uabooks.top

EMLÉKEZZ VISSZA!

Mi a szélességi öveződés?

Hogyan hat az ember a talaj képződésére?

Mi a talaj. A talajt néha a tájegység tükrének is nevezik, mert ez sajátos természeti test - egy sor különböző tényező hosszú időn át tartó kölcsönhatásának tükröződése. A talaj a kőzetek felső, aránylag laza rétege, amit a napfény és a hő, a levegő, a víz és az élő szervezetek együtthatása hozott létre. Az élettelen és az élő természet felsorolt összetevői a legszükségesebb tényezői a talaj képződésének. Bármelyik talaj számára fontos, milyen kőzeteken jött létre, mert ezek a megalapozói, ezért anyakőzeteknek is nevezik (18.1. ábra).

Az ilyen kőzetek a leggyakrabban üledékes kőzetek: homok, agyag stb. A talaj a kőzetektől sok tulajdonságával különbözik, azonban a fő különbség a termékenysége, vagy a talajnak az az adottsága, hogy átadja a növényeknek a tápláló anyagokat. A termékenységet a humusz jelenléte határozza meg.

FÖLDRAJZI KALEIDOSZKÓP

A Föld mint bolygó kialakulásának kezdeti időszakában talaj nem volt. Közel 500 millió évvel ezelőtt a Nap, a víz és a szél által felaprózott kőzeteken megtelepedtek az élő szervezetek - a baktériumok és a növények (egy maroknyi földben több mikroorganizmus van, mint ember a Földön). Idővel elhaltak, elbomlottak, és végül televényt képeztek vagy humuszt, a talaj legfontosabb összetevőjét. A televény fokozatosan keveredett a felaprózódott kőzetrészecskékkel. Ennek köszönhetően a talaj lazává vált, ami elősegítette a víz, a levegő és a baktériumok behatolását.

A talajtípusok. A különböző talajképző tényezők egyesülése meghatározza a talajok rendkívüli változatosságát, amelyek különböznek egymástól felépítésükkel, összetételükkel, színükkel, a humuszréteg vastagságával: például, csak Ukrajna területén több száz fajtájukat számlálják. A talajok összességét egy adott területen talajtakarónak nevezik. A talajtakaró többnyire szélességi vagy hozzá közeli kitelj edéssel rendelkezik, vagyis az egyenlítőtől a sarkokig változik. Ez azzal magyarázható, hogy a talajtakaró képződése, mint a természeti övezeteké is, szorosan összefügg a hő és a nedvesség megoszlásával a Földön. Éppen ezért, egy adott természeti övezet határain belül általában egynemű talajok figyelhetők meg. Azonban, mivel a talajok képződésére más tényezők is hatással vannak, elterjedésük nem esik egybe teljesen a természeti övezetek határaival. Tehát, összességében a talajtakaró változatosabb, összehasonlítva a természeti övezetek körvonalaival.

A különböző szélességeken különböző talajtípusok képződnek (18.2. ábra). A legelterjedtebb talajtípus a vöröses-sárga (laterit). Az ilyen színezetet a magas vas- és alumíniumtartalmuk adja. Ezek a talajok (18.3. ábra) az egyenlítői esőerdők alatt képződnek.

A nagy csapadékmennyiség ezeken a vidékeken előidézi a szerves maradványok kimosó -dását a talajokból, ezért a vöröses-sárga talajok termékenysége eléggé alacsony. A trópusokon, ahol a hőmennyiség jelentősen meghaladja a nedvesség-készleteket, szürke- és rozsdabarna sivatagi talajok terjedtek el. Ezek a talajok gyakran szikesek, vékonyak és a növények hiánya miatt kevés humuszt tartalmaznak.

A mérsékelt szélességeken, különösen délen, az arid éghajlat viszonyai között a fűnemű növényzet alatt gesztenyebarna (kastanozem) talajok képződtek. A humuszréteg vastagsága elérheti közel a fél métert, viszont humusztartalmuk jelentéktelen. A legtermékenyebb talajtípus a Földön a csernozjom vagy feketeföldű mezőségi talaj (régóta így nevezik sötét színük miatt). Ezek a talajok a jól kirajzolódó szezonális kontraszttal rendelkező elégtelen csapadékmennyiség viszonyai között alakulnak ki, a fűnemű növényzet alatt olyan anyakőzeteken, amelyek kalciumvegyületeket tartalmaznak. A szerves anyagok itt nem mosódnak ki a talaj alsó rétegeibe, ami elősegíti vastag (esetenként több mint 2 m) humuszréteg képződését. A csernozjomok Ukrajna nemzeti értéke: rájuk esik az összes talaj több mint 65 %-a, ami a világ összes csernozjomjainak negyedét teszi ki.

A csernozjomot szürke erdei talajok váltják fel, amelyek a mérsékelt övi lomblevelű erdők alatt alakultak ki. Itt a csapadékmennyiség csaknem ugyanannyi, amennyi el tud

-

kenyek.

Kpodzolos talajok szintén a mérsékelt szélességeken képződnek, ahol jelentős csapadékmennyiség hullik, ami gyorsan elszivárog és így szállítja a televényt és a tápanyagokat a mélyebb rétegekbe. Ezért a talaj elveszti sötét színét, közel 20 cm mélységben jellegzetes hamura hasonló szürkeszínű réteg jelenik meg. Ezt a színt a talajnak a kvarc adja. A podzolos kevéssé termékeny talajok a fenyves- és a vegyes erdők alatt terjedtek el.

A tundrái glejtalajok a túlnedvesedett és meleg-hiányos helyeken képződtek a sarki szélességeken. Jellemző rájuk a galamb-kék szín, amit glejnek neveznek. Előfordul fagyott talajrétegződés is, a felszínen pedig a tőzeg.

Az arktikus talajok a magas szélességeken terjedtek el, ahol hideg, száraz éghajlat uralkodik és örök fagy. Jelentéktelen mélységig és csak rövid időre enged fel a fagy, ezért

humuszrétegük nagyon vékony, egyes helyeken pedig teljesen hiányzik. Az arktikus talaj nem alkot egybefüggő takarót, hanem olyan helyeken található, ahol a felszínt nem fedi hó és jég.

A talajok hatása a mezőgazdaság szakosodására. Az éghajlat sajátosságai és egyik vagy másik zonális talajtípus uralkodása meghatározza a mezőgazdaság zonális szakosodását. A tundra és az erdőstundra övezetében a tundrai-glejes talajokon, a me-

mékenységű legelőkön többnyire a rénszarvastenyésztés fejlődik. Éppen ez alapozza meg az itteni vidékek szakosodását.

A mérsékelt övtől északra, a tajga hűvös éghajlati viszonyai között az alacsony termé-kenységűpodzolos talajokon többnyire gyorsan beérő növénykultúrákat termesztenek -rozst, árpát, zöldségféléket, egyes gyökérzöldségeket, korai burgonyát. A földművelésnek itt gócszerű a jellege. Délebbre, a meleg mérsékelt éghajlat viszonyai között a legváltozatosabb növénykultúrákat termesztik, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. A takarmánynövények vetésterületei és a természetes legelők elősegítik a tejtermelő szarvasmarha-tenyésztés fejlődését.

Az erdőssztyepen, a szürke erdei talajokon, a sztyeppéken, a csernozjomokon és a gesztenyebarna talajokon a legfőbb növénykultúra a búza, a kukorica, a cukorrépa, a napraforgó. Az állattenyésztés tej-hústermelő irányú. A cukorrépa és a napraforgó átdolgozott hulladékain fejlődik a sertéstenyésztés.

A szubtrópusi öv nyugati részén, a mediterrán éghajlati viszonyok között a termékeny barna- és szürkésbarna talajokon gyümölcs- és szőlőtermesztés terjedt el, nagy területeket foglalnak el a szántóföldek, ahol zöldségféléket és kobakos növénykultúrákat termesztenek.

A nedves szubtrópusokon a mezőgazdaságban aktívan használják ki a vörösföldeket (terra rossa) és a sárgaföldeket (terra frusca), amelyeken értékes szubtrópusi növénykultúrákat lehet termeszteni, két termést is betakarítva évente: télen a mérsékelt égöv növényeit (gabonafélék, zöldségfélék), nyáron a trópusi egynyári (gyapot) vagy többéves (olajfa, citrusfélék, tea, dió, füge stb.) növényeket. Többségben vannak az alacsonytermé-kenységű, degradált talajok az állatok ellenőrizetlen legeltetése miatt.

A változékony csapadékú és monszunerdők övezete, ahol a talaj a száraz évszak alatt erősen kiszárad, a mezőgazdaságot a cukornád-ültetvények, a narancs- és mandarinfák, a banáncserjék és az ananász képviselik.

A trópusi félsivatagok és sivatagok övezetében, a szikes, nagyon szegényes szürke- és rozsdabarna sivatagi talajokon a fő mezőgazdasági irány a juhtenyésztés. A földművelés csak az oázisokban fejlődik.

A szavannák és a bozótosok övezetében vörösföldek és vöröses-barna talajok terjedtek el, amelyek termőrétege könnyen kimosódik az esős időszakban. Ezért itt jelentős területeket foglalnak el a legelők, valamint gyapotot, kukoricát és földimogyorót termesztenek.

Az egyenlítői esőerdők övezetében nagyon kis területen foglalkoznak mezőgazdasággal, mert itt a vöröses-sárga talajok (laterit) termékenysége alacsony.

I A talajok veszélyeztetettsége. Ismeretes, hogy a talajok termékenysége nemcsak a természeti tényezőktől függ, hanem az ember gazdasági tevékenységétől is. Például, műtrágyák felhasználásával fel tudják javítani a talajok termékenységét vagy ellenkezőleg, teljesen el lehet rontani. A talajok degradációja gyakran megtörténik a növényvédő vegyszerek használatának következtében - ezek a vegyszerek az élő szervezetek pusztítására szolgálnak, és többségük nem fordul elő a természetben. A talaj számos antropogén szennyezői között a legveszélyesebbek a nehézfémek - a cink, a réz, az ólom, a kadmium és a higany. Ezek a légköri csapadékkal érkezhetnek, felszíni vagy felszínalatti vizekkel. Ugyanígy csökken a talajok termékenysége a szél- és a vízerózió által, amely a talajok lecsapolása vagy a túlzott öntözés következtében fejlődik. A talajok degradációjának folyamatát vagy termékenységük elvesztését a szakemberek a bolygó csendes krízisének nevezik. Végül is, a talajt nem véletlenül nevezik egy állam és az egész bolygó legfőbb természeti kincsének.

ELLENŐRIZD TUDÁSOD

EZT TUDNI KELL:

a talaj a kőzetek felső laza rétege, amelyet a napfény és a hő, a levegő, a víz és a szervezetek közös tevékenysége alakított át; a talajtakaró a szélességgel változik, ami az éghajlati viszonyoktól függ; egyik vagy másik zonális talajtípus túlnyomó többsége meghatározza a mezőgazdaság zonális szakosodását is;

a talajok termékenysége a természeti tényezőktől és az embertől függ.

AZ ELMÉLETTŐL A GYAKORLATIG

2002. december 5-től méltatják a Talaj világnapját a világon. A Talaj napjának egyesíteni kellene az embereket a világon egy közös ügy érdekében - talajaink védelmére a kimerüléstől, a degradációtól, valamint termékenységük megújításáért.

Magyarázd meg, érdemes-e, figyelembe véve a mai számos kihívást a társadalomban, komoly figyelmet fordítani erre az ünnepre. Ez nem újabb kísérlet elterelni az emberek figyelmét a folyamatban lévő sürgős problémákról? Ha egyetértesz ezzel a méltatással, ajánlj a Talaj napjára olyan rendezvényeket, amelyek szerinted fontosak és hatékonyak lennének.

3. FEJEZET

A VILÁG ÁLTALÁNOS TÁRSADALMIFÖLDRAJZI

TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI

A FÖLDRAJZI TÉR

EZT TUDNI KELL, HOGY KÉPESEK LEGYÜNK:

megmagyarázni a földrajzi tér szerepét a világrendszer kialakulásában; elemezni a világrendszer működési-összetevői felépítését;

társadalom - természet

rendszerben;

rendelkezni a földrajzi kutatások technikájával.

Ez a tankönyv anyaga Tankönyv földrajz 11. osztálya Pesztusko, Uvarova, Dovgan