember. A Világóceánt néha a biológiai erőforrások kamrájának is nevezik: itt több mint 160 ezer állatfaj él és közel 10 ezer moszatfaj. Többek között a bentosz - a tengerfenék élőlényei: kagylók, rákok, tarisznyarákok, valamint különböző moszatok, baktériumok. Itt van a nekton is, az aktívan úszó élő szervezetek, amelyek a víz rétegeiben élnek és jelentős távolságokat képesek úszni a vízben függetlenül az áramlatok irányától. Közöttük találhatók a bálnák, a delfinek, a tengeri kígyók és a teknősök, a halak többsége. Velük együtt élnek a planktonok - apró élő szervezetek, amelyek mintha a vízrétegben függenének és passzívan mozognak az áramlatokkal.

A tengerlakó élőlények nagy száma és változatossága ellenére, a Világóceán területének 60 %-a a földrészek sivatagjaira emlékeztet. Hiszen az élő szervezetek, amelyeknek napfényre és oxigénre van szükségük, többnyire a partmelléki és a felszín-közeli vizekben élnek. Épp itt foglalkoznak ipari halászattal - az ember értékes élelmiszerének kifogásával. A halakon kívül tarisznyarákokat, kagylókat halásznak, fogyasztható és gyógyhatású moszatokat termelnek ki, vadásznak a tengeri állatokra (bálnákra, rozmárokra, fókákra), amelyek az ipar számára nyersanyagforrásul szolgálnak (többek között zsír, bőr, szőrme). A biológiai erőforrások nagyobb részét a Csendes-óceánból termelik ki, amelytől jelentősen lemarad az Atlanti-, az Indiai- és az Északi-Jeges-óceán.

Az ásványi erőforrások az óceánok ásványkincsei, amit fel tud használni az ember. Ezekhez tartozik elsősorban a só. A tengerekből termelik ki az ember számára szükséges konyhasó minden negyedik tonnáját. A tengerfenékről aktívan termelik ki a kőolajat és a földgázt, amelyek tartalékai az óceánokban elérik a bolygó készleteinek nem kevesebb mint 40 %-át. Hatalmas lelőhelyeket nyitottak meg és aknáznak ki nemcsak a selfen, hanem nagy mélységekből is az óceánok aljzatáról. Az óceán-szárazulat határán a partok kimosódásának, a törmelékes anyag folyók, hullámzások és áramlatok általi elhordása és lerakása eredményeként új domborzatformák képződtek - partmelléki szirtek, fülkék, boltívek, síkfelszínű strandok stb. Itt szintén folyik új, tengeri eredetű üledékes kőzetek képződése -

homok, murva, kagylós homok stb. A tengerpartok intenzív rombolódása a partvidékek övezetében gyakran különböző ásványkincsek (arany, platina, titán, gyémánt stb.), gazdag hordalékásványok lelőhelyeinek képződését hozza létre.

Az energetikai erőforrások - az óceánok energiája, amelyet hasznosítani tud az ember. Ez elsősorban a dagály és az apály energiája, amelyet villamos-energia termelésére használnak fel. Ehhez speciális dagályerőműveket építenek. Ilyenek Franciaországban, Oroszországban, Kínában stb. működnek. A tenger hullámainak energiáját Japánban, Ausztráliában, Nagy-Britanniában, Indiában és más országokban hasznosítják.

A Világóceán problémái. Ezek a problémák elsősorban az óceán különböző erőforrásainak kimerülésével és vizeik szennyeződésével kapcsolatosak. A Világóceán vizeit az ipari és a háztartási hulladékok, a szemét szennyezik. Visszafordíthatatlan károkat okoznak az óceánoknak a kőolaj szállító hajók és a kitermelő olajfúró tornyok balesetei, a kőolajszármazékokkal szennyezett vizek kibocsátása. A szennyezők között található úgyszintén a számos teher- és utasszállító tengeri közlekedési eszköz. A Világóceán szennyezése és kimerülése már régen globális jellegű. Ennek a problémának meggondolt megoldásához az egész emberiség összefogására van szükség, hiszen ettől függ a jövője.

ELLENŐRIZD TUDÁSOD

EZT TUDNI KELL:

a hidroszféra a Föld vízburka; a Világóceán végtelen vízi térség a Föld felszínén; a Világóceánt négy óceánra osztják;

-

talma van;

a víz fő mozgásfajtáihoz tartoznak az óceánban: a szél-hullámok, a szökőárak, az áramlatok, a dagály és az apály;

-

sok;

-

nyeződése, amelyet az ember gazdasági tevékenysége idéz elő.

AZ ELMÉLETTŐL A GYAKORLATIG

A tudományos kutatások arról tanúskodnak, hogy az utóbbi 1500 évben a Világóceán szintje szünet nélkül emelkedett, bár különböző sebességgel. Csak a XX. század folya-

-

zívebben az Északi-Jeges-óceánban emelkedik - évente 2,6 mm-t, az Atlanti-óceánban közel 2 mm-t, a Csendes-óceánban 1 mm-t, az Indiai-óceánban 0,6 mm-t. A Világóceán szintjének átlagos emelkedését a következő 100 évben különbözőképpen értékelik: a számok 10-20 centimétertől 4 méterig ingadoznak.

Mi

lehetnek Ukrajna területén? Ukrajnában milyen természeti folyamatok és mely területeken fognak valószínűleg felerősödni és esetleg katasztrofális méreteket ölteni a Világóceán szintjének további növekedése esetén?

GYAKORLATI MUNKA

-

sonlítani a hideg és a meleg óceáni áramlatok hatását egy földrész éghajlatára.

 

Ez a tankönyv anyaga Tankönyv földrajz 11. osztálya Pesztusko, Uvarova, Dovgan

 



Попередня сторінка:  14. A légkör erőforrásai. az éghajlat változásai
Наступна сторінка:   16. A vízburok. A szárazulat vizei



^