Інформація про новину
  • Переглядів: 146
  • Дата: 19-06-2020, 04:42
19-06-2020, 04:42

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

Категорія: Tankönyvek magyar » Magyar irodalom





Попередня сторінка:  BABITS MIHÁLY
Наступна сторінка:   JUHÁSZ GYULA

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

(1885-1936)

Kosztolányi Dezső a Nyugat folyóirat köré szerveződő alkotógárda egyik legsokoldalúbb, de talán legtöbb vitát is kiváltó személyisége volt. Kortársai közül elsősorban rendkívüli tehetségének mesteri eleganciájával tűnt ki. Az írói sokoldalúság és termékenység mintaképe. A sokműfajú írók közé tartozik.

Általában költőként emlegetjük, mert irodalmunkban mindig inkább a vers adott rangot az írás művészeinek. Lírája a XX. század elejének ízléséhez kötődik, de prózai munkái napjainkban is keletkezhettek volna. Epikájában a lélekábrázolás kiemelkedő mestere. Míg Babitsot az erkölcs emberének, homo morálisnak tartjuk, addig Kosztolányi a homo aes-theticus, a szépség, a tiszta szemlélődés embere, aki a mindig vitatható igazság helyett az ízlést emelte a polcra.

ÉLETÚTJA

Gyermekkora, iskolái • 1885. március 29-én született Szabadkán (Vajdaság), polgári-értelmiségi családban. Négy és fél éves korában már tudott írni és olvasni. Édesanyja, Brenner Eulália a leendő költő születésekor alig múlt tizennyolc éves. Az anyai ág szorgalmas gyógyszerészekből állt. Tízéves koráig örökösen betegeskedett. Állandó fulladásos rohamai miatt rettegett a haláltól. A gyermekkor emlékei később visz-sza-visszatérő motívumai lesznek Kosztolányi írásainak.

Gimnáziumi tanulmányait Szabadkán végezte. Tanári pályára készült. 1903 őszén a budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar-német szakos hallgatóként. A Négyesy László vezette híres szemináriumok révén szövődött barátsága Babits Mihállyal, Juhász Gyulával. Már diákként állandó cikkírója lett a Bácskai Hírlapnak és a Szeged és Vidékének. 1904-ben a bécsi egyetemen filozófiát hallgatott. Ekkor ismerkedett meg Sigmund Freud munkásságával. A pszichoanalízis tanai nagy hatást tettek rá. Egyetemi tanulmányait nem fejezte be, de egyre több cikke, tárcája, rajza jelent meg a különböző lapokban. Több nyelven: latinul, németül, franciául, angolul, olaszul, spanyolul tudott. Ez nagy előnyt jelentett neki nemzedéktársaival szemben.

Az újságíró • 1906-ban került a Budapesti Naplóhoz, a Párizsba utazó Ady Endre helyére. Versei - Ady költeményeivel felváltva - vasárnaponként jelentek meg a lap első oldalán.

1908-ban az induló Nyugatnak rendszeres munkatársa lett. 1908 és 1910 közt beutazta Európát. Ennek állított emléket később az 1912-ben megjelent Kártya című versciklus.

1921-ben a Pesti Hírlap munkatársa lett. Végképp kiábrándult a politikából, ennél a konzervatív-liberális lapnál nyugodt körülmények között dolgozhatott.

Házassága • 1910-ben ismerkedett meg a fiatal színésznővel, Harmos Ilonával, aki Görög Ilona néven maga is írogatott. Legfontosabb műve a már férjéről írt regényes életrajz. Barátságuk 1913-ban érett házassággá. 1915-ben született meg egyetlen gyermekük, Ádám. Kosztolányi a fiát valóssággal imádta, éberen, aggályoskodva vigyázott rá.

A háború évei • A háború Kosztolányit is elborzasztotta. A kezdeti időszakban a nacionalista propaganda hatása alá került, de humanista beállítottsága felülkerekedett a téves eszméken. Szívpanaszai miatt felmentették a katonai szolgálat alól, testvérét, Árpádot és unokatestvérét aggódva várta vissza a háborúból.

A vérontás befejezését követő őszirózsás forradalmat reménykedve fogadta, de a Tanácsköztársaság riadalommal töltötte el. A belső bizonytalanság, a túlfokozott magányérzés, a szorongás, a halálfélelem a világháború éveiben katasztrófaérzéssel párosult, amikor az emberi haladás eszméjébe vetett hit puszta ábránddá vált. Magánéletét is sorozatos csapások érték: Csáth Géza (eredeti nevén Brenner József, unokatestvére és legjobb barátja) öngyilkossága mélyen megrendítette, a trianoni békeszerződés következtében szüleitől és testvéreitől is elszakadt.

Betegsége, utolsó fellángolása, halála • Súlyos, gyógyíthatatlan betegségének első tünetei 1933 nyarán jelentkeztek. Összesen kilenc műtétet hajtottak végre, hogy megmentsék az életét. Többször kezelték Stockholmban rádiumbesugárzással. A betegség időszakában voltak enyhébb szakaszok is. Az élettől kapott még egy utolsó ajándékot: 1935 júniusában az újságírók visegrádi üdülőjében megismerkedett egy asszonnyal, Radá-kovich Máriával. A kései szerelem hatására szinte a túlcsorduló boldogság eufóriájába került, s ekkor született meg Szeptemberi áhítat című szerelmi verse. Állapota azonban egyre súlyosabb lett. Hangját ideiglenesen elvesztette, mesterségesen táplálták. Nehezen lehetett eligazodni rajta: hol válni akart feleségétől, hol pedig görcsös bizakodással kapaszkodott bele. Felesége a nehéz pillanatokban is mellette maradt, a végsőkig támogatta. 1936. november 3-án 51 éves korában Budapesten meghalt.

MUNKÁSSÁGA

Költői, novellaírói, újságírói és műfordítói tevékenysége korán kibontakozott. Legfőbb eszméje a humanizmus, az emberi értékek tisztelete volt. Minden ember arra született, hogy boldog és szabad legyen. Kiemelt szerepe volt gondolkodásában a magyarságnak. Tisztában volt vele, hogy anyanyelvének köszönheti azt, hogy költővé, íróvá vált.

Életművében három fő alkotói szakaszt különböztethetünk meg.

Első korszaka • A háborúig főként a sejtelmes hangulatok és a gyerekkori emlékek foglalkoztatták. Első verseskötete, a Négy fal között

1907-ben jelent meg, amely a tökéletes forma iránti igényesség és az impresszionizmus hatását tükrözi. Már ezekben a versekben találkozhatunk azokkal a motívumokkal (a tudatos játékosság, a halálmotívum, az idealizálás vágya), amelyek költészetének meghatározói lesznek.

Első elbeszéléskötete, a Boszorkányos esték 1908-ban jelent meg. A kötet írásai között a modern lélektani érdeklődés és Freud hatása meghatározó.

Az évszázad elején nagy fejlődésnek indult a lélektan. A tudósok felismerték, hogy a gyermekkor élményei, megrázkódtatásai, vonzalmai és ellenszenvei kihatnak a felnőttkorra. Kosztolányi az elsők között használta föl műveiben ezt a tudást. Első korszakának leghíresebb verseskönyve második kötete, A szegény kisgyermek panaszai (1910) a költő egyik legegységesebb stílusú és hangvételű kötete, mely meghozta az irodalmi elismerést és népszerűséget számára.

A 10-es évek szemléleti változást jelentettek Kosztolányi pályáján. Érzékenyebben figyelt a világra, együttérzéssel és megértéssel ábrázolta a szenvedő embereket, s noha nem azonosult velük, feladatának érezte, hogy minél pontosabban ábrázolja őket. Korai novelláinak hősei a világban idegenként mozgó, magányos emberek, alapérzésük az elidegenedés (Appendicitis, 1911).

Második korszaka • A háború kijózanító hatására a hétköznapok is a figyelme előterébe kerültek, a gyermeki álmok világát elhagyva, növekvő kíváncsisággal vizsgálta az embereket. Éberen figyelte az eseményeket, minden egyéniségben megtalálta az érdekességet. A létezést, az egyszeri életet éltette. A háború idején született prózakötetei az Öcsém (1915, rajzok), a Bűbájosok (1916, elbeszélések), a Tinta (1916, rajzok) és a Káin (1918, elbeszélések). 1916-ban jelent meg Mák című verseskötete, ezenkívül írt cikkeket és tanulmányokat, illetve fordított is ez idő alatt.

Egyéni válságáról vall az 1920-as Béla, a buta című novelláskötet és a szintén az évben megjelent Kenyér és bor című kötet néhány verse. Ekkorra már teljesen kiábrándult a politikából. Életképeket írt a pesti utca és a kávéház emberéről.

Harmadik korszaka • Utolsó éveiben nagy ívű költeményekben ünnepelte az élet szépségét és nagyságát. Munkássága az írói sokoldalúság és termékenység mintaképe. A 20-as évek legjelentősebb verseskötetének, A bús férfi panaszainak (1924) alapérzése a nagyvárosi magány, a kitaszítottság, alaphangját a vallomás és befelé fordulás jellemzi. Ezekben az években kezdett érdeklődni Freud tanai iránt. Ekkor keletkezett nagyregényei a belső tudatfolyamatok művészi ábrázolására törekedtek. Az 1922-ben megjelent regénye, a Nero, a véres költő középpontjában a ripacs és a művész (Nero és Britannicus), az őrült hatalom és a megalkuvás (Nero és Seneca) ellentéte áll. A filozófus által képviselt szkepticizmus Kosztolányi művészmorálját is jelenti: a művész feladata a polgári individuum megőrzése. A regénnyel külföldön is hírnevet szerzett magának. Ezután gyors egymásutánban jelentek meg zseniális alkotásai:

a Pacsirta (1924), az Aranysárkány’ (1925). 1925-ben kezdte el írni sajátos Esti Kornél-novelláit, majd az Édes Annát 1926-ban. 1928-ban jelent meg a Meztelenül című kötete, mely az 1924-1928 közti időszak verseit tartalmazta. Hangvétele megváltozott: az esztétizáló helyett a moralizáló hajlam került előtérbe. A versek a védtelen és a világban kiszolgáltatott ember sorsának részvétteljes szemléletéről tanúskodnak. A szánalom és a részvét ettől fogva kulcsfogalmai lettek Kosztolányi költészetének.

A 30-as években pályája csúcsán volt, a halál kikerülhetetlensége azonban végső számvetésre késztette: önmagával való szembenézésre. Utolsó verseskötete az Összegyűjtött költemények (1935). A záró ciklus, a Számadás Kosztolányi költészetének legjelentősebb darabjait tartalmazza. A lét nagy és végső kérdései, az élet és halál miértje és betegségéből adódóan a testi szenvedés kínzó gyötrelme foglalkoztatta a leginkább.

1936-ban látott napvilágot Tengerszem című novelláskötete. A feszes cselekményű elbeszélésekben a szereplőkkel valami jóvátehetetlen történik -, de az egyéni szenvedés az emberi lét tragikumának hordozója. A szenvedést enyhíteni itt is csak a gyermekkor idilli emlékei tudják.

A műfordító • Kosztolányi az egyik legkitűnőbb műfordítónk. Annak ellenére, hogy szöveghűség tekintetében olykor joggal bírálták. De a lehetetlent is megkísérelte, nem volt előtte megoldhatatlan feladat. 1913-ban jelent meg tőle a Modern költők, 1921-ben a Modern költők /-///. című műfordításkötet. O fordította Shakespeare-től a Téli rege (1925) és a Romeo és Júlia (1930) című műveket, Goethétől A naplót (1924), Oscar Wilde-költeményeket (1926), a Szent Imre himnuszokat (1930), a Kínai és japán versek gyűjteményét (1932).

A nyelvművelő • Kiváló nyelvművelő volt. Halála után özvegye Illyés Gyula támogatásával megjelentette nyelvészeti tárgyú írásait. A kötet címe: Erős várunk, a nyelv. Kosztolányi leginkább a puristákhoz, a nyelvtisztítókhoz tartozott. Ellensége volt az idegen szavaknak. Új nyelvészeti törvényeket nem alkotott, de ő fejezte be - kellő rostálással - Kazinczy tervét. Tanítói hivatása óriási. A legújabb nemzedéket ő nevelte igényességre.

purista - nyelvtisztító, aki tartózkodik az idegen szavak és fordulatok használatától, üldözi a valóságos vagy vélt nyelvi hibákat.

1. Idézd fel Kosztolányi életútjának fontosabb állomásait! 2. Mely lapoknál dolgozott Kosztolányi? 3. Milyen verseskötetei jelentek meg? Sorold fel a legjelentősebbeket kronológia sorrendben!

Ф 4. Novellái és novelláskötetei is méltán híresek. Melyeket ismered cím szerint? 5. Kosztolányi legjobb regényíróink egyike. Kisregényeit a húszas években írta. Melyek ezek? 6. Milyen műfordítói teljesítményeit ismered?

Ili 7. Milyen nézetei voltak Kosztolányinak az anyanyelvről? 1

1. Gyújts Kosztolányi-idézeteket a nyelvről az internet segítségével!

A SZÁMADÁS-VERSEK

Kosztolányi Összegyűjtött költeményeinek részeként jelentek meg a számadás-versek, de szinte különálló kötetnek tartjuk tudatosan szerkesztett Számadás című versciklusát. Költészete klasszikussá érett. A versek belső rendje azt a folyamatot ábrázolja, ahogyan a költőnek sikerült felülemelkedni a szenvedéseken. Lírájának legjelentősebb és legnagyobb hatású költeményei sorakoznak itt. A kötet központi témája a halál, illetve az embernek a halállal való kapcsolata, a haláltudat keltette magatartás kialakítása. A versek azoknak a mélyen megélt élményeknek a kivetülései, amelyekben az ember egyediségének csodája és tragédiája egyesül. Utolsó nagy versei létértelmező és önértelmező jellegűek.

Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.

Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam a munkát.

Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom.

Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva, s mérges altatókkal.

Az, amit írtam, lázasan meredt rám.

Izgatta szívem negyven cigarettám.

Meg más egyéb is. A fekete. Minden.

Hát fölkelek, nem bánom az egészet, sétálgatok szobámba, le-föl, ingben, köröttem a családi fészek, a szájakon lágy, álombéli mézek, s amint botorkálok, itt mint a részeg, az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?

Te ismered a házam, s ha emlékezni tudsz a hálószobámra, azt is tudhatod, milyen szegényes, elhagyott ilyenkor innen a Logodi-utca, ahol lakom.

Tárt otthonokba látsz az ablakon.

Az emberek feldöntve és vakon, vízszintesen feküsznek, s megforduló szemült kacsintva néz szét ködébe csalfán csillogó eszüknek, mert a mindennapos agyvérszegénység borult reájuk.

Mellettük a cipőjük, a ruhájuk s ők a szobába zárva, mint dobozba, melyet ébren szépítnek álmodozva, de - mondhatom - ha így reá meredhetsz, minden lakás olyan, akar a ketrec.

Egy keltőóra átketyeg a csöndből, sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl, és az alvóra szól a harsány riasztó: „ébredj a valóra.”

A ház is alszik, holtan és bután,

mint majd száz év után,

ha összeomlik,

gyom virít alóla,

s nem sejti senki róla,

hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, valami tiszta, fényes nagyszerűség, reszketve és szilárdul, mint a hűség.

Az égbolt,

egészen úgy, mint hajdanába rég volt, mint az anyám paplanja, az a kék folt, mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt, s a csillagok

lélekző lelke csöndesen ragyog a langyos őszi éjjelbe mely a hideget előzi, kimondhatatlan messze s odaát, ők, akik nézték Hannibál hadát s most néznek engem, aki ide estem, és állok egy ablakba, Budapesten.

Én nem tudom, mi történt vélem akkor, de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem, s felém hajolt az, amit eltemettem rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig

bámultam az égbolt gazdag csodáit, hogy már pirkadt is keleten, s szélben a csillagok szikrázva, észrevétlen meg-meglibegtek, és távolba roppant fénycsóva lobbant, egy mennyei kastély kapuja tárult, körötte láng gyúlt, valami rebbent,

oszolni kezdett a vendégsereg fent,

a hajnali homály mély árnyékai közé lengett a báléj, künn az előcsarnok fényárban úszott, a házigazda a lépcsőn búcsúzott, előkelő úr, az ég óriása, a bálterem hatalmas glóriása, s mozgás, riadt csilingelés, csodás, halk női suttogás,

mint amikor már vége van a bálnak, s a kapusok kocsikért kiabálnak.

Egy csipkefátyol látszott, amint a távol homályból

gyémántosan aláfoly, egy messze kéklő, pazar belépő,

melyet magára ölt egy drága, szép nő, és rajt egy ékkő

behintve fénnyel ezt a tiszta békét, a halovány ég túlvilági kékét, vagy tán egy angyal, aki szűzi szép mozdulattal csillogó fej ékét hajába tűzi,

és az álomnál csendesebben egy arra ringó könnyűcske hintó mélyébe lebben,

s tovább robog kacér mosollyal ebben, aztán amíg vad paripái futnak a farsangosan lángoló Tejutnak, arany konfetti-záporába sok száz batár között, patkójuk fölsziporkáz.

Szájtátva álltam,

s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van, és most világolt föl értelme ennek a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes kőrútjain a végtelennek.

Virradtig

maradtam így és csak bámultam addig. Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél ezen a földön, mily kopott regéket, miféle ringyók rabságába estél,

mily kézirat volt fontosabb tenéked, hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél és annyi rest éj,

s csak most tűnik szemedbe ez az estély? Ötven,

jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -

halottjaim is itt-ott, egyre többen -

már ötven éve tündököl fölöttem

ez a sok élő, fényes égi szomszéd,

ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.

Szóval bevallom néked, megtörötten

földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szívem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan.

Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam.

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • A Hajnali részegség a Számadás versciklus darabja, 1933-ban írta. A betegségtől szorongatott ember számvetése ez a vers. Ekkor már tudta Kosztolányi, hogy gyógyíthatatlan beteg. Műfaját tekintve filozofikus költemény: az élet értelmére keresi a választ, és gondolati költemény, mert rapszodikus a gondolatmenete. Címe: minőségjelzős szószerkezet, a költőben támadt életérzésre utal.

Témája • Egy káprázatos látomás ráébreszti a költőt az élet szépségére és értelmére, a számvetés, az összegzés igénye is megszólal. Vershelyzete: a költemény címzettje egy bizalmas barát, akivel a költő megosztja legbensőbb gondolatait és csodálatos élményét. A kapcsolat-tartás szavai végig jelen vannak a versben: várj csak, barátom, nézd csak.

Szerkezete • A vers vallomásszerű, a személyes hang utal erre. Három részre tagolódik.

I. rész: a Földön, éjszaka háromkor.

A lírai én a túlfeszített munkától, meg a sok kávétól-cigarettától nem tud elaludni. Saját problémái után másoké jut eszébe. Felkel és kinéz az ablakon. Kiábrándító, amit lát: Az emberek feldöntve és vakon, / vízszintesen feküsznek, a házakról nem sejti senki, hogy otthonunk volt-e vagy

állat óla. Szegényes, szánalmas az emberek sorsa. Életük gépies, sivár, részvétet keltő. A többes szám első személy azonosulást fejez ki: a lírai én nem áll fölötte az embereknek.

II. rész: az égbolt, pirkadat.

A De ellentétes kötőszó - mint mindig - itt is fordulatot jelez a versben. A költő felnéz a csillagos égboltra, és csodálatos látomásban van része. Egy mennyei báltermet lát az éjszakai égbolton, ahonnan a vendégek már hazafelé készülődnek. A fényár, a pompa, a csilingelés még inkább kiemelik a vendégeit kikísérő házigazda fenségességét. A lírai én katartikus élménye összetett: Szájtátva álltam,/s a boldogságtól föl-föl-kiabáltam. Elragadtatás ez, amelyhez a megértés intellektuális élménye társul. Egy titokra döbben rá, mely a vers zárlatából egyértelművé válik.

III. rész: a Földön, virradat - hajnal.

Ismét a baráthoz szól, ellentmondásos érzéseit, lelki megrendültsé-gét gyónja meg. Ebben az egységben tudatosul s válik megfejthetővé az élmény: az élet értelme az élet maga, a lét nagyszerűségének tudatosulása, megértése, átélése. Ez csak kivételes pillanatokban lehetséges. A köznapi életben, a rohanó világban gyakran fontosnak érzett, de valójában kisszerű célok, sikerek, eredmények hajszolása nem hagy időt nekünk erre. Szakítanunk kell olykor néhány percet, órát, hogy elgyönyörködjünk és elcsodálkozzunk szépségén olyan naiv áhítattal, mint egy gyermek. A vers középső egységének varázsát éppen az újra visszatérő gyermeki nézőpont, rácsodálkozás teszi lehetővé, míg a vers első és utolsó egységében a felnőtt nézőpontja érvényesül.

Verselése • Rapszodikus versépítés jellemzi, ezt a hangnemváltás is bizonyítja: elbeszélő hangnemmel indul, a tetőponton eljut az érzelmi felfokozottságig. A strófák terjedelme és szótagszáma, sőt sorhosszúsága is változó. Gyakoriak a soráthajlások, változatosak a rímek: páros-, kereszt-, ölelkező- és bokorrím. Változatos a ritmus: a jambikus alapritmust lüktetés zavarja meg. Költői kifejezőeszközök garmada van a versben: ismétlés, alliteráció, szóhalmozás, költői kérdés, hasonlat, figura etymo-logica, megszemélyesítés, metafora, ellentét.

Üzenete • A hétköznapi életben túl kell lépni kisszerű céljainkon, a sikerek hajszolásán, és legalább néha rá kell csodálkozni a minket körülvevő világ szépségére, különlegességére. Azaz néha, rövid időre gyermekké kell válnunk ahhoz, hogy boldogok lehessünk és örülhessünk a puszta létezésnek, a pillanatnak. Mai rohanó világunkban különösen fontos lenne így tennünk.

1. Mi a címe, és mikor jelent meg az a kötet, amelyben a számadás-versek olvashatók? 2. Milyen szembetűnő jellegzetességekre figyelhetünk fel a Hajnali részegség elolvasásakor? 3. Milyen a vershelyzet?

^ 4. A vers epikus jellegű, a lírai én elbeszél valamit. Ismertesd ennek az elbeszélt kis történetnek a főbb mozzanatait! 5. Hogyan nyilvánul meg a versépítés rapszodikus jellege a Hajnali részegség című költeményben? 6. Keress példákat a költői kifejezőeszközökre!

Ш 7. Milyen világnézet, illetve világfelfogás tükröződik a versben? 8. A mai kor embere számára fontos-e a vers üzenete?

Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.

Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:

„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”, vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem.

Többé soha

nem gyűl ki halvány-furcsa mosolya.

Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszer csak órája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”, majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...” Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • A Számadás versciklus megrázó alkotása az 1933-ban írt Halotti beszéd című vers. A címe kettős jelentésű. Egyrészt utal arra a funkcionális szövegformára, amely a temetésen hangzik el a halott búcsúztatására. Másrészt irodalomtörténeti vonatkozása van, hiszen a csuklyásarcú névtelen kifejezés a Pray-kódexben felfedezett egyik nyelvemlékünk szerzőjét és művét idézi. Műfaja: elégikus hangnemű óda, prédikáció.

Témája • Az emberi létezés egyszeri, megismételhetetlen csodája, valamint a közös sors tragikuma felett érzett tehetetlenség. Mindez a középkori nyelvemlékünk első sora és a népmesék kezdőformulája közé illesztve: Látjátok feleim... és Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Szerkezete • A vers igazi szépsége éppen ebben a bonyolult, kultúrtörténeti utalásokból és asszociatív képekből építkező szerkezetből árad. A kapcsolatok, allúziók lényegében egy évmilliók óta azonos módon bekövetkező esemény időbeli végtelenjét ívelik át.

A kettős szerkezet értelmezése a pap beszédének és a laikus beszédnek párhuzamosságából ered. Igaz ugyan, hogy a laikus beszéde is kettős tartalmú. Egyfelől az hangzik el, amit maga tud az élet értelméről és az értékekről, másfelől, amit a gondolkodó, humanista bölcs állít ugyanarról. A vers gondolati rendszerét hármas tagolás jellemzi.

I. szint: 1-2. vsz.: a vers felütése - a halál személyes megrendült-ségéről árulkodó, szubjektív hangvételű értelmezése: Megcsalt. A halál olyan valamit semmisít meg, ami még egyszer nem hívható elő, az ember Egyedüli példány.... s rá ékírással van karcolva ritka, / egyetlen életének ősi titka.

II. szint: 3-4. vsz.: az előzőtől lényegesen különböző, a halált objektív tényként értelmező tudatos magatartás. A költő a szó mágiájával

idézi meg a halottat. Itt a test már csak szimbóluma az életnek. A teljes felidézés eszköze a halott „megszólaltatása": Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék. A költő utal itt is az egyediségre és arra, hogy soha nem ismétlődhet meg a csoda: Többé soha/nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

III. szint: 5. vsz.: a vers zárlata: Édes barátaim! a Könyörgés kezdését sugallja. Amíg van ember, addig a léte természetes, de mihelyt meghal, a helyén támadt ürességet csak az emlékek illó anyagával lehet kipótolni.

Verselése • A vers bonyolult szerkezete az eltérő sorszámú versszakokban és az eltérő sorhosszúságokban is megnyilvánul. Mindkettőt a gondolatritmus határozza meg, csakúgy, mint a soráthajlásokat. A vers rímei, Kosztolányira jellemzően, néhol finom: meghalt - megcsalt, hő volt- ő volt, néhol uralkodó jellegükkel tűnnek ki a szövegből: nincs már - kincstár, vegyszer - egyszer. Különleges költői jelzők, megszemélyesítés, hasonlat, metafora, halmozás, alliteráció, ellentét van a költeményben.

Üzenete • Kosztolányi e költeményét modern látásmódja teszi különlegessé azzal, hogy az ember egyszeriségét és megismételhetetlenségét mondja ki. A halál tragédia, amelyet a túlélők számára csak az emlékek és az idő múlása enyhíthetnek. A szeretett embert pótolni lehetetlen.

1. A Halotti beszéd című verse szintén a Számadás ciklusban jelent meg. Honnan ismerős a cím? 2. Mi a vers témája és műfaja? 3. A vers központi gondolata az ember egyedisége. Mit jelent ez?

Ф 4. Milyen jellemzők alapján helyezhető el a Halotti beszéd a modernség látásmódját megújító nagy versek sorában?

Ш 5. Olvasd el Kosztolányi Boldog, szomorú dal című versét! Milyen párhuzamok vonhatók a két vers között? 6. Az 1200 körül keletkezett Halotti beszéden kívül milyen más művekkel van kapcsolata a versnek?

1. Milyen pontokban található hasonlóság középkori nyelvemlékünk és Kosztolányi verse között? 2. Mi a leglényegesebb különbség a két alkotás között?

Édes Anna

(Rövidítvej

A mű egy abszurd jelenet leírásával kezdődik, amiből megtudjuk, hogy 1919. július 31-én öt órakor a népbiztos menekül az országból.

Kun Béla repülőgépen menekült az országból. Délután - úgy öt óra felé - a Hungária Szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.

A gépet maga a népbiztos vezette.

Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy az arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az

alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.

Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puíFadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket. Karjairól vastag aranyláncok lógtak. Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű - Patz Károly József - meg is találta.

Legalábbis a Krisztinában ezt beszélték.

Vizy Kornél miniszteri tanácsosnak ez nagyon jó hír, hiszen gyűlölte a vörösöket. A háború alatt tönkrement, a bolsevizmus alatt pedig koplalt. Egyetlen vagyonaként kétszintes háza maradt meg, melynek első emeletét ők lakták, a második emeletet pedig háziorvosa, és egy fiatal ügyvéd, Druma Szilárd lakja. Házát a vörösök kommunizálták, az orvost túsznak vitték, egyszer a feleségét is letartóztatták, mikor egy asztalkendőt rázott ki az erkélyen. Az volt a vád ellene, hogy jeleket adott az ellenforradalmároknak.

A cselekmény 1919. július 31-én, a bolsevista uralom bukása napján kezdődik. Vizyt határtalan örömmel tölti el a vörösök bukásának híre. Szinte vígjátékba illő az a helyzet, ahogy először meglátjuk Vizyt, rongyos ruhában, viseltes cipőben, mint egy csavargó, hogy proletárnak tűnjön, hever az ágyon, miközben a cseléd ímmel-ámmal dolgozik. A csöngetésre még összerezzen, de amikor meglátja, hogy csak Ficsor, a házmester jött, újra olyan lesz, mint régen. A házmester, aki a vörösök ideje alatt sokra vitte, házbizalmi volt, a spionkodó, köpenyegforgató, stréber, mindig az éppen aktuális hatalmat szolgáló ember típusa, most újra a régi hajbókoló szolgává válik.

A betoppanó Vizyné ingerülten kihajítaná ezt a „piszok bolsevistát”, de Ficsor bámulatosan kezeli a helyzetet, egy alázatos kézcsók után, az asszony fülébe súgja a varázsmondatot.

- Méltóságos asszony - szemét a földre sütötte -, volna egy lány.

- Micsoda?

- Egy cselédlány.

Vizyné azt hitte, hogy a füle cseng, hogy nem jól értette. Rátekintett a házmesterre, mély, titkolhatatlan érdeklődéssel. Szeme fölragyogott. Nagyobb örömet akkor sem érezhetett volna, ha egy gyémánt nyakéket ígérnek neki.

Vizy Kornélné gyönge idegzetű, hisztériás jellemű nő. Kislányát, Piroskát első elemis korában veszítette el, s azóta sem tudta kiheverni a gyermek halála miatt érzett fájdalmát. Híve a spiritizmusnak, és szeánszokon beszélget gyermekével. Boldogtalan életének egyetlen soha nem szűnő gondja a cselédkérdés. Most is új lányt keres, mert a jelenlegi szolgálót, Katicát éppen most küldte el.

Ficsor mindent megtesz, hogy a lányt, aki a rokona, megszerezze Vizyné-nek, és már az asszony is mindenáron ragaszkodik, hogy megszerzi magának Édes Annát.

Hosszú várakozás után, augusztus 14-én megjelenik a háznál Anna. Amikor az asszony először meglátja, kis csalódottságot érez, majd egyszerre úgy érzi, hogy ő az a lány, akit évekig keresett.

Vizyné Annánál olyan dolgot tapasztal, amit eddig még senkinél nem látott. Minden munkát szó nélkül elvégez, mint egy jó tündér, olyan, keze nyomán nem marad más, csak rend és tisztaság. Egyetlen furcsa dolgot vesz nála észre, a lány az első napokban szinte alig eszik. Az asszony maga sem akarja elhinni, hogy megtalálta a tökéletes lányt, ezért próbáknak veti alá. Értékeket, pénzt hagy elöl, hogy megbizonyosodjon róla, nem lop. Minden munkát tökéletesen elvégez, nem szájai az asszonnyal. Vizyék mint valami érdekes és különös tárgyat úgy mutogatják őt a vendégeknek. A környéken is elterjed, hogy milyen tökéletes lányt talált. Az asszonyok irigylik Vizynét, hogy ilyen remek szolgálót talált, egyedül a halálos beteg Moviszter szánja a cselédet, emiatt azonban mindenki bolondnak tartja. Most már egyedül is meri hagyni, programokat csinál, és ekkor jön rá, hogy tulajdonképpen teljesen egyedül van.

A családhoz megérkezik Vizyné testvérének léha fia, Patikárius Jancsi, akit apja azért küldött sógorához, hogy faragjon embert a fiából. Vizy egy bank-igazgató ismerőse megígérte, hogy állást ad a fiúnak. Október elején Vizyéket meghívja Patikárius Ferenc Egerbe, szüretre.

Jancsi úrfi kihasználja távollétüket, elcsábítja a lányt. Barátjának, Elekesnek ujjongva meséli hódítását. Anna szerelemre gyúl a fiú iránt, de Jancsi csak játszik vele, csak a szenvedélyét éli ki rajta. Miután a család hazatér, Jancsi többet nem törődik a lánnyal, rá se néz, undorodik tőle. Anna terhes lesz, Jancsi ráveszi, hogy az általa adott gyógyszerrel hajtsa el a magzatot. Anna beveszi a gyógyszert, és beteg lesz tőle. Végül is az úrfi elköltözik Vizyéktől, majd külföldre megy.

Anna megismerkedik egy tisztességes férfivel, Báthory Árpáddal, a kéményseprővel, aki náluk dolgozott. Megkéri a lány kezét, a többi cseléd is rábeszéli, Anna végül igent mond, és folmond az asszonyának. Vizyné ezt teljesen lehetetlennek érzi, beteg lesz és hisztériás jelenet közben lebeszéli a házasságról Annát. Anna visszautasítja a kéményseprőt, aki pár hét múlva megnősül.

A méltóságos urat államtitkárrá nevezik ki, és ez alkalomból fényes estélyt rendeznek. Etelt és Stefit hívják át felszolgálni, a csodálatos szobalányt nem is engedi asszonya a vendégek közé. Miután a vendégek távoznak,

Anna az egyetlen, aki nem bír nyugovóra térni. Az asszony egyszer csak arra ébred, hogy Anna az ágya szélén ül. Vad dulakodás közben Anna leszúrja az asszonyt, majd a férfit is megöli.

Ekkor két tenyerét arcára tapasztva, eliszonyodott magától. Úgy félt, hogy szíve jéggé dermedt. Kapkodva szedte rongyait, összekötötte a batyut. Ki innen, menekülni hamar, el innen. A ház a muri után még aludt. A padlásra is futhatott volna, vagy talán a pincébe, elbújni a mán-

gorló mögé. De attól tartott, hogy a lépcsőházban valaki leselkedik rá. Batyuját ledobta.

Délelőttig gubbaszt a lakásban, végül a rendőrök törik rá az ajtót. Senki nem érti a tettét, nem próbált menekülni, nem vett el semmit. Börtönbe zárják, a tárgyaláson is hiába faggatják, nem mond semmit. A tanúk közül egyedül Moviszter doktor védi. Ridegen bántak vele, ezt vallja. Nevetségesnek, szánalmasnak, korlátolt embernek tartják a doktort, amikor védi az öntudatlan, szerencsétlen lányt.

Annát végül tizenöt évi fegyházra ítélik. Lassan az emberek is elfelejtik, végül már senki sem emlékszik rá.

Amit a műről tudnod kell

A 20-as években írt kisregényeinek egyike az Édes Anna. Maga talán a Pacsirtát szerette legjobban, de ennek a művének nagyon fontos szerepe van az életműben. Kosztolányi így kommentálta az Édes Annát Egyik támadóm szememre lobbantja, hogy az Édes Anna regényből, amelyben leginkább kifejtettem politikai meggyőződésemet, nem mertem levonni a szociális következtetéseket. Hiszen ennek minden sora éppen azt hangoztatja, hogy nincs szociális következtetés, csak emberség van, csak jóság van, csak egyéni szeretet van, és a gyilkosságnál is nagyobb bűn, ha valaki fennhéjázó, amiért egy kés se elég a megtorláshoz, és a legnagyobb erény a lényegbeható, figyelmes tisztaszívűség, mert többet, gyökeresebbet, úgysem tehetünk itt a földön.

Keletkezése • Harmos Ilona, az író felesége, a férjéről szóló regényes életrajzban azt írta, hogy a regény alapötletét - egy tökéletes cseléd, aki megöli gazdáit - ő találta ki. Kosztolányinak megtetszett az ötlet, és már másnap hozzáfogott a téma kidolgozásához. Hogy ki lehetett Édes Anna modellje, arra többen többféleképpen emlékeznek. Maga az író is ellentmondásosan emlékszik vissza. Egy biztos: élő alak (vagy alakok) után mintázta meg a tökéletes cselédlány figuráját. Először a Nyugat közölte folytatásokban 1926. július 1-jétől. Műfaját tekintve lélektani regény, Freud hatása erősen érezhető rajta.

Műfaja • A legtöbb irodalomkutató lélektani és társadalmi regényként határozza meg a műfaját. A kiszolgáltatottság mindkét esetben alapkérdés, akár az úr-szolga, akár az emberiesség-embertelenség, akár a forradalom-ellenforradalom viszonyát vizsgáljuk.

Címe • A főhős neve. Az Anna az egyik legszebb és legrégibb női név, az Édes családnévként ugyan nem túl gyakori, köznévként viszont annál inkább: egyszerre jelöl és felidéz egy kellemes ízt, konkrétan és elvontan, és jelent egy kedveskedő megszólítást is. Kosztolányi a névválasztásról így vallott: Jólesett mondogatnom, leírnom. Talán azért tudtam vele annyi szeretettel foglalkozni. (...) A kettő együtt - vezeték és keresztnév - a maga lágy zeneiségében egy másik, ősi és végzetes szókapcsolatot idézett föl bennem: az édesanyát.

Témája • Egy kettős gyilkosság, melyet egy cseléd követ el gazdái ellen. Mégsem a borzasztó gyilkosság áll a középpontban, tehát nem krimi. Azokat a lelki folyamatokat elemzi, amelyek Annát a gyilkossághoz vezettek, amit feltétlenül, szükségszerűen meg kellett tennie. Az úrszolga viszony bemutatása áll a középpontban.

Ideje • A Tanácsköztársaság bukása utáni időszak ez, mely mind Magyarország, mind Kosztolányi magánéletében rendkívül sűrű és feszült kor. 1918-ban, az első világháború utolsó évében, amikor ősszel kitört az őszirózsás forradalom. A korabeli események ekkor írott kisregényei közül az Édes Anna ban tükröződnek legjobban. A történet 1919. július 31-én kezdődik, Anna augusztus 14-én kerül a családhoz. A gyilkosságra 1920. május 28-án kerül sor, majd következik a főtárgyalás és az ítélet-hozatal. A regény 1922 őszén fejeződik be. Az elbeszélés tempója nem egyenletes: míg az első fejezetekben hetek, hónapok telnek el, az utolsó fejezetben egy évet ugrunk.

Helyszíne • Budapest, Krisztinaváros, Attila u. 238 - valóságos helyszín. Vizyék lakása (fiktív), a legtöbb esemény itt zajlik.

Cselekménye, szerkezete • A kisregény húsz fejezetre tagolódik, de szervesen hozzátartozik a fejezetek előtti szöveg, a Rituálé Romanum (római rituálé) halottas imájának részlete is, melynek két mondata a 19. fejezetben is elhangzik, Moviszter doktor tanúvallomásában. Kosztolányi így vallott erről a bevezető szövegről, mely hangulatilag tartozik a cselekményhez: Én az Édes Anna írása alatt - nem tudom miért - mindig a temetési szertartás latin verseit mondogattam és énekeltem. Ez azonnal visszazökkentett a hangulatomba. Ez volt az alaphangja. A fönséges, ókori versből merítettem erőt.

A kisregény öt szerkezeti egységre osztható:

I. rész: 1-6. fejezet: a színhely aprólékos, precíz bemutatása.

II. rész: 7-10. fejezet: Anna beilleszkedése a környezetbe.

III. rész: 11-14. fejezet: Patikárius János és Anna „románca".

IV. rész: 15-18. fejezet: a menekülési lehetőség (házasság) meghiúsulása és a gyilkosság.

V. rész: 19-20. fejezet: ítélethozatal és befejezés.

Az 1. és a 20. fejezet a cselekmény szempontjából lényegtelen, mindkettőben a szóbeszéd kap főszerepet: azt sugallják, hogy a történelem és az egyén tettei átláthatatlanok. Ezek egy-egy legendáról szólnak. Az első egy történelmi személyről, Kun Béláról, a huszadik inkább magáról az íróról, Kosztolányi Dezsőről. Ennek megfelelően elsősorban nem társadalmi regény a mű, inkább lélektani, emberi sorsot ábrázol, a kiszolgáltatottságot, közömbösséget, a részvét és a szánalom hiányát.

A gyilkossághoz vezető okok rendszere

1. Anna irtózik a lakás illatától. Hosszú időbe telik, míg megszokja, enni sem tud.

A gyilkossághoz vezető okok rendszere

2. Ficsor kényszeríti, hogy elhagyja előző „munkahelyét”, és Vizyékhez szegődjön.

3. Vizyné átvizsgálja a ruháját, holmiját.

4. Szerelmi csalódás: Jancsi úrfi kihasználja, a bajban magára hagyja, kényszeríti, hogy megszabaduljon a magzattól.

5. Embertelenül bánnak vele, gépnek tekintik, melynek nincsenek érzelmei. Nem kap kimenőt; Vizyné nem engedi, hogy férjhez menjen a kéményseprőhöz.

6. Többször kinevetik, megalázzák.

Szereplők, jellemek • A szereplőket két csoportra oszthatjuk -értékemberekre: Édes Anna, Moviszter és érdekemberekre: Vizyt - a karrier érdekli, Vizynét - a tulajdon, Patikárius Jancsit - az élvezetek, Ficsort - a megélhetés, Druma - az ellenforradalom mellett áll ki, Tatár - a társadalmi különbözőségek híve.

■ Édes Anna: 19 éves parasztlány, aki csak arra vágyik, hogy szeressen és szeressék. Valahol mélyen él benne az otthon, a család utáni vágy. Finom, érzékeny, kedves, jólelkű, egyszerű lélek, minden durvaságtól visszariad, aki még egy csirkét sem tud megölni. Ép és egészséges lelkét, tiszta és nemes emberi vonásait még „mintacseléddé" formálása kezdetén sem veszítette el, elemben önbecsülésével, önállóságával és önbizalmával. Az a nyolc hónap, amelyet Vizyéknél töltött, a szenvedések keserves kálváriáját jelentette Édes Annának. Az, hogy mintacseléd lett, csak embersége feladása, megnyomorítása árán valósulhatott meg. Anna megváltozott, arca megcsúnyult, hullott a haja, megtört és megfáradt ember lett az engedelmes lányból. Vizyné idomítása tökéletesen sikerült. Olyanná faragta Annát, ahogy legmerészebb álmaiban képzelte el az igazi cselédet. Viziyék a maguk módján szerették, de nem az embert, hanem a robotoló gépet látták benne. Anna ösztönei már az első napon tiltakoztak a hely ellen, s mivel nem tehetett mást, a munkába menekült. Szeretetigényének, szeretni akarásának természetes ösztöne játszott közre abban, hogy engedett az úrfinak. Az önző, élvhajhász Patikárius Jancsiba őszintén beleszereti az ártatlan, érintetlen lány. Várta, remélte a szerelem folytatását, de az megvetően fordult el tőle. Anna számára talán ez a legnagyobb kín, amit ki kellett állnia. Lassan, fokról fokra ment végbe Anna egykori szép lelkének a megtörése. A soksok hántást, sérelmet, a magzatelhajtás iszonyatát tetézte az a jelenet, amit Anna az estélyen látott. Patikárius János tánc közben belecsókolt a fiatal, szép Moviszterné nyakába. Ez Annát kizökkentette addigi lelki fásultságából. Tudatalattija tört felszínre (megalázták, elfojtották emberi,

asszonyi, anyai vágyait) akkor, amikor kegyetlen módon végzett éjszaka gazdáival, de a gyilkosság tulajdonképpen Jancsinak szólt.

■ Moviszter Miklós doktor: a humánum egyetlen tudatos képviselője a regényben, egyedül ő tekint Annára emberként. Anna ösztönösen érzi ezeket az értékeket. Tehetetlen, de tehetetlenségében is az igazságért harcol. A cselédlányhoz hasonlóan ő is magányos. Az érdekemberek között egyedül áll humanista szemléletével, az alapvető emberi értékek: a szeretet, az irgalom, az emberiesség hangoztatásával. Világképének, erkölcsiségének alapköve, hogy nem az emberiség egésze, hanem az egyes ember felé kell fordulni figyelemmel, szeretettel. Ő az egyetlen, aki érti Anna viselkedését. Egyedül ő állt ki a bírósági tárgyaláson Anna mellett, ő mondja ki, mi volt az oka a gyilkosságnak: Ridegen bántak vele, Szeretet nélkül bántak vele. Szívtelenül. Moviszter képviseli az írói véleményt, többek között a kommunizmus hibáiról, a politika hitványságáról.

■ Vizyné, Angéla: magas, sápadt úriasszony. Nemcsak a regény, de talán Kosztolányi egyik legellenszenvesebb figurája. Közönyös, kegyetlen, betegesen csak a cselédek foglalkoztatják, zsigerből gyűlöli őket. Minden cseléd idejekorán otthagyja, senki sem bírja az állandó szekálá-sát. Tőle változhatnak a rendszerek, birodalmak omolhatnak össze, semmi nem érdekli, semmivel sem törődik. Élete legfontosabb eseményeit is úgy idézi fel, hogy akkor milyen lány szolgált nála. Beteges mániája szinte monomániás vakság állapotába juttatja, csak a cselédprobléma az, amivel foglalkozni képes. Beszűkült, boldogtalan életében egyetlen partnere, minden tevékenységének legfőbb oka és célja a cseléd. Ki-állhatatlanságának egyik oka talán, hogy egyetlen gyermeke, Piroska hatéves korában meghalt. Azóta gyakran migrén gyötri, s ennek megfelelően ő is gyötri környezetét. Híve a spiritizmusnak, és szeánszokon beszélget halott gyermekével. Férje már rég elhidegült tőle, megcsalta. Annát úgy várja, mint a messiást. Eltervezi, hogy mintacselédet farag belőle, hogy a szomszédok és úri nép irigykedjék. Minél hamarabb a birtokában akarja tudni Annát, s majd tulajdonának is tekinti. Sokszor nem is érzi, milyen embertelenül bánik a lánnyal, nem is akar neki rosz-szat, egyszerűen fogalma sincs róla, hogy ő is egy érző ember.

■ Ficsor: Anna keresztapja, köpönyegforgató, kétszínű, önző házmester, a megélhetés embere. A vörösek ideje alatt sokra vitte, házbizalmi volt, spionkodó, köpönyegforgató, stréber, mindig az éppen aktuális hatalmat szolgáló ember típusa, aki pillanatok alatt tud újra a régi hajbókoló szolgává változni.

■ Patikárius János: Kosztolányi egy rokonáról mintázta alakját. Jancsi úrfi Vizyné unokaöccse. Komolytalan, önző, léha figura. Annában csak élvezeti cikket látott, amivel kielégíthette vágyait. Visszaél tudatlanságával, szeretetéhségével, kiszolgáltatott helyzétével. Gátlástalan élvhajhász. Arra kényszeríti Annát, hogy bevegye a „gyógyszert", ami megszakítja a terhességet. Eszébe sem jut, hogy Anna esetleg meg is halhat. Csak egy dologtól retteg, ki ne tudódjon a viszony.

Üzenete • Az úr-cseléd viszony egy jelenség, amelyben a kiszolgáltatottság, a megaláztatás a lényeg. Csak irgalommal, keresztényi szeretettel szabad az embereknek egymáshoz viszonyulniuk. Az emberi bajokra nem található intézményes megoldás. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a mai ember a megaláztatások során mikor mondaná ki Anna helyében, hogy elég! Az emberi tűrőképesség különleges, ezért is érdekes számunkra a regény.

1. Mit tudsz a regény keletkezésének körülményeiről? 2. Mi a szerepe a Rituálé Romanum részletének? 3. Mi a műfaja, és mikor játszódik a cselekmény? 4. Vizsgáld meg az Édes Anna szerkezetét! Hogyan tagolható?

^ 5. Hogyan viszonyul Kosztolányi hősnőjéhez? Miért választotta ezt a nevet? 6. Foglald össze az okokat, amelyek a gyilkossághoz vezettek! A regényből vett idézetekkel bizonyítsd ezt!

II 7. Csoportosítsd a regény szereplőit! Készíts táblázatot! 8. Csináld meg Vizy Kornél miniszteri tanácsos jellemábrázolását! 9. Milyen ember volt Anna apja? Miért kellett Annának eljönnie otthonról?

1. Szerinted hogyan alakult volna Anna sorsa, ha elfogadja Báthory úr közeledését? 2. Miért haragudott Vizyné a kéményseprőre?

Az Esti-novellák

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • 1925 és 1933 között vetette papírra Kosztolányi Dezső az Esti Kornél-novellákat, melyeket két kötetben jelentetett meg: Esti Kornél (1933) és Esti Kornél kalandjai (1936), a Tengerszem című kötetben.

Műfaja • Novellaciklus. A műfaj különböző változatait képviselik a darabok, amelyek Kosztolányi utolsó korszakának ars poeticáját is tartalmazzák. Egyetlen közös elemük van, a főhős. Címe is a főhőst nevezi meg. Témája: az élet és halál teljességét megragadni kívánó Esti a szellem szabadságát és érinthetetlenségét védelmezi.

Az elbeszélő és a főhős viszonya • A két személy megdöbbentően hasonlít egymásra, de nem azonosak. Az alteregó (az én megkettőzése) segítségével a tudatalatti szándékok, ösztönök, álmok, vágyak megfogalmazhatóvá válnak. Szoros köze van Esti Kornélnak az íróhoz - maga is költő - tetteit, gondolatait azonban mégsem szabad Kosztolányin számonkérni: író és figurájának kapcsolata korántsem egyértelmű. Kosztolányi Dezsőné a férjéről írt életrajzi regényben így mutatja be Esti Kornélt: Ez az alak, az ő másik énje, az ő érzelmes és polgári énjének csú-fondáros és korlátlan mása, aki kimondja, és főképpen megteszi mindazt, amit ő szeretne, a tizenkilencedik századvég regényesen szabad életét éli Kosztolányi Dezső helyett, aki csak ül az íróasztalnál, és dolgozik, dolgozik, végzi mindennapi robotját a háború utáni társadalom, a pénzkeresés s a

családi élet jármába törve. (Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Holnap. Bp., 1990. 225-276. o.)

Szerkezete • Kosztolányi előzetes terv nélkül dolgozott, laza szerkezetű művet akart létrehozni. Az Esti-novellák sem jellegben, sem értékben nem egyenletesek. Vannak közöttük olyan darabok, amelyeknek Esti Kornél nem is szereplője, csupán elmesél egy-egy érdekes, figyelemre méltó történetet - rendszerint szokott törzshelyén, a Vipera kávéház különtermében. A novellaciklus tizennyolc fejezetből áll. Esti Kornél alakja köti őket össze. Lényegében a fejezetek életünk örök utazását hivatottak ábrázolni, vagy legalábbis ráébreszteni minket, hogy kritikusabban szemléljük saját életünket, szabadságunkat.

Az ismertebb Esti-novellák: Esti Kornél • Első fejezet, melyben az író bemutatja és leleplezi e könyv egyetlen hősét, Esti Kornélt. A Második fejezet, melyben 1891. szeptember 1-jén a Vörös Ökörbe megy, és ott megismerkedik az emberi társadalommal. A Hatodik fejezet, amely arról a furcsa képtelenségről szól, hogy milyen hallatlan nehézségekbe kerül megszabadulni a hatalmas vagyontól. A Hetedik fejezet a török lánnyal, Kücsükkel való idilli kalandját meséli el. De meghatódó lírai árnyalást az anyanyelv iránt rajongó szerelemtől kap a novella: Esti háromszázharminc csókot ad a kislánynak azért a háromszázharminc legékesebb magyar szóért, amelyet a törököktől kölcsönöztünk. A Kilencedik fejezetben a bolgár kalauzzal cseveg bolgárul anélkül, hogy egyetlen szót is tudna a nyelvén, s a bábeli zűrzavar édes rémületét élvezi. A Tizenharmadik fejezetben mint jótevő szerepel, fölkarolja a sorsüldözött özvegyet, de végül kénytelen megverni őt, mert annyira sajnálja, hogy egyebet nem is tehet. Tizennyolcadik fejezet: egy közönséges villamosútról ad megrázó leírást, s elbúcsúzik az olvasótól.

Az Esti Kornél kalandjai 17 címmel ellátott történetet tartalmaz. Csak néhány címet említünk: Omelette a Woburn, Boldogság, Barkohba, Az utolsó fölolvasás.

■ Esti Kornél: hogy ki is Esti Kornél, az az Első fejezetből derül ki. Eszerint ő az író hasonmása, mégsem azonos vele. A számos önéletrajzi elem ellenére a novellaciklus hőse összetettebb figura, mint maga Kosztolányi. Esti Kornél az akaratszabadság mintaképe, bármit megtehet. Megvalósíthatja mindazt, amit Kosztolányi nem tudott, szembeszállhat a konvenciókkal, nem kötik társadalmi korlátok. Először romlott alakként tűnik fel, de a fejezetek előrehaladtával mindinkább érezhetővé válik számunkra, hogy az író mennyire kedveli hősét. Valójában nem Esti gátlástalan, hanem a világ irracionális, amelyben létezik. A könnyedség, az elegancia, ahogyan túllép az akadályokon az, amely a gátlástalanság benyomását kelti. Még rokonszenvet is kelthet bennünk, hiszen ő nem tűri azt, amit mi a mindennapok során tűrni kényszerülünk, énjének, alkatának az a része, melyben lázadó, archaikus hajlamai gyökereznek, de amelyeket polgárrá válva, a társadalmi közszokásokba belehelyezkedve el kellett fojtania.

Az elbeszélő, a novella fikciója szerint már vagy tíz éve nem látta barátját, pedig gyermekkorukban elválaszthatatlanok voltak egymástól. Annyira hasonlítanak egymásra, hogy képtelenség kettejüket megkülönböztetni. Esti Kornélt ekkor - negyvenévesen - megrohanják az emlékek, felkeresi „testvérét és ellentétét", s egy közös könyv megírására szövetkeznek. Esti arra kéri az elbeszélőt, hogy közös művük legyen egyszerre útirajz, életrajz és regény. Majd így figyelmezteti: egyet azonban kikötök. Össze ne csirizeid holmi bárgyú mesével. Maradjon minden annak, ami egy költőhöz illik: töredéknek.

Értelmezése • Kosztolányi a múlt emlékeit idézi fel az Esti-novellákban, fájdalmas nosztalgiáját szólaltatja meg az eltűnt fiatalság, a bohém szertelenség s a játék után. Ironikus humora éppen ezért itt a legváltozatosabb: a mulatságostól a meghatóig minden árnyalat felvillan benne. A korábbi novellák lidérces fantasztikuma itt játékos furcsasággá enyhül, s a grimasz-mosolyban nemegyszer filozofikus jelentősége rejlik.

Esti Kornél

(Rövidítve)

Tizennyolcadik fejezet,

amelyben egy közönséges villamosúiról ad megrázó leírást, s elbúcsúzik az olvasótól

Esti Kornél a sötét és hideg éjben türelmetlenül várakozik a villamosra. Mikor végre megjelenik a kocsi, alig tud felszállni, hiszen emberfürtök lógnak le mindenhol a peronon. Belekapaszkodik az embertömegbe, nem törődve a veszélyekkel, feljebb jut. Útitársai egytől-egyig gyűlölik az idegent. Sok időbe telik, míg beljebb jut, újabb és újabb ellenségeket szerezve magának. Nem adja fel a harcot. A villamos zsúfoltsága miatt az ülők kiváltságos társadalmát nem is láthatja. A minden emberi méltóságából kivetkezett, összepréselt, bűzös állatsereg láttán annyira megundorodik, hogy már éppen le akarna szállni, mikor megpillant egy nőt, kinek kék szeme megvigasztalja.

Ekkor megpillantottam egy nőt. Az egy homályos sarokban álldogált, kopott ruhában, nyúlszőr nyakbavetővel, a falnak támaszkodva. Elcsigázottnak, szomorúnak látszott. Egyszerű arca volt, szelíd, tiszta homloka, kék szeme. (...)

De egyszer találkozott tekintetünk. .. .Engedte, hogy nézzem őt, s én úgy néztem kék szemébe, mint a betegek abba a kék villanymécsesbe, amelyet éjszaka gyújtanak meg a kórtermekben, hogy a szenvedők mégse legyenek egészen egyedül.

Csak neki köszönhetem, hogy nem vesztettem el végleg harci kedvemet.

Egy negyed óra múlva már ülőhelyet is kaptam a pádon, melyet réztá-maszkodók mértek ki négy utas számára. Egyelőre csak annyi hely jutott nekem, hogy a levegőben lebegve fél combomra ereszkedhettem. (...)

Néhány megálló után egy ablakülésre tettem szert. Letelepedtem, és körülnéztem. Először is a kék szemű nőt kutattam, de az már nem volt ott, nyilván leszállt valahol, míg én az élet vad viadalát vívtam. Elvesztettem mindörökre. (...)

Esti Kornél végül is megvívta az élet vad diadalát, és egy ablak melletti kényelmes ülésre tesz szert: küzdött és győzött. Élvezni akarja győzelmét, kipihenni fáradalmait.

Éppen ki akartam nyújtani zsibbadt lábaimat, hogy végre pihenjek és pihegjek, hogy végre föl is lélegezzem, szabadon és boldogan, amikor a kalauz odalépett ablakomhoz, kifordította az útirányjelző táblát, s ezt kiáltotta: „Végállomás.”

Elmosolyodtam. Lassan leszálltam.

Amit a műről tudnod kell

Az eseménysor kettős idősíkú: éppúgy olvasható egy óra, mint egy élet történeteként, mivel a villamosút értelmét másodlagos jelentésként az utazás, az életút, a sors egészíti ki. A jelképes utazások, a célzások világossá teszik, hogy az író az ember életútját ábrázolta: a megszületés kínjaitól kezdve az életben maradás vad és megalázó küzdelmein át egészen a végállomásig, a halálig. A jobb helyért folytatott vad harcot, a megtalált, de hamar eltűnő boldogságot s a végső cél, a beérkezettség hiábavalóságát. A mosoly itt belenyugvást, rezignációt fejez ki.

Ebben a novellában Kosztolányi értelmetlennek és céltalannak láttatja az életet, vigasztalannak az emberek sorsát. Esti Kornél figurája olyan lehetőséget teremtett Kosztolányinak, hogy a világ és az élet dolgait játékosan, ironikusan, eltúlozva és sajátos nézőpontból mutathassa be, olyan szerepet, amelyben kedvére bánhat a tabukkal, kicsúfolhatja mások és maga elveit is.

1. Kosztolányi mely prózai írásainak főszereplője Esti Kornél? Mi jellemzi e művek szerkezetét? 2. Hogyan vall Kosztolányi Dezsőné a novellaciklusról? 3. Kit személyesít meg Esti Kornél? Mi jellemzi?

4. Milyen az elbeszélő és a főhős viszonya? 5. Melyek az ismertebb Esti-novellák!

Ф 6. Olvasd el az Esti Kornél kalandjaibó\ az Utolsó felolvasás című részt, és hasolítsd össze a Tizennyolcadik fejezettel! Milyen összefüggés fedezhető fel történetében, mondanivalójában?

7. Milyen lehetőséget teremtett Esti Kornél figurája Kosztolányinak?

ÖSSZEGZÉS • Kosztolányi Dezső stílusa pontos, érzékletes és takarékos. Verseiben sokat adott a szépségre, dallamosságra. Költeményeinek nagy része inkább elkápráztat és gyönyörködtet ritmusával, a szavak szép hangzásával, festői képeivel és hangulatával. Sok verse van azonban, amelynek nem csupán a dallamosság adja legfőbb értékét, hanem a gondolat ereje is.

Prózájában közvetlen és természetes. Főleg a szereplők lelkére, gondolkodására összpontosít. A hősök döntéseinek belső okaira kíváncsi. Elbeszélései és újságcikkei ma is úgy hatnak, mintha közvetlenül az olvasóhoz beszélne. Alkotó művészetének eszközét, az anyanyelvet nemcsak írói érdekből, hanem jól értelmezett hazafiságból is védte a magyartalansággal és szellemi restséggel szemben.

 

 

Ez a anyag a magyar irodalom Debreceni tankönyvéből  a 11. osztály számára

 



Попередня сторінка:  BABITS MIHÁLY
Наступна сторінка:   JUHÁSZ GYULA



^