uabooks.top

EMLÉKEZZ VISSZA!

Milyen élő szervezetek hatnak az élettelen természetre? Mi tartozik az élő természethez?

A bioszféra összetevői. A bioszféra élő szervezetekből tevődik össze és nem terjed ki önálló térre, hasonlóra más burkokhoz. Hiszen a szervezetek - a növények, az állatok, a gombák és a baktériumok, valamint élettevékenységük termékei - a litoszféra, az atmoszféra és a hidroszféra csak egyes részeit népesítik be. Az élő szervezetek legfőbb tömege a Föld felszín-közeli részén összpontosul, vagyis ott, ahol a leginkább vannak kölcsönhatásban a földi burkok. Viszont a szervezetek egyes formái, többnyire a baktériumok, előfordulnak a litoszféra mélyen fekvő rétegeiben is és csaknem az egész troposzférában. Az élő szervezetek szüntelenül változtatják a környezetet, a természetvilágot körülöttünk: például, a növények oxigénnel töltik fel a légkör készleteit és megkötik a széndioxid-gázt. A szervezetek kivonják a tengerek és az óceánok vizéből a szükséges anyagot a saját csontjuk, páncélzatuk, kagylóhéjuk felépítéséhez. Maradványaikból kőzetek képződhetnek, az élő szervezetek idézik elő a biológiai mállást is - az élőlények által kialakult kőzetrombolódást.

A természeti tényezők hatása az élő szervezetek elterjedésére. A fény, a hő, a nedvességi viszonyok, a talaj - az élettelen természet összetevői, amelyektől a szervezetek élettevékenysége függ. Az élő szervezetek fontos sajátossága - adottságuk alkalmazkodni a lét különböző viszonyaihoz. így, az élőlénycsoport természetes környezete az életkömyezet: például, egyes szervezetek meg tudnak élni még a forrásban lévő vízben is és nem pusztulnak el a gleccserekben sem. A szervezetek egymással való és az élettelen természettel való kölcsönhatásának eredményeként képződött az erdő, a sztyep, a mocsár, a tó, amelyeket természetes ökoszisztémáknak neveznek.

Az élő szervezetek elterjedése a Földön. Az élő szervezetek egyenlőtlenül vannak elterjedve a Földön, viszont az élővilág elterjedése nem rendezetlen. A csaknem 350 ezer növényfaj és a 1,5 millió állatfaj többsége (össz-számuk közel 9/10 része) a szárazulaton összpontosul, ahol a növények uralkodnak. A legfejlettebb élővilága az erdőknek van, a Világóceán legbenépesültebb része a partvidékek és a felszín-közeli vizek: a Világóceán területének csaknem 60 %-a sivatagokra emlékeztet. Még az óceán legbenépesültebb

vidékein is a szervezetek tömege 1 m2-en több tízszeresen alacsonyabb, mint egy közönséges erdőben (17.1. ábra).

A szárazulaton a növények és az állatok elterjedése elsősorban az éghajlat sajátosságaitól függ. Az egyenlítői szélességek forró és csapadékos éghajlati viszonyai között fejlődik az egyenlítői esőerdők változatos és gazdag növény- és állatvilága. A fák itt nem egyszerre hullatják le leveleiket, mint ősszel a mérsékelt övi erdőkben, hanem fokozatosan változnak. Ezért az egyenlítői szélességeken az erdők állandóan zöldek, állandóan virágzik valamelyikük és gyümölcsöket hoz, a fák koronái alatt pedig nedves és párás a levegő, a fák törzseit kígyókra hasonló liánok szövik be. Itt sok a majom, a különböző rovarok (lepkék, bogarak, hangyák), a madarak között sok a papagáj, a folyókban krokodilok élnek.

Ott, ahol eléggé meleg van, de kevés a csapadék, a növény- és az állatvilág nem lehet gazdag. Ilyen viszonyok figyelhetők meg a trópusi szélességek azon vidékein, amelyek többnyire távol helyezkednek el az óceánok és a tengerek partvidékétől. Ezek a sivatagok, amelyek élettelennek tűnnek, viszont igazából ott is van élet, csak nehéz azonnal észrevenni. A növények többsége a felszínen van és nagyon apró a levelük, amelyek kevés nedvességet párologtatnak el; más növények leveleit tövisek váltják fel. A sivatagok egyes növényei csak nagyon hosszú gyökereik révén élnek meg, amelyek segítségével a nedvességet felszívják a mélyből. A sivatagok állatai nagyon edzettek és alkalmazkodtak bizonyos ideig víz nélkül lenni. Sivatagoknak nevezik a Föld sarkvidékeit is, mert ott szintén nagyon szegényes a növény- és állatvilág. Viszont ennek oka már a hideg éghajlat, amely helyenként száraz is. A mérsékelt szélességek éghajlata elősegíti az erdős ökoszisztémák és a sztyeppék fejlődését. Országunk területe éppen a mérsékelt szélességeken helyezkedik el, ahol északról déli irányban fokozatosan találhatók erdők, úgy tűlevelűek, mint lomblevelűek, amelyek sztyeppékre változnak a fűnemű növények uralkodásával.

FÖLDRAJZI KALEIDOSZKÓP

A trópusival összehasonlítva, a mérsékeltövi lomblevelű erdőkben nincs nagyon sok fafajta - maximum néhány száz a néhány ezerrel szemben a trópusokon. Viszont a mérsékeltövi erdők igazi életerő forrásai. A hatalmas tölgyfák például több mint negyed millió levelet tudnak növeszteni egy év alatt. Ez elég ahhoz, hogy ellássanak egy hadsereg ormányos bogarat, darazsat és molylepkét. A lehullott levélaljzatot felhasználják és táplálkoznak velük a rovarok, az ászkarákok és a százlábúak. Ugyanakkor a rovarok nagy száma magára vonzza a szárnyas ragadozók figyelmét.

A Földön még egy évszázaddal ezelőtt is voltak érintetlen vidékek, ahol a növények és az állatok nem találkoztak emberekkel. Azonban azóta a népességszám és igényeik a biológiai erőforrásokra jelentősen megnövekedtek. Követ

kezesképpen, a Föld biológiai diverzitása gyorsan csökkenni kezdett. A mezőgazdaság vált az erdőirtások fő hajtóerejévé, amely a múlt évszázadban lepusztította az északi féltekét, a trópusokon pedig most is tart. A mezőgazdaság felelős a világ néhány nagy füves síkságának és mocsarának elpusztulásáért.

A biológiai erőforrásokra veszélyes a vadászat, a halászat és a különlegességek gyűjtése. Az elmúlt években, hogy megkönnyítsék a garnélarákok elérhetőségét, pusztították a korallzátonyokat, a mangrove erdőket pedig építőanyagok előállítására használták fel. Ez negatívan hatott a tengeri állatvilágra, mert eltűntek olyan területek, ahol sok faj szaporodott. Az elefántokat agyarukért ölik, az orrszarvúakat a szarvukért, a tigriseket a vadászok prémes bőrük miatt keresik.

A biológiai erőforrások. A biológiai erőforrások a növények és az állatok, amelyeket felhasznál az emberiség saját szükségleteire. Ezek az erőforrások univerzálisak, mert sok mindenre felhasználhatók. A biológiai erőforrások megalapozzák a mezőgazdaságot és az

-

séhez. A növénytakaró elengedhetetlen tényező az erózió megakadályozásában, a talaj szántási rétegének megőrzésében, a talajvizek készleteinek feltöltődésében, a felszíni lefolyás változásában. A biológiai erőforrások lehetőséget teremtenek az emberek üdüléséhez, az esztétikai és a tudományos szükségletekhez. Az ember segítségével megújíthatók, azonban különös figyelemmel és óvatosan kell kezelni azokat, mert a biológiai erőforrások kimeríthetők, ezért túlzott kihasználásuk a kimerülésükhöz és eltűnésükhöz vezethet.

ELLENŐRIZD TUDÁSOD

EZT TUDNI KELL:

a bioszféra a Föld burka, amit az élő szervezetek alkotnak, amelyek benépesítik az atmoszféra, a hidroszféra és a litoszféra egy részét; a szerves világ változatos és nagyszámú, amely a Földön egyenlőtlenül oszlik meg;

a Föld biodiverzitása csökken az ember tevékenysége következtében; a biológiai erőforrásokat a növények és az állatok alkotják, amelyek felhasználhatók az emberiség szükségleteire.

AZ ELMÉLETTŐL A GYAKORLATIG

Egyes környezetvédő szakemberek úgy tartják, hogy ott, ahol lehetséges, a vadonélő növényeknek és állatoknak fenn kell magukat tartani. Hiszen könnyebb azokat védeni, ha jövedelmet termelnek, mert ez serkenti a védelmüket. A jövedelmet meg lehet szerezni természetvédelmi területek - nemzeti parkok, védett területek stb. - létrehozásával, ahol bizonyos anyagi térítés fejében a látogatóknak megengednék megfigyelni a vadvilágot, többek között a filmezést és a fényképezést.

Szerinted vannak-e a turizmusnak hiányosságai a vadvilág viszonyai között? Milyen,

jövedelem az életre

Lehetséges-e az ilyen hozzáállást alkalmazni Ukrajnában? Ha igen, melyik régióban?

KUTATÁSI FELADAT (választás szerint)

1. Degradált talajok: használatuk oka és perspektívái.

2. A szélességi öveződés megbomlásának tényezői a földrészeken és Ukrajna területén.

Ez a tankönyv anyaga Tankönyv földrajz 11. osztálya Pesztusko, Uvarova, Dovgan