uabooks.top

Kötelességünk tudni írni és olvasni, értő és olvasó polgárokra van szükségünk, akik értik az árnyalatnyi finomságokat is, és mondandójuk világos mindenki számára.

Neil R. Gaiman

Kultúra és irodalom a modern világban. Világunk gyorsan változik. A vonatok és autók is egyre nagyobb sebességgel haladnak. Az internet segítségével az információ a Föld bármely pontjára másodpercek alatt jut el. Az állandóan megújuló technológiai környezet, a digitális világ része az emberek életének, változott, könnyebbé lett létük. A mesterséges intelligencia segítségével a legösszetettebb feladatok is könnyedén elvégezhetők:, nem beszélve az információkeresésről, amire korábban rengeteg idő ment el, most pillanatok alatt megszerezhető.

Azonban a modern világ tele van komplex társadalmi kihívásokkal és veszélyes kockázatokkal. Különböző országok és kontinensek közötti globális problémák kiéleződésének vagyunk a tanúi. A harmadik évezredben továbbra is aktuális a háború és a szegénység, a béke megőrzésének és a környezet védelmének kérdése. Néha nehéz eligazodni a múlt eseményeiben, de még nehezebb megérteni a jelen történéseit. Egyesek úgy véhk, hogy a bajok elkerülhetők. De még otthon, a számítógép előtt ülve sem vagyunk teljes biztonságban, mert nemcsak a való világ, az emberek, az események hatnak ránk, hanem a virtuális világ és a közösségi oldalak is.

Hogyan lehet túlélni egy olyan világban, ahol oly sok dolog érthetetlen és veszélyes? -ezt a kérdést a világhírű kanadai Nobel-díjas (2013) írónő, a kortárs novella mestere, Alice Munro írta egyik cikkében. Meg is válaszolta: Minél több különböző könyvet kell olvasnunk, gondolkodnunk kell és megmaradni önmagunknak. Az olvasás - függetlenséget és a szabad gondolkodást jelent. Ez a mi erkölcsi választásunk olyan helyzetben, ahol látszatra nincs választás. Minél több könyvet olvasunk, annál nagyobb könyvtárat és több művészeti alkotást tudhatunk a magunkénak, annál mélyebben látjuk a világot, amelyben élünk. És így befolyással lehetünk világunkra, jobbá tehetjük azt.

G. García Márquez kolumbiai író azt írta: A társadalmi kataklizmák és a természeti katasztrófák világában a szépirodalom befolyásolhatja a békét és a nyugalmat. Valójában az irodalom nemcsak elmúlt időkről és eseményekről nyújt információt, hanem gondolatokat és érzéseket is ébreszt, arra késztet bennünket, hogy megtaláljuk magunkat és az élet szellemi alapjait.

Múlnak az évek, folyamatosan változunk, élettapasztalatokkal gazdagodunk. A lényeges változások azonban a belsőnkben mennek végbe, és nemcsak attól függnek, hogy mi történik velünk életünk során, kikkel találkozunk, élünk együtt, hanem az általunk olvasott könyvek is befolyásolják azt. Minden új könyv elolvasása után mássá válunk, magunkban és a minket körülvevő világban is új színeket, árnyalatokat fedezünk fel. A társadalom is változik. De nemcsak a társadalmi eseményeken mérhető a történelem változása, hanem a művészeti alkotásokon és könyveken keresztül is.

• Ti hogy gondoljátok? Olvastatok-e olyan klasszikus vagy kortárs művet, amely oly módon hatott rátok, hogy addigi felfogásotokat valamely kérdésben átértelmeztétek? Szerintetek milyen irodalmi alkotások befolyásolhatják egy nemzedék vagy nemzet gondolkodását?

Polírozott gondolat

• Egy alkalommal Albert Einsteintől azt kérdezték, hogyan lehet a gyerekeket okosabbakká tenni. Válasza nagyon egyszerű és bölcs volt: Ha azt szeretnéd, hogy gyermeked okos legyen, akkor olvass neki sok mesét. Ha még intelligensebb gyermeket szeretnél, olvass neki még több mesét. Einstein úgy vélte, a mesehallgatás fejleszti a képzelőerőt,és segíti a gyermeket céljai megvalósításában. Remélem, hogy olyan világot tudunkgyermekeinkszámára biztosítani, melyben nekik olvasunk, s majd ők is olvasnak, melyben képzelőerejüknek nem szab semmi határt, gondolataikat semmi sem korlátozza (N. R. Gaiman Az olvasás jövőnk meghatározója).

Az ukrán műfordítói iskola történetéből. A kereszténység terjedésével egy időben az ukránok más népekkel való kulturális és szellemi kapcsolatai is erősödtek, ami az ukrán műfordítás iskolájának alapjait teremtette meg fokozatosan. Ez rendkívül fontos tényező volt Ukrajna történelmében, amely az európai kulturális folyamathoz való csatlakozás feltételét is jelentette. Bár az írott jelek rendszere („ördögök és rúnák” néven volt ismert) már létezett Russz-Ukrajnában, de a kereszténység felvétele (Volodimir fejedelem révén 988-ban) után megjelent a Szentírás szláv nyelvű igénye. Cirill és Metód lefektették a szláv írásmód alapjait és megteremtették a szláv ábécét. II. János Pál pápa 1980. december 31-én Szent Cirillt és Szent Metódot Európa társvédőszentjévé nyilvánította. Cirill és Metód napja — május 24. -a szláv írásbeliség ünnepnapja, amelyet az egész szláv világban ünnepelnek. Ok voltak az első műfordítók, akik szláv terepen dolgoztak. Valamennyi fordításuk ószláv (egyházi szláv nyelvű) átültetés volt, hatásuk viszont felbecsülhetetlen a fordítási hagyomány megjelenését tekintve a Kijevi Államban.

A Kijevi Barlangkolostorban a szerzetesek lefordították a bizánci és a nyugati eredetű liturgikus irodalmat, átírták a Biblia ószláv fordításait. Az 1517-1519-es években fordították le és jelentették meg az orosz nyelvű Ruska Bibliát. A Pereszopnicai Evangélium (1556-1561) az ukrán nyelvű Szentírás legjelentősebb fordítása lett. Idővel ezt a nemes ügyet számos kiemelkedő ukrán személyiség, mint P. Kulis, I. Necsuj-Levickij, I. Pulyuj, I. Ohienko (Hilarion metropolitan) és mások folytatták.

A magasan képzett papság képviselőinek köszönhetően a múltban nemcsak az egyházi, hanem a világi könyveket is lefordították. Már a XVII. században megjelentek ukrán nyelvre átültetve T. Tasso A megszabadított Jeruzsálem, Rotterdami Erasmus a Balgaság dicsérete című

művei, néhány rövid történetet Giovanni Boccaccio Decameron című novellagyűjteményéból, Francesco Petrarca szonettjei és más munkák.

Az oktatás tudományos bázisává, különösen a műfordítás tekintetében, az 1632-ben alapított Kijev-Mohila Akadémia lett, ahol nemcsak ukrán nemzetiségű szakembereket, a kultúra művelőit képezték, hanem külföldi országok diákjai is tanultak itt. Az akadémia felszámolásával (1817) a műfordítás hanyatlani kezdett. A XVIII. században különösen fontos jelentőséggel bírtak Hrihorij Szkovoroda Ovidius és Horatius műveinek fordításai és átiratai.

Az új ukrán irodalom megjelenése hozzájárult a műfordítás újjászületéséhez. H. Kvitka-Osznovjanenko volt az első olyan ukrán író, aki saját műveit ültette át más nyelvekre.

Különböző korszakokban a fordítás szó fogalma másmás jelentéssel bírt. Példaként Ivan Kotljarevszkij Eneida című művét említhetjük, amely tulajdonképpen travesztia (komoly tárgyú írásműnek a szatirikus hatás kedvéért történő átköltése, más viszonyok közé helyezése) átköltés, s így egy új

mű létrhozása, ami persze nem jöhetett volna létre az eredeti mű, azaz Vergilius Aeneise nélkül.

Tarasz Sevcsenko bibliai átiratait David-zsoltárok címmel gyűjtötte össze, melyekben nemcsak az eredeti forrás tartalmát teremtette újra, hanem a bibliai próféciákat is, az igazság és az igazságosság szellemében. T. Sevcsenko sok költői utánzatot írt (a 11. zsoltárt, Ésaiás, Ezekiel és Hóseas próféták könyvét), amelyekben a Biblia szövegét reprodukálja és tovább fűzi a történetet. T. Sevcsenko az eredeti szöveg művészi újraértelmezésének módszerét alkalmazta, melyet saját korában fordításnak tekintettek.

A XIX. század első felének jelentős műfordítója M. Koszto-marov volt, aki a világirodalom klasszikusainak - G. Byronnak,

W. Shakespeare-nek a műveit, a török elnyomás ellen küzdő görög szabadságharcosok dalait fordította le. Elkészítette a cseh

nyelvű A királyudvari kéziratok átiratát. J. Hrebinka és M. Sas-

*

kevics szerb népdalokat fordítottak, valamint részleteket az Ének Igor hadáréiból. P. Kulis J. W. Goethe, F. Schiller, G. Byron műveit és W. Shakespeare 15 drámáját ültette át ukránra. Sz. Ru-danszkij az antik irodalom nagyjainak alkotásait fordította, többek között Vergilius Aeneisét. Legjelentősebb fordításának mégis Homérosz Illiászát tartják. Ennek oka, hogy nem alkalmazta a hexametert, a klasszikus eposzi költészet versmértékét, hanem az ukrán nyelvre jellemző dallamos, ritmusos verselési formát. P. Niscsinszkij zeneszerző nagy feladatra vállalkozott, amikor Homérosz Odüsszeiáját és Szophoklész ógörögül írt Antigonéiét lefordította ukránra, az Ének Igor hadárólt pedig görögre.

Az Orosz Birodalom által kiadott szégyenteljes valujevi körlevél (1863) értelmében korlátozták az ukrán nyelvű kiadványok megjelenését, ami természetesen negatívan hatott a műfordításokra is.

A XIX. század második felének legjelentősebb műfordítója M. Sztarickij volt. Az ő tolmácsolásában olvashatják a mai gyerekek H. Ch. Andersen csodálatos meséit, I. Krilov állatmeséit, a Szerb meséket és dalokat. W. Shakespeare Hamlet című tragédiájának, A. Puskin és M. Lermontov, Ny. Nyekraszov, V. Zsukovszkij, Sz. Nadszon, A. Mickiewicz, G. Byron, H. Heine és még sok más költő verseinek ő a legjobb tolmácsolója.

P. Hrabovszkij műfordítói tevékenységét újszerűség és előremutatás jellemzi. Érdeklődési köréhez 27 irodalom (orosz, lengyel, cseh, dán, svéd, olasz, spanyol, francia stb.) és több mint 280 szerző tartozik. Az író megjegyezte: Számomra minden műben az alapgondolat és a főszereplő jelleme a legfontosabb, az apróságokra nem érdemes odafigyelni.

Ivan Franko és Leszja Ukrajinka tiszteletbeli helyet foglalnak el az ukrán műfordítók között. Mint az antik és más idegen nyelvek tudóinak, lehetőségük volt eredetiben megismerkedni a világirodalom jelentős alkotásaival, és azokat kiválasztani fordítás céljából, melyek a legközelebb állnak felfogásukhoz és erkölcsi értékeikhez. I. Franko a világ közel 60 írójának műveit fordította le, és építette be az ukrán kultúra egészébe. Átültette ukránra J. W. Goethe Faustjának első részét, H. Heine, A. Puskin, M. Lermontov, A. Mickiewicz verseit, nyugateurópai balladákat és dalokat, antik műveket. Leszja Ukrajinka ókori egyiptomi lírai dalokkal, -Riguéda-himnuszokkal, H. Heine verseivel, Ny. Gogol prózájával, Homérosz, Dante és G. Byron műveinek részleteivel gazdagította a lefordított művek tárházát.

A műfordítók közt jelentős helyet foglal el Marko Vovcsok írónő, aki francia, német, angol, dán és lengyel irodalmi műveket fordított ukránra. Jules Verne egyedüli jogot adott Marko Vovcsoknak művei lefordításához (oroszra), sikerült is tizenöt regényt átültetnie.

Tudományos és írói munkássága mellett B. Hrincsenko műfordítással is foglalkozott, J. W. Goethét, H. Heinét, F. Schillert, G. Hauptmannt fordított.

Színes egyénisége a XX. század műfordítói köreinek A. Krim-szkij bölcsész-tudós, író. Jelentős sikereket ért el műfordítóként, különösen a keleti alkotók: Ferdowsi, Saadi Shirazi, Omar Khayyam és mások műveinek ukránra fordításában.

Szinte valamennyi kiemelkedő ukrán író, költő egyedi művek létrehozása mellett műfordítói tevékenységgel is foglalkozott. A XIX. század végét és a XX. század elejét ilyen nevek fémjelzik: V. Szamijlenko, H. Alcsevszkij, M. Voronij és mások. M. Voronij, az ukrán modernizmus megteremtője, sokat tett azért, hogy honfitársai megismerhessék a világirodalom legjobb műveit. A felhők felé a völgyből című alma-nachjában közölte Guillaume Apollinaire és F. García Lorca, F. Tyutcsev és S. Prudhomme, Ch. Baudelaire és A. Puskin verseit. M. Voronij úgy vélte, hogy az ukrán kultúra fejlődése szorosan összefügg a nemzeti hagyományok és a világban elért eredmények ötvözésétől.

Egy újabb lépés az ukrán műfordítás iskolájának kialakításában az M. Zerov által vezetett neoklasszisták munkássága volt. Zerov műfordítói hagyatéka is széles skálán mozog: az antik görög és római költészettel kezdve, Petrarca, A. Mickiewicz, Ch. Baudelaire, P. Beranger, G. Byron, A. Puskin, I. Bunyin, V. Brjuszov költészetén át, A. Csehov és mások műveinek ukránra ültetésével. D. Pavlicsko a következőképpen fogalmazott: Zerov megteremtette a műfordítás új hagyományait irodalmunkban, ezért az e téren elért korszakalkotó sikerekért köszönet és hála illeti őt. M. Zerov mind lírai alkotásaiban, mind műkritikáiban ragaszkodott ahhoz az elképzeléshez, hogy az ukrán irodalom a kimagasló eredményei alapján a világirodalom részét képezi, s további fejlődésének egyetlen feltétele, hogy aktívan alkalmazza az európai irodalmi iskolák és stílusok hagyományait.

Azonban az 1920-as és az 1930-as évek irodalmi és művészeti generációját Ukrajnában, amely eredeti műveket és minőségi műfordításokat alkotott, a totalitárius sztálinista rendszer brutálisan elpusztította. A szerző ellen hozott ítélet automatikusan minden műve tilalmát is jelentette. Elterjedt ekkor a műfordítások névtelen kiadásának gyakorlata. A lefordított szöveget gyakran a felismerhetetlenségig átalakították, és fiktív nevekkel írták alá. Ezenkívül az új fordítások nagy része kapkodva készült, ami természetesen a minőségre is kihatott.

Ugyanakkor a szovjet hatóságok által a Szolovkiban lévő koncentrációs táborába zárt M. Zerov W. Shakespeare drámáit, G. Longfellow, J. W. Goethe, F. Schiller költészetét fordította le. Ugyanitt, Szolovkiban, az író V. Pidmohilnij szintén műfordítással foglalkozott. A francia klasszikusokat (Honoré de Balzac, Voltaire, Victor Hugo, Denis Diderot, Prosper Mérimée, Anatole France) fordította ukránra, s amint azt O. Bileckij irodalomkutató megjegyezte, az ukrán irodalom méltán lehet büszke ezekre a fordításokra. A Zerov-féle fordítói „akadémia” hagyományait P. Filipovics, M. Draj-Hmara és mások fejlesztették tovább. Rövid időn belül azonban P. Filipovicsot Szolovkiba zárták, M. Draj-Hmarat pedig Kolimába száműzték... Sorsuk tragikusan alakult, hasonlóan sok más művész sorsához. A szovjethatalom a szabadság és a szabad gondolkodás bármilyen megnyilvánulásával, beleértve a külföldi fordításokat, vaskézzel harcolt.

Az 1920-1930-as éveket követően visszaesett a fordításos irodalom, bekövetkezett egy tízesztendős pangási időszak a hatalom erőszakos fellépése és az ideológiai nyomás miatt. Egyre ritkábban jelentek meg fordításos könyvek, s ha igen, akkor azok nyelvezete, minősége kívánnivalókat hagyott maga után. M. Rilszkij munkássága tekinthető jelentősnek ebben az idő-

szakban, aki mindent megtett azért, hogy a fordítás hagyománya ne vesszen ki az ukrán irodalomból. Már fiatal korában nagy érdeklődéssel tanulmányozta a francia irodalom két érdekes egyéniségének, Stéphane Mallarmének és Maurice Maeterlinck nek a munkásságát. M. Rilsz-kij fordított Verlaine-t, J. W. Goethét, Guillaume Apollinaire-t, A. Mickiewiczet, H. Heinét stb. Műfordításait különleges líraiság, a nyelv finomsága, minden szó gondos kiválasztása jellemzi. Az 1972-ben alakult Ukrán írók Nemzeti Szövetsége létrehozta a Makszim Rilsz-kij-díjat, melyet a világirodalom alkotásainak ukránra történő fordítása esetén ítélnek oda olyan művekért, amelyek gazdagítják a nemzeti kultúrát, hozzájárulnak az emberiség szellemi örökségéhez. Már a klasszikusok közé sorolhatók V. Miszik és O. Kundzics fordításai is.

Az 1960-1970-es években az irodalmi életben egyre több műfordító neve tűnt fel, akik különböző nyelvekből fordítottak: J. Popovics, J. Lisnyak, A. Perepagya, P. Szokolovszkij,

I. Korunec, I. Dzjub, J. Skrobinec, I. Bilik, D. Andruhiv, O. Szenyuk, V. Grimics és mások.

Műveltség, képzettség, nyelvtudás tekintetében és fordítói tehetségükben különböznek egymástól M. Lukas, H. Kocsur, Borisz Ten (M. Homicsevszkij), I. Sztesenko, V. Miszik, M. Terescsenko, D. Palamarcsuk és mások. M. Lukas az ukrán irodalmat a világ zseniális íróinak gyöngyszemeivel gazdagította: M. de Cervantes, Lope de Vega, G. Boccaccio, H. Heine,

J. W. Goethe, F. Schiller, V. Hugo, G. Flaubert, F. García Lorca és mások. H. Kocsurnak, aki kitűnő ismerője az ukrán versírás hagyományainak, sikerült létrehoznia az angol, francia, lengyel, cseh és más irodalmi alkotásoknak szinte az eredetivel azonos fordításokat. Borisz Ten mesterien fordított görög, latin, lengyel, német, francia, orosz és cseh nyelvről ukránra. Hála neki Homérosz Iliászanak és Odüsszeiajának hősei ukránul is megszólaltathatnak.

A fordítók ezen csoportjához tartoznak az olyan kiemelkedő mesterek, mint M. Bazsan, aki Sota Rusztaveli A tigrisbőrös lovag című középkori grúz eposzát fordította ukránra. L. Per-vomajszkij pedig H. Heine, Petőfi Sándor és mások lírai alkotásainak kitűnő tolmácsolója. Nekik köszönhetően más-más idők és más-más népek irodalmi kincsét olvashatják ukránul az érdeklődők.

EMBEREK ÉS KÖNYVEK SORSA

Hrihorij Kocsur életének részletei

1943-ban Poltavában, röviddel a náci megszállás alóli felszabadulás után letartóztatták Hrihorij Kocsur műfordítót. A vádiratban azt állt, hogy „Kocsur a fasiszta megszállás alatt az UNSZ-hez tartozott, szoros kapcsolatban állt az UNSZ Központi Parancsnokságának képviselőivel, akiktől terjesztésre alkalmas iratokat kapott folyamatosan." H. Kocsur tagadta a vádakat, de őt és feleségét javítómunka-táborban letöltendő 10 évig tartó szabadságvesztésre ítélték, 5 évre pedig eltiltották őket a közügyek gyakorlásától. Az igazságtalanul kiszabott büntetést Intiben (az akkori Komi ASzSzK-ban) töltötték le. Csak 1957-ben ejtették ellenük a vádakat. H. Kocsur és felesége, I. Voronovics Irpinyban telepedtek le. Kocsur 26 nyelvről fordított, érdeklődési köréhez 32 irodalom, több mint 130 szerző tartozott. Az 1970-es évek elején azonban ismét nehéz idők köszöntöttek a műfordítóra. Amiatt, hogy nem volt hajlandó elítélni és bírálni J. Szversztjuk regényét, A felállványzott székesegyházat, H. Kocsur neve sokáig tiltólistán szerepelt. Napjainkban újra szabadon olvashatók könyvei és fordításai.

Polírozott gondolat

• Az idegen nyelvű költészet átültetése, a különböző korok és népek költészetének anyanyelven történő átadása gazdagítja az egész nemzet lelkét, olyan formákat és kifejezéseket adva ezáltal neki, amilyennel még eddig nem találkozott, megépítve így egy aranyhidat a megértés és az együttérzés, köztünk és a távol élő emberek, a múlt nemzedékei között. (I. Franko).

• A műfordításnak nemcsak a tartalmat, hanem a szokásokat és a hagyományokat, azoknak az embereknek a szellemét kell visszaadnia, amilyen az eredeti nyelvű műben van. (Leszja Ukrajinka).

A műfordítás területén eredményes munkát végeztek az ukrán diaszpóra képviselői is: Jurij Klen (O. Burgardt), T. Oszmacska, V. Barka, I. Koszteckij, M. Oreszt és mások.

Napjainkban, amikor a kulturális kapcsolatok egyre jobban elmélyülnek az országok között, a műfordításoknak is megnő az értéke. Kortárs műfordítóink közül csak néhány név: V. Sovkun, P. Perebijnisz, O. Szenyuk, B. Antonyak és mások. Az ukrán műfordítás legjobb hagyományainak folytatói V. Morozov (a Harry Potter könyvek tolmácsolójaként és Paulo Coelho portugál író műveinek fordítójaként ismert); Sz. Pavlicsko (angol nyelvű művek fordítója); J. Pokalcsuk (Jorge Luis Borges, Ernest Hemingway, Jerome Salinger, Hulija Kortosara, George Amadou, Rudyard Kipling, Arthur Rimbaud és mások tolmácsolója); В. Antonyak (szláv nyelvű műveket fordít) és mások. Az elmúlt esztendők legnagyobb teljesítményének Dante Isteni színjátékának ukránra fordítása számít, ami M. Sztriha nevéhez kapcsolható. Korábban J. Drobjazko készítette el ennek a hatalmas műnek a teljes fordítását.

A fentiek mind azt bizonyítják, hogy Ukrajnában a műfordítóiskola magas szinten működik, és dobogós helyet foglal el a világ műfordítói közt. Az ukrán fordítók értékes munkája összeköti az ukrán olvasót a világirodalom legjobb eredményeivel, a világ művészeinek mesterműveit kultúránk részévé teszik.

Mikola Lukas bátor tette

M. Lukas, nyelvész, irodalmár, tehetséges műfordító sokáig volt a Vszeszvit című folyóirat irodalmi rovatának szerkesztője. A világirodalom több mint 1000 művét nyújtotta át az ukrán olvasóknak, 14 nyelvről fordított ukránra.

1973-ban a szovjet kormányhoz Internacionalizmus vagy ruszifikáció című cikkével fordult I. Dzjuba ügyével kapcsolatban. Azt írta: Kérem, engedje meg, hogy börtönbüntetését átvállaljam magamra... Ezt követően mérhetetlen represszióban volt része: kizárták a Vszeszvit szerkesztőségéből, az Ukrajna író-szövetségéből, elbocsátották a munkahelyéről, megvonták tőle a nyomtatási jogokat, nyugdíjat és a gyógykezelést. Valójában akkor történt ez Ukrajnában, hogy betiltották a világirodalom gyöngyszemeit, amelyeket M. Lukas fordított le ukránra: J. W Goethe Faustját, G. Flaubert Bovarynéját, G. Boccaccio Dekame-ronját, W. Shakespeare, R. Burns, F. García Lorca, R. M. Rilke és mások műveit. Az 1970-es évek elejétől az 1980-as évek közepéig a mestert hallgatásra kényszerítették. De túlélte az embertelen körülményeket, és sok fordítással örvendeztette meg az ukrán olvasókat. Az 1980-as évek végén újra kiadták J. W. Goethe fausfjánakfordítását, ismét tagja lett Ukrajna írószövetségének, sőt megkapta a M. Rilszkij-díjat is (1988). Sajnos ez az elismerés későn érkezett. Néhány hónap múlva a kitűnő műfordító meghalt.

M. Lukas tiszteletére 1989-ben a Vszeszvit szerkesztőségének javaslatára díjat alapították Ars Translationis néven, melyet a legjobb műfordításért ítélnek oda.

A világ irodalmi díjai. Nemzetközi irodalmi díjjal a művész kultúrtörténelemhez való hozzájárulását, művészi készségét és tehetségének eredetiségét ismerik el. Ugyanakkor a különböző országokban létező' irodalmi díjak kulturális iránymutatásokat is nyújtanak a nyilvánosság számára, az olvasók figyelmét a szó művészi erejére terelik. A nemzetközi irodalmi díjat odaítélhetik egy konkrét műnek, de az írót is méltathatják munkásságáért vagy bizonyos műfajokban elért eredményeiért.

Nobel-díj (ang. The Nobel Prize) - a svéd kémikus és feltaláló, Alfred Nobel (1833-1896) alapította. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évról évre részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett eró'feszítéseivel a díjat - és a vele járó 31,5 millió svéd koronát - kiérdemli. Az irodalmi Nobel-díj eszmei és anyagi értelemben egyaránt a legértékesebb irodalmi díj. Alfred Nobel végrendelete értelmében évról évre annak a bármely országból származó szerzó'nek adják át, „aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”. A díjat Nobel akarata szerint a Svéd Akadémia ítéli oda. 1901-ben, a díj alapításakor értéke 40 000 dollár volt. 1946-ban a svéd parlament

megszavazta a Nobel Alapítvány által kiosztott díjak, köztük az irodalmi Nobel-díj adómentességét. A díjat a svéd király adja át, amit a díjazott rövid beszéde követ. Az irodalmi Nobel-díj tulajdonosai közül néhány név: S. Prudhomme (1901), H. Sienkiewicz (1905), Rudyard Kipling (1907), S. Lagerlöf (1909), M. Maeterlinck (1911), K. Hamsun (1920), A. France (1920), В. Shaw (1925), H. Bergson (1927), T. Mann (1929), G. Mistral (1945), Th. S. Eliot (1948), E. Hemingway (1954), A. Camus (1957), B. Paszternák (1958), S. J. Agnon (1966), Kavabata Jaszunari (1968),

H. Böll (1972), W. Golding (1983), Kertész Imre (2002), T. Tranströmer (2011), Alice Munro (2013), Sz. Alekszejevics (2015), Bob Dylan (2016), K. Ishiguro (2017) és sokan mások. Ukránok sajnos még nincsenek az irodalmi Nobel-díjasok között, de néhányuk szülőföldje Ukrajna (S. J. Agnon, Sz. Alekszejevics).

Pulitzer-díj (ang. The Pulitzer Prize). A díjat a médiatörténelem egyik legjelentősebb magyar származású alakja, Pulitzer József alapította. Egy makói gabonakereskedő fiaként született 1847. április 10-én Makón. 1864 nyarán egy zsúfolt hajón Bostonba utazott. Jól beszélt németül, ezért az amerikai németek akkori fővárosában, St. Louisban telepedett le. Itt a német nyelvű Westliche Post napilapnál kezdte újságírói karrierjét. 1872-ben meg tudta venni a Westliche Postát, hat évvel később pedig St. Louis másik napilapja, a St. Louis Dispatch is az övé lett. Az újságvásárlásai idején újságíróból és republikánus politikusból demokrata üzletember és sajtómágnás lett. Következő éveiben befolyása és vagyona folyamatosan gyarapodott, életének nagy dobása pedig 1883-ban jött el, amikor 346 ezer dollárért megvette a New York World című újságot. A New Yorkba települt Pulitzer itt lett kora legnagyobb médiamogulja. Alapjaiban reformálta meg a lapot. A New York Worlddel Pulitzer meghonosította az amerikai újságírásban a tényfeltáró riportokat, képillusztrációkat, valamint a sportoldalt. Politikai botrányok, korrupciós ügyek, visszaélések sorát íratta meg szerzőivel. Nem ismert kompromisz-szumot.

Hagyatéka máig nagyon erős, az amerikai független, modern hírlapírás atyjaként emlékszik rá az utókor. Már visszavonultan élt, amikor 1892-ben jelentős adománnyal támogatta a Columbia Egyetem újságírói karának létrehozását. Az iskola csak halála után jött létre, de 1917 óta máig ez az intézmény ítéli oda Amerikában a Pulitzer-díjakat, ami az újságírók legnagyobb elismerésének számít. Az irodalom, dráma és zene területén is osztanak Pulitzer-díjakat. A Pulitzer-díj nyerteseit egy független bizottság választja, amelyet a Columbia Egyetem újságírói kara igazgat. A legelső Pulitzer-díjat 1917. június 4-én adták át.

Néhány Pulitzer-díjas regény szerzője: Margaret Wilson (1924), Margaret Mitchell (1937), John Steinbeck (1940), Ernest Hemingway (1953), William Faulkner (1955), John Updike (1982), Donna Tartt (2014) és mások.

Booker-dij (ang. The Man Booker Prize). Neve a Booker élelmiszeripari vállalat nevéből ered. Havannában voltak cukornádültetvényei. Napjainkban ez a legnagyobb transznacionális befektetői csoport. A 60-as évek közepén a társaság igazgatótanácsa újabb befektetési

lehetőséget keresett, az irodalom felé fordult figyelmük, a szerzői jogok megvásárlása mellett döntöttek. Első ügyfelük a híres James Bond figura megalkotója, lan Fleming volt, majd Agatha Christie, D. Wheatley, H. Pinter, R. Bolt is szerződött velük. Rövid idő elteltével kiderült, hogy ez az üzlet legalább annyira jövedelmezd, mint az élelmiszeripari, és a tulajdonosok szerették volna meghálálni az íróknak a sikert. Létrehozták hát a Booker-díjat a francia Gon-court-díj mintájára 1968-ban.

Kezdetben az irodalmi díj 50 ezer angol fontos pénzjutalommal járt, később ez az összeg lényegesen nagyobb lett. Az év legjobb olyan angol nyelvű regényét jutalmazzák vele, amelynek írója Nagy-Britannia, Írország vagy a Nemzetközösség állampolgára. (Egy 2013-as döntés értelmében 2014-tól bármilyen angol nyelven alkotó író elnyerheti a díjat, ami elsősorban az amerikai írók előtt nyit meg új lehetőséget.)

A díjat odaítélő zsűri kritikusokból, írókból és akadémikusokból áll. 2002 óta a hivatalos elnevezése Man Booker-díj, mivel a felajánlott összeget a Man Group befektetői csoport adományozza. Az átadási ceremónia a londoni főpolgármesteri hivatal épületében ünnepi ebéddel kezdődik, amin illusztris vendégek vesznek részt. A BBC élőben közvetíti az egész díjátadási ceremóniát.

A Booker-díjat megalapítása óta számos ismert író is megkapta. Csak néhány név: Iris Murdoch (1978), W. Golding (1980), S. Rushdie (1981), K. Ishiguro (1989), A. Enright (2007),

E. Catton (2013) és még sokan mások.

A Nemzetközi Man Booker-díj (ang. Man Booker International Prize) alapítását 2004 júniusában jelentették be, első alkalommal 2005-ben osztották ki. A brit Man Group befektetői csoport által finanszírozott s a Man Booker-díj kiegészítéseként hívták életre. Ez egy brit irodalmi elismerés, melyet a fikciós irodalom területén alkotó, élő személyek kaphatnak meg, függetlenül állampolgárságuktól, nemzetiségüktől. 2005 és 2015 között kétévente ítélték oda életműdíjként, 2016-os megújítása után pedig évente, egyetlen lefordított műért.

A Hans Christian Andersen-díjst (ang. Hans Christian Andersen Author Award) minden évben április 2-án nyújtják át. A dátum azért lényeges, mert 1805-ben ezen a napon látta meg a napvilágot Hans Christian Andersen dán meseíró. Napjainkban ezen a napon ünnepli a világ a Nemzetközi Gyermekkönyvnapot, melyet a német származású J. Lepmann javasolt, s 1956-ban az UNESCO hozott létre. Ez a törékeny asszony a gyermekirodalmi művek jogainak fáradhatatlan harcosa, aki megszervezte a Nemzetközi Gyermekkönyvtanácsot (IBBY), melynek tagjai a világ több mint 60 országának rangos írói, művészei, irodalomtudósai és könyvtárosai. A jelölteket az IBBY Nemzeti Szekciói ajánlják, a díjazottakat pedig a gyermek-irodalom szakértőiből álló, hozzáértő zsűri választja ki. Egy-egy olyan írónak, illetve illusztrátornak adják át a Hans Christian Andersen-díjat, aki a jelölés időpontjában él, és akinek gyermekirodalmi munkássága jelentős. A gyakran „Kis Nobel-díjként” emlegetett Hans Christian Andersen-díj a gyermekkönyvek írói és illusztrátorai által elnyerhető legmagasabb nemzetközi elismerés. Az Andersen-díj védnöke őfelsége II. Margit, Dánia királynője. A Szerzői díjat 1956, az Illusztrátor-díjat 1966 óta osztják. A díj egy aranyérem és egy oklevél, melyeket látványos ünnepség keretében adnak át. Megléte óta (50 éve) a díjat húsz ország több mint 40 gyermekírójának és illusztrátorának ítélték oda. Az első díjazott (1956) az ukrán olvasók számára kevésbé ismert angol írónő, Eleanor Far-jeon, A Holdat akarom, a Hetedik hercegnő stb. című mesék szerzője. A következő díjazott (1958) művei már ismertebbek, ő a svéd A. Lándgren. Ebbe a körbe tartoznak a következő díjazottak is: Erich Kastner (1960), Töve Jannsson (1966), Gianni Rodari (1970), Maria Gripe (1974), Christine Nöstlinger (1984) és még sokan mások.

A többi magas rangú díjjal szemben a Hans Christian Andersen-díj nem jár anyagi jutalommal, a díjak is szimbolikusak, sajátos gyermekstílusban készülnek. A fődíj — egy aranyérem H. Ch. Andersen képmásával. A címoldalán A Nemzetközi Gyermekkönyvtanács által jelölve. A díjazott nevét ezután Andersen tiszteletbeli listájához írják oklevél átnyújtása kíséretében.

H. Ch. Andersen tiszteletbeli listáján V. Nesztajko ukrán író neve is szerepel A torreádorod Vaszjukivkából című művéért.

Franciaország legrangosabb irodalmi díja a Goncourt-díj (fr. Prix Goncourt). A díj az év legjelesebb feltörekvő francia prózájáért jár, általában fiatal írókat tüntetnek ki az elismeréssel. 1896-ban Edmond de Goncourt szeretett öccse, Jules de Goncourt emlékére megalapította a Goncourt Akadémiát. Híres közös regényeik a Germinie Lacerteux (e.: zsermini laszerte) és a Renée Mauperin (e.: röné mopren) stb. A Goncourt Akadémia tagjai közé azok a művészek tartoznak, akik folytatták a regény hagyományait. A Goncourt-díjat csak olyan író vagy írónő kaphatja meg, aki francia nyelven ír és művét Franciaországban publikálták. A Goncourt Akadémia elsősorban olyan versenyművet választ díjazásra, mely az év „legjobb és legképze-lettelibb prózai műve”, eredetiségével, formai újításaival tűnik ki, ezzel is ösztönözve a fiatal alkotókat az új és merész útkeresésre.

Díjazottak: A Barbusse (1916), M. Proust (1919), E. Triolet (1944), A Lanoux (1963), P. Mo-diano (1978), L. Slimani (2016), É. Vuillard (2017) és mások. A díjat egy szerző csak egy alkalommal kaphatja meg, egyszer azonban mégis előfordult, hogy valaki kétszer is megkapta. Romain Gary először 1956-ban Az ég gyökerei című művéért vehette át a díjat, majd 1975-ben Emile Ajar álnéven ismét őt találták a legjobbnak az Előttem az élet című könyvéért. Gary megpróbálta visszautasítani a díjat, de Hervé Bazin, a döntőbizottság akkori elnöke kijelentette: A Goncourt-díj olyan, mint a születés vagy a halál, sem elfogadni, sem elutasítani nem lehet.

A Cervantes-díj (sp. Premio Miguel de Cervantes) egy nemzetközi irodalmi díj, melyet évente adnak át egy spanyol nyelvű író életpályájának elismeréseként. 1976-ban alapították, Miguel de Cervantes spanyol íróról nevezték el, a Don Quijote szerzőjéről. A Cervantes-díjat is több nemzet írói kaphatják. A spanyol ajkú országok akadémiái ajánlják a jelölteket, melyek közül az első helyezettnek járó díjat a Spanyol Kulturális Minisztérium adományozza mindig április 23-án, Cervantes halálának napján. A díjazottak: A. Carpentier (1977), J. L. Borges (1979), M. V. Llosa (1994), E. Mendoza (2016), S. Ramires (2017) és mások.

A Franz Kafka-díj (cseh Cena Franze Kafky) egy nemzetközi irodalmi díj Csehországban Franz Kafka, német nyelvű író tiszteletére, aki ebben a városban élt. A díjat az UNESCO is elismerte, a Franz Kafka Társaság és Prága városa támogatja. 2001 óta minden évben a prágai székhelyű Franz Kafka Társaság adományozza olyan íróknak, akiknek munkái minden olvasóhoz szólnak „származására, állampolgárságára, illetve kultúrájára való tekintet nélkül”. A társaság olyan írót tüntet ki, aki műveivel hozzájárult a demokrácia, az egymás iránti tisztelet és a humanizmus elveinek, értékeinek terjesztéséhez. A díj odaítélésének egyik feltétele, hogy a kiválasztott író művei tükrözzék a közép-európai szellemi értékeket, eszmeiséget, de nem kell, hogy a díjazott a régióból származzon. A Franz Kafka-díjjal nemcsak a 10 ezer dolláros pénzjutalom jár, hanem a díjazottak a prágai Franz Kafka-szobor kicsinyített mását is megkapják. A prágai Franz Kafka Társaság díját hagyományosan október végén az óvárosi városháza dísztermében adják át.

A díj első odaítélésével magasra tette a társaság a mércét. Philip Roth vitathatatlanul korunk egyik legünnepeltebb amerikai írója volt. 2001-ben az Amerikai pásztorát és A szégyenfolt című regényeiért a Franz Kafka-díjjal tüntették ki, amivel gyarapította már meglévő díjai sorát: az Amerikai Könyv Alapítvány-díja, Pulitzer-díj a PEN Club Nabokov-díja stb.

Megkapta a Franz Kafka-díjat E. Jelinek (2004), H. Pinter (2005), Murakami Haraku (2006), M. Atwood (2017) és mások.

A Femina-díjat (fr. Prix Femina), mely Franciaországban rangos irodalmi kitüntetésnek számít - 1904-ben hozta létre a La Vie Heureuse (.Boldog élet, ma Femina) magazin 22 női

munkatársa Anna de Nouailles költő vezetésével, hogy végre legyen alternatíva a Goncourt-díj mellett, amely szinte mindig férfiakat díjazott. Minden év novemberében a kizárólag női zsűri kiválasztja az általa legjobbnak ítélt francia nyelvű alkotást. Idegen nyelvű kategóriában Prix Femina étranger díjat nyert például már Szabó Magda Az ajtó című regénye is. Az első Femina-díjat 1904. december 4-én adták át Myriam Harrynak a Jeruzsálem meghódítása című könyvéért. Később a díjazottak között volt R. Rolland (1905), A. de Saint-Exupéry (1931), Anne Hébert (1982) és mások. 1985 óta egy külföldi - többnyire, de nem kizárólag női - szerzőt illetnek a díjjal. Az átadás minden esztendőben november első szerdáján a francia főváros, Párizs legismertebb és legelőkelőbb sugárútján, a Champs-Elyséese-n (e.: sa(n)zelizé) álló Orion palotában zajlik.

Az Egyesült Királyság egyik legrangosabb irodalmi díja az a Női irodalmi díj (The Women’s Prize for Fiction, korábban Orange-díj (Orange Broadband Prize for Fiction), melyet bármely nemzetiségű írónő kaphat angol nyelvű regényéért, és a szigetországban adtak ki a díj átadását megelőző egy évben. A díjat azzal a céllal alapították, hogy az írónőket jutalmazzák vele. Az ötlet azért született, mert az 1991-es Booker-díj átadásakor egyetlen női írót sem jutalmaztak meg. írók, kiadók, irodalmi ügynökök, könyvterjesztők, könyvtárosok, újságírók szorgalmazták a díj létrehozását.

Az irodalmi elismerés mellé pénzdíj és egy bronzszobor jár, mely a Bessie becenévre hallgat, alkotója G. Niven szobrásznő. Az irodalmi díj követelményei: az irodalmi mű tökéletessége, eredetisége és közérthetősége. Ennek a díjnak a birtokosa H. Dunmore (1996), C. Shields (1998), S. Berne (1999), L. Grant (2000), V. Martin (2003), Z. Smith (2006), M. Robinson (2009), M. Miller (2012), A. M. Homes (2013) és mások.

A Nemzetközi PEN Club (Poets, Essayists, Novellists) egy írókat, költőket, esszéistákat és prózaírókat tömörítő nemzetközi szervezet, melyet 1921-ben alapítottak Londonban. Székházuk továbbra is ott található, ugyanakkor ma már 145 országban van helyi központjuk is, többségük Európán kívül. Céljuk nemzetközi szinten a nemzetek irodalmának megismertetése és a PEN Clubhoz tartozó írók munkakapcsolatának segítése. Az általuk alapított nemzetközi díj az egyik legrangosabb az irodalmi körökben.

A nemzeti Tarasz Sevcsenko-díj

Ukrajna legrangosabb nemzeti művészeti elismerése a Tarasz Sevcsenko-díj. 1961-ben alapították, a legkiválóbb műveket jutalmazza az irodalom, az újságírás, a zene-, színház- és filmművészet területén, melyek az ukrán nép legnagyobb sikereinek számítanak, humanista eszméket testesítenek meg, gazdagítják az emberek történelmi emlékét, nemzeti tudatosságát, identitástudatát, melynek célja az államalkotás és az ukrán társadalom demokratizálódása. A díjazottak között van O. Honcsar (1962), M. Bazsan (1965), I. Le (1967), J. Zbanackij (1970), O. Bilas (1975), L Bikov (1977), J. Musketik (1980), M. Vin-hranovszkij (1984), H. Kocsur (1985), J. Hucalo (1985), H.Tyutyunnik (1989),

I. Dzjuba (1991), M. Zsulinszkij (1992), I. Bahrjanij (1992), M. Najenko (1996), M. Kocjubinszka (2005) és mások. Vannak más nemzeti díjak is Ukrajnában az irodalmi művek és a műfordítások méltatására.

Minden országnak megvan a maga egyedisége a művészi eredményeket illetően. Az irodalmi díjak meghatározzák az eredetiséget és az alkotói önállóságot, a tehetséget és a szakmaiságot, a jelentőséget és a körülmények kedvező alakulását, valamint támogatják a legkiválóbb

művészeket, és alkotásaikat a világ kultúrájának részévé teszik. Végül is majd az idő határozza meg, melyik a legjobb mű.

Polírozott gondolat

• Valószínűleg azért kaptam Nobel-díjat, mert verseimből a nőkés a gyerekek hangja hallatszik, és én vagyok ezeknek a hangoknak a megszólaltatója... Az emberiség krónikusan rövid emlékezőtehetségben, együttérzés és könyörületesség hiányában szenved. Dolgozni és alkotni csak békében lehet, ez örök igazság. Valaki pedig azon ügyködik, hogy az emberiség kétségbeesésbe és szótlanságba merüljön... Az, aki manapság írással foglalkozik, naponta vív észrevétlenül harcot a világbékéért és az emberek leikéért... Béke, az én békém legyen veletek - a Szentírásban Jézus Krisztusnak ezek a szavai ismétlődnek a leggyakrabban {Gabriela Mistral. Részlet a Nobel-díj átadásán mondott beszédből. 1945).

Tájékozottság. 1. Nevezzétek meg a számotokra ismert nemzetközi irodalmi díjakat, melyek célja: a) különböző műfajok tökéletesítése; b) egy bizonyos nemzeti kultúra és nyelv megtartása; c) általános emberi értékek! 2. Az ukrán műfordítás fejlődése szempontjából mely időszak volt gyümölcsöző, és mely kedvezőtlen? Válaszotokat indokoljátok meg! Olvasói tevékenység. 3. Olvassátok el a Hamlet monológ eredeti és lefordított változatát! Hasonlítsátok össze! Emberi értékek. 4. Válasszatok egy Nobel-díjas írót vagy írónőt! Elemezzétek irodalmi munkásságát! Milyen teljesítményét értékelték az irodalmi Nobel-díj odaítélésével? Kommunikáció. 5. Értelmezzétek a mondatot: A szavak vándorolnak a világban. A műfordítók pedig terelgetik őket vándorútju-kon. (Anna Rusconi olasz műfordító) Állampolgárok vagyunk. 6. Keressetek anyagot az ukrán nemzeti díjakról az irodalom és a műfordítás területén! Címkék: díj, I. Franko, M. Rilszkij, M. Lukas, I. Kotljarevszkij, Ny. Gogol, V. Sztusz és mások. Készítsetek prezentációt a kiemelkedő írókról és műfordítókról, akik az említett díjakban részesültek! 7. Fogalmazzátok meg, miért álltak szemben a totalitárius rezsimek a kultúra művelőivel! Miben látták a művészek „káros" hatását? Modern technológiák. 8. Keressétek meg a neten M. Draj-Hmara Hattyúk (1928) című szonettjét, olvassátok el! Végezzetek egy kis kutatást, és határozzátok meg: a) kire gondol a költő ezekben a sorokban О гроно п'ятірне нездоланихспівців,/Крізь бурю й сніг гримить твій переможний спів,/ що розбиває лід одчаю й зневіри?; b) hogyan alakult a sorsuk ezeknek az alkotóknak; c) mivel járultak hozzá az ukrán műfordítói hagyományokhoz? 9. Hasonlítsátok össze M. Draj-Hmara Hattyúk című szonettjét és az általa lefordított S. Mallarmé Hattyú című versével! Miben hasonlítanak? Használjátok a tankönyvhöz rendelt online-felületet (www,1000z.com.ua)! Alkotói tevékenység. 10. írjatokajánló levelet kedvenc írótok, írónőtök jelöléséről egy nemzetközi díj bíráló bizottságának! Vezetők és társak. 11. Csoportmunka. Képzeljétek, hogy egy nemzetközi díj zsűrijének vagytok a tagjai. 1-2 jelöltről készítsetek ajánlást (választás szerint)! Környezetés biztonság. 12. Hogyan segíti az irodalom megoldani a modern világ kockázatait és veszélyeit? Magyarázzátok meg! Az életre készülünk. 13. Ajánljátok osztálytársaitoknak elolvasásra a világirodalom egyik kortárs szerzőjének művét, amelyik elnyerte tetszéseteket! Nevezzétek meg a mű tolmácsolóját, és értékeljétek a fordítást! Indokoljátok meg, miért éppen ez a mű keltette fel a figyelmeteket! 14. Az 1925-ben alapított Vszeszvit ukrán világirodalmi folyóirat bázisán egy műfordító műhely szerveződött, kialakult itt egy műfordító iskola, mely az ukrán kultúra minőségi javulását eredményezte (M. Rilszkij, J. Drobjazko, M. Lukas, H. Kocsur, J. Popovics, O. Szenyuk, Sz. Borscsevszkij,Vsz.Tkacsenko és mások). Párban vagy csoportban menjetek el a könyvtárba, illetve látogassatok el a webhelyre (

http://www.vsesvit-journal.com/

), és olvassátok el a Vszeszvit több számát! Mi keltette fel a figyelmeteket? Milyen külföldi szerzőkről olvastatok, és kika tolmácsolói műveiknek? Benyomásaitokról az elolvasott művekkel kapcsolatban számoljatok be!

 

 

A világirodalom tankönyve a 11. évfolyamra Debreceni