Інформація про новину
  • Переглядів: 311
  • Дата: 19-06-2020, 04:38
19-06-2020, 04:38

ADY ENDRE

Категорія: Tankönyvek magyar » Magyar irodalom





Попередня сторінка:  A XX. SZÁZAD ELSŐ ÉVTIZEDEINEK MAGYAR IRODALMA
Наступна сторінка:   MÓRICZ ZSIGMOND

ADY ENDRE (1877-1919)

A századelő, de az egész XX. századi magyar irodalom talán legnagyobb hatású költője volt. Az új törekvések az ő költészetében teljesedtek ki első ízben: neve - Babits Mihályéval együtt - új korszak kezdetét jelöli irodalmunk történetében. Az ő költészetében a hagyományos nyelvi és képi elemek mellett hangsúlyosabbak az egyéni, egyedi képek, jelképek, stíluseszközök, formai megoldások, újítások. Szimbólumai leggyakrabban saját leleményei, és ezek a jelképek egymással összekapcsolódva sajátos rendszert alkotnak.

ÉLETÚTJA

Gyermekkora • Ady Endre 1877. november 22-én született a Szilágy megyei Érmindszenten (ma Adyfalva, Románia). Az Ady család elszegényedett köznemesi família volt. Édesapja, Ady Lőrinc „hétszilvafás” kisnemes, édesanyja, Pásztor Mária papok és tanítók leszármazottja. Édesanyjához fűződő viszonyában mindig az erős érzelmi kötődés, a rajongó szeretet volt a meghatározó. „Édes”-nek hívta, így szólította verseiben, leveleiben is. Testvére, Ady Lajos az első életrajzírója. Apja jogi, politikusi pályára szánta.

hétszilvafás - a nagyon csekély birtokú, szegény s emellett gyakran dölyfös nemes ember gúnyneve, különösen Erdélyben.

Iskolái • Az elemi iskola első öt osztályát Érmindszenten végezte. 1888 őszén a Nagykárolyi Piarista (katolikus) Gimnáziumba íratták be. Négy osztályt végzett itt. 1892-ben a Zilahi Wesselényi Miklós Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. 1896 júniusában érettségizett. 1896 őszén a debreceni jogakadémia hallgatója lett. Érdeklődése azonban sokkal inkább az újságírás felé fordult.

Újságírói pályája • Jogi tanulmányait nem fejezte be. Több lapba is írogatott: a Debreceni Hírlapba, a Debreceni Főiskolai Lapokba, a Debreceni Ellenőrbe. 1899 áprilisától kezdve pedig a 48-as érzelmű, függetlenségi párti Debrecennek, már belső munkatársa. 1900-ban Nagyváradra ment, a Szabadság, majd a Nagyváradi Napló című ellenzéki újság munkatársa lett, végleg az újságírói pályát választva (a költészet ekkor még másodlagos volt számára). Itt alakult ki újságírói stílusa, mely publicisztikájának jellemzője maradt a későbbiekben is. Már ekkor támadások érték szókimondó, ironikus cikkei nyomán, és később is sokszor került összeütközésbe a hatalommal írásai miatt. Nagyvárad azonban nemcsak a sikereket, hanem a szörnyű betegséget is jelentette a költő életében.

Itt történt végzetes találkozása egy táncosnővel, aminek következtében életre szóló (akkoriban gyógyíthatatlan) betegséget szerzett: a szifiliszt (vérbajt).

Nagyváradon ismerkedett meg első nagy szerelmével, Lédával (Diósy Ödönné Brüll Adél, 1872-1934). Léda asszony -ahogy a költő elnevezte keresztnevét visz-szafelé olvasva. A kivételes intelligenciájú, széles érdeklődési körű, az irodalom iránt fogékony férjes asszony szerelme, kapcsolatai és pénze új távlatokat nyitott meg az ifjú publicista-költő előtt: Párizst, a nagyvilágot.

Léda - mitológiai név, Tündareósz spártai király felesége.

A Léda-szerelem • 1903 nyarán ismerkedtek meg Nagyváradon. Léda férjes asszony volt, származására nézve zsidó, és idősebb volt néhány évvel Adynál. Ha szerelmük titokban marad, vagy legalább igyekeznek titokban tartani, nem lett volna akkora botrány. Botrány azért lett, mert Ady nyíltan vállalta kapcsolatukat. Felszabadítólag hatott rá a szerelem, melynek azonban hamarosan megmutatkoztak ellentmondásai is. Kapcsolatuk 1912 áprilisában ért véget Ady kegyetlen szakító versével, az Elbocsátó szép üzenettel.

Amikor megismerkedtek, Léda Párizsból érkezett haza. Találkozásuk hatására döntött úgy Ady, hogy otthagyja Váradot, és - újságíróként - ő is Párizsba megy (Berlinre vagy Moszkvára és Pétervárra gondolt korábban). Léda segített rátalálni igazi költői hangjára, ráébresztette művészi hivatására. O hívta fel Párizsban Ady figyelmét a francia költőkre, a modern művészetre. Társra találtak egymásban. Léda ihlette Adyt azoknak a verseknek az írására, amelyek új fejezetet jelentenek a magyar szerelmi lírában. Szerelmi érzésében is az élet teljességét akarta átélni. Teljesen új hang a magyar költészetben a testi szerelem, az érzékiség megjelenítése.

Párizs • Ady költővé válásában Párizs az alapélmény (1904 és 1911 között hétszer járt itt). A szűkös, vidékies magyar állapotokból a „világ fővárosába” való kerülés döntő változásokat hozott szellemi, eszmei nézetrendszerében. A korábban csak megérzett, sejtett igazságok bizonyítást nyertek számára. Haladás, fejlődés, valódi polgári értékek, élénk és színvonalas szellemi élet, magas szintű kultúra, művészet - mindezeket megtalálta a költő Párizsban úgy is, ha első útja során még problémát jelentett számára a francia nyelv ismeretének hiánya.

Budapest • Első párizsi útjáról ide tért haza, és a Budapesti Naplónál helyezkedett el. Életviszonyai sohasem voltak rendezettek. Allan-

dó anyagi gondjai mellett önpusztító életmódja, rendezetlen magánélete, betegsége mind-mind súlyos gondot jelentettek számára. Bár 1906 óta a fővárosban élt, nem volt saját lakása, szállodákban, hónapos szobákban lakott. Anyagi gondjait sokszor Léda, illetve Hatvány Lajos oldotta meg, utazásainak költségeit is gyakran ők fedezték.

Fordított életet élt: a nappalt alvással, az éjszakát baráti társaságban, mulatozással töltötte (hasonlóan Krúdyhoz, Tersánszkyhoz, Bródy Sándorhoz). Az éjszakai élet, az alkohol, az erős altatószerek használata kikezdte szervezetét. 1909-től kezdve egészsége fokozatosan romlott, s gyakrabban szorult fürdőhelyi kúrákra, szanatóriumi kezelésekre.

A Nyugat • A Nyugat megindulása (1908. január 1.) a költő számára a biztos, védelmet is nyújtó bázist jelentette. Élete végéig főmunkatársa volt az irodalmi folyóiratnak, amely első számában A Sion-hegy alatt című versét és A magyar Pimodán című életrajzi esszéjének első részét közölte. A folyóirat vállalta a költőt: verseit, írásait mindig közölte. Vezetői - elsősorban Ignotus és Osvát - gyakran védelmezték a támadásokkal szemben kritikák, recenziók, elemzések, értekezések, irodalmi viták formájában. Jelentős Ady költészetének korabeli megítélése, értelmezése szempontjából a pesti egyetem professzorának, Négyesy Lászlónak a szerepe. O az egyik első elemző értékelője Ady költészetének és a modern európai költészetnek.

Házassága • 1914-ben ismerkedett meg Ady Boncza Bertával (1894-1943), bár a fiatal lány már 1911-től küldözgette rajongó leveleit Adynak, eleinte egy svájci nevelőintézetből, később a Nagyvárad melletti Csúcsáról. Szerelem, majd házasság lett a kapcsolatukból (1915). Boncza Berta Csinszka néven vált a költő múzsájává. Hiába élhetett a költő életében először, viszonylag rendezett körülmények között, közös életük nem volt boldog. Gyermekük Ady betegsége miatt nem születhetett. Közös életüket megnehezítette Csinszka nehéz természete is.

Halála • A magánéleti gondok mellett a költőt végképp elkeserítették a háború eseményei. Az egyre nyilvánvalóbbá váló veszteségek megviselték amúgy is zilált idegeit, egyre pesszimistábbá vált, felrémlett előtte Magyarország teljes pusztulása (nemzethalál), s kétségbeesve látta

beteljesedni azt a sorsot, melytől mindig óvni igyekezett. Keserűségét csak fokozta, hogy alig akadt lap, folyóirat, mely a háborús propaganda közepette vállalni merte volna az Ady-versek közreadásának erkölcsi-politikai kockázatát. 1918 őszén betegsége nagyon súlyosra fordult: október végén kisebb agyvérzés érte, s ez elsősorban beszédközpontját támadta meg. Ettől kezdve csak

nehezen, akadozva, dadogva tudott beszélni, de lassanként észrevehetőek voltak a szellemi bénulás jelei is. December elején tüdőgyulladás támadta meg leromlott szervezetét, s 1919. január 27-én reggel egy szanatóriumban örökre megpihent. A nemzet halottjaként temették el a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokából.

MUNKÁSSÁGA

Kötetei • A költő verseskötetei a világháború kitöréséig szinte évente jelentek meg. 1906 és 1914 között összesen nyolc. Első verseskötete Debrecenben látott napvilágot Versek címmel 1899-ben. Még első párizsi útja előtt, 1903-ban jelent meg második verseskötete, a Még egyszer Nagyváradon. A kötetben öt olyan vers is napvilágot látott, amelyet átvett a következő kötetébe is. Már ebben a gyűjteményben megmutatkoztak Ady „oroszlánkörmei”, de sem a kritika, sem az olvasóközönség nem reagált a versekre.

A párizsi élmények és a Léda-szerelem felszabadító ereje indították el költővé válásának, tudatos költővé érésének folyamatát. Ennek a folyamatnak első állomása az Új versek című kötet (1906), a modern magyar költészet korszaknyitó alkotása. A költő mély önismeretére és erős önértékelésére utal, hogy korábbi kiadványaiból csak néhány verset vesz fel, több korábban írt művét megtagadja, és az Új verseket tekinti első munkájának. A magyar irodalom történetében ez a kötet korszakzáró és korszaknyitó jelentőségű volt. Bölöni György, Ady közeli barátja a gyűjteménnyel kapcsolatban mondta, hogy Magyarországon nagyobb feltűnést író és könyv nem okozott.

Kíméletlen harc indult ellene, érthetetlenséggel, erkölcstelenséggel, hazafiatlansággal, árulással vádolták. A támadások egy része politikai jellegű volt, mert Ady ekkor kormánypárti újságíró. De az ellenállást kiváltó ok, hogy nyelv, ízlés, észjárás, költői magatartás és látásmód tekintetében egészen más volt, mint amit az emberek megszoktak. Nemcsak a szimbolista stílus, az újszerű költői képanyag, a prüdéria (álszemérem) számára merész szerelmi líra, a maradi műveletlenséget ostorozó hang jelentett kihívást, hanem a gőgős, arisztokratikus önszemlélet is, mely őt különb magyarnak és nagyobb költőnek tüntette fel mindenki másnál. Költészete így a figyelem középpontjába került, de olyan hajsza bontakozott ki körülötte, hogy Ady üldözött vadnak érezte magát itthon és Lédához menekült keserűen és feldúltan 1906 júniusában.

Ugyanez az értetlenség és ellenszenv jellemezte következő kötetének fogadtatását is. 1907 decemberében jelent meg a Vér és arany. E kötet megjelenésének évében egy rövid ideig a Népszavában, a Szociáldemokrata Párt lapjában jelentette meg verseit, írásait.

Következő kötete Az Illés szekerén 1908-ban látott napvilágot. Ebben a gyűjteményben jelentek meg először istenes versek, s ettől kezdve külön ciklust alkotnak köteteiben 1912-ig. Istenes lírája egyrészt a magyar líra

hasonló tematikájú tradícióinak (Balassi) folytatása, másrészt saját vallással, hittel szembeni kételyeinek, hite stációinak lenyomata. Forradalmi versei is ebben a kötetben olvashatók.

1909-ben jelent meg a Szeretném, ha szeretnének, melynek versei az általános emberi elhagyatottságról, az elidegenedésről, a meg nem értettségről szólnak. Következő kötete 1910-ből A Minden-Titkok versei. A tőle származó felosztásban a különböző tematikus rétegek nagymértékben függnek össze egymással, mivel a Szerelem Titkai egyben a Szomorúság Titkai is, a Dicsőség Titkai egyszersmind a Magyarság Titkainak is bizonyulnak. Még a háború kitörése előtt, 1910 és 1914 között sajátos magatartásbeli és ezzel összefüggő poétikai változás következett be Ady költészetében. A szimbolikus látásmód szerepe 1910 után fokozatosan, 1912-től pedig rohamosan csökkent. A menekülő Elet (1912) című kötetben a versek mintegy harmada tartalmaz jelképet. Az 1913-ban kijövő A Magunk szerelme című gyűjteményben már kevesebb, mint a harmada, a Ki látott engem?-ben (1914) az ötödénél valamivel több. Az egyéni mitológia helyébe egyre inkább a nemzeti mitológia jelképei kerülnek, a magyarság- és kurucversei ezek.

Több kötetnyi verset írt Ady a háború idején, ezekből válogatta Hatvány Lajos segítségével A halottak élén (1918) anyagát. Bár néhány jelentős vers kimaradt, így is magas színvonalú kötet született. A világháborús években költészete klasszicizálódásáról lehet beszélni: tartalmi és formai szempontból egyaránt letisztult, leegyszerűsödött Ady költészete. Utolsó kötete halála után, posztumusz jelent meg 1923-ban Az utolsó hajók címmel.

Publicisztikája • Cikkeit, publicisztikáit, kritikáit élete végéig írta. Publicisztikai írásainak kritikai kiadása tíz vaskos kötetben jelent meg. Az újságírás a költő számára kereseti forrás volt, de cikkeiben fejtette ki részletesebben a verseiben is felbukkanó politikai nézeteit. Közéleti témájú írásaiban mindig világos, egyértelmű fogalmazásra törekedett, a magyar újságírás hagyományainak egyik legnépszerűbb képviselője volt. A versek és a publicisztikai írások jelentősége elhomályosítják a prózaíró Ady műveit, pedig pályája elejétől kezdve írt elbeszéléseket, novellákat is: Sápadt emberek (1907) és a Muskétás tanár úr (1913) című kötetek. 1 * * * * 6

1. Idézd fel Ady Endre életének, pályájának legfontosabb eseményeit

az alábbi támpontok segítségével: Érmindszent, Pásztor Mária, Ady

Lőrinc, Nagykároly, Zilah, Debrecen, Nagyvárad, Párizs, Diósi Ödön

né, Budapest, Nyugat, Boncza Berta, 1919. január 27.1 2. Mely korabeli lapokban, folyóiratokban jelentek meg Ady írásai? 3. Mi jellemző Ady szimbolizmusára, egyéni mitológiájára? Honnan meríti képeit? 4. Nagy költőink köteteit illik ismerni, így Adyét is. Sorold fel őket időrendben!

^ 5. Ady egyik verseskötetével kapcsolatban Bölöni György a költő forradalmian új hangjára utal. Melyik kötetről van szó, és hogyan hangzik a vélemény?

6. Ady korának talán legkiválóbb publicistája volt. Újságíróként előbb érett be, mint költőként. Sorold fel azokat a lapokat, amelyeknek munkatársa volt!

1. Az internet segítségével gyújts anyagot Ady Endre életéről és munkásságáról, készíts prezentációt!

ADY KÖLTÉSZETÉNEK ÚJSZERŰSÉGE

Szimbolizmusának jellegzetességei • Ady Endre sok tekintetben jelentősen megújította a magyar lírai hagyományt. Költői forradalmát a szimbolizmus jegyében vitte végbe. Erről tanúskodnak a szimbólummá emelt nagybetűs szavai. Ezek egy része olyannyira egyértelmű, hogy szimbólumnak csak azért nevezhető, mert a költői én számára fontosak. Például: Halál, Gondolat, Holnap, Élet. Vannak összetettebb jelentésű szimbólumai is, amelyek többértelműségükkel is csupán sejtetik a lényegi mondanivalót. Ezek alapján már joggal sorolható a szimbolista költők közé. Például: Jó Csönd herceg, Os Kaján, Disznófejű Nagyúr. Sokkal közelebb áll a szecesszióhoz egzotikus, erotikus témái, újfajta személyiségkultusza és ebből következő szereplírája, önfeltárulkozása révén. Ezekkel a szecessziós vonásokkal kell Adyt szimbolistának tartanunk, mégpedig azért - és ezzel hoz jelentősen újat a magyar költészetbe -, mert a lírai hős köré épített szimbólumrendszer segítségével egyéni mítoszt teremtett. Szimbolizmusához ösztönzést kapott a franciáktól, elsősorban Baudelaire-től és Verlaine-től, de el is tért attól a mintától. Nem allegorikus, hanem mitikus jellegű, erőteljes társadalmi, politikai, erkölcsi vonatkozásai vannak.

A lírai hagyomány megújítója • Újító törekvés érvényesül szerelmi lírájának szubjektivitásában, erotikus motívumaiban, a testi kapcsolat megjelenítésében. Forradalmi és háborús költészetében újszerű a társadalmi rétegek megjelenítése. Istenes lírájában is erőteljes a személyesség. Sajátos változási folyamat figyelhető meg: a harcos, ironikus-gúnyos istentagadástól vezet ez a folyamat a megtalált, „zsoltáros-bűnbánó” hitig. Ady tudatosan vállalta a kuruc és az istenes versekhez az archaikus formákat, a régies nyelvet, ugyanakkor verseinek témái, problematikája modern, XX. századi. Az új kor emberének kérdései, félelmei, szorongásai fogalmazódnak meg bennük. Újszerűek azok a versei, melyeknek témái hagyományosan jelen vannak az irodalomban, de Ady szimbólumaival, asszociatív képiségével új módon fogalmazza meg ezeket: szegénység -gazdagság ellentéte (pénz-versek); élet és halál ellentéte, a létértelmezés kérdései (élet-halál versek, létharc-versek); a táj, a természet ábrázolása (látomásos tájversek).

Látványos képiség, retorikai alakzatok • Általánosan érvényes Ady költészetének újítására a vers képi világának és nyelvének a megújítása. A jellegzetes, rendszert alkotó szimbólumvilág a látványos, erős képiség (metaforák, szinesztéziák), a retorikai alakzatok (ismétlések, felsorolások, refrén, figura etymologica, halmozás, ellentét) sokfélesége, az egyéb stíluseszközök (emlékezetbe idézés, utalás, zenei elemek - hangszimbolika, alliteráció, áthajtás stb.) állandó használata, az egyéni szóalkotások együttesen adják e líra egyediségét, stílusának sajátosságait.

Jelentős költészetének formai változatossága is. Strófaszerkezeteiben gyakoriak a páratlan számú sorokból vagy nem egyforma hosszúságú egységekből álló szakaszok, gyakori a sorok szótagszámának ingadozása, a félsorok alkalmazása.

Ady költészetének hangsúlyos eleme a lírai én, a beszélő jelenléte. Nemcsak a szerep- és szerelmes versekben, hanem a táj-, magyarság-, forradalmi és háborús versekben is erőteljes a beszélő szerepe.

Kötődés a hagyományokhoz • Ady költészete sok szállal kötődik a magyar irodalmi hagyományhoz is. Példaképének vallotta Petőfi Sándort és Vajda Jánost, de szemléletére, nyelvére, stílusára hatott Kölcsey, Csokonai, Balassi is. Ady is sok versében foglalkozik társadalmi, politikai kérdésekkel, költeményei olykor politikai állásfoglalások, programok -mintegy politikai cikkeinek, írásainak lírai megfogalmazásai. Politikai témájú verseiben a magyar forradalmi költészet hagyományait folytatja, ugyanakkor egyre többször jelenik meg költészetében a nemzethalál, a magyar nemzet pusztulásának rémképe, a nemzetféltés, jövőféltés hagyományos motívuma. Művészi erővel fejezi ki a lét és a magyar lét minden fájdalmas korlátját, bűnét, problémáját.

Költői nyelve a régi magyar irodalom legszebb emlékeit eleveníti föl. Érintkezik a magyar népballada rejtélyes, tragikus hangulatával. Sokszor merít a Károlyi Gáspár-féle Bibliából - a protestánsok által használt, legrégibb teljes fordításból.

Kötet- és cikluskompozíciói • Első verseskötetétől az utolsóig Ady mindig nagy gondot fordított arra, hogy ciklusokba rendezze verseit és megszerkessze köteteit. A példa Baudelaire A Romlás virágai kötete lehetett. A kötet- és cikluscímek - két kivétellel - azonosak egy-egy vers címével. Kedvelte a három szóból álló verscímeket. A költő ügyelt arra, hogy a címadó vers a ciklus közepe táján kapjon helyet. A ciklusok tematikus egységet alkotnak. Elrendezésükben az ellentét és a szimmetria elve uralkodik.

Tematikus csoportosítás • Ady verseit nehéz lenne a hagyományos műfaji kategóriákba sorolni. A különböző kötetekben nem feltétlenül szerepel minden réteg és minden verstípus. Az Új versekben lényegében megtalálható mindaz a vezérmotívum, alapérzés, magatartás és szellemi beállítottság, amely a későbbi kötetekre is jellemző lesz. Ezek - Az Illés szekerén címűig - még újabb témakörökkel gazdagodnak, de a továbbiakban inkább elmélyülnek, kiszélesednek, árnyalatokban módosulnak, a lényeg azonban nemigen változik. Az évenként megjelenő kötetek folytatták az egyes témaköröket. Külön ciklusokban elkülönítve feltűntek újra a magyarság sorskérdései, a szerelem, a pénz, a halál motívumai, az Isten-élmény, a politika, a forradalmiság költeményei. Különös erővel, mélyülő szomorúsággal fejeződött ki csaknem minden kötetben a magára hagyottság, az elszigeteltség, az otthontalanság tragikus érzése, a titkokkal átszőtt világban való eltévelyedés és az idegenség.

Az istenes versek először Az Illés szekerén című kötetben jelentek meg külön ciklusban (A Sion-hegy alatt), a forradalmi versek is ebben alkotnak először önálló ciklust (Az utca éneké). Vannak többször visszatérő témák (szerelem, élet-halál, magyarság), és vannak aktuális jellegűek (háború, én-szerep) a különböző kötetekben.

A különböző tematikájú ciklusok között természetesen igen sok az átfedés. Az úgynevezett kuruc versek Ady köteteiben megjelennek önálló ciklusként is (Esze Tamás komája a Szeretném, ha szeretnének című kötetben), de gyakran szerepelnek a magyarság-versek ciklusában (A magyarság titkai ciklusban A Minden-Titkok versei című kötetben). A kuruc-versek az én-versekkel is rokonságot mutatnak és a szerepértelmező versekkel is, hisz ezek a költemények egyszerre újszerű formai kísérletek (a kuruc költészet stílusának megújítása), ugyanakkor szimbolikus sorsértelmezések, sorsazonosulások (ezekben a versekben a beszélő szerepe általában a bujdosó, hazájából kitaszított, üldözött emberével azonosítható).

A Csinszka-versek egységes témakört alkotnak munkásságában, megnyugvást és harmóniát sugallnak. Ezzel szemben a Léda-versek a nő és a férfi egymásért és egymás ellen folytatott harcát mutatják.

1. Milyen jellegzetességei vannak Ady szimbolizmusának? 2. Miért tekintjük Adyt a lírai hagyomány megújítójának? 3. Ragaszkodott-e Ady a magyar irodalmi hagyományokhoz? Kit tekintett példaképének? 4. Mi jellemzi Ady kötet- és cikluskompozícióit? 5. Ady Endre versei milyen tematikus csoportokba sorolhatók?

ADY ARS POETICÁJA

Ady eszménye a közéleti költő, aki vállalja a váteszszerepet, küldetést teljesít. „Mégis-morál” jellemző rá, mert a bukások ellenére újra és újra feláll és küzd tovább. Egy új élet hírnöke, új Messiás, aki a magyarságot európai helyzetének kritikai önszemléletére akarta ráébreszteni. Úgy tört be a magyar életbe, olyan gőgös önérzettel, mint akinek eleve joga és kötelessége ítéletet mondani. Hangja csupa dacos ingerültség. Önmagát különbnek látta mindenkinél, mert benne - véleménye szerint - a „magyar faj” és a „művész” legjellemzőbb és legnemesebb vonásai egyesülnek. Büszkeséggel hirdette magáról: ő az igaz magyar, Góg és Magóg fia, és Napkelet álmának megvalósítója. Önmítoszában ott élt a tragikus küldetéstudat, a mártírságot is vállaló elhivatottság, de azt is tudta magáról, hogy mint költő sem hasonlítható össze senki mással. Ennek a hitnek az alapja éppen az volt, hogy átélte és művészi erővel fejezte ki a lét és a magyar lét minden fájdalmas korlátját, bűnét, problémáját. Ars poeticáját több versében is megfogalmazta: Góg és Magóg fia vagyok én: új időknek új dalaival érkezik, Új vizeken járok: Én nem leszek a szürkék hegedűse, Magyar Messiások: Ézerszer Messiások a magyar Messiások, A Hortobágy poétája: Ezerszer gondolt csodaszépet, / Gondolt halálra, borra,

nőre, A muszáj-Herkules: Szegény, muszáj-Herkules, állom, / Győzöm a harcot bús haraggal, Hunn új legenda: Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem, Ember az embertelenségben: Ember az embertelenségben, / Magyar az űzött magyarságban, / Ujból-élő és makacs halott.

Góg és Magóg fia vagyok én...

Góg és Magóg fia vagyok én,

Hiába döngetek kaput, falat S mégis megkérdem tőletek:

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,

Fülembe még ősmagyar dal rivall,

Szabad-e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,

Legyek az új, az énekes Vazul,

Ne halljam az élet új dalait,

Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva Mégiscsak száll új szárnyakon a dal S ha elátkozza százszor Pusztaszer,

Mégis győztes, mégis új és magyar.

mégis-morál - a Góg és Magóg fia vagyok én... című vers egyik kulcsszava: mégis. Ennek alapján nevezte ezt a költői attitűdöt Király István „mégis-morál"-nak.

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • Ez a vers az igazi Ady-líra nyitánya: egy kihívó hang, amelyre nem lehetett nem odafigyelni. Először 1905. december 24-én jelent meg a Budapesti Naplóban. Eredeti címe Verses könyvem előtt volt. A költemény az Új versek kötet nyitó verse. Ki is volt Góg és Magóg?

A Biblia ban szereplő Góg és Magóg, az Istentől elhagyott pogány népek fejedelmei. A két király népe részt fog venni az apokalipszis nagy ütközetében. Anonymus szerint Magógról nevezték el a magyar népet. Bilek című cikkében Ady ezt írta: Góg és Magóg népét érckapukkal zárták el, de Góg és Magóg népe legalább döngethette ezt az érckaput. A mi népünk ezt sem teheti. Ennek leszelik a karját, hogy a pokol kapuit ne is döngethesse...

Bár nagyon fontos helyet foglal el a költemény az életműben, Ady viszonylag rövid ideig dolgozott rajta. Egyik barátja, Révész Béla fel-

jegyzése szerint a költő egyetlen éjszaka alatt írta a Budapesti Napló szerkesztőségében. Amikor kész lett, barátaival együtt belevetette magát a pesti éjszakába. A megoldatlan problémái elől a lumpolásba menekült - miközben leveleiben folyton panaszkodott: üres és szomorú az életem, keserű és kétségbeesett vagyok. Ebben az életrajzi háttérben születik meg a mégis-morál, mely ennek és több más versének is az erkölcsi parancsa.

Műfaja • Ars poetica. Típusát tekintve programvers, de nem általános művészi hitvallás, hanem kizárólag a beszélő személy, a lírai alany magatartására, feladatvállalására összpontosító program. Mondhatjuk vezérversnek is, ami Ady-alkotta verstípus. Kötetei elé, a ciklusokon kívülre előszeretettel helyezett egy-egy összefoglaló igényű költeményt.

Témája • Ady költészetének természete, költői küldetése. Lázadása az új nevében a régi ellen. Címe nincsen. Ady nem adott címet a vezérverseknek, első sorukkal jelöljük őket.

A vers jobb megértéséhez ismerni kell a többi tulajdonnév jelentését is: Kárpátok alatt - Magyarországon, Verecke - a honfoglaló magyarok a Vereckei-szoroson át érkeztek a Kárpát-medencébe, Dévény - a történelmi Magyarország nyugati kapuja. Itt ért a Duna magyar területre, Vazul - Árpád-házi herceg, aki összeesküvést szított István király ellen. Büntetésül István megvakíttatta, fülébe ólmot öntetett, fiait pedig száműzte. Pusztaszer-a magyar történelemből az az ismert hely, ahol a honfoglaló magyarok az első országgyűlést tartották.

Közös jegyük, hogy a régi, feudális Magyarországot jelentik, némi logikátlanság árán is, hiszen Vazul a régi, pogány Magyarország nevében lázadt István új, keresztény Magyarországa ellen.

Szerkezete • Két részre tagolódik. Retorikai felépítésű: az 1-2. versszak: bevezetés - kérdés, témafelvetés, a 3. versszak: ellenérvek cáfolására irányuló gesztus, a 4. versszak: megerősítés - betetőzés.

1. rész: 1. vsz.: felütés: a költői önazonosság megfogalmazása. Góg-ra és Magógra való utalással Ady egyszerre hangsúlyozza költészetének archaikus és radikálisan új voltát. Az akadályok ellenére is a küzdelmet választja - Hiába döngetek kaput, falat -, újítóként akar betörni Magyar-országra.

2. vsz.: ez a szakasz az előző megerősítése. Verecke a Keletet, az ősi eredetiséghez való ragaszkodást, Dévény a nyugatosságot, az újdonságot jelenti: ...betörnöm / Új időknek új dalaival? Mindkét strófának egy közelebbről meg nem határozott hallgatósághoz intézett kérdés a vége, melynek funkciója a költői szerep értelmezése és a befogadókkal való szembeállása.

II. rész: 3. vsz.: a lírai én a hallgatóság várható reakcióinak tükrében áldozatként értelmezi önmagát. A küldetés ellentmondásosságának és lehetetlenségének érzékeltetése céljából a pogánylázadó Vazul alakját idézi. Ady a modernséget kizárólag az ősi, a tiszta (pogány) hagyományok továbbvitelével, új és ősi szintézisével tudta elképzelni.

4. vsz.: az eddigi jelentéselemek összefoglalása és a küldetés kijelentésének megerősítése. A mű második fele a közönség és a művész szembeállítását értelmezi, és az ebből következő követendő költői magatartásformát jeleníti meg. A felvállalt küzdelem kimenetele kétséges, azonban a beszélő számára nyilvánvaló, hogy csak az általa választott út a helyes. Hite eltántoríthatatlan, elszántsága a végsőkig kitart, minden gáttal, akadállyal szemben ezt képviseli. Ha nem értik a költészetét, elutasítják, akkor is szólni, írni fog: Mégis győztes, mégis új és magyar.

Értelmezése • Ebben a versben az én-szerep mellett hangsúlyosan van jelen a magyarság kérdése, melyhez szorosan kötődik az élet is. A küldetéstudat összefonódik a küzdés, a harc motívumával, az új kor költője egy új és élő magyarság poétája kíván lenni.

Ady úgy gondolta, hogy az ősi hagyományok, a dicső múlt csak modern szellemiségben és az új kor kihívásainak megfelelő modern szemlélettel őrizhetők meg. E modern szellemiség lényege a „nyuga-tiság", európaiság.

Ady tehát a régi ellen lázad. Az új szó, a kulcsszó, összesen hatszor fordul elő a versben. Ez az új a dals zóhoz kapcsolódik jelzőként legtöbbször: a költő tehát a szépség, a művészet, a szellem nevében veszi fel a harcot a régi ellen. Ehhez segíti hozzá a rá jellemző dacos elszántság, a mégis-morál. A mégis a harmadik domináns szava a versnek, négyszer fordul elő.

Hangulata • A lélek zaklatottságáról több minden árulkodik a versben. Különösen szembetűnő ez, ha az első három versszakot vetjük egybe az utolsóval. Megváltozik a versritmus. Az utolsó versszakban visszafogottabbá és emelkedettebbé válik a költemény. A vers kezdetétől, ahogy nő az indulat, úgy válnak rövidebbé a mondatok. Az utolsó mondat erőt sugároz.

Kifejezőeszközök, verselése • Ismétlés, halmozás, fokozás, ellentét, párhuzam, kérdés, felkiáltás, szimbólum, megszemélyesítés, metonímia. Verselése bimetrikus vagy kettős, kevert ritmusú. Időmértékes jambikus tízesek és négyütemű hangsúlyos tízesek egyaránt vannak benne. Rímképlete: x a x a.

1. Miért tekintjük az Ady-líra nyitányának a Góg és Magóg fia vagyok én... kezdetű verset? 2. Ki volt Góg és Magóg? 3. Mit tudsz a vers keletkezéséről? 4. Magyarázd meg a tulajdonnevek jelentését! Mi a közös jegyük?

Ф 5. Mi ellen lázad Ady a versben? 6. Melyik a kulcsszó a költeményben? 7. A költői lélek zaklatottságáról több minden árulkodik a költeményben. Különösen szembetűnő ez, ha az első három versszakot vetjük egybe az utolsóval. Mit vehetünk észre? 1

1. Tanuld meg a verset!

A Hortobágy poétája

Kúnfajta, nagyszemű legény volt,

Kínzottja sok-sok méla vágynak,

Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét,

De ha virág nőtt a szívében,

A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát: Káromkodott vagy fütyörészett.

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • Ez a verse is 1905-ben íródott és az Új versek kötetben látott napvilágot. Témája: a művész tragédiája, akit nem értenek meg, aki nem kell senkinek. Címe témajelölő, a Hortobágy (szikes, füves puszta, fő jellemzője a pusztai életforma) itt az elmaradottságot, a visz-szahúzó erőt jelképezi, ahol nincs szükség poétákra.

Szerkezete • Ellentétekre épülő szerkesztésmód. A durva környezet és a szimbolikus jelentésű művészportré ellentéte.

1. vsz.: a Kúnfajta, nagyszemű legény a többiektől fajtában, külsőben, lélekben elütő művész. Már ebben a versszakban ott rejlik az elkerülhetetlen bukás. A taszító érzelmű csorda szó puszta hangalakjával is és az ironikusan emlegetett híres magyar Hortobágy sejteti a vállalkozás lehetetlenségét.

2-3. vsz.: eltér a többiektől abban is, hogy befelé élő, érzékeny lélek. Finom lelki rezdülések, méla vágyak kínozzák, a természet álomszerű, tünékeny jelenségei, az alkonyatok és a délibábok elbűvölik, s az élet mámorító, varázsos értékei foglalkoztatják gondolatait. Mindezek megtermékenyítik lelkét, virág nőtt a szívében. Csodaszép dolgokra gondolt, ha nem itt él, Szent dalnok lett volna belőle.

4. vsz.: de a csorda és a csorda-népek csak állati vegetációra képesek, a szívből nőtt szépségvirágot nem veszik észre, hanem lelegelik. A szépségre, a művészetre itt senki sem tart igényt, a szent dalnok is elfojtja a magából feltörő nótát, s káromkodik vagy fütyörészik helyette. Az állati durvaság kerekedik felül. A lírai hős a társakhoz és a környezethez alkalmazkodik.

Üzenete • A művész tragédiája beteljesedik, mert a káromkodó, durva műveletlenségben a szépségre, a dalra nincs szükség. A Hortobágynak nem lehet poétája, úgy is elnémítják.

Hangulata • Erős indulatokat sugall, amit a piszkos, gatyás, bamba jelzők fokozatos halmozásával ér el. Szinte érezzük a tehetetlenségből fakadó dühöt.

1. Mi a témája a versnek? 2. Milyen ellentétekre épül a szerkesztés-mód? 3. Elemezd a verset versszakonként! 4. Milyen a vers hangulata? Mi a poéta sorsa?

ADY MAGYARSÁG-VERSEI

A magyarság, a magyar származás, a magyar sors, a magyar történelem, a magyarság és Európa, a magyarság szerepe Közép-Euró-pában Ady költészetének állandó, folytonos visszatérő témái. Számára magyarsága, ősi származása identitásának meghatározó momentuma, az ősiséghez, eredettudathoz azonban szorosan kapcsolódik a történelem és a modernség is. Én-verseiben, ars poeticájában mindez összefonódik, és a sajátos, adys „mitologizálásnak” köszönhetően újabb párhuzamokkal, kapcsolatokkal egészül ki. Saját sorsát gyakran azonosítja a nép, a közösség sorsával, illetve „rokoni viszonyokba helyezi magát” történelmi alakokkal, vagy szerepekkel azonosul. A személyes sors eggyé olvad a nép sorsával, történelmével, szerepekkel, s ez a nagyfokú azonosságtudat egészül ki a vátesz, a próféta attitűdjével.

A magyarság-versekben Ady gyakran él a „szembesítés”, ellentétezés eszközével, gyakran állítja szembe a múltat a jelennel, a jelent a jövővel. A jelenbeli problémák okát a múlt hibáiban, bűneiben fedezi fel, a jövő kilátásait, lehetőségeit a jelentől félti, melyben ismétlődni látja a múltat. Számos e témájú versében meghatározó motívum a bukás, a pusztulás, a nemzethalál látomása.

A magyarság-versek jellemzői • Ehhez a téma- és motívumkörhöz százhúsz vers kapcsolódik közvetlenül. Közös jegyeik az azonosságtudat mély átélése, a hazaszeretet, a hűség kifejezése. Különbség is van azonban közöttük. A háború előtti költeményeiben a mély azonosulás, felelősségvállalás jegyében Ady gyakran ostorozza a magyarságot elmaradottságáért, tunyaságáért, megalkuvásaiért, gyávaságaiért. Emiatt nemzetietlennek, hazaárulónak bélyegezték.

Az első világháború idején írt verseiben viszont a szánalom hangján szólal meg, felerősödik az összetartozás tudata, kuruc-verseiben az üldözöttség ellenére is a helytállás morálja.

Ady a kor nyelvi szokásaihoz igazodva - a faj és a fajta szavakat használta leginkább a nép és nemzet értelemben. Ezeknek a szavaknak a század elején még semmi kapcsolatuk nem volt az embertelen indulatokat felszabadító faj elméletekhez, a rasszizmushoz.

Magyarág-versek, illetve ciklus-címek: Akik mindig elkésnek (1907), Nekünk Mohács kell (1908), A föl-földobott kő (1909), Az Idő rostájában (1913). A magyar Messiások (1908), A téli Magyarország (1909), Esze Tamás komája (1910), A Magyarság Titkai (1911), Szép, magyar Sors (1912).

Nekünk Mohács kell

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:

Veréshez szokott fajta,

Cigány-népek langy szivű sihederje,

Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:

Én magyarnak születtem.

Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,

Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig.

Ne legyen egy félpercnyi békességünk,

Mert akkor végünk, végünk.

Amit a műről tudnod kell

A nemzetostorozó, de az érted haragszom én, nem ellened jegyében a hazaszerető verseknek a mintapéldája ez a költemény, a fordított himnusz, ahogyan Benedek Marcell nevezte. Miért szolgált rá erre az elnevezésre? Azért nevezhetjük fordított himnusznak, mert Kölcsey művével ellentétben nem áldást és szánalmat, hanem verést és könyörtelenséget kér népének.

Keletkezése • 1908-ban, az Illés szekerén című kötet A téli Magyar-ország című ciklusában jelent meg. Címe a mű üzenetének összefoglalása, figyelemfelhívó. Lényege, hogy nemzetünket csak a történelmi kataklizma1 ébreszti önmagára. Témája: a magyarság sorsa, történelmi tanulságok levonására való képtelensége. Alapmotívum: a zöld ágat hozó galamb (Mózes I. 8,11).

Szerkezete • A három strófa három szemszögből nézi a magyarságot.

1. vsz.: egyes szám harmadik személyben szól a lírai én a magyar népről: Cigány-népek langy szivű sihederje, kívülállóként jeleníti meg saját magát. A letelepedéssel önazonosságukat elveszítő nomádok képével szembesíti a honfoglalás ezredik évfordulóját alig egy évtizede ünneplő országot, egyúttal a nemzet szellemi tunyaságát és fejletlenségét. A Himnusz beszéd helyzetét kétszeresen kifordítva idézi meg, hiszen nemcsak, hogy áldás helyett büntetést kér, hanem Isten létét is kétségbe vonja. Erősíti ezt a kételyt, hogy a műnek nincsen megszólítottja, hiszen az volna az Isten.

2. vsz.: a lírai én kerül a középpontba, egyes szám első személyben jelenti ki: Én magyarnak születtem. Az első szakaszban érzékeltetett kívülállás itt enyhül.

3. vsz.: nyelvtanilag is bekövetkezik a teljes azonosulás népével a többes szám első személyű szóalakokban: minket, békességünk, végünk. Tragikus így a végkicsengés, mert azt jelzi, hogy a költő nemcsak ostorozza, hanem szereti is a népét. Adynál a nemzethalál motívuma másképp kerül elő, mint az elődöknél: a sorozatos csapások életben maradásunkat segítik elő, míg a látszólagos béke abba a hitbe ringatja a közösséget (a kiegyezés Magyarországát), hogy minden rendben van, ezzel előkészítve az igazi katasztrófa eljövetelét.

Alapgondolata • Ez a klasszikus „ostorozó" költemény olyan viszonyban van a klasszicizmus és a romantika nemzetképével, amilyenben A magyar Ugaron tájköltészete Petőfiével. Elkeseredett dühvei ront neki az olyan, a korban - és még most is - eleven nemzeti toposzoknak, mint a kereszténység védőbástyája, a sorsüldözött nép vagy a szabadságharcos nemzet. Kifordítja a Himnusz, a Szózat vagy A magyarokhoz történelemszemléletét, hiszen az évszázados szenvedések képét megfosztja a pátosztól és a tragikumtól, fel sem merül a dicső múlt képzete.

Hangulata, kifejezőeszközök • Dühös, gúnyos, vádlón keserű, felháborodott. Az alakzatok közül ismétlés, anafora, halmozás, fokozás; a képek közül metonímia, metafora található a versben. Verselése: kevert, tizenegyes és hetes sorokból felépülő négysoros strófákból áll. Rímei páros tiszta rímek.

A föl-földobott kő

Föl-földobott kő, földedre hullva,

Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,

Szédül, elbusong s lehull a porba,

Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,

Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,

Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,

Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,

Százszor földobnál, én visszaszállnék,

Százszor is, végül is.

Amit a műről tudnod kell

Ady újra meg újra tisztázni próbálta: mit jelent számára a magyarság, s kivált az ő magyarsága.

Keletkezése • 1909-ben keletkezett, amikor csaknem féléves párizsi és riviérai tartózkodás után újra hazatért. Ugyanebben az évben látott napvilágot a Szeretném, ha szeretnének című kötetben.

Műfaja, témája • A hazaszeretet verse, hazájához, a kicsi országához való sorsszerű kötődésének legszebb vallomása. A vers címadó metaforája, a föl-földobott és a földre mindig visszahulló kő a szükségszerűséget, a determináltságot hangsúlyozza, a végleges helyhez kötöttséget.

Szerkezete • A versszakok a kő ellentétes mozgását sugallják, de ellentétes az érzelmek mozgása is. Hat strófából áll.

1. vsz.: a hazaszeretet mindig visszahúzó ereje azonosul a költői képben a legnagyobb, a világegyetemet működésben tartó erővel, a gravitációval.

2. vsz.: a messzi tornyok a nagyvilág színesebb, gazdagabb tájait jelentik, melyeket azonban mégsem lehet elcserélni a szülőfölddel.

3. vsz.: a lélek szándéka a menekülés innen, a lenti világból Mindig elvágyik, a fölhorgadnak - elülnek szavak feszültséget teremtenek a messze távol és a közel, a fent és a lent világa között.

4. vsz.: haragja, hűtlensége, szerelmes gondja ellenére is megvallja hazája iránti hűségét: Tied vagyok én....

5. vsz.: a lírai én tiltakozik a porhoz kötött, kisszerű sors ellen, de a Kicsi országom megszólítás a ragaszkodását, a szeretetét bizonyítja, ami végül is megsemmisíti az eltávolító vágyak erejét.

6. vsz.: Es, jaj, hiába... feljajdulás a végzetszerűséget fejezi ki. Eldőlt a széthúzó erők és vágyak harca: győzött a végül is a hazához fűző el-téphetetlen, vállalt ragaszkodás.

Verselése • A két, tíz szótagból álló, öt-ötosztású, ütemhangsúlyos, rímekkel összefogott sor a fölfelé haladás és a lefelé zuhanás azonos hosszúságú útját érzékelteti, a rímtelen, hat szótagú, kétütemű rövidebb sor pedig a földre érkezés tompa koppanását.

Üzenete • Ha az ország százszor „földobná", elvetné is magától, ő mindig hűségesen visszatér. Azok az érzések, amelyek Adynak ezt a költeményét ihlették, nemegyszer támadnak újra abban, aki magyarnak született. Ezért érezzük közel magunkhoz ezt a verset. 1 * 3

1. Ady magyarság-versei az életmű szép vonulatát alkotják. Jelle

mezd őket! 2. Miért szolgált rá a fordított Himnusz elnevezésre a Nekünk Mohács kell című vers?

3. Figyeld meg az egyes versszakokban felbukkanó nyelvtani alanyt! Miről tanúskodik a változás (érted haragszom én, nem ellened)?

Ili 4. Mikor keletkezett A föl-földobott kő című verse, melyik ciklusban, és melyik kötetben jelent meg? 5. Mi a vers témája és üzenete?

1. Tanuld meg a verset emlékezetből! 2. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a szülőfölded!

A LÉDA-VERSEK

Ady szerelmi költészetének két jelentős korszaka van: a megújulást is hozó Léda-versek és a hagyományosabb elemeket tartalmazó Csinsz-ka-versek korszaka. Legtöbb szerelmes versét e két nő ihlette.

Léda nemcsak mint nő, társ volt jelentős a költő életében. Neki köszönhette Párizst, tőle kapta azt a figyelmet, támogatást és ösztönzést, mely fordulatot hozott életében, szemléletében és költészetében. Ezzel magyarázható, hogy egészen 1912-es szakításukig jelen vannak köteteiben a Lédához, Lédáról, szerelmükről írott költemények.

Viszonyukat kezdettől a szélsőségesség, a végletesség, a harc, a küzdelem jellemezte. Erős egyéniségek lévén, kapcsolatukban ritkán volt harmónia, egyensúly. Ez a végletesség, egyenlőtlenség és az ezzel párhuzamos érzelmi feszültség, erotikus túlfűtöttség már a legelső Lé-da-versekben is jelen van. Végső elválásukig számtalanszor szakítottak egymással, sokszor változott át szerelmük gyűlöletté, egymás iránti vágyuk paranoiás féltékenységgé, bosszúvá. A megnyugvás, harmónia ritka pillanatai inkább külföldi utazásaikat, találkozásaikat, együttléteiket jellemezte. Léda egyszerre szent, mindent adó nő, múzsa és bűnre csábító asszony. Szerelmük egyszerre felemelő varázslat, csoda és förtelmes, bűnös viszony. Ady törvényszerűnek érzi kapcsolatuk halálra ítéltségét, ugyanakkor gőgösen, büszkén utasítja vissza a világ konzervatív ítéletét. Büszke a nála idősebb asszony iránta érzett szerelmére, rajongására, és maga is odaadással, rajongással szereti Lédát. O ihlette Adyt azoknak a verseknek az írására, amelyek új fejezetet jelentenek a magyar szerelmi lírában. Szerelmi költészetének fő jellemzője a diszharmónia, a nemek végzetszerű küzdelme. Szerelmi érzésében is az élet teljességét akarta átélni. Teljesen új hang a magyar költészetben a testi szerelem, az érzékiség megjelenítése.

Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Ez az utolsó nászunk nékünk: Vijjogva, sírva, kergetőzve, Egymás húsába beletépünk

Két lankadt szárnyú héja-madár. S lehullunk az őszi avaron.

Új rablói vannak a Nyárnak,

Csattognak az új héja-szárnyak,

Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Valahol az Őszben megállunk,

Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • 1905-ben írta, az Új versek kötet Léda asszony című ciklusának utolsó verse. Műfaja dal. Típusa Léda-vers. Témája a szerelmi viszony mint gyötrelem, küzdés és hajsza. Címe tartalmazza a vers két lényeges jelentéselemét: a hagyományos képekkel szemben a szerelmespárt nem fecske vagy galamb, hanem ragadozó madarak, héják jelképezik, az avar pedig, metonímikusan utalva az őszre, a szerelem megkésettségére céloz.

Szerkezete • A vers szervezőelve a fokozás: útra kelünk - megyünk -szóltunk - űzve szállunk. A csúcspont után a fokozás lehetetlenné válik: megállunk - lehullunk.

A költeménynek kifejlett lírai énje nincs, inkább lírai mi-ről beszélhetünk. Két kapcsolatrendszert épít fel a lírai mi-n belüli én - te és mi - ők viszonyt.

1. vsz.: a bevezetés: a szimbolikus versbéli táj megteremtése. Igen lényeges, hogy e mű tere voltaképpen jelképes idő, az Ősz, tájelemek nincsenek is. A beszélő jellemzi egyrészt a lírai mi közösségén belüli viszonyt: kergetőzve, másrészt a héjapárt egységként: lankadt szárnyú. A szerelmi vágyat kellemetlen, bántó hanghatások kísérik: vijjogás, sírás, csattogás.

2. vsz.: kitekintés: az előző szakasz indoklása. Itt csak az elhallgatás eszközén keresztül szerepelnek a költemény lírai hősei, új rablói vannak a Nyárnak. Ez az egyetlen versszak, ahol az egyébként miként megjelenő kifejteden lírai én önmagából szólal meg, szembeállítva a lankadt párt az újonnan jöttékkel. Fontos, hogy a szembeállítás alapja nem az egykori önmagunk - mostani önmagunk ellentétpár, hanem az ők, az újak - mi a régiek. Ez erősíti a pár egységének érzését, másrészt utal arra, hogy a szimbolikus Nyár nekik nemigen jutott osztályrészül, szerelmük leírása a Nyárból való távozás képe.

3. vsz.: az első strófa megerősítő fokozása, itt kezdődik viszont a vers csúcspontja is, ami kimerevített képként a mű utolsó előtti soráig tart. E sorok fő funkciója a beteljesedésként felfogott halál pillanatának késleltetése. A szerelem útja a Nyárból az Őszbe tart: a boldogságból a boldogtalanságba, az ifjúságból az öregségbe.

4. vsz.: lezárás: Ez az utolsó nászunk... egyszerre utal az előző szakasz képére: ...megállunk, /Fölborzult tollal, szerelmesen és a költemény záró képére Egymás húsába beletépünk / S lehullunk az őszi avaron. Ez intenzív jelkép, hiszen a két ragadozó madár egyszerre egymást tekinti prédának, s az általuk szimbolizált erős dinamizmusok természetellenes módon egymás életét oltják ki.

Alapmotívumok • A szerelem és az elmúlás, a halál folyamatának egymásra játszása, e két fogalomkör motívumai: csók, szerelem, nász -Ősz, lankadás, gyász, avar, pusztulás. A költemény hangulata egyszerre lemondó és intenzív.

Verselése, kifejezőeszközök • Kevert verselésű, a sorok kilencesek, egyesek háromüteműek, mások tagolók, de vannak jellegükben jambi-kus, sőt trochaikus sorok is. Rímképlete: a a x. Az alakzatok közül ismétléssel, halmozással, párhuzammal, fokozással, oximoronnal találkozunk. A képi kifejezőeszközök a szimbólum és a metonímia.

Elbocsátó, szép üzenet

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:

Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,

Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját.

Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,

Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,

Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,

Alázásodért, nem tudom, miért,

Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:

Sorsod szépítni hányszor adatott Ámító kegyből, szépek szépiért Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.

Sohase kaptam, el hát sohse vettem:

Átadtam néked szépen ál-hitét Csókoknak, kik mással csattantanak S szerelmeket, kiket mással szerettem:

És köszönök ma annyi ölelést,

Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,

Amennyit férfi megköszönni tud,

Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak Fövényes múltban, zavaros jelenben S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján Milyen régen elbúcsuztattalak.

Milyen régen csupán azt keresem,

Hogy szép énemből valamid maradjon,

Én csodás, verses rádfogásaimból S biztasd magad árván, szerelmesen,

Hogy te is voltál, nemcsak az, aki Nem bírt magának mindent vallani S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,

Akartam látni szép hullásodat

S nem elhagyott némber kis bosszúját,

Ki áll dühödten bosszú-hímmel lesben, Nem kevés, szegény magad csúfolását, Hisz rajtad van krőzusságom nyoma S hozzám tartozni lehetett hited,

Kinek múlását nem szabad, hogy lássák, Kinek én úgy adtam az ölelést,

Hogy neki is öröme teljék benne,

Ki előttem kis kérdőjel vala S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág Rég-pihenő imakönyvből kihullva,

Vagy futkározva rongyig-cipeled Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát S, mely végre méltó nőjéért rebeg, Magamimádó önmagam imáját?

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, Csillag-sorsomba ne véljen fonódni S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak: Általam vagy, mert meg én láttalak S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • A Ládával való áldatlan viszony formálisan 1912 áprilisában ért véget. Az asszony Pesten még kierőszakolt egy találkozást -az utolsót s a féltékenységtől elvakítva keserű szemrehányásokban fakadt ki Ady ellen. Pár nap múlva ezután született meg - hosszú tépe-lődések közepette, szokatlanul sok javítgatással ez a kegyetlen, igazságtalan, gyilkosán gőgős vers. A Nyugat 1912. május 16-i számában jelent meg. Kötetben egy évvel később látott napvilágot az Imádság a csalásért című ciklus A magunk szerelme című 1913-ban megjelenő kötetben.

Műfaja • Az episztola és a szerelmi elégia kifordításának elemeiből alkotta Ady. Típusát tekintve érték- és időszembesítő vers, Léda-vers, búcsúvers. Témája: leszámolás a Léda-szerelemmel. Címe a témára utal, ironikus.

Szerkezete • Klasszikus háromosztású vers.

I. rész: 1. vsz.: lezajlik az elbocsátás. Ez teremti meg a vershelyzetet. Nyelve erősen archetipikus, archaizáló, a kulcsige elbocsátlak. Ez az ige határozza meg a megszólító és megszólított alá- és fölérendeltségi viszonyt. Annak ellenére, hogy Ady sok tekintetben volt kiszolgáltatva a nála idősebb, gazdagabb és eleinte műveltebb asszonynak, aki még gyógyíttatta is, fel kell tennünk, hogy a vers lényegi aspektusa nem a

kicsinyes bosszú. A lírai én nemcsak Adélt, hanem az őáltala teremtett képet, a neki valóban alárendelt Lédát is megszólítja.

II. rész: 2-4. vsz.: a szakítás indoklása. A 2. szakasz a Léda-kép megteremtését beszéli el, világosan megkülönböztetve a hús-vér asszonyt és az ő számtalan létező mását, a szépek szépét. A 3. versszak a valódi Adéllal történő szakításra való lelki-költői előkészülésről szól, felvillantva képeket a kapcsolat utáni életből. A következő pedig a lírai én költői munkájának jelentőségére mutat rá: ...előttem kis kérdőjel vala/S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

III. rész: 5. vsz.: lezárás. Egy klasszikus költői toposz a szöveg betetőzése: a költő elsőbbséget élvez a művészet tárgyához képest: Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, / Csillag-sorsomba ne véljen fonódni/S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak: /Általam vagy, mert meg én láttalak/S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

Alapmotívumok • A mű motívumkincse jellegzetes Ady-motívu-mokból áll. Léda alakja maga is az, és a hozzá rendszeresen kapcsolódó gesztusoktól, szimbólumoktól ugyanúgy búcsút vesz a szerző, mint az általa teremtett nőalaktól, illetve Dióssyné Brüll Adél fizikai valójától. Ilyenek a harc, a csók, az ölelés, a hervadás. Feltűnően hiányzik a halál motívuma.

Hangulata • Néhol elégikus, de főleg haragos, gúnyos. Verselése kevert, helyenként ötvözött. Tíz és tizenegy szótagú sorok alkotják a változó rímképletű strófákat, melyek között megtalálható az Ady-tízes, de ötödfeles, ötös jambus is.

Üzenete • A mű fő üzenete a külső valóság és a költő által arról teremtett kép különbségének hangsúlyozása, illetve a költői tevékenység és a költő dicsérete. Persze a vers olvasható az első jelentésben, és a közönség is első jelentésben fogadta el. Az is nyilvánvaló, hogy Ady erre számított, és mivel a szöveg egyszerre költői és misszilis levél, leszögezhetjük, hogy egyik szempontból ez a vers a művészet és a valóság bonyolult kapcsolatát boncoló költemény, a másik szempontból viszont egy kifejezetten gonosz és öntelt szakítólevél. Ez az igaztalan költemény - Sohase kaptam, el hát sohse vettem - nemcsak egy asszony megtagadása, hanem az egész szerelemé is. Több korábbi versében is szó van arról, hogy minden nőben csak önmagát szerette, de most nyíltan odaveti: az ő szerelme magamimádó önmagam imája. 1 * * 4 5

1. Ady és Léda neve elválaszthatatlan egymástól. Kapcsolatukat a

közvélemény is figyelemmel kísérte. Mivel vívták ki a közfelfogás

meg nem értését? 2. Miért mondjuk azt, hogy viszonyukat a szélsőségesség jellemzi? 3. Mit jelentett Léda Ady életében?

4. Röviden foglald össze a Héja-nász az avaron című versről tanultakat!

5. Milyen alkalomból írta Ady az Elbocsátó, szép üzenet című verset? Milyen a szerkezeti felépítése?

II 6. Szerinted igaz-e Adynak ez a mondata: Sohase kaptam, el hát sohse vettem? 7. Vitassátok meg, mi mindent köszönhetett Ady Brüll Adélnak!

AZ ISTENES VERSEK

Ady vallásos, protestáns szellemben nevelkedett, de modern ember volt, akiben nagyon erős kételyek éltek. A tételes vallásosságot elutasította, ugyanakkor nem jutott el az istentagadásig. A kortársi visszaemlékezések és saját emlékezései is tanúsítják, hogy a Biblia napi olvasmánya volt. Istenes költészete szorosan kötődik az én-versekhez, személyiségének, személyisége alakulásának egyik „harctere” a hit is. Ha több vers elemzésére, értelmezésére lenne lehetőségünk, megfigyelhetnénk a folyamatos változást a dacos tagadástól: Krisztus-kereszt az erdőn, a kételyekkel terhes istenkeresésen át: A Sion-hegy alatt, Hiszek hihetetlenül Istenben, a megtalált, megélt hitig: Istenhez hanyatló árnyék.

Adynál az Isten-fogalom is szimbólum, egyetlen jelkép szimbólum-rendszerének bonyolult szövevényében. S Istene is annyiféle, ahány versben megjelenik, sőt egyetlen versben is többféle alakot ölthet. Istene nem az egyházak Istene, hanem a maga által teremtett, elgondolt Isten. A kiábrándult, elárvult, a valósággal megbékélni nem tudó lélek szeretne biztos kapaszkodót keresni az Istenben a Semmivel, a Nihillel szemben. Korjelenség is volt a század elején az istenkeresés Európában.

Az 1908-as Az Illés szekerén kötetben jelenik meg először az istenes versek ciklusa, és ettől kezdve minden kötetben külön ciklust alkotnak. A kötet nyitó verse Az Illés szekerén című vers.

Az Illés szekerén

Az Úr Illésként elviszi mind,

Kiket nagyon sújt és szeret:

Tüzes, gyors szíveket ad nekik,

Ezek a tüzes szekerek.

Az Illés-nép Ég felé rohan S megáll ott, hol a tél örök,

A Himaláják jégcsúcsain Porzik szekerük és zörög.

Ég s Föld között, bús-hazátlanul Hajtja őket a Sors szele.

Gonosz, hűvös szépségek felé Száguld az Illés szekere.

Szívük izzik, agyuk jégcsapos, A Föld reájuk fölkacag S jég-útjukat szánva szórja be Hideg gyémántporral a Nap.

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • A vers nyilvánvalóan annak a prófétai - váteszi -szerepnek az értelmezése, amelyet Ady a költőknek - mindenekelőtt önmagának - tulajdonított. Címe a bibliai Illés prófétára utal. Típusát tekintve sorolható a létharcversek közé is.

Illés (Élijáhu héberül) prófétaként keményen fellépett Aháb király és Izebel (Jezabel) bálványimádása ellen. Bírálta kora uralkodó rétegének romlottságát. A Biblia (Királyok könyve) számos csodatettéről tud: a sivatagban hollók etették, legyőzte a Baal-papokat, s végül Isten az ótestamentumi mítosz szerint Illés prófétát tüzes szekéren ragadta magához az égbe.

Alapgondolata, témája • A költői sors jelképes megragadása. Költőnek lenni sors Ady számára, amelynek terheit vállalni kell. Számára költőnek lenni nem választás dolga, hanem alkati vagy éppen filozófiai meghatározottság. De költőnek, vátesznek lenni egyszerre áldás és átok, jutalom és büntetés a sorstól Ady felfogásában, s az emberi kivételesség felér a kárhozattal. Ady versei általában sejtelmes látomásokba burkolják, szimbólumokba öltöztetik a valóságot. Hogy értelmüket kihámozzuk, át kell élnünk, magunkévá kell tennünk a költemények teljes képi világát.

Szerkezete • A négy strófából álló vers egész képrendszerében kettősség (áldás és átok) fejeződik ki.

1-2. vsz.: A költemény egységét az adja, hogy mesteri ellentétekre épül. Ilyen ellentétet találunk az első versszak második sorában: sújt és szeret, amely asszociációs tartalmával az egész versnek a kulcsa is. Szembetűnő a második versszak ellentétes jelentésű két igéje, a rohan s megáll, amelyek feszültségét egymás mellé helyezésük még jobban felfokozza. Az első és második strófában állítja szembe a költő az izzás és a dermesztő jégvilág képeit: a tüzes szekerek képzetére a Himaláják jégcsúcsai felelnek.

3-4. vsz.: ez a strófa mélység és magasság ütköztető Ég s Föld szavak párosításával indul, s végül a negyedik versszak két tömör metaforája is sajátos feszültséget kelt, hiszen a rideg értelem és a szenvedélyes érzelmek kettősségét fogja egybe. A földi élet melegét szolgáltató izzó tűzgolyó, a Nap is puszta fényjelenséggé válik: hideg gyémántport szór a jégutak vándorai elé. Feszültséget érzünk a gonosz, hűvös szépségek jelzős szerkezetben is. Riasztó komorság társul hozzá: jelentésében az áhított s egyben mégis visszataszítóan rideg magaslatra utal, a költői hivatás zordon magányára. Egyben veszélyeire is: a közösségből kiemelkedés gyötrelmeire, bús-hazátlanságára, a költő felé áramló gúnyra A Föld reájuk föl kacag és részvétlen, inkább lekicsinylő szánakozásra S jég-útju-kat szánva szórja be / Hideg gyémántporral a Nap. Ady, akárcsak Vajda, átoknak tartja azt, ami áldás: költői tehetségét.

Értelmezése • Ady küldetéstudatának komor színeit elsősorban a korabeli magyar valóságból magyarázhatjuk meg. Az Illés szekerénben ily módon a „fajtájából kinőtt magyar", az európai látókörű nagy költő kétségbeesése hangzik. Az a felismerés, hogy nemzete nem akarja megszívlelni fájdalmas igazságait, s ezzel saját pusztulását idézi elő. A vers különös ereje abban van, hogy Ady ezt a látomást egyetemes érvényűvé is emeli: nemcsak saját útjának meredélyeit rajzolja, hanem az

emberiség legjobbjainak, a szellem magányos úttörőinek tragikus meg-hasonlását is láttatja benne. Azok fájdalmas magányát, akik körül nincs eszméiket visszhangozni tudó közösség.

A Sion-hegy alatt

Borzolt, fehér Isten-szakállal,

Tépetten, fázva fújt, szaladt Az én Uram, a rég feledett,

Nyirkos, vak, őszi hajnalon,

Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,

Piros betűkkel foltozott,

Bús és kopott volt az öreg Úr,

Paskolta, verte a ködöt,

Rórátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben És rongyolt lelkemben a Hit S eszemben a régi ifjúság:

Éreztem az Isten-szagot S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján S lángoltak, égtek a kövek. Harangozott és simogatott, Bekönnyezte az arcomat,

Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam S jajgatva törtem az eszem:

„Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr, Kihez mondottam sok imát?

Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”

„Halottan visszajöttem hozzád Én, az életben kárhozott.

Csak tudnék egy gyermeki imát.”

O nézett reám szomorún S harangozott, harangozott.

„Csak nagyszerű nevedet tudnám.” Ő várt, várt s aztán fölszaladt. Minden lépése zsoltár-ütem:

Halotti zsoltár. S én ülök Sírván a Sion-hegy alatt.

Amit a műről tudnod kell

Ady ellentmondásos istenhitének lehetünk tanúi A Sion-hegy alatt című vers esetében.

Keletkezése • 1908-ban, a Nyugat első számában jelent meg először, majd Az Illés szekerén című kötet A Sion-hegy alatt című ciklusának címadó költeménye lett. Ez a szerző első istenes verseket tartalmazó versfüzére. Megjelenésekor nem kis megbotránkozást keltett az öreg Úr profánnak tetsző leírásával. Isten alakja messze kerül a fenséges, megközelíthetetlen Istentől. Egy ráncos, vén kezű, foltozott kabátú öregúrként jelenik meg.

Műfaja • A nagy létharc-versek balladaszerű műfajában íródott. A beszédmód és a történet-felépítés is nagyon hasonló. Típusa szerint istenes vers. Témája: istenkeresés, az egykor eleven istenhithez való visz-

szatalálás lehetősége, lehetetlensége. Címe: az Istennel való találkozás szimbolikus helyszínét jelöli meg, bibliai utalás. A Sion-hegy egyenlő a Sínai-heggyel, ahol Isten új szövetséget köt Mózessel. Ez a hegy Jeruzsálem legmagasabb pontja, Isten és ember találkozásának a helyszíne. Szerepeltetése átvitt, jelképes értelmű. Arra utal, hogy a költő is meg akarja találni az istenhitet.

Szerkezete • A vers egy eseménysor (látomás), melynek idő- és térviszonyai nem konkrétak: Nyirkos, vak, őszi hajnalon, / Valahol Sion-hegy alatt. A költemény három fő jelentésmozzanat köré szerveződik, ezek az istenkeresés, az Istennel való találkozás és az Ő menekülése, távozása. Összhangban van ez azzal a jelenséggel, hogy a vallásos ember ezt a hármat akár egyszerre is megtapasztalhatja, ezek a jelenségelemek - nem egyforma intenzitással ugyan, de - minden versszakban jelen vannak.

1. vsz.: a vershelyzet és a szimbolikus helyszín megteremtésének kezdete: jelen van Isten igen sajnálatos képe, egy birtokos szerkezet erejéig a lírai én, az utolsó sorban pedig megneveződik a találkozás tere. A tépetten, fázva fújt, szaladt utal a vallásosság általában vett „hűlésére".

2. vsz.: a fentiek közül Isten képét értelmezi tovább: az ószövetségi helyszín egy katolikus motívummal (roráté - adventi hajnali mise) gazdagodik. Az Úr harangoz: jelt ad a keresőnek.

3. vsz.: a lírai én jellemzése: a kezemben - lelkemben - eszemben hármassága jelzi, hogy az istenkeresés az emberi lét három aspektusának, a testnek, léleknek, szellemnek együttes sorompóba állásával képzelhető csak el.

4-6. vsz.: a kereső és Isten találkozásának elbeszélése. A lírai én nem tudja megszólítani Istent: Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,... Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem, kétségbeesetten kutat emlékezetében a gyermeki ima után, mellyel megszólíthatná az arcát bekönnyező Istent. A kegyelmi állapot adva van: megvárt.. .simogatott.. .nézett rám, de a lelki találkozás nem jön létre.

7. vsz.: megszűnik a kegyelmi állapot, melyet a lírai én nem tudott kihasználni, Isten mintegy távozik. Csak a vers utolsó mondatában változik a múitidejűség jelenné, melynek nyilvánvaló funkciója a bűntudat állandóságának, a megváltatlanság jelenbeliségének az érzékeltetése. A lírai én életéből ezennel mintha örökre eltűnt volna Isten. Üres lett a világ.

Alapmotívumok • Biblikus motívumok: Sion-hegy, Salamon temploma, Sínai-hegy, lángoló, égő kövek, zsoltár. A katolikum motívumai: roráté, harang, gyermeki ima. Az öreg koldus képének elemei.

Alapgondolata, üzenete • Az én-versekhez hasonlóan e költeményre is a beszélő felnagyított, „mitikus magányossága" jellemző. A költemény az isten keresésnek, a gyermeki hithez való visszatalálás kétségbeesett kísérletének felmutatása. Kitűnik, hogy a gyermekkori imák nyelvén megszólítani Istent már lehetetlen, mert elfelejtődött az a régen tanult nyelv. A szöveg azonban azt sugallja, hogy az a hagyományos vallásosság is kiüresedett, aminek a nevében meg tudná szólítani a

szép, öreg Urat, hiszen szerepel a szövegben az Isten szó, de csak mint a vágyott Úr egyik megfelelője (Isten-szakállal), így hiába nevezzük, ez nem fejezi ki a megszólított létének teljességét. A vers így nem csupán a személyes Isten utáni vágy formába öntése, hanem azt is állítja, hogy az Istenről szóló beszéd a ránk hagyományozott formában lehetetlen.

Verselése • A strófák ötsorosak, a sorok szótagszáma 9-8-9-8-8, a rímképlet: x a x x a. A sorok között van jambikus lejtésű (négyes és ötödfeles jambusok), de vannak ütemhangsúlyosak (háromütemű kilences) is. A vers hangulata szomorú, melankolikus, kétségbeesett. Az alakzatok és képek közül találkozhatunk ismétléssel, halmozással, alliterációval, ellentéttel, megszemélyesítéssel, metaforával, szinesztéziával, szimbólummal.

1. Ady költészetében a hit és a hitetlenség motívumai váltották egymást. Mivel magyarázhatók kételyei? 2. Melyik kötetben jelentek meg először istenes-versek? 3. Ki volt Illés? Szerinted miben hasonlít a költő szerepe a prófétáéhoz?

GI 4. Ellentmondásos istenhitnek lehetünk tanúi A Sion-hegy alatt című versben. Fejtsd ki, miért! 5. Mire utal a bibliai helyszín? 6. Figyeld meg az Isten alakjának ábrázolását! Értelmezd! 7. Hogyan viselkedik a lírai hős az Istennel való találkozáskor? Értelmezd!

HÁBORÚELLENES KÖLTÉSZETE

Ady költészete a világháború évei alatt fokozatosan átalakult. A vérengzésekről szóló hírek, a veszteségek, a hátország szenvedései megviselték az amúgy is beteg költőt, a háború borzalmai kétségbe ejtették, legkomorabb vízióit látta megvalósulni. Nyílt háborúellenessége miatt mellőzték, kötete nem jelenthetett meg.

Költészetének átalakulása elsősorban versei képi világában és az üzenettartalmak egyértelműbb megfogalmazásában figyelhető meg, mely összekapcsolódik költői szerepértelmezésének megváltozásával. A korábban szinte állandóan a jelent ostorozó, új jövőt vizionáló, a múltat egyéni módon értelmező vátesz-költő szerepe helyett a jelen eseményeire reflektáló és a múlt értékeit átmenteni igyekvő krónikás szerepében jelenik meg (Mag hó alatt, Intés az őrzőkhöz, Krónikás ének 1918-ból). A jelképiség háttérbe szorulása, az expresszionista képalkotás mellett a komor hangulatok, a félelem jellemzik e verseket.

A háborús versek szükségszerűen összekapcsolódnak a magyarság-versekkel. Bár Adyt a háború világméretűvé válása is rettentette, e versekben mindig megszólalnak a magyarságot féltő, a magyarságért aggódó sorok is. Személyes tragédiát pedig azért jelentett a háború a költő számára, mert eszméit pusztította el. Olykor kétségbeesett felkiáltásokban, figyelmeztetésekben idézi ezeket: Az Elet él és élni akar..., S megint élek, kiáltok másért: / Ember az embertelenségben.

Emlékezés egy nyár-éjszakára

Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomorú Földre,

Legalább száz ifjú bomolt,

Legalább száz csillag lehullott,

Legalább száz párta omolt:

Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Kigyúladt öreg méhesünk,

Legszebb csikónk a lábát törte,

Almomban élő volt a holt,

Jó kutyánk, Burkus, elveszett S Mári szolgálónk, a néma,

Hirtelen hars nótákat dalolt:

Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember S a kényes rabló is rabolt:

Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Tudtuk, hogy az ember esendő S nagyon adós a szeretettel:

Hiába, mégis furcsa volt Fordulása élt s volt világnak.

Csúfolódóbb sohse volt a Hold:

Sohse volt még kisebb az ember, Mint azon az éjszaka volt: Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Az iszonyúság a lelkekre Kaján örömmel ráhajolt,

Minden emberbe beköltözött Minden ősének titkos sorsa, Véres, szörnyű lakodalomba Részegen indult a Gondolat,

Az Ember büszke legénye,

Ki, íme, senki béna volt: Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Azt hittem, akkor azt hittem, Valamely elhanyagolt Isten Életre kap s halálba visz S, íme, mindmostanig itt élek Akként, amaz éjszaka kivé tett S Isten-várón emlékezem Egy világot elsüllyesztő, Rettenetes éjszakára:

Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • Időpontja 1917 februárja. Ady az első világháború kitörésére emlékezik vissza ezzel a rendkívül szuggesztív verssel, ami 1917 februárjában vált totálissá, a német tengeralattjárók bevetésével. A költő észrevette, hogy a modern technikai civilizáció milyen pusztításra képes, megsejtette ennek távlatait is. A vers március 1-jén jelent meg a Nyugatban. Ady életében megjelent utolsó kötetének, A halottakéiért első ciklusának, az Ember az embertelenségben nyitó verse.

Az első világháború közvetlen kiváltó oka a trónörökös elleni merénylet volt (1914. június 28.). Rá egy hónapra (1914. július 28.) az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának - ezzel vette kezdetét az első világháború.

Műfaja • Egy romantikus műfajt, a rapszódiát eleveníti fel a szerző, apokaliptikus látomássá formálva (ebben hasonlít Petőfi Egy gondolat

bánt engemet... című költeményére). Típusa: háborús költészet. A háború kitörésének apokaliptikus víziója szolgál a vers témájául. Címe: összefoglaló jellegű, megtévesztő, hiszen tájleíró elemekkel fűszerezett elégiát sejtet. Az első sor azonban teljesen felülírja várakozásainkat.

Szerkezete • A hat különböző hosszúságú részt a refrén választja el egymástól.

1. szakasz: (1-7. sor): kozmikus távlatból idéződik fel először a nyáréjszaka, biblikus és mitologikus-mesés motívumok jelzik kitüntetett történeti szerepét.

2. szakasz (8-15. sor): ál-önéletrajzi elemekkel jeleníti meg a beszélő a nyár-éjszaka személyes térben is megnyilvánuló különös jelentőségét. A lírai én egy közösség részeként többes szám első személyben beszél, itt ezt a család körével azonosíthatjuk: méhesünk, ...csikónk, ... kutyánk,.. .szolgálónk.

3. szakasz (16-20. sor): a beszélő az erkölcsi eltévelyedés képeivel érzékelteti a vers kiemelt idejének különlegességét.

4. szakasz (21-29. sor): itt az eddig elbeszélő jellegű beszédmódról elemző típusúra vált a lírai én. Nem érzékelteti, hanem értelmezi az időpont jelentőségét. A többes szám első személy nem a családdal, hanem nagyobb, elvontabb, de meg nem határozható közösséggel azonosítható (ez lehet egyszerűen a költők vagy a próféták köre, de lehet az emberiség egésze is).

5. szakasz (30-40. sor): visszatér az elbeszélő jelleg, a beszédmód azonban már az eddigiek ötvözete, amelyben legerősebb a biblikus színezet. Innen nyilvánvalóvá válik, hogy a világvégi ütközetként megjelenített háborúba indulás időpontja a vers témája.

6. lezáró szakasz: a lírai én önmagára tekint. A benne lejátszódott változások fényében értelmezi a Különös nyár-éjszakát. Hangsúlyozza e rész fontosságát, hogy ebben a sorok többsége rímel, szemben a többi szakasszal, amelyekben csak elszórtan vannak összecsengő sorvégek.

Alapmotívumok • Biblikus-apokaliptikus: angyal, világot elsüllyesztő éjszaka; természeti: nyár-éjszaka, Hold, csillaghullás; a világ kizökkent-ségét érzékeltető képek.

Alapgondolata; üzenete • A vers megmutatja, hogy Ady az avantgárd egyes szerzőihez hasonlóan az első világháború kitörését korszakhatárnak fogta fel, olyan kozmikus kataklizmának, amely a régi világ alapjait semmisíti meg. Míg az előbbiek kitörő örömmel üdvözölték a tisztító vihart, addig Ady úgy látta, hogy jóvátehetetlen károkat fog okozni.

Verselése • Változó szótagszámú sorokból épülnek fel a különböző hosszúságú strófák. A hatszoros refrén sem azonos számú sorok után tűnik fel (5, 6, 3, 7, 8, 8). A tizenkétszer ismétlődő különös jelző egyre inkább a furcsa jelentés helyett a rettenetessel telítődik, s válik végül Egy világot elsüllyesztő, rettenetes éjszakává. Szabálytalan a rímképlet is. A 17 azonos sorvégi rím mély o-ja monotóniát eredményez és a vers vége felé egyre nagyobb a rímtávolság. Hangulata: zaklatott, felfokozott lelkiállapot.

Ember az embertelenségben

Szivemet a puskatus zúzta,

Szememet ezer rémség nyúzta,

Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte.

És most mégis, indulj föl erőm,

Indulj föl, megintlen a Földről!

Hajnal van-e, vagy pokol éjfél?

Mindegy, indulj csak vakmerőn,

Mint régen-régen cselekedted.

Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol sem adhatott:

Ember az embertelenségben,

Magyar az űzött magyarságban,

Újból-élő és makacs halott.

Borzalmak tiport országútján,

Tetőn, ahogy mindég akartam,

Révedtem által a szörnyüket:

Milyen baj esett a magyarban S az Isten néha milyen gyenge.

És élni kell ma oly halottnak, Olyan igazán szenvedőnek,

Ki beteg szivvel tengve-lengve, Nagy kincseket, akiket lopnak, Bekvártélyoz béna szivébe S vél őrizni egy szebb tegnapot.

Óh, minden gyászok, be értelek, Óh, minden Jövő, be féltelek,

(Bár föltámadt holthoz nem illik) S hogy szánom menekülő fajtám.

Aztán rossz szivemből szakajtván Eszembe jut és eszembe jut: Szivemet a puskatus zúzta, Szememet ezer rémség nyúzta, Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte.

S megint élek, kiáltok másért: Ember az embertelenségben.

Amit a műről tudnod kell

Ady világháborús költészetének csúcspontja ez a vers. A költő, szokásától eltérően maga jegyezte a keletkezés időpontját a vers alá. Ennek oka talán az, hogy különösen fontos itt tudnunk a vers születésének hátterét.

Keletkezése • A vers 1916 szeptemberében keletkezett. Ez év augusztus 17-én a világháború egyik fontos eseménye következett be: Románia titkos szerződést kötött az antanttal. Augusztus 27-én indult meg a 370 ezer főnyi román hadsereg támadása Erdély ellen, és az ott élő magyaroknak menekülniük kellett. A Boncza-kastély alatt húzódó úton, Erdély egyetlen országútján, a Sebes-Körös völgyében vonult a menekülők áradata. Volt, aki Adyéktól kért szállást. Gondold el, miket láttam, éltem, beszéltem, vigasztaltam (hit nélkül), vendégeltem és sírtam itt - írta a költő öccsének. Szeptember közepe táján azonban javult a helyzet, de Ady ekkor került igazán szembe a háborúval, a történelmi Magyarországot fenyegető veszéllyel. Úgy érezte, odavan minden, amiért élt. Öngyilkossági gondolatok foglalkoztatták.

Témája • Szembehelyezkedés a háború Tébolyával, megmaradni embernek az embertelenségben, magyarnak az űzött magyarságban, a költői és emberi helytállás bizonyítása. Címe témajelölő. Műfaja: rapszo-dikus menetű vers.

Szerkezete • Az erős gondolatiság a versszerkezetben, strófaépítésben is meghatározó, ez okoz észrevehető „szabálytalanságokat". Nem egyforma hosszúságúak a versszakok, hosszú, többszörösen alá-, illetve mellérendelt mondatokat, szabálytalan, szétszórt rímelést találunk. Nyolc strófából áll a vers.

A vers kulcskifejezése az ember az embertelenségben. Kétszer fordul elő a kifejezés hangsúlyos helyen: a címben és az utolsó sorban, harmadszor pedig a harmadik versszak harmadik sorában. A vers egészét: szerkezetét és tartalmát is ennek a két fogalomnak a szembesítése határozza meg. Az embertelenség világának legfeltűnőbb szinonimája a Téboly. Azt fejezi ki, hogy a lét értelmét vesztette. Ezt fokozzák a borzalmak is: ezer rémség, néma dzsin, a félelemben, a rettegésben élés. Az embert a külső világgal összekötő emberi szervek szűnnek meg működni. A szívre a puskatus, a szemre a rémség, a torokra a némaság, az agyra a Téboly telepedett. Megsemmisülés fenyegeti az embert.

Az emberség fogalmához az értelem kapcsolódik. A szó ugyan csak egyszer fordul elő, de az értelem, a gondolatiság uralja az egész költeményt. Legalább ilyen fontosak az érzelemmel kapcsolatos szavak: a szív például ötször fordul elő. Ide tartozik az erő, a makacs hit is.

A háború öldöklő iszonyatával, a bénaság állapotával, a tehetetlenség kínzó érzésével szegül szembe a mégis dacossága. És most mégis, indulj föl, erőm..., mert másokért kell élni, át kell menteni a jövőnek az emberiség múltban kiküzdött értékeit, a nagy kincseket, akiket lopnak, meg kell őrizni a szebb tegnap reményeit a holnap számára.

Üzenete • Ady Endre nem a nemzetbe zárkózást, a kisnépi nacionalizmus útját választja, hanem az emberiség felé nyitást. Nem a magyarságát, hanem emberségét hangsúlyozza az embertelenségben.

Verselése, hangulata • A versben rendszertelenül csendül össze egy-egy tompa rím meglehetős távolságból. Hangvétele biblikus zengésű, belső zaklatottságról árulkodik. 1 * * * * 6

1. Ady költészete a világháború idején fokozatosan átalakult. Miben

nyilvánult ez meg? 2. Mi a történelmi háttere az Emlékezés egy nyár

éjszakára című versnek? Milyen összefüggés van a két időpont kö

zött? 3. A fordulat verse a költemény. Mi minden tanúskodik erről?

^ 4. Foglald össze, amit a vers szerkezeti felépítéséről tudsz! 5. A dühödt angyal képe teszi nyilvánvalóvá a bibliai utalást. A Biblia mely részéről van szó?

6. Mi a kulcskifejezése a versnek? Hányszor fordul elő? 7. Melyek azok a szavak, kifejezések, képek, amelyek e két fogalomhoz sorolhatók?

II 8. Készíts összehasonlító elemzést az Emlékezés egy nyár-éjszakára és az Ember az embertelenségben című versekről! Mi a szerepe a múltnak a két költeményben? 9. Értelmezd a beszélő helyzetét a két versben! 10. Mi a szerepe az ismétlődéseknek?

A C SINSZKA-VERSEK

A betegségétől meggyötört költő a háborús borzalom éveiben menedéket, biztonságot keresett a szerelemben. Gyakran szólal meg feleségéhez, Csinszkához írott verseiben az elveszettség, a megvertség, a legyőzöttség hangja is, a szerelmi téma összekötődik az egyéni sorssal, olykor a számvetéssel. A Csinszka-szerelem versei külön oázis Ady lírájában, főként ha az önkínzó Léda-szerelem dalaival vetjük össze őket. Négy költői vonás jellemzi a Csinszka-verseket: • az öregedés mélabúja, • az a tudat, hogy a költő Csinszkában találta meg az igazi, megértő élettársat, • az összeforrottság a szörnyű világháborúval és • a szándékolt egyszerűség: szóanyagában, képeiben, grammatikájában a köznapi beszédhez közelítő nyelv. Kapcsolatuk diszharmóniája nem jelenik meg e költeményekben, mintha a költészet maga is menedékül szolgálna a költő számára. A Csinszka-verseknek a szépség és az idill őrzése adta meg különös varázsát: Őrizem a szemed, Beteg szívemet hallgatod, De ha mégis?, Nézz, Drágám, kincseimre, Akkor sincsen vége stb.

A Nézz, Drágám, kincseimre (1917) hat strófából álló, keretes szerkezetű versben egyszerre jelenik meg a szerelmes férfi vallomása a bukásával, a legyőzöttségével számot vető költő önértékelésével. A bensőséges, intim hangvétel, a sorok nyugodt ritmusa, a versmondatok viszonylagos hosszúsága, a hangszimbolika lassúvá, monotonná teszik a szöveget. Egy magát öregnek érző, beteg ember szavai ezek, akinek egyetlen menedéke fiatal kedvese. Nagy hangsúlyt kap a versben a beszélő elhagyatottsága, öregsége, betegsége. A valaha nagyúri felsőbbrendűséget hirdető költői egyéniség leszámol egykori szerepeivel, s egy teljesen más értelmezési szempontból megközelítve életpályáját négy versszakban összesűrítve jeleníti meg mindazt, amije maradt.

A De ha mégis? (1918) az egyik legösszetettebb, legproblematikusabb Csinszka-vers. Abból a fajtából, amelyben a szerelem éltető, megtartó erőként van jelen még, bármennyire más is a valóság. Ady ekkor már nagybeteg, a Csinszka-idill is szertefoszlott, de ebben a versben még régi fényében ragyog. Az első versszak még reményt fogalmaz meg: a túlélés, a megmaradás reményét. Az utolsó versszakban már szinte nyoma sincs a reménynek: a tragédiaérzet kerekedik felül, a vers hangulata mégsem tragikus, hanem elégikus.

rr

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet.

yilágok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet

rr

Uz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S őrizem a szemedet.

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • 1916. január 16-án közölte a Nyugat 2. száma. A halottak élén című kötet utolsó ciklusába - Vallomás a szerelemről - helyezték a kötet szerkesztői.

Műfaja • Dal. Típusa: Csinszka-vers. Témája: kitartás a szerelemben az arra való méltatlanság és a körülmények ellenére, egy öregedő férfi szerelmi vallomása. Címe: a vers refrénje, témajelölőnek is mondhatjuk.

Szerkezete • Mindössze négy strófából áll, a teljes első versszak ismétlése két részre osztja a költeményt. A költemény szövegét a kéz és a szív motívumok ismétlődése határozza meg.

I. rész: 1-2. vsz.: a lírai én egy mozdulat formába öntésével alkotja meg a vershelyzetet: a megszólító és a megszólított viszonyát. A mozdulat, a kézfogás utal a szerelmi kapcsolat egészére. A vénülő igenévi jelző négyszeri ismétlése a nagy korkülönbséget hangsúlyozza. Itt nincsenek konkrétumok, a külső állapotokat utalások jelzik: Világok pusztulásán, ...rettenet űz, S várok riadtan veled, melyek erőteljes hangulati-érzelmi tartalmai félelmessé, feszültté teszik a szöveget.

II. rész: 3-4. vsz.: megismétlődik az első szakasz, de itt már rárakódik a második versszak jelentésrétege, így óvó, védő mozdulattá válik a kézfogás is. Az eredetileg intim, belső verstér a világégés keretében jelenik meg. A kiúttalanságot, a tanácstalanságot, félelmet tovább fokozzák a záróstrófa megválaszolhatatlan kérdései: miért, meddig, az ellentétes mellérendelő mondat a két fél egymásra utaltságát, illetve a beszélő féltő ragaszkodását közvetíti: De a kezedet fogom.... A bizonytalanság oka egyrészt személyes: az öregség érzése, másrészt történelmi: a világháború. A gesztus is kettős értelmű így: egyfelől a saját méltatlansága érzésének legyőzését jelenti, másfelől a külvilág pusztító hatásaitól akarja megóvni kedvesét.

Alapgondolata, üzenete • A vers összekapcsolja a történelmi menekülés motívumát a szerelem kései beteljesülésével. Ennek köszönhetően a Csinszkával való kapcsolat - de a szerelem általában is - jelentése feldúsul, és az egzisztenciális menedék metaforájává válik.

Verselése • Kevert, a sorok legnagyobb része ütemhangsúlyos (felező hetes), egy-két negyedfeles jambusnak tekinthető sor van. Szokatlan módon tartalmaz a vers egy enjambement-t, a második szakaszban sorhatárra kerül az alany és állítmány. A vers hangulata lemondó, kiszolgáltatottságot sugárzó. A kifejezőeszközök közül alliterációval, halmozással, metaforával, anaforával találkozhatunk. 1

1. Mit jelentett a Csinszka-szerelem Ady életében? 2. Milyen hangulatú az Őrizem a szemed című vers? 3. Mi utal a versben az öregségre, ragaszkodásra, az egymásra utaltságra?

4. Olvasd el az Ady-kötetben a Nézz, Drágám, kincseimre és a De ha mégis? című verseket! Milyen motívumok, gondolatok kapcsolják össze a két költeményt!

Ili 5. Fogalmazd meg a Léda- és a Csinszka-versek közti különbségeket! Milyen poétikai jellemzői vannak a két verscsoportnak?

ÖSSZEGZÉS • Ady Endre a modern magyar líra megteremtője. Teljes szemléleti forradalmat hozott: megújította a magyar táj költészetet, a szerelmi, a politikai, a vallásos lírát. Küldetéses költő: magyarságát büszke öntudattal vállalta, de nemzete (az ő szóhasználatában: faja, fajtája) hibáit kíméletlenül ostorozta is. A szimbolikus-szecessziós látásmód végigkíséri egész alkotói pályáján, de domináns szerepe költői pályájának első korszakában van. Utolsó éveiben vérbeszéde a szürrealisztikus látásmódra jellemző töredezettséget, váratlan képzettársításokat is mutat az egyszerűsödés (klasszicizáló-dás, realisztikus tendenciák) mellett. Egyéni mitológiát teremt. Költészetének motívumkörei összefüggnek. Adyt a teljesség vágya és lehetetlensége egyszerre kínozza. Önszemlélete lenyűgöző tágasságú és szinte ijesztő mélységű. (Az idézetek Görömbei András: Az Ady-életmű értelmezésének problémái. Iro-dalomismeret. 1995. 4. 42-53. o. című művéből valók.)

 

 

Ez a anyag a magyar irodalom Debreceni tankönyvéből  a 11. osztály számára

 



Попередня сторінка:  A XX. SZÁZAD ELSŐ ÉVTIZEDEINEK MAGYAR IRODALMA
Наступна сторінка:   MÓRICZ ZSIGMOND



^