Інформація про новину
  • Переглядів: 198
  • Дата: 19-06-2020, 04:43
19-06-2020, 04:43

JUHÁSZ GYULA

Категорія: Tankönyvek magyar » Magyar irodalom





Попередня сторінка:  KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Наступна сторінка:   TÓTH ÁRPÁD

JUHÁSZ GYULA

(1883-1937)

A Nyugat első nemzedékének a maga korában -különösen egyetemi évei alatt - a legnagyobb ígérete, egyik legjelentősebb alakja. Pályája a folyóirat első generációjával indult, bár sohasem volt a lap munkatársa, a magyar irodalomtörténeti hagyomány mégis a nyugatos költők közé sorolja. A század eleji nagy irodalmi fellendülésnek egyik vezető lírikusa, Babits Mihály felfedezője. A Négyesy-szeminárium titkáraként kötött barátságot Kosztolányival. Verseinek zöme vidéki lapokban, folyóiratokban jelent meg. Derékba tört írói karrierjének, életének egyik döntő oka lehetett örökös vidéki „száműzetése”, az eleven szellemi központtól való távolsága, elszigeteltsége.

ÉLETÚTJA

Gyermekkora • 1883. április 4-én született Szegeden. Édesapja postai távirdatiszt volt, s korán meghalt gerincvelő-sorvadásban. E szörnyű örökletes betegség réme állandó fenyegetésként nehezedett Juhász Gyula életére, s gyakran úgy érezte, hogy egyre súlyosbodó idegbaja tragikus apai örökség. Állandó depresszióval küszködött.

depresszió - pszichés eredetű betegség, lehangoltság, melankólia, a tevékenység korlátozódása, a gondolkodás beszűkülése, öngyilkossági hajlam és más tünetek kísérik.

Iskolái • Elemi iskoláit és gimnáziumi tanulmányait is Szegeden végezte. A hatodik osztály után mélyen vallásos édesanyja hatására kispap-nak jelentkezett a Váci Piarista Rendházba. Az itt eltöltött nyolc hónap (1899. augusztus-1900. május) nagyon komoly megpróbáltatást jelentett számára, s már itt „a vallás kaszárnyájában” is érhették lelki sérülések. Otthagyta a papneveldét, s Szegeden folytatta a középiskolát. 1902-ben érettségizett.

Ősszel a budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar-latin szakra. Az egyetem négy éve életének egyik legkiegyensúlyozottabb, boldognak mondható szakasza volt. Tehetségével és műveltségével kitűnt

társai közül, tanárai nagy tudományos karriert jósoltak neki. A híres Négyesy-szemináriumokon őt tekintették a legtehetségesebbnek, hat féléven át ő volt a „stílusgyakorlatok” titkára, ő állította össze hétről hétre a felolvasások rendjét. A fővárosi egyetemi ifjúság lelkes szervezője volt.

A tanár • 1906-tól 1917-ig tanárként kereste kenyerét. Babitshoz hasonlóan őt is vidékre helyezték. Ezzel a nagy reményeket, becsvágyakat tápláló életút már a kezdet kezdetén valósággal kettétört. 1906 őszén Máramarosszigetre (ma Románia), a piarista gimnáziumba kapott tanári kinevezést. 1907 őszén Lévára (ma Szlovákia) került tanárnak. A tanárságot ő is száműzetésként élte meg. Már október 3-án szó nélkül hátat fordított az iskolának, városnak, Budapestre utazott. A Lánchídról a Dunába akart ugrani, amikor egyik ifjúkori szerelme véletlenül arra járt, s közölte vele, hogy Szegeden megjelent régen várt első kötete. Ezután hazament édesanyjához Szegedre.

1908. február 14-én Nagyváradra érkezett, ahol a premontrei (francia eredetű katolikus szerzetesrend) gimnáziumban ideiglenes tanári beosztást kapott. Várad pezsgő élete kedvezően hatott rá, depressziójából lassan kilábalt, örömmel látott a munkának. Egyedül itt érezte igazán jól magát. 1908 és 1911 között élt itt. Bekapcsolódott a város élénk szellemi életébe, itt kezdte szervezni a fiatal költők antológiáját, A Holnapot (1908-1909). Nagyon érzékenyen érintette amúgy is labilis személyiségét Ady elutasító reagálása A Holnappal szemben. Ady nem vállalta fel az antológia költői „szellemi vezérének” szerepét. Ezután Juhász részt vett a Holnap Társaság megalapításában, bekapcsolódott a helybéli Szigligeti Színház életébe.

1911-ben Szakolcára helyezték. Két tanévet tanított itt, bár fél év elteltével már áthelyezését kérvényezte. Végül Makóra került az állami főgimnáziumhoz. Idegbetegsége, megalázó mellőzöttsége miatti depresz-sziója súlyosabbra fordult. 1914. március 14-én váratlanul Pestre utazott. Egy szállodában mellbe lőtte magát, de az orvosoknak sikerült megmenteniük. A kórházban ismerkedett meg a fiatal, huszonöt éves, intelligens és bájos Eőrsi Júlia újságíróval. Ő volt az első nő, aki viszonozta a költő szeretetét, törődött vele, s megpróbált rendet teremteni széthulló életében.

Szerelme • Váradon ismerkedett meg nagy szerelmével, a jelentéktelen és nem túl szép Sárvári Annával, akiből később olyan eszményképet varázsolt az Anna-versekben, amilyen Beatrice vagy Laura lehetett. Az Anna-szerelem élménye, a viszonzatlanság, az elutasítás meghatározója költészetének is.

A háborús évek • A háborúban betegsége miatt nem vett részt. 1917-ben végleg felhagyott a tanítással, hazaköltözött szülővárosába. Majd különböző helyi lapoknál újságíróskodott, és bekapcsolódott a szegedi irodalmi élet szervezésébe. A kezdeti lelkesedés után hamarosan kiábrándult a háborúból, megrendítette a szenvedések, a háború okozta veszteségek élménye. Gondolkodására erősen hatottak a baloldali eszmék, a forradalmak rövid időre még depressziójából is kiragadták.

Az utolsó évek • 1923-ban ismerkedett meg József Attilával, az akkor szegedi egyetemista költővel. Juhász segítette József Attila első verseinek megjelenését, szellemisége, költészete hatott a fiatal költőre. A húszas évektől súlyosbodott betegsége. Valósággal menekült az emberek elől. Újra meg újra öngyilkossági kísérleteivel hívta ki a sorsot maga ellen. 1929-ben elsők között kapta meg a 4000 pengős Baumgarten-díjat, s a következő évben másodszor is elnyerte azt. 1934 őszéig még írt verseket, az utolsó három évben azonban végleg elhallgatott. 1937. április 6-án ismét nagy mennyiségű altatót vett be. Eszméletlen állapotban szállították be a szegedi idegklinikára, de ezúttal már nem tudtak rajta segíteni.

MUNKÁSSÁGA

Költészetének jellemzői • A korszak költői közül talán Juhász Gyulára hatott legerőteljesebben a francia impresszionizmus, elsősorban Paul Verlaine. Költészetének meghatározói a különböző hangulatok, nosztalgikus élmények, tájak. Kedvelte az egyszerű dalformákat, a szonettet, dalaiban az impresszionizmus-szimbolizmus mellett a magyar dalköltészet hagyományai is fellelhetők. Juhász Gyula verseire a formai tökéletességre, zenei megkomponáltságra való törekvés jellemző. A zeneiség, hangulatiság mellett költői nyelvét a kihagyásos, balladisztikus szöveg-alkotás és az erőteljes képiség határozza meg. Képi világában jelentősek a szimbólumok. Az ő szimbolizmusa azonban, szemben Adyéval, szorosabban kötődik a jelképpé váló tárgyhoz, gondolathoz, szimbólumai mintegy a valóság mélyebb értelmű, tartalmasabb megfelelői. Verseinek hangulatvilágát a tragikus magány, a nosztalgikus múltba fordulás és az eszmények határozzák meg. Gondolatrendszerére, alkotásaira a sokrétűség, ellentmondásosság jellemző.

Tóth Árpádhoz hasonlóan a való világgal gyakran állítja szembe az örök emberi értékeket, a szépségeket és az erkölcsi értelemben vett jóságot. A formai tökély igénye, miként Babits költészetében, Juhász Gyula lírájában is gyakran azt tükrözi, hogy ami a világban nem valósul, nem valósulhat meg - szépség, rend -, azt a művészet képes megteremteni.

Költészetének tematikája • Költészetének tematikáját négy fogalomkörrel lehet meghatározni:

Verseskötetei • Első verseskötete 1907-ben jelent meg Szegeden Juhász Gyula versei címmel. A megjelenés hírére szerencsére lemondott öngyilkossági szándékáról (egy darabig).

1915 januárjában látott napvilágot második verseskötete, az Új versek (1914-es dátummal). A háborús összeomlás, az őszirózsás forradalom s az utána következő történelmi változások kiragadták - átmenetileg -depressziójából. Gyors egymásutánban újabb verseskötetek hagyták el a nyomdát: Késő szüret (1918 szeptembere), Ez az én vérem (1919 júniusa), Nefelejcs (1920 decembere).

Következő verseskötete 1924 decemberében látott napvilágot Testamentum címmel 1925-ös évszámmal. 1929 márciusában jelent meg Hárfa és Holmi címmel válogatott műveinek verses és prózai gyűjteménye, de a költő már élőhalott, alig tartott kapcsolatot a külvilággal. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaitól származott az a gondolat, hogy ki kellene adni Juhász Gyula évek óta összegyűlt költeményeit, így jelent meg lelkes barátai támogatásával 1935 augusztusában utolsó könyve, a Fiatalok, még itt vagyok!

Kisregénye • Önéletrajzi jellegű kisregényét, az Orbán lelkét 1924-ben írta. A Szakolcán töltött rövid idő tanári élményeit írta meg. Szakolca itt a Végvár nevet viseli, a regény hőse pedig Orbán Gergely, aki a hozzá méltatlan körülmények közül az öngyilkosságba menekülne, de nincs hozzá elég bátorsága. Csak szenvedni tud, s az a meggyőződés alakul ki benne, hogy a szenvedés az egyetlen forma, amellyel a sors és az emberek mostohasága és ostobasága ellen védekezhet. Hiába sóvárog valami elérhetetlen után, az íróasztalán tornyosuló százhúsz darab magyar-latin dolgozat ráébreszti a komor valóságra.

MAGYARSÁG-VERSEK

Juhász Gyula számos művében a magyarság téma a társadalom sorskérdéseivel kapcsolódik össze (pl. Magyar táj, magyar ecsettel), de ide sorolhatók egyes hangulati költeményei, amelyekben nagyobb hangsúlyt kap a táj, a természeti környezet, illetve ezek szimbolikus tartalmai. Ezekben az alföldi vidék, a tárgyi környezet egyszerre külső és metaforikus belső táj, a költő a maga érzésvilágát rávetíti a tájra. Ilyen verse a Tiszai csönd, a Tiszai tájak is.

Tiszai csönd

Hálót fon az est, a nagy, barna pók,

Nem mozdulnak a tiszai hajók.

Egyiken távol harmonika szól,

Tücsök felel rá csöndben valahol.

Az égi rónán ballag már a hold:

Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,

Hallgatják halkan a harmonikát.

Magam a parton egymagám vagyok,

Tiszai hajók, néma társatok!

Ma nem üzennek hívó távolok,

Ma kikötöttünk itthon, álmodok!

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • 1910 őszén jelent meg a Hét című folyóiratban. Megírásának ideje minden bizonnyal a nyári vakációs napok valamelyike lehetett, amelyet Váradtól, az irodalmi harcok izgalmaitól távol, Szegeden töltött a költő. Itt erősödött fel benne az az alapérzés, hogy mégiscsak kívül rekedt az életen, távolra sodródott a lüktető szellemi központtól, Budapesttől.

Témája • A költő a mozdulatlan táj ábrázolásán keresztül saját eseménytelennek, céltalannak érzett életét mutatja be. Műfaja: elégia. Címe: minőségjelzős szószerkezet, megjelöli a helyszínt és a témát. Melankolikus hangvételű tájvers, a természet azonban nemcsak önnön szépségében tárul fel, meghatározó a lírai én jelenléte, a beszélő érzelmi-hangulati állapota. Az uralkodó hangulat a nyugalom, a béke, a harmónia állapota, mely azonban csak időleges.

Szerkezete • A vers kétsoros versszakokra tagolódik, ez szokatlan a magyar költészetben. A költemény finom ellentétekre - mozdulatlanság-mozgás, közelség-távolság, csönd-zajok - épül, de nem szembeál-líthatóságuk miatt, hanem egymás kiegészítőjeként kapnak hangsúlyt.

1-4. vsz.: tájleírás, a tiszai estét mutatja be, a Tisza-partot, a kikötőt - különös színekkel, hangulatokkal és halk nesszel: ...ballag már a hold, Tüzeket raknak az égi tanyák teszi sejtelmessé a képet. Az uralkodó hangulat a nyugalom, a béke, a harmónia állapota, mely azonban csak időleges. Mint ahogy a hajók is tovább fognak úszni, a beszélő is csak megpihen. Mozdulatlanság, eseménytelenség áll a középpontban. A mély magánhangzók is az alkonyt idézik.

5-6. vsz.: megjelenik a versben a lírai én, párhuzamot von a költő saját magányossága és a mozdulatlan hajók sorsa között. Magányossága, némasága, bénasága (ő is fennakadt a nagy barna pók hálójában) egyértelműen és sorsszerűén a tiszai hajók társává teszi, s együtt álmodoznak - hiába - a hívó távolokról. Egybefűzi őket nemcsak a többes szám első személye, hanem az is, hogy a versben megszólaló én szinte a táj részévé válik. A Ma időhatározó a mozdulatlan lekötöttséget is csak ideiglenesnek, átmenetinek tünteti fel, nem zárja ki a holnap esetleges útra indulását.

Verselése, rímelése • A költemény jó példája Juhász Gyula alkotói módszerének. A kétsoros, felező tízes, páros rímű sorok lassú ritmusát felerősítik az ismétlések, az észrevétlen, látszólagos mozgások (pl.: a

versindító metafora Hálót fon az est, a nagy, barna pók), a lágy hangzások, a negyedik strófa alliterációja: Hallgatják halkan a harmonikát, a fény motívumai. Az andalító ritmus, a képek jelentéstartalma, a vershangzás együttesen teremtik meg a hangulatot, és feloldják a feltételezhetően mégis szorongató magányt, amelyet az utolsó két szakasz felkiáltó mondata) jeleznek. A vers impresszionista stílusban íródott.

Üzenete • A vers különös szépsége az érzelmi-hangulati-jelentésbeli egységben és összetettségben rejlik. Juhász Gyulát elkeseríti, hogy kívül rekedt a nyüzsgő budapesti életen.

1. Sorolj fel néhány impresszionista-szimbolista tájverset Juhász Gyula költészetéből! 2. Mit tudsz a Tiszai csönd című vers keletkezési körülményeiről? 3. Röviden elemezd a költeményt! 4. Keress költői képeket a versből: metaforát, megszemélyesítéseket, ismétlést, alliterációt, ellentéteket! 5. Összeforr-e a versbéli látvánnyal a verszene?

^ 6. Elemezd a Hallgatják halkan a harmonikát verssort! Milyen hangulatot ébresztenek a magán- és mássalhangzók? 7. Bizonyítja-e ez a verse Juhász Gyulának, hogy nem végleges rév a szegedi magány, hanem csak állomás a hívó távolok felé vivő úton?

AZ ANNA-VERSEK

A szakolcai két tanév gazdagította költészetét. Itt születtek az Anna-versek, a reménytelen vágyakozás és a viszonzatlan szerelem versei. Életrajzából tudjuk, hogy Váradon ismerkedett meg nagy szerelmével, múzsájával, szerelmi költészetének fő ihletőjével, a szőke Sárvári Anna színésznővel. Az Anna-szerelemnek valójában nem is volt élményi alapja, csak a költő egyre távolodó emlékeiben légiesült-finomult Anna alakja dallá, költészetté, halhatatlan Múzsává, s reá borította örök vágyból szőtt tündér palástját. A versekben megszólaló rajongás a legnépszerűbb szerelmi költők egyikévé tette Juhász Gyulát. Körülbelül hetven verset írt hozzá. Néhány ezek közül: Annára gondolok (két ilyen című vers van: 1909, 1910), Anna után, Anna minden, Áldott bánat, A többi néma csend, A régi Anna, Milyen volt.... Az Anna-versek Vajda János Ginához írt verseire emlékeztetnek, itt is az emlékező szerelem jelenik meg. A versek első felében a régi emlékek elmosódásáról van szó, a szerelem elmúlásának fájó érzése szövi át a költeményeket. A nyugalom, a kiegyensúlyozottság csak látszólagos. A versek zárlata az emlékek felejthetetlenségét, uralkodását hirdetik: élsz és uralkodói.

Milyen volt...

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsúzónál Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • 1912 telén keletkezett, Kiss József lapjában, A Hétben jelent meg 1912 januárjában. A dátumból látjuk, hogy nem sokkal a szerelmi csalódás után keletkezett, a szeretett nő alakja, mégis mint egy a távolból felidézett csodálatos kép jelenik meg benne.

Témája • A szerelem elmúlásának fájdalmas érzése. A költő úgy beszél kedveséről, mint a régmúltból felidézett emlékről, az emlékkép és a természeti párhuzamok Anna alakját istenivé lényegítik. Műfaját tekintve elégia, a hangulatlíra tipikus példája. Legfőbb meghatározó eleme a nosztalgia. Címe is az emlékezésre utal, s egyben minden strófa kezdő sora.

Szerkezete • Mindhárom strófa szervezőereje azonos: összefonódik egy természeti kép és a szeretett nő képe, egyik felidézi a másikat: tulajdonság - természet - az asszony emléke.

1. vsz.: szőkeség - búzamező nyáron - Anna haja.

2. vsz.: kék szem - őszi ég - Anna szemének árnyalata.

3. vsz.: hang - a tavaszi rét sóhaja - Anna hangja.

Az eltávolodás a vers egyik leglényegesebb mozzanata. A lírai én monologizál, elmélkedik, emlékezik. A látszólag kérdésként induló többszörösen összetett versmondatok (egy versszak egy mondat) állandó tagadó megválaszolása: nem tudom már, sem tudom már ellentétes mellérendeléssel folytatódik: De azt tudom..., De ha kinyílnak ősszel az egek, De tavaszodván..., melyet a feltételesség {ha) egészíti ki, megcáfolva a tagadó állításokat. A bravúros mondatszerkezet funkciója a létező állapot közti ambivalencia érzékeltetése. Az eltávolodás, a két ember közti távolság tényét az elme tudomásul veszi, a művész képes mindezt érzékeltetni (asszociatív természeti képek), az érzések azonban uralkodnak minden fölött, a kedves emléke összeolvad a tájelemekkel. Minden Annához kötődik, minden őt idézi, ezért is nevezi meg a befejező szakasz utolsó előtti sorában.

A három versszak három évszak képe. A tél hiánya mintha azt érzékeltetné, hogy Annához, Anna emlékéhez nem kapcsolódik az elmúlás, a vég, a befejezettség gondolata. Az utolsó strófa végén lévő tavaszi kép múltba és jövőbe végteleníti a szerelem örök újjászületését. Az időbeli

távolságot, végtelenséget a térbeli távolság, mely messze, mint az ég érzékelteti.

Verselése • Időmértékes, ötöd és hatodfeles jambikus sorok váltakoznak. Rímek: keresztrímek, rímképlete: a b a b. A költői kifejezőeszközök és alakzatok közül találkozhatunk a költeményben jelzőkkel, ellentéttel, megszemélyesítéssel, hasonlattal, szinesztéziával. Impresszionista stílusú. A költemény zeneiségét az állandó ismétlődés mellett a hangok akusztikai hatása, a hangszimbolika és az alliteráció is erősítik.

Üzenete • Emlékké távolodott már a szerelem, Anna alakja elhalványult, de az iránta érzett szerelem emléke soha nem fog.

1. Ki volt Juhász Gyula nagy szerelme, akihez az Anna-verseket írta? Sorolj fel néhány verset! 2. Kinek a szerelmes verseire emlékeztetnek az Anna-versek? Miért?

^ 3. Milyen párhuzamokat von a természet és Anna között a költő a versben?

4. Elemezd a verset! 5. Milyen költői képeket alkalmaz az emlékidézésnél?

1. Keress költői kifejezőeszközöket a versben! 1. Tanuld meg a verset!

Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál emlékeimből lassan, elfakult arcképed a szívemben, elmosódott a vállaidnak íve, elsuhant a hangod és én nem mentem utánad az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, ma már nem reszketek tekintetedre, ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, hogy ifjúság bolondság, ó de mégis ne hidd szívem, hogy ez hiába volt és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben és elvétett szavamban és minden eltévesztett köszönésben és minden összetépett levelemben és egész elhibázott életemben élsz és uralkodói örökkön, Ámen.

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • Az utolsó Anna-versek egyike. 1926-ban keletkezett. Műfaja: a himnuszokhoz hasonló alkotás, ima - erre utal a befejezés is. Témája: a múlhatatlan szerelem. Címe: tőmondat, a vers címzettjét és állapotát nevezi meg.

Szerkezete • A vers látszólag tagolatlan, de a látszat ellenére tudatos műgond, szigorúan zárt kompozíció jellemző rá. Logikailag, a három idősíknak megfelelően három egységre tagolja a három hatsoros mondat. Arányos a szerkezete.

1. mondat - múlt: régi emlékeket, a szerelem elmúlását idézik fel: ... elmaradtál / emlékeimből lassan, elfakult / arcképed a szívemben..., elsuhant/a hangod az áthajlásos rímtelen sorok. Az erdőben való eltévedés Dantét idézi.

2. mondat - jelen: a megszólító forma bensőségessé, intimmé teszi a mondatokat, a nyomatékosító anaforikus ismétlések: Ma már... és a közhelyszerű zárlat ifjúság bolondság azt sugallja, hogy a beszélő képes volt elfogadni szerelme viszonzatlanságát. A múltból a jelenbe való átlépés és a közhely kimondása azonban felszakítja a régi sebeket. Az ellentételező felkiáltás: ó de mégis. ..és a ne hidd felszólítás ráütő ismétlése érvényteleníti a beletörődő sorok igazságát.

3. mondat - jelen és jövő: az utolsó hat sor bocsánatkérő magyarázkodás. A cím e sorokban értelmeződik: a szerelem örök, Anna kitörölhetetlen emlék, s ez így is marad a jövőben is. Az imaszerű lezárás istennővé emeli a nőt: élsz és uralkodói örökkön, Ámen.

Költői kifejezőeszközök, alakzatok • Az első részben áthajlások, a második, harmadik részben sor eleji ismétlések, megszemélyesítés, metafora, inverzió, költői felkiáltás és alliteráció van. Verselése: 18 rímtelen, 10 és 11 szótagos jambusi sorból áll a költemény. Néhány ragrím fedezhető fel a záró részben. Impresszionista stílusban íródott.

Üzenete • A múltbéli szép emlékek, érzések örökre bevésődnek az ember leikébe, mindennapjaiba, lehetetlen kitörölni azokat.

1. Mikor keletkezett, és melyik műfajhoz sorolható az Anna örök című vers? 2. Mivel bizonyítható a látszólagos tagolatlanság ellenére, hogy tudatosan szerkesztett mű? 3. Elemezd a verset!

^ 4. Gyűjts költői kifejezőeszközöket a versből! Hogyan értelmezed az ifjúság, bolondság kifejezést? 5. Keresd meg a versben a szokásostól eltérő szórendet, inverziót!

Ili 6. Szerinted a vers Anna személyének vagy általában a szerelemnek állít örök emléket? 7. Hasonlítsd össze a Milyen volt... és az Anna örök című verset! Mi a közös, és miben különbözik a két vers?

ÖSSZEGZÉS • Juhász Gyula az impresszionista líra egyik legnagyobb képviselője irodalmunkban. Legfőbb témája az emberi részvét, melyet változatos versformákban fejezett ki. Verseinek hangulatvilágát a magány, a múltba fordulás és az eszmények határozták meg. Gondolatrendszerére, alkotásaira a sokrétűség, ellentmondásosság jellemző. Magányélménye, tragikus sorsértelmezése Nietzsche hatásáról tanúskodik, ugyanakkor erősen befolyásolták a vallásos eszmék, filozófiák is. Krisztus, a krisztusi szeretet, az emberi szolidaritás tolsztoji eszméje (tolsztojanizmus) éppúgy motiválták gondolatait, mint a modern baloldaliság nézetei.

 

 

Ez a anyag a magyar irodalom Debreceni tankönyvéből  a 11. osztály számára

 



Попередня сторінка:  KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Наступна сторінка:   TÓTH ÁRPÁD



^