Інформація про новину
  • Переглядів: 210
  • Дата: 17-06-2020, 03:08
17-06-2020, 03:08

1. A csillagászat tárgya. Fejlődése és jelentősége a társadalom életében. A csillagászat kutatási objektumainak rövid áttekintése

Категорія: Tankönyvek magyar » Csillagászat






Наступна сторінка:   2. Égitestek és éggömb. csillagok. A csillagok nagyságrendje

1. A csillagászat a Világegyetem objektumait és annak egészét vizsgáló alaptudomány. A csillagászat az égi objektumokat, jelenségeket és a Világegyetemben lejátszódó folyamatokat kutatja. Az emberek régóta próbálták megfejteni a környező' világ titkait, meghatározni saját helyüket a Világegyetem - amelyet az ógörög filozófusok Kozmosznak neveztek — rendszerében. Figyelmesen követték a napkeltét és napnyugtát, a Hold fázisai váltakozásainak rendjét, hiszen ettól függött az életük és a munkatevékenységük. Az embereket érdekelte a csillagok változatlan napi mozgása, de megrémisztették őket az olyan kiszámíthatatlan jelenségek, mint a hold- és napfogyatkozások, a ragyogó üstökösök felbukkanása. Az emberekre különösen mély benyomást tettek azok a jelenségek, amelyeknek alapjául az anyag létezésének a tudomány által még nem ismert formái, ismeretlen természeti folyamatok szolgáltak.

A csillagászat (asztronómia - a görög áaxpov - csillag, égitest, vópoc; — törvény szavakból) - az égitesteknek, azok rendszereinek és a Világegyetem egészének felépítését, mozgását, eredetét és fejlődését kutató alaptudomány.

A csillagászat mint tudomány az emberi tevékenység egyik fontos fajtája, amely ismeretrendszert nyújt a természet fejló'désének törvényszerűségeiről.

A csillagászat célja a Világegyetem eredetének, felépítésének és fejló'désének tanulmányozása.

A csillagászat fontos feladatai közé tartoznak a csillagászati jelenségek magyarázatai és előrejelzésük, mint például a nap- és holdfogyatkozások, üstökösök periodikus megjelenése, a Föld közelében elhaladó aszteroidák, nagyméretű meteorok vagy üstökösök magjai. A csillagászat tanulmányozza a bolygók mélyében, felszínükön és atmoszférájukban végbemenő' fizikai folyamatokat, hogy jobban megérthessük a mi bolygónk felépítését és fejló'dését. A nyolc nagybolygó (köztük a Föld), a törpebolygók, holdjaik, az aszteroidák, meteortestek, üstökösök, bolygóközi por és a fizikai tér formájában megjelenő' anyag, valamint a Nap együttesen alkotják a gravitáció által egybekötött Naprendszert.

Fontos a Nap belsejében zajló folyamatok ismerete, fejló'désük prognosztizálása, hiszen ettól függ az élet létezése a Földön. Más csillagok evolúciójának tanulmányozása és összehasonlítása a Nappal segít megismerni csillagunk fejló'dési szakaszait.

A mi csillag galaxisunk és más galaxisok vizsgálata lehetőséget nyújt arra, hogy meghatározzuk a típusát, fejló'dését, a Naprendszer benne elfoglalt helyét, annak a valószínűségét, hogy a Naphoz közel halad el egy másik csillag, vagy magának a Napnak az áthaladását a csillagközi gáz- és porfelhőkön.

Tehát a csillagászat a Világegyetem felépítését és fejló'dését tanulmányozza. A világegyetem kifejezésen a térnek azt a részét értjük, amely magában foglalja a tanulmányozás szempontjából elérhető összes égitestet és azok rendszereit.

2. A csillagászat fejlődésének története. A csillagászat szakágai. A csillagászat és más tudományok kapcsolata. A csillagászat a régmúltban jött létre. Köztudomású, hogy már az ősember is megfigyelte a csillagos eget, majd a barlang falán lerajzolta a látottakat. A társadalom fejlődésével, a földművelés kialakulásával megjelent az idő mérésének, a naptár létrehozásának az igénye. Az égitestek mozgásában, a Hold fázisainak változásaiban észlelt törvényszerűségek lehetővé tették az őskori ember számára az idő egységeinek meghatározását (nap, hónap, év) és az egyes évszakok beköszöntének kiszámítását abból a célból, hogy idejében elvégezhessék a vetési munkákat és betakarítsák a termést.

A csillagos ég megfigyelése a legrégibb időktől fogva alakította az embert mint gondolkodni képes személyiséget. Az állatok időben és térben reflexszerűen tájékozódnak a Nap és más csillagok, valamint a Hold szerint, de csak az emberre jellemző, hogy megjósolja a földi jelenségeket az égbolt megfigyelése alapján. így például az ókori Egyiptomban a papok a Szíriusz csillag pirkadat előtti égbolton való megjelenéséhez kapcsolva jósolták meg a Nílus tavaszi áradási periódusait, vagyis a földműves munkák idejét. Arábiában, ahol a nappali hőség miatt sok munkát az éjszakai órákra halasztottak, alapvető szerepet játszott a holdfázisok megfigyelése.

Azokban az országokban, ahol fejlett volt a tengerhajózás, különösképpen az iránytű feltalálása előtt jelentős figyelmet fordítottak a csillagok alapján történő tájékozódásra.

A legősibb civilizációk - Egyiptom, Babilon, Kína, India és Amerika - írásos dokumentumaiban (i. e. Ill—II. évezred) felbukkannak a csillagászati tevékenységre utaló nyomok. A Föld különböző pontjain az őseink kőtömbökből készült épületeket hagytak maguk után, amelyeket bizonyos csillagászati irányoknak megfelelően tájoltak. Ezek az irányok egybeesnek például a napkelte pontjaival a napéjegyenlőség és napforduló napjaiban. Kőből emelt hasonló nap-hónap mutatót találtak Nagy-Britannia déli részén (Stonehenge, 1. ábra).

Csillagászati megfigyelésekre és kultikus szertartásokra szolgáló hasonló tereket több kontinensen is találtak. Például a Buena Vista (2. ábra) - a nyugati félteke legrégebbi obszervatóriuma, amely a perui Andokban volt, néhány km-re Limától. Tekintettel arra, hogy az obszervatórium az

i. e. 4200-as évekből datálódik, 3000 évvel megelőzte az inkák civilizációját.

A mayák városát, Chichén Itzát azért építették, hogy fogadhassák „az égi látogatókat”. A város legérdekesebb épülete a lépcsőzetes Kukulkán piramis (3. ábra). Turisták ezrei zarándokolnak el ide évente két alkalommal, hogy megtekintsék azt a fényjátékot, ami az őszi és a tavaszi napéjegyenlőségkor látható. Ilyenkor a Nap sugarai a Kukulkán piramis főlépcsőjének nyugati mellvédjére úgy esnek, hogy a fény és az árnyék egy 37 m-es, háromszögekből álló kígyó képét alkotja meg. 7 óra leforgása alatt, ahogy a Nap mozog, az árnyék kígyó a piramis aljáig kúszik, ahol egyesül a kőból faragott kígyófejű lények sokaságával.

Ugyancsak Chichén Itzában építették meg az El Caracol (Csiga) henger formájú obszervatóriumot, amelyet minden jel szerint a Vénusz égbolton való mozgásának megfigyelésére használtak.

A csillagászat, mint minden más tudomány, egymással szorosan összekapcsolt több fejezetet fogíal magában. Ezek a vizsgálat tárgyában, módszereiben, valamint a megismerés eszközeiben különböznek. Történelmi aspektusból szemlélve áttekintjük a csillagászat fejezeteinek kialakulását és fejlődését.

A Földről mint égitestről először az ókori Görögországban tűntek fel helyes tudományos adatok. Eratoszthenész (i. e. 275-194) alexandriai csillagász i. e. 240-ben a Nap megfigyelése alapján viszonylag pontosan meghatározta a földgolyó méretét.

Alexandriai Hüpatia (latinul Hypatia) (370-415) matematikát, csillagászatot, mechanikát és filozófiát tanult, összeállította az első csillagászati táblázatokat.

Nikolausz Kopernikusz (1473—1543) heliocentrikus világképe, amelyet Az égi pályák körforgásairól c. munkájában (1543) fejtett ki, megnyitotta az utat a Világegyetem megismerése előtt. Azonban nehezen hajolt meg, az új haladó tudományos adatoknak csak nehezen engedett az évszázadok során mélyen meggyökeresedett elképzelés arról, hogy a Világegyetem középpontjában a mozdulatlan Föld található. Kopernikusz elméletét véglegesen Galileo Galilei (1564—1642) itáliai fizikus, mechanikus és csillagász erősítette meg, aki egyértelmű bizonyítékokat tárt fel annak hitelességéről. Galilei a legegyszerűbb távcső segítségével végezte el a csillagászati felfedezéseit. A tudós hegyeket és krátereket figyelt meg a Holdon, felfedezte a Jupiter 4 holdját. A Vénusz fázisainak változásai, amit felfedezett, arról tanúskodott, hogy ez a bolygó a Nap, nem pedig a Föld körül forog.

Galilei kortársa, Johannes Kepler (1571-1630) (aki a kor kiemelkedő csillagászának, Tycho Brahenak volt az asszisztense) hozzáférést kapott a bolygók több mint 20 éven át végzett megfigyeléseinek nagy pontosságú eredményeihez. Keplert különösképpen a Mars érdekelte, amelynek a mozgásában jelentős eltérések mutatkoztak a kor elméleteihez képest. Hosszadalmas számításokat követően a tudósnak sikerült levezetnie a bolygók mozgástörvényeit leíró képleteit. Ez a három törvény fontos szerepet játszott a Naprendszerről alkotott ismeretek fejlődésében.

Az a csillagászati ág, amely az égitestek mozgását tanulmányozza, az égi mechanika nevet kapta.

Az égi mechanika lehetővé tette mind a Naprendszerben, mind pedig a Galaktikában megfigyelhető szinte valamennyi mozgás magyarázatát és előzetes kiszámítását.

A csillagászati megfigyelések során egyre tökéletesebb teleszkópokat használtak. Galilei látcsövét Kepler tökéletesítette, majd pedig Cristiaan Huygens (1629—1695). Isaac Newton (1643—1727) új fajtájú teleszkópot talált fel - a reflektor-teleszkópot. A korszerűsített optikai műszerek segítségével új felfedezések születtek, amelyek nem csak a Naprendszer testeire vonatkoztak, de a gyenge fényű és távoli csillagokra is.

1655-ben Huygens megfigyelte a Szaturnusz gyűrűit és felfedezte a Titán nevű holdját. 1761-ben Mihail Lomonoszov (1711-1765) felfedezte a Vénusz légkörét és megvizsgálta az üstökösöket. A Földet tekintve etalonként a tudósok összehasonlították más bolygókkal és holdakkal. így született meg a planetológia tudománya.

A spektrumanalízis felfedezése lehetővé tette a csillagok fizikai természetének és kémiai összetételének tanulmányozását. A Nap spektrumában látható sötét vonalak részletes kutatása, amelyet Joseph Fraunhofer (1787-1826) német tudós végzett el, jelentette az eíső lépést az égitestekről nyert spektrális információ terén. A laboratóriumi spektroszkópia, illetve az atomok és az ionok spektrumelméletének fejlődése a kvantummechanika alapján az ezen alapuló csillagfizika és mindenekelőtt a csillagatmoszféra fizikájának a fejlődéséhez vezetett. A XIX. század 60-as éveiben a spektrumelemzés lett az égitestek fizikai természete tanulmányozásának fő módszere.

Azt a csillagászati ágat, amely az égitestekben, azok rendszereiben végbemenő fizikai jelenségeket és kémiai folyamatokat tanulmányozza a kozmikus térben, asztrofizikának nevezzük.

A csillagászat további fejlődése a megfigyelést szolgáló technika tökéletesítésével függ össze. Jelentős sikereket értek el a különböző frekvenciatartományú sugárzás új típusú detektorainak létrehozása terén. A fotoelektron-sokszorozó, az elektronoptikai átalakítók, az elektronfotográfia és a televízió módszerei javították a fotometrikus megfigyelések pontosságát és érzékenységét, ami még inkább kiszélesítette a megfigyelt sugárzás tartományát.

A gravitációs lencsézésnek köszönhetően a megfigyelések számára elérhetővé váltak a távoli, több milliárd fényév távolságra található galaktikák fényei. Létrejöttek a csillagászat új irányai: a sztellárasztronómia, a kozmológia és a kozmogó-nia.

A sztellárasztronómia - a csillagok mozgása térbeli eloszlásának törvényszerűségeit tanulmányozza a mi csillagrendszerünkben, a Galaktikában, más csillagrendszerek tulajdonságait és eloszlását vizsgálja.

A kozmológia - a csillagászat ága, amely a Világegyetem egészének eredetét, felépítését és fejlődését tanulmányozza.

A kozmológia következtetései a fizika törvényeire és a megfigyelési csillagászat adataira, valamint egy adott korszak teljes ismeretrendszerére támaszkodnak. A csillagászatnak ez az ága a XX. század első felében kezdett intenzíven fejlődni, miután Albert Einstein kidolgozta az általános relativitáselméletet.

A kozmogónia - a csillagászat ága, amely az égitestek, azok rendszereinek eredetét és fejlődését vizsgálja.

Mivel az égitestek létrejönnek és fejlődnek, az evolúciójukról szóló elképzelések általánosan véve szorosan kötődnek ezeknek a testeknek a természetéhez. A galaktikák és csillagok kutatása során számos hasonló objektum megfigyeléseinek adatait használják, amelyek más-más időben jönnek létre és különböző fejlődési szakaszokban vannak. A modern kozmogóniában széleskörűen alkalmazzák a fizika és a kémia törvényeit.

A csillagászat szoros kapcsolatban áll más tudományokkal. A csillagászok által évezredek alatt megszerzett tudás gyakran kapóra jött más tudományok képviselői számára, és megfordítva - a fizika, matematika, kémia, űrhajózás vívmányai jelentős mértékben hatottak a csillagászat fejlődésére. A csillagászat tanulmányozása során meggyőződhettek erről.

A Világegyetem bizonyos objektumaira vonatkozó jelentős mennyiségű információ összegyűjtése és feldolgozása a csillagászat olyan ágainak a tárgya, mint a Nap fizikája, a bolygók fizikája, a csillagok és ködök fizikája, az üstökösök fizikája, a meteorcsillagászat, a meteoritika. A Földre a Naprendszer egyik bolygójaként tekinthetünk - ebben fejeződik ki a csillagászat és a földrajz, valamint a geofizika kapcsolata. Az időjárás klimatikus és szezonális változásai, a mágneses viharok, a felmelegedések, a jégkorszakok - mindezek és egyéb más jelenségek vizsgálatához a geográfusok csillagászati ismereteket használnak.

3. A csillagászat jelentősége az ember világnézetének és műveltségének alakításában. A csillagászat minden időben jelentős hatást gyakorolt az ember tevékenységére, hiszen a legfőbb jelentősége éppen a tudományos világnézet kialakítása és a kutatási tevékenység fejlesztése volt, és ma is az.

Ezt a csillagászat különböző ágainak a fejlődését áttekintve lehet nyomon követni.

A tájékozódási módszereket, amelyeket gyakorlatilag a csillagászat fejlesztett ki, a tengerhajózásban, a repülésben és az űrhajózásban alkalmazzák. Jelentős mértékben megnőttek az égitestek (csillagok, kvazárok, pulzárok) koordinátái meghatározásának pontossági követelményei, mivel ezek alapján tájékozódnak az automatikus űrberendezések, amelyek sebessége összemérhetetlen a földi sebességekkel. A Naprendszer égitesteinek feltárásával megjelenik az igény a Hold, a Mars, a Vénusz és egyéb égitestek térképének összeállítására.

A pontos idő szolgálat munkája, amelynek feladata a pontos idő jeleinek mérése, őrzése és átadása szintén összefügg a csillagászattal. А 1СГ13 s pontosságú atomórák lehetővé teszik a Föld forgásában tapasztalható éves és évszázados változásainak tanulmányozását és az időegység pontosítását.

A kozmikus tér meghódításával nő az égi mechanika által megoldandó feladatok száma. Az egyik ilyen a Föld műholdjai pályáinak eltérése az előre kiszámítottaktól. A műholdak repülési magasságának változása a földfelszínhez képest a Föld méhében található kőzetek átlagsűrűségétől függ, ami a kőolaj, földgáz vagy vasérc vélhető lelőhelyére utal.

A Naprendszer égitestei légköreinek vizsgálata segít jobban megismerni a földi légkör dinamikájának törvényeit, pontosabban megalkotni a modelljét, tehát jobb időjárás-eló'rejelzést készíteni.

Az asztrofizika fejlődése ösztönzi a legújabb technológiák kidolgozását. így, például, a Nap és más csillagok energiaforrásainak kutatása adta az ötletet az irányított termonukleáris reaktorok létrehozásához. A Nap protuberanciáinak tanulmányozási folyamatában született meg a magas hőmérsékletű plazma mágneses mező általi hőszigetelésének ötlete, a mágneses hidrodinamikus generátor megalkotása. A Napfigyelő szolgálatot - a Nap aktivitásának regisztrációját végző nemzetközi koordináló hálózat — a meteorológiában, az űrhajózásban, az orvostudományban és az emberi tevékenység egyéb ágazataiban használják.

A Föld egyedülálló bolygó, amelyen az evolúció során létrejött az emberi civilizáció, a földi természet unikális, ezért óriási az emberiség felelőssége annak megőrzésében.

4. Kutatási objektumok és tér-idő léptéka csillagászatban. AII. világháborút követően viharos fejlődésnek indult a rádiófizika (a rádióhullámok fizikája). A háborúban fennmaradt tökéletesített vevőkészülékek, antennák és rádiólokátorok képesek voltak a Nap és a távoli kozmikus objektumok rádiósugárzásának vételére. így jött létre a rádiócsillagászat - a csillagászat egyik ága. A rádió-megfigyelések meghonosítása számtalan kiemelkedő felfedezéssel gazdagította a csillagászatot.

A csillagászati megfigyelések fejlődésének új impulzust adott az űrberendezések és az ember kijutása a világűrbe. A kozmikus berendezéseken elhelyezett tudományos műszerek és teleszkópok (4. ábra) lehetővé tették a Nap, más csillagok és galaxisok ibolyántúli, röntgen- és gamma-sugárzásának a kutatását. Ezek a földi légkör (amely elnyeli a rövidhullámú sugarakat) határain túl végzett megfigyelések rendkívüli mértékben kiszélesítették az égitesteknek és azok rendszereinek fizikai természetéről szóló információ mértékét.

A modern tudományos csillagászati információ tanulmányozásának és kutatásának céljából a világ vezető intézeteinek és obszervatóriumainak megfigyelési eredményei szabadon hozzáférhetők az interneten, beleértve a déli félteke obszervatóriumait is.

5. Az asztrológia és jövendöléseinek áltudományos volta. A legősibb időktől fogva az ember érdeklődött az égi jelenségek - a Nap, a Hold, a bolygók és csillagok mozgása, az üstökösök és meteoritok megjelenése, a nap- és holdfogyatkozások - iránt. Valójában ezek voltak az első csillagászati megfigyelések, amelyek elősegítették a csillagászat tudományának kialakulását.

Ezzel szemben az asztrológia (a görög úoxpov - csillag, Xóyog - szó szavakból ered), amely az і. e. II. évezredben jött létre Mezopotámiában, szoros kapcsolatban állt az asztrális kultuszokkal. Az ókori Hellászban állították össze az első horoszkópokat, amelyek szerint állítólag előre lehetett látni az ember sorsát az égitestek születésekor való állása alapján. Azonban érdemes megjegyezni, hogy a horoszkóp elkészítéséhez ismerni kellett az égitestek helyzetét, ami arra késztette az asztro-

lógusokat, hogy megfigyeljék a bolygókat és a csillagokat, ezzel együtt pedig csillagászati ismereteket gyűjtöttek. Viszont a Világegyetem természetéről és az ember pszichológiájáról felgyűlő' ismeretekkel együtt elismerték az asztrológia tudománytalan voltát, mivel kialakult az a vélemény, miszerint hiányzik belőle a tudományos módszer és a megismerés tudományos módja.

Az asztrológiával szemben fontos érv az, hogy művelői a geocentrikus rendszert használják, amit Kopernikusz még 1543-ban elutasított. Azonban egyetlen asztrológus sem tekinti a Földet a Naprendszer középpontjának (ez értelmetlen volna). Az asztrológiában a mikrokozmosz és a makrokozmosz közvetlen kapcsolatának elve hat, vagyis mi, a szervezetünk, a személyiségünk ugyanazoknak a ritmusoknak van alávetve, amelyek szerint a Világegyetem és a Naprendszer is létezik. Még az i. e. 4500 évvel ezelőtt íródott Hammurapi törvényoszlopában rögzítették az általános azonosság elvét, ami a világmindenség egységéről szól: Ami fent van, az van lent is. Azonban ez az elv nem állítja egyértelműen a bolygók közvetlen hatását az emberre és sorsára - értelme sokkal szélesebb és mélyebb.

A Földet két sugárzási öv veszi körül - a Van Allen-övek. Hennagyij Szkurigyin (1927-1991) még az 1971-es Kozmikus fizika új hangsúlyokkal c. monográfiájában leírta a Föld mágneses terének szerkezetét, amely a napatmoszféra lefagyasztott mágneses tereiből áll, valamint a napszél és a Föld mágneses tereinek kölcsönhatását. A nappali oldalon körülbelül három földsugárt érnek el, az éjszakain pedig háromszor nagyobbat. A földi magnetoszféra határa a mágneses viharok miatt komoly rezgéseket szenved el. A Föld mágneses pólusai úgyszintén elmozdulnak a nap folyamán. A Nap, a Hold és a Naprendszer bolygóinak elmozdulása nagy hatást gyakorol a Föld magnetoszférájára annak különböző pontjaiban. A tudósok még 1968-ban megállapították, hogy az elektromágneses terek az élővilág információ-hordozói. A élő szervezetek, az embert is beleértve, észrevehetően reagálnak még a gyenge mágneses tér változására is. Köztudomású, hogy a mágneses viharok idején sok ember közérzete hirtelen romlik.

Az ókori tudósok megjegyezték, hogy a Jupiter mintegy védi a Földet: kedvező befolyása mellett nő a termés és a jószágok szaporulata. Az asztrofizika megállapította, hogy a Jupiter és ló holdja egyfajta generátort alkot, amelynek az elektromágneses mezői kedveznek a Földnek. A Szaturnuszt veszélyes bolygónak tartották. Az asztrofizika kiderítette, hogy a Szaturnusz a gyűrűivel gigantikus részecskegyorsítóként működik: elképesztő sebességre gyorsítja a gázionokat és kilöki azokat a térbe, és ezzel nem csak a Földre, de a teljes kozmikus térre hatást gyakorolva. Ezek az ionok egészségromlást, járványokat, pszichológiai diszkomfortot okoznak.

Egyetlen asztrológus sem képes arra, hogy valamit abszolút pontosan előre jelezzen, hacsak nem Nostradamus szintű jövendőmondó, mivel a világűr hatása a földi életre csak moduláló tényező. így tehát megszületésének pillanatától kezdve mind a mai napig és a jövőben is áltudomány marad az asztrológia.

KÉRDÉSEK A TANULTAKHOZ

1. Mit tanulmányoz a csillagászat? Soroljátok fel a csillagászat legfontosabb sajátosságait!

2. Hogyan jött létre a csillagászat mint tudomány? Jellemezzétek fejlődésének fő periódusait!

3. Mi az oka annak, hogy éppen a csillagászat a legősibb a modern tudományok között?

4. Milyen szerepet töltenek be a megfigyelések a csillagászatban?

5. Milyen objektumokat és objektumrendszereket tanulmányoz a csillagászat? Soroljátok fel őket méreteik szerinti növekvő sorrendben!

6. Milyen ágakból áll a csillagászat? Röviden jellemezzétek őket!

7. Milyen jelentőséggel bír a csillagászat az ember gyakorlati tevékenysége szempontjából?

8. Miben különbözik az asztronómia az asztrológiától?

9. Milyen hazai és külföldi csillagászati honlapokat vagy portálokat ismertek?

!|ь ш jfl

_ÉGGÖMBÉ

AZ ÉGITESTEK MOZGÁSA AZ ÉGGÖMBÖN

10

Ebben a fejezetben megtudhatjátok, mi az éggömb, a csillagkép; melyek a jellegzetes csillagképek, az éggömb alappontjai és vonalai; mi az ekliptika, az égi koordináták, a vízszintes parallaxis; tanultok a csillagászati távolságegységekről, a csillag látszólagos és abszolút fényességéről, a helyi, a zóna- és a világidőről; a naptárak típusairól; Kepler törvényeiről. Megtanuljátok az égitesteknek az éggömbön végzett látható mozgása okainak magyarázatát; megismeritek az égitestek távolságának, valamint méreteinek és tömegének meghatározási módszereit; a helyi idő meghatározásának elvét, a naptár felépítésének elvét, az égi koordináta-rendszert; a nap- és holdfogyatkozások okát; felismeritek a csillagos égen a jellegzetes csillagképeket, a legfényesebb csillagokat, a Naprendszer szabad szemmel is látható bolygóit, elsajátítjátok a csillagos égbolt mozgó térképének, a csillagatlaszoknak a használatát, a terepen való tájékozódást a Nap és a Sarkcsillag alapján.

 

Ez a csillagászat tankönyve 11. évfolyamának anyaga Szirotyuk, Mirosnicsenko

 




Наступна сторінка:   2. Égitestek és éggömb. csillagok. A csillagok nagyságrendje



^